Heves Megyei Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
Vasárnap Reggel 41. szám
Nézze, az ott Lengyelország - mutat a vezető a túlsó partra. - Ez meg, ahol állunk, még Szlovákia. Ami a kettő között van, az a Duna- jec. A határ. Ami Közép-Eu- rópában mindig is változékony, kanyargós és cseppfolyós volt. A kép világos és áttekinthetetlen. így nem csoda, ha már egy-egy jobban sikerült esalizással is igen könnyű megsérteni a szomszédos felségvizeket. Határőr viszont csak mutatóba akad. Ez megnyugtató két, még nem EU-tag, viszont egykorvolt közép-európai szocialista ország között. A viszony nyugodt és baráti. Tehát ritka. Ez a Szepesség, melynek városait a magyar királyok szorultságukban olykor elzálogosították a szomszédos lengyel uralkodónál, hogy aztán a „zaciba” csapott birtokokat, a tizenhat várost visszaváltsák. Rendszeresen itt, a határ menti Szepesófaluban tartották, ma úgy mondanánk, a hivatalos diplomáciai találkozókat. Itt köttettek évszázadokon át szerződések a hol békés, hol viszálykodó lengyel és magyar királyok, főurak között a határról, üzletről és a szövetségekről. Ma a két ország - Szlovákia és Lengyelország - határán ömlő északi hegyi határfolyó, a Dunajec mintegy 30- 40 méteren terül szét hömpölyögve a szélesebb, lapá- lyos részeken, és alig több mint tíz méteresre szűkül az egekbe szökő függőleges sziklafalak szorításában. Épp csak annyira, hogy a szétszedhető faelemekből, csónaktestekből összeállított hajók, a tutajok elférjenek a két part között. Tutaj tutajt ér a vízen. Telve csorognak lefelé. Rajta a meleg, derűs őszt élvező turistacsoportok - a többség lengyel, német, s osszik, az egyesülés előtti keleti gótok- tekergetik a nyakukat. Átélik a szemük előtt elvonuló tájat és a veszély illúzióját. A víz ugyanis igen sekély, többnyire 30-50 centiméteres. A hozzáértők állítólagos 16 méteres mélységről is beszélnek. Ennek helyét a tuta- josoknak sem szabad elárulniuk, nehogy a kelleténél jobban megrémítsék az utasokat. Bár valószínűbb: a turisták rejtett félelmét és izgalmát próbálják fölpiszkálni ily módon. A tutajozáshoz nem kell védőfelszerelés vagy mentőmellény. Lábszárközépig ér a víz. Kell viszont némi készpénz. A szlovák oldalon az út rövidebb, mint a lengyel hajósok menetideje, akik följebbről indulnak a folyón. A hat kilométeres szűk sziklakanyonban kanyargó vízi út így is jó két óra hosszat tart, a Vörös Kolostortól Lesnicáig. Ott a szétszedhető tutajokat váratlan módon szét is szedik, és teherautón szállítják vissza a kiindulási helyre, míg az utasok gyalogolhatnak, esetleg buszozhatnak is fölfelé. Mindezt belföldieknek- szlovákoknak - olcsóbban, külhoniaknak drágábban. A tarifa 150-200 szlovák koronát kóstál. (Egy korona hat forint). Ám a beszállást irányító lelkesen magyarázza: elvisz belföldi árért is, csak kapaszkodjunk föl valahára. A tutajt, ami az egykori idők faúsztató szállítási módjának utánérzése, ketten viszik, csáklyával. Egy elöl kormányoz és hajt a hosszú bottal, másikuk hátul. Ám nem ritkán a fenti mondatnak semmi értelme, hiszen ha a tutaj forogni kezd, gyorsan hátul lesz az elöl, és fordítva. Gyakran egyikük azzal van elfoglalva, hogy kimerje a hajótestbe jutott vizet. Kötelező unszolásra egy-egy utasnak is átengedik a mérés dicsőségét vagy a botfogás mámorát. A tutajosok fékezhetetlen emberek. Amikor nincs fuvar, csendesen ülnek a tutajmeg kell fizetnie a tévedéséért. Büntetésből muszáj megvendégelnie a kollégákat némi borovicskával, becherovkával, sörrel vagy hasonló jellegű léleküdítő- vel. A magyar tévénézők a Benyovszky kalandfilm-so- rozat egyes részleteinek helyszínére ismerhetnek a folyóban. A dunajeci tutajozás nemcsak anyagi megfontolások miatt nem elérhetetlen, a Szepesi-hegyvidék amúgy sincs leküzdhetetlen távolságra. Egertől Ózdon és a bánrévei határátkelőn át alig két és fél órás út a Magasfantáziadúsan - vörösre festett faláról és tetejéről kapta a nevét. A kolostor alapításának körülményei korántsem magasztosak. Fogadalmul és bűnei vezekléseként hozta létre a környék ura még 1319-ben, mivel egy vita hevében leszúrta a keresztes lovagok elöljáróját, a Görgeyek egyik ősét. A kolostor hajdani neves lakója az a gyógynövénytudományban járatos Cyprian barát volt, aki állítólag még a repülés gondolatával is foglalkozott. Akárcsak Leonardo da Vinci, szárnyakat szerkesztett, s megpróbált velük a ban vagy a part menti padokon. Akkor van aztán káröröm, ha egy-egy tutaj kőre, sziklára fut - olykor fel is hasad, reped -, és a tutajosnak a vízbe ugorva kell letaszítania onnan a bárkát. Ezt a vizes lábú tutajost nevezik aztán maguk között gólyának. Akinek méltó módon Tátra szíve, a kétszáz kilométerre fekvő Ótátrafüred. Kellemes tavaszi, nyári és őszi időben Ótátrafüredről vagy Poprádról is alig órás szerpentines hegyi panorá- maúton lehet autózni a Du- najecig és a partján lévő Vörös Kolostorig (Cerveny Klástor). Utóbbi - rendkívül hegytetőről az égbe emelkedni. Az újító kedvű atya így legendás hírre és tiszteletre tett szert. Ha ma repülve nem is lehet könnyen eljutni erre vidékre, más úton mégis megéri megpróbálni a vizes hegyi tájat. Kovács János 1999. október 10. ★ KÖZELRŐL ★ 3 r rw ÜLI ROMI RITA Plazagyerek Szeretem a gyerekeket Legutóbb viszont szerettem volna egyet laposra pofozni. Hogy mivel vívta ki viharos szeretete- met? Nos, az említett kölyök - úgy kilencévesforma - ült a Plazában egy játékautomata előtt, szájában cigarettával, és dobálta a zsetonokat a gépbe. Szemezésem eredménnyel járt. Ránéztem, ő visszanézett, és körülbelül ez volt a tekintetében: menj te a büdös fenébe az anyukás szigoroddal! S én már nem szerettem volna a kölyköt megpofozni. Jobb’ szerettem volna az anyukájával találkozni. De persze anyuka nem fordul meg az ilyen helyen. Ez persze nem is olyan nagy dolog - mondhatnák teljesen joggal. Akkor, amikor a büntethetőség határát el sem érő gyerekek hajléktalanokat vernek, ütnek, rugdosnak halálra, amikor hidegvérrel rögzítik tettüket a videofelvevőn, amikor jobb érzésű emberek fülét sértő kijelentéseket olyan természetességgel engednek meg maguknak, akkor miért kell csodálkozni egy Plaza-gyereken? Hiszen semmi különös nincs abban, hogy a gyerek elszórja anyuka pénzét. Minek ad neki annyit oda? S valójában még nem is követ el túl nagy bűnt. Legalábbis mondjuk ahhoz a gyerekhez képest, aki a minap az egyik amerikai középiskolában fegyverrel támadt tanáraira és osztálytársaira. Mi ehhez képest a mi szolid cigarettás Plaza-kölykünk? Most jöhetne a prédikáció a felelősségről. De kit érdekel? A gyerek semmi mást nem csinál, mint leutánozza azt a társadalmat, amiben él. A felnőtteket, akik példát szolgáltatnak neki. Hiszen ha azt látja, ma Magyarországon lehet úgy embert ölni, hogy a tettes soha nem kerül rendőrkézre, hogy működik a felgöngyö- líthetetlen maffia, hogy korruptak, meg- vesztegethetőek a rendőreink, akkor ő vajon miért lenne jobb? Példát mutat neki a mai családszerkezet. Az otromba statisztika szerint minden 1,5 család csonka. Példát adnak a hatóságok, akik nem az igazságért, hanem a jobb megélhetésért dolgoznak. S időnként kapnak útmutatót politikusainktól is, akik szemrebbenés nélkül hazudnak, manipulálnak, s hétről hétre gyanús üzelmekbe keverednek. Nem kell ahhoz Ranschburg doktornak lenni, hogy rájöjjünk, a gyerek leutánozza a felnőttet, a társadalmat. Nem is akármilyen pontossággal, idézzük csak fel: a napi robot beindulásával a ‘80-as évek végén hogyan hullottak szét a családok. Avagy miként próbáltak a húsosfazék közelében ülők minél nagyobb darabot kihasítani a közösből. A Plaza-gyerekünk sem csinál mást. Játszik az üldözést végző robottal, és készül a nagybetűs életre. S a Plaza-gyerekünknek akkor mi még semmi rosszat nem hányhatunk a szemére... A ZSENIKET IS TANÍTANI KELL másság még manapság is gyakran hátrányt jelent. Mutatkozzon az meg esza mei felfogásban, nemi érdeklődésben, vagy akár szellemi I javakban. S ez utóbbival nemcsak akkor van probléma, ha kevés van belőle. Gyakran azok az emberek vannak legjobban kirekesztve, akik különleges képességekkel rendelkeznek, valamiben kiemelkedő teljesítményt nyújtanak. Akikre általában azt mondjuk: zsenik. E tulajdonság már gyermekkorban előbukkan. Ám l ha nem kap megfelelő tápta- I lajt, a tehetség elhervad, kihasználatlan marad. A tehetség különleges figyelmet és bánásmódot igényel. Ha nem ^ ápoljuk, csökkentjük a kreatív megoldások megjelenésének esélyeit a társadalom- a ban, a tudományban, a mű- § vészetekben és a politikában 2 egyaránt. ej Egerben akad azonban *5 egy hely, ahol a kicsik olyan _J tx. képzést kapnak, ami segíthet képességeik kiteljesedésében. A Kis Matematikus Tehetségfejlesztő Tanodát egy éve hozta létre Sütőné Novák Katalin. Korábban 11 évig tanított 1-4. osztályos gyerekeket általános iskolában. Legjobban a matematikával szeretett foglalkozni, s amikor meghallotta, hogy a Kossuth Lajos Tudomány- egyetemen tehetségfejlesztő szakértői szak indul, azonnal jelentkezett. Úgy gondolta ugyanis: amellett, hogy rengeteg időt szentelnek a felzárkóztatásra, a kiemelkedően tanuló gyerekekre nem fordítanak elég figyelmet. A tehetségfejlesztő szakértő tehát nem habozott, s a Vincellériskola út B/3-ban átrendezett egy lakást tanodának. Ide olyan gyerekek járnak, akik nagyon szeretik a matematikát, érdekli őket, és szívesen foglalkoznak vele. Ebben a korban ugyanis még nem lehet pontosan megállapítani, valóban kiemelkedően tehetséges-e a gyerek, de ha a felsoroltaknak megfelel, lehetséges, hogy az lesz belőle. Ebbe az iskolába nincsen felvételi, a szülőnek és a tanítónak is javasolnia kell a beiratkozást. Csak időközben derül ki, valóban ígéretes tehetségű-e a kisdiák. Persze, nem szabad a gyereket megijeszteni! A foglalkozások, melyek hetente két óra elfoglaltságot jelentenek, nem abból állnak, hogy nehezebbnél nehezebb példákkal bombázzák a kicsiket. Játékos, néha humoros, szórakoztató feladatok segítségével fejlesztik a gyereket. Nem csupán a matematikai, de speciális készségek is szerepelnek a listán. Van figyelem-, memória-, logika-, problémamegoldó gondolkodásfejlesztés. A feladatokhoz pedig nincs szükség az iskolában tanultakra, nem a tananyagon alapulnak. Persze, néha azért le kell mérni a tudást, s olyan versenyfeladatok kerülnek ilyenkor terítékre, melyeknek többféle megoldásuk lehetséges. Am nemcsak gyakorlati dolgokban kell fejlődniük a gyerekeknek. Meg kell nekik tanítani azt is, hogyan éljenek együtt képességeikkel. Miként fogadtassák el magukat társaikkal és a társadalommal, s hogyan adják el magukat. Mindehhez nagyon sok önbizalom és merészség kell. Az órák tízfős csoportokban zajlanak, oldott, vidám hangulatban. Ha elfáradnak, a gyerekek üdítőt kapnak, csokoládét majszolhatnak. Ez azonban nem lekenyerezés. A csokoládé köztudottan serkenti az agyműködést, a gyerekek jobban tudnak koncentrálni, gyorsabban jár az eszük. S „órarenden” kívül találkoznak a nebulók. Minden hónapban kirándulni járnak, nyáron még tábort is szerveztek a Tisza-tónál. Elek Eszter . í- • ~ ■ r', % ^ ' ,, :