Heves Megyei Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-27 / 250. szám

8. oldal Pf. 23. 1999. október 27., szerda Még egyszer a paradicsomról Telel onbeszélgetésünkre hivat­kozva tisztelettel közlöm meg­jegyzéseimet a Heves Megyei Hírlap szeptember 25-i számá­ban megjelent „A gazda és a tönkrement paradicsom” című cikkhez. A szövetkezetünk 192 fő ős­termelővel kötött szerződést Hort körzetében, 5 települést érintően. Felvállaltuk, hogy a termelők és az Aranyfácán Konzervgyár Kft. között koor­dinátori, integrálási szerepet töltünk be. így kötöttünk meg­állapodást Nagy Lajossal is pa­radicsom értékesítésére. Kiharcoltuk, hogy mivel a paradicsom termelése igen költségigényes, ezért hektáron­ként 100 ezer forint előfinan­szírozást adjon a gyár, amit a szövetkezet a termelők részére kifizetett. Ezenkívül palántával, szolgáltatással, növényvéde­lemmel és a nyilvántartásokkal, elszámolással, kifizetéssel. A módszer évtizedekig funk­cionált, sajnos, az utóbbi évek­ben gondjaink vannak, mert ’98-ban sok volt a paradicsom, ’99-ben meg sajnos csak a szerződés 16%-a termett meg, a természeti katasztrófa miatt. A teljesség igénye nélkül az előzményekről ennyit. Konkrétumok a cikkhez: a horti léállomást nem a szövet­kezet üzemelteti. Az előzőekből következik, hogy az átvétel időpontját sem a szövetkezet dönti el, a véle­ményünket a gyár kikéri, és er­ről hirdetményben tájékoztat­juk termelőinket. Következésképpen a terme­lőnek a szedés ütemét ehhez mindenképpen igazítani kellett volna. A véleményem továbbra is az, hogy a felvett előlegért a gazdának helyt kell állnia. Megjegyzem, a termelési előfi­nanszírozást nem volt kötelező igénybe venni. Végezetül engedjen meg egy szerény megjegyzést. Az újság­író részére a cikk rendkívül fon­tos volt, ez rendben van. Az én számomra meg az fontos, hogy szeretek szemtől szemben tiszta vizet önteni a pohárba, de nem telefonon. Sajnos, a cikk alapja egy hevenyészett, kapkodó te­lefonbeszélgetés volt. A továbbiakban ezen ügyben és egyéb, gazdaságunkat érintő kérdésekben készséggel állok rendelkezésükre. Szívélyes üdvözlettel: Horváth Sándor az igazgatóság elnöke Tisztelt Elnök úr! A termelőket segítő önzetlen tevékenységük örömmel tölt el, annak ellenére, hogy a cikkben említett Nagy Lajos sok ezer forintos veszte­séggel kénytelen zárni az évet. Vele együtt úgy vélem, hogy a szövetkezetnek nemcsak akkor kellene a gazdát segítenie, ami­kor nyereséget termel (nemcsak saját magának, hanem a „ko­ordinátori és integrálási szere­pet” betöltő szövetkezetnek is), hanem akkor is mellette kellene állnia, amikor a sorozatos vesz­teségek miatt szűkös hónapok várnak rá. A cikkben felvetett paradi­csomos ügyben igyekeztem mindkét fél álláspontját kö­zölni, röviden megírva azt is, amit Ön reagálásában most bővebben kifejt. Arra sem em­lékszem, hogy köztünk „heve­nyészett, kapkodó telefonbe­szélgetés” zajlott volna. Termé­szetesen a gazdaság ügyeiről szívesen elbeszélgetek Önnel, ám ez esetben csupán egy adott kérdésre vártam tömör választ. És erre a telefon is megfelelő­nek bizonyult. Üdvözlettel: Tompa Z. Mihály Acélfelhasználók,-kereskedők figyelmébe! gaPUNAFERR CENTER DUNEX Kft. SALGÓTARJÁNI TELEPHELY- közvetlenül a gyártótól,- verhetetlen árak,- szállítási költség megtakarítás (Egertől 68 km-re, Gyöngyöstől 52 km-re, Hatvantól 50 km-re)- Hidegen, melegen hengerelt- kör- és négyzetacélok, lemezek,-1, U profilok, szögvasak,- horganyzott lemezek,- hosszvarratos és varrat- zártszelvények, nélküli csövek,- hidegen hajlított idomacélok,- betonacélok és síkhálók. Akciós árak! 3100 Salgótarján, Rákóczi út 141. („IPC-SVG” Kft. telephelyén.) Telefon/fax: 32/443-400 Mobil: 06-30/9380-998 Nyitva tartás: hétfőtől-péntekig, 7.00-15.00-ig. „A múltat végképp eltöröljük”? A fenti idézet apropóján írom, kesergem el az alábbi néhány gondolatot. Történt ugyanis, hogy városunk, Gyöngyös egyik büszkesége, a gimnázium új épületének ka­puit száz évvel ezelőtt nyitották meg a tanulásra valóban éhes, iparos-kereskedő-kapáspa- raszti sarjak legjobbjai előtt. Ez már maga az iskola meg­alapításának 265. évében tör­tént. Aztán - száz év múltán - jött a nagy felkészülés, terve­zés időszaka, akkor még Ko- menczi Bertalan igazgató és lelkes segítői révén: miként ünnepeljük meg az évfordulót. Idén márciusban meg is tartot­ták az első közös találkozót a 30, 55, 65 évvel ezelőtt végzet­tek közreműködésével. Egy kellemes hangulatú állófoga­dás után szakáganként osztály- főnöki órára szóródtak szét az öregdiákok. Az „órákat” régi tanulókból lett magas képzett­ségű előadók tartották. Végül minden régi diák egy, a gimnázium épületét áb­rázoló kerámia emléklappal távozott, már akkor a követ­kező nagyszabású rendez­vényre, a szeptember 24-ére tervezett centenáriumi ün­nepre gondolva. És itt jön az új fejezet, mely nagyon sok öregdiákban ke­serű, disszonáns hangokat idéz fel. Kezdve azzal, hogy két héttel a nagy esemény előtt megváltoztatták az eredetileg kitűzött időpontot. Hiába va­gyunk önálló, szabadidőnkkel már szabadon rendelkező öreg nyugdíjasok, csak kötve va­gyunk mi is! Előbb 21-éré, majd 20-ára, azon belül is más időpontra módosítottak, de úgy, hogy erről csak igen ke­vesen tudtak, a spontán érdek­lődőket pedig a szervező ta­nárnő idegesen és ridegen uta­sította el. Aztán kisült a turpis­ság. Az új vezetői garnitúra kizárólag az ötven éve érettsé­gizettekkel foglalkozott és számolt (!), mert közülük egy módosabbá avanzsírozott, Kanadában élő hazánkfia egy ezerdolláros alapítvánnyal rukkolt ki. Magyarul ez nyomta rá bélyegét-kényszerét az egész rendezvényre. így ők, az „ötvenesek” lettek a hősök, az „áldozatok osztálya” - 1949-ben, amikor már vi­szonylagos nyugalom volt a konszolidáció eredményeként. Mintha csak ez az egy osz­tály lett volna egy század alatt, ami kezdődött az első világ­háborúval (rózsás forrada­lom, világválságok, jó pár tűz­vész), majd a másodikkal foly­tatódott. A mi 1944-ben érett­ségizett osztályunkban 29-en végeztünk: 25 fiú és 4 lány. 1944-45-ben a gázkamrák erőszakos halálába küldték négy izraelita felekezetű tár­sunkat, egy ellenállásban résztvevő harcosunk örökre el­tűnt. Egyötöde a huszonöt fiú­nak. Másik egyötöde az osztály­nak - egy sem disszidált! - a háború, a front áldozataként a fogolytáborok borzalmait túl­élve megmaradt, de kinn re­kedt az országból, s ma szét­szórtan él a világban. A jeles 55. évfordulót hazánkban már csak nyolcán éltük meg. Be­csületes, hűséges, keresztény emberek, akik 40-50 éven át gyarapították, építették az or­szágot, ki-ki a maga területén igyekezve jobbá, szebbé tenni mindünk életét. Ez az osztály is megérdemelte volna, hogy legalább pár mondattal meg­említsék a visszaemlékezésen. A befejezésről: a köztársa­sági elnökkel való találkozás szervezetlennek, ad hoc jelle­gűnek tűnt, alig lehetett érteni, hallani a kérdező tanulókat és az elnök úr válaszait. Ami még elkeserítőbb: semmi köze nem volt az eredeti célhoz', az iskola múltjához, de még a je­lenéhez sem. Főleg pedig nem azokról- azoknak szólt, akik több évti­zeddel ezelőtt vagy a zűrös közelmúltban ennek az iskolá­nak a lépcsőit koptatták nyolc éven át. Mert a lépcsőn nem látszik meg a sok száz és ezer lábnyom, egykori jelenlétünk sem a korláton vagy a falakon, mégis kedvesebb emlék marad számunkra az itt eltöltött idő, mint maga a díszünnepség. Az 55 éve végzettek nevében: Magyar László, Gyöngyös Köszönet a fáradságos kutatómunkáért Miért a méltatlan feledés? Azt hiszem, évtizedekre tehető már az az idő, mióta az álta­lam is igen tisztelt dr. Szecskó Károly tollából szűkebb ha­zánkról, annak történelméről annyi érdekes történetet, rész­letet tudunk meg lapjuk hasáb­jain keresztül, amiért minde­nekelőtt újságjuk népes olva­sótábora nevében köszönete- met kell kifejeznem e tudós férfiúnak. Úgy gondolom, ő az, aki egész életét a régi ira­tok, dokumentumok között tölti, fáradságos és óriási szakértelmet igénylő munká­val, valószínűleg anyagilag nem is eléggé megbecsült mó­don (úgy tapasztaljuk, a kul­túra manapság igen mostoha gyermeke a hatalomnak) igyekszik közkinccsé tenni tu­dományos munkájának ben­nünket, itt élőket nagyon is közelről érintő eredményeit, gazdag életének megszerzett tudását. Amint meglátom egy-egy cikk alatt a nevét, azonnal ér­deklődéssel olvasom a tudo­mányos alaposságú és szülő­földünk iránti szeretetét su­gárzó cikkeit. Kedves Tanár úr! Szívből kívánom, hogy még nagyon sokáig legyen ereje, kitartása szűkebb ha­zánkról minél több, bennünket okosító tudnivalók kutatására, közlésére. Köszönjük az eddi­gieket is, és szívből kívánunk ehhez nagyon jó egészséget, erőt, és nem utolsósorban te­vékenységének méltó elisme­rését. A tudásra, ismeretekre éhes olvasók nevében szeret­ném szíves figyelmébe aján­lani az 1999. okt. 6-i Népsza­badság 11. oldalán olvasott cikket a szabadságharc vérta­núiról. A névsor elolvasása közben döbbentem rá, hogy nemcsak Aradon, hanem az ország sok részén történtek kivégzések annak idején, így a mi szűkebb hazánkban is. Áll­jon itt a névsor: Fényes And­rás 1849. márc. I. Eger, golyó. Hegyi András, 1849. márc. I. Eger, golyó. Hyross Sándor, 1949. febr. v. márc. Hatvan, golyó. Sikár András, 1849. márc. 1. Eger, golyó. Tipari András 1849. jún. 13. Eger, golyó (koruk, foglalkozásuk ismeretlen). Potoczky Gyula, Posztóczky István, Mosáczy István, Almássi Gyula, 1850, júl. 1. Gyöngyös, kötél. Soha nem hallottam arról, hogy megyénkben is voltak vértanú áldozatok, őrzik-e va­lahol emléküket, létezik-e sír­juk, kik voltak ők, kik a mai utódaik, mit tudnak a hős, éle­tüket a magyar szabadságért feláldozó hősökről, miért nem beszél róluk senki, miért a méltatlan feledés? Talán talál­ható valahol okirat, emlék, aminek felszínre hozása végre méltó emléket állítana nekik. Tanár úrnak talán van, lesz le­hetősége történelmünk eme homályos fejezetére is fényt deríteni. Tóthné Kovács Mária Eger, Széna tér 14.- Köszönet Kevés a szó, "amely kifejezné hálánkat, hogy IfLéven-keresz- tül gyógyítottál kifogástalan szakmai hozzáértéssel, figye- ! lemmel, türelemmel, kedves­séggel és emberséggel. Sajnos, korunknál fogva már nem élhe­tünk ezzel a lehetőséggel. Vértes doktor úr, hálás szív­vel köszönjük! Bríta Viktória és Bóta Adrienn Eger, Sánc u. 52. Az egészségügyben dolgozókért Az Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezete Heves Megyei Szervezete ré­széről szeretnénk hozzáfűzni a Heves Megyei Hírlap 1999. ok­tóber 14-i számában megjelent (Pf. 23.) „Empátia, vagy apá­tia” című íráshoz az alábbiakat: Az Egészségügyben Dolgo­zók Demokratikus Szakszerve­zete folyamatosan munkálko­dik azon, hogy az eddigieknél nagyobb arányban részesüljön az egészségügyi ágazat a nem­zeti jövedelemből, hogy az egészségüggyel szemben ne ré­szesüljenek előnyben más ál­lami kifizetések, az egészség­ügy pedig pénzügyi megszorí­tások között működjön. Az EDDSZ kiemelt feladatnak te­kinti a munkabérek felzárkózta­tását, a tisztességes megélhetést biztosító javadalmazást, a mél­tatlanul alacsony bérhelyzet ja­vítását annak érdekében, hogy az egészségügyi munkavállalók élete könnyebb legyen. Erőfeszítéseket tesz tárgya­lásai folyamán arra, hogy az egészségügyben dolgozók eg­zisztenciális helyzetét befolyá­soló döntések meghozatalát megelőzően (bérek, adók, járu­lékok stb.) javaslataikat a dön­téshozók érdemben vegyék fi­gyelembe, ne a párbeszéd hiá­nya legyen a jellemző, hanem az érdekegyeztetés új formái­nak kialakítása valósuljon meg, mivel a legutóbbi parlamenti választások nem maradtak ha­tás nélkül az érdekegyeztetés körülményeire sem. Az EDDSZ dolgozik azon, hogy az egészségügy hátránya ne le­gyen kimutatható az egészség- ügyi nyugdíjasok ellátásbeli összegében, a korkedvezmé­nyes nyugdíjba vonulás lehető­ségének az áttekintésével azon területeken, ahol jelentős fizi­kai és pszichés megterhelésnek vannak kitéve a dolgozók, to­vábbá az egészségügyben dol­gozók számára a térítéses egészségügyi ellátásoknál ked­vezmény biztosításán is. E pár mondattal azt szeret­nénk érzékeltetni, hogy az EDDSZ figyelemmel kíséri az egészségügyben dolgozók helyzetét, és lehetőségeihez mérten tesz is az érdekükben. Sustyák Zoltánná Oláh Zoltánná r Élmény a vár alatt Szeptember 25-én elindultunk az unokáimmal egy kis város­nézésre. A vár alatti téren meglepve tapasztaltuk, hogy tárva-nyitva a kapuja a palával zárt terület­nek. Egy kedves hölgy invitált bennünket, hogy nézzük meg a Valide Szultána fürdő marad­ványait. Rövid ismertetőt kap­tunk az építményről és a török fürdőzési szokásokról. Kérdésemre az idegenvezető elmondta, hogy a Világörökség nemzetközi napja alkalmából van lehetőségünk minderre, amit Ládi Erika és Lázár Rita szerveztek meg. Megtudtam azt is, hogy jelenleg is folynak a feltárási munkák, és rövidesen birtokba veheti a nagyközönség ezt a páratlan műemléket. Törő Alajosné ny. tanár Szomolya, Rákóczi u. Az idősek nemzetközi éve alkalmából október 1-jén a vámosgyörki idősek otthonának park­jában egy kellemes napot töltöttünk együtt, lakók és dolgozók. Az intézet dolgozói bogrács- gulyást készítettek részünkre, amit finom borocskával öblítettünk le. Ragyogó őszi napsü­tésben nótáztunk, táncoltunk. Lakótársaim nevében is köszönöm a megemlékezést és az örömet, amit nyújtott ez a nap. Sinka János lakó. Fogadja fergeteges hangulatban a beköszöntő új évezredet! Játsszon kenőt 1999. október 4. és október 30. között legalább 2400 Ft értékben, hogy Madridban szilveszterezhessen! Küldje be legalább 2400 Ft értékű nyeretlen kenójátékának átvételi igazolá­sait vagy telefonos, internetes azonosító számait legkésőbb 1999. november 5-ig címünkre: ÉVEZRED BÚCSÚZTATÓ MADRIDBAN 3532 Miskolc, Pf. 380 Ha az 1999. november 9-i sorsoláson a szerencse Önnek kedvez, megnyerheti a 13 db kétszemélyes szilveszteri madridi utazás, ggy&éb'.'"™ Az akcióban a Miskolci Területi Igazgatóság területén. v * j Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Heves, Nógrád í é's' 52tífcfolc$-'i Szatmár-Bereg megyében) vásárolt kenószelvéhyM^sznek részt. — Bővebb információk a lottózókban,é^az^n-liné átyeyőhe(yeke;3..,4 állnak rendelkezésükre**.^^#- j. j i - \ ^’'M. iikncskjAiIk RT. ;Ólci Területi Igazgatóság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom