Heves Megyei Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-08 / 209. szám

1999. szeptember 8., szerda Füzesabony és Körzete 5. oldal Emlékfát is ültettek: Sós Tamás, Kalóz András és Nagy La­jos a 25 éves ünnepségen fotó: ötvös imre Kísérletként indult az AMK Az oktatás és a népművelés egy intézményi keretek közötti megvalósítására helyben 1974-ben tettek kísérletet. Az értékte­remtéshez öt évvel később korszerű épületet is birtokba vehet­tek a szakemberek. Erre is emlékeztek a múlt héten. BESENYŐTELEK - A ne­gyedszázadot átölelő megem­lékezésnek több színfoltja volt. Az Általános Művelődési Központ mai jelentőségéről Nagy Lajos igazgató jelezte: a községben élő több mint há­romezer ember közintézménye, amely elsősorban művelődési eszközökkel vállal részt a hely­ben felmerülő problémák, kihí­vások megoldásában. Az ÁMK - mint az alka­lomra megjelent Helyzetkép című kiadványban is hangsú­lyozásra került - a magyar ok­tatási-művelődési infrastruk­túra egyik eleme, de tevékeny­ségét egyre szuverénebb mó­don saját környezete igényeire alapozza. A végcél egy közös­ségi iskola,- illetve közösségi központ megteremtése, arra tö­rekedve, hogy falai között rendre helyet kapjanak a kör­nyezetében élő társadalmi cso­portok és korosztályok. Az így kifejezett intézmény a hivatásos szakalkalmazottak és a szimpa­tizáns amatőrök szövetsége, amely a közösséggel való azo­nosulásból szervez tanulási programot, az általa nyújtott teljesítménnyel és kulturális szolgáltatásokkal közvetlenül is hozzájárul az egyén bonyolult világban való eligazodásához. Az ünnepségnek részese volt Sós Tamás, a megyei közgyűlés elnöke is, aki Kalóz András polgármester és az intézmény igazgatója társaságában az AMK udvarán emlékfát ülte­tett. A könyvtárban az egykor itt tanító Csehné Bódi Csilla festő­tanár képeiből nyűt kiállítás. A tárlatot Tróján Márta művészet- történész ajánlotta a nagykö­zönség figyelmébe:- A múlt és a bölcs idő ural­kodik ezeken az alkotásokon, ezt mutatják a finom vonalú tusrajzok és rézkarcok, vala­mint a lilás, zöldes tónusú olaj- festmények. Az emlékek hatják át ezeket a tájrészleteket. A bejelentések között hang­zott el, hogy dr. Szecskó Károly történész megbízást kapott Be­senyőtelek monográfiájának megírására. Ez várhatóan jö­vőre készül el. B. S. Csehné Bódi Csilla képei emelték a jubileum hangulatát Életmentő géppuskás a tűzvonalból MEZŐTÁRKÁNY - Az ön­kormányzat szociális bizottsá­gának emberséges ötletéhez (a falu legidősebbjei számára adományozott, házhoz vitt pénzhez, ajándékhoz) gratulált szívből levélírónk. A füzesabonyi védőnő, Gál Andrásáé a gesztusértékű cse­lekedetről készített beszámo­lóhoz még hozzáfűzte: „A cikkből értesültem, hogy Nagy Herman bácsi él. ” Szervusz, testvér! Ez a köszöntés azért figye­lemre méltó, mert az idén a 90. évét betöltött mezőtárkányi la­kos roma származású. Gálné így mutatta be:- ő az a férfi, aki a 14-es egri gyalogezred közkatonája­ként az édesapám életét meg­mentette. Annyit tudok róla, hogy a háború után egyszer megjelent a lakásunkon. Édes­apám a 3 gyermekét sorba állí­totta, és azt mondta: Jól nézzé­tek meg, gyerekek, ezt a bácsit, ő az életét kockáztatva men­tette meg az enyémet a hábo­rúban! Neki köszönhetem, hogy élek. Szervusz, kedves testvérem! A védőnő hiszi, hogy an­nak, aki mások életét meg­menti, hosszú életet ad az Ur. Herman bácsiról pedig tudja: nem élt hiába.- Önzetlen hőstettét megkö­szönve, jó egészséget kívánok neki! A karmester után A megható, de még meg nem késett szavak tolmácsolá­sára magunk vállalkoztunk. A Petőfi utcai házban legkisebb gyermeke, Miklós fia viseli gondját az öreg obsitosnak.- Fájnak a lábaim, már alig megyek ki a kapuig - jelzi elöl­járóban az egykor sudár ter­metű katona. Közben egy régi katonakönyvet rak elénk, és tényleg az elején kezdi:- Apám zenészként kereste a kenyerét, s volt neki egy karmester barátja. Azt hívták Hermannak, így kaptam én tiszteletből ezt a nevet... Nagy Herman bácsi, a há­borús hős 90 éves fotó: ötvös A szemüveg mögött is jól láthatóan elérzékenyül. A ha­dicselekményekben gazdag korszaka felé haladva viszont egyre erősebbnek tűnik.- Én 1931-ben vonultam be Egerbe, a 14-es gyalogezred­hez. A frontra azután már a losonci hadosztály vitt ben­nünket. Andrással (Gálné édesapja - a szerk.) sokat együtt voltunk. Például a visz- szacsatolt Erdélyben, ahol a mi kenyérmorzsáinkat csipe­gették fel a gyerekek. Az orosz fronton azután éheztünk és fáztunk, mint a kutya, köz­ben rengeteg éjszakai táma­dást kaptunk. Itt félbeszakítva, a már idő­közben elhunyt katonacimbo­rája lányának emlékeivel szembesítjük:- Apám mesélte - idézi Gálné hogy a tűzvonalból egyszer Hermán bácsi men­tette ki. A nyaklövést kapott harmadik társukért is ő ment vissza... Az első vonalban harcolt kocsizó géppuskás mára zi­háló tüdővel ejti ki a szavakat. Emlékezete azonban friss:- Sok jó gyerek odaveszett a Don-kanyarban - meséli fáj­dalmasan. Hogy a sors őt sem kímélte, az aknaszilánkot ka­pott egyik lábát mutatja. Az­után legyint egyet.-Ha én vételeztem, akkor kicsit több jutott mindenkinek. A kidekázott kenyérből meg a pár szál cigarettából is... A II. világháború komisz hadszínterein - ahogy Zele András lánya hallotta apjától - elölről az oroszok lőttek, há­tulról meg a tábori csendőrök, ha valaki parancs nélkül pró­bált meg visszavonulni. Herman bácsi mint mondja, később megtörtént, hogy egy vonaton utazva többször talál­kozott Andrással. Ilyenkor összeborultak:- Testvér, hát megmarad­tunk? - kérdezték hitetlen- kedve egymást. Kapott-e kárpótlást? Történetünk hőse megko­pott egészséggel - ám áldva jelenlegi orvosát - nem tulaj­donít rendkívülit tettének.- Magam nagybőgős vol­tam sokáig. A frontra is kül­dött sok jó kocsmáros csoma­got. Amit kaptam, abból a többieknek is került... Nagy Herman honvéd há­borús megpróbáltatása végül Németországban, angol fog­ságban ért véget. Manapság sem él azonban nehézségek nélkül, mert hát a nyugdíja kevés. Gálné a levelében fel is te­szi a kérdést: „A hadifogsá­gért kárpótlást kapott-e? Volt- e, aki kérje helyette, mivel úgy tudom, nem tud, vagy alig tud írni. ” Milyen a sors! Levélírónk füzesabonyi, neki földije a mai kormány honvédelmi minisz­tere... Budavári Sándor Ahová férjhez ment... SARUD - Nyolcvan éve annak, hogy a falu ugyanazon portáján lakik özvegy Pócs Pálné. A minap ugyan a századik születésnapján őt kö­szöntötték, de az ünnepelt, Jolánka néni a fér­jére is emlékezett:- Újlőrincfalván születtem, Sarudra jöttem férjhez 1919-ben. Ezen a portán laktunk min­dig, s műveltük a 14 holdas családi birtokot. Amikor hosszú életének legboldogabb kor­szakát tudakoljuk, gondolkodás nélkül vágja rá:- Amíg az uram 1984-ben meg nem halt, mindig jó volt... Idős édesanyját ma Endre fia gondozza. Jolánka néni csendesen éldegél. Igazából kél dolgot szeret:- Ennivalónak az édesféléket - mondja -, és mindennap imádkozom. Jolánka néni a századik születésnapján áldozott is FOTÓ: ÖTVÖS IMRE Kompolton az első fél év pénzügyi beszámolóját vitatták meg a képviselő-testületi ülé­sen. Balázs Zoltán polgármester - a tervezett 4 milliós forráshi; ány ellenére - veszteség nélküli gazdálkodásról adhatott szá­mot. Az év második felét - egy 3,3 millió forintos, pályázaton nyert támogatásnak köszönhe­tően - szintén szeretnék hiány nélkül zárni. Füzesabonyban szeptember 1- jén volt egy éve, hogy csomó­pontja lett az M3-as autópályá­nak. Az ÉKM Rt. az évfordulón elégedetten nyilatkozott az át­lag 35 ezres napi forgalomról. Az autósok kétharmada kész­pénzes formában veszi igénybe a sztrádát. Mezőtárkány önkormányzata segíti a gyermekeket nevelő szülőket. Énnek bizonysága, hogy az általános iskolások in­gyen kapták a tankönyveket. A középiskolásoknak 5 ezer, a felsőfokú tanulmányokat foly­tató diákoknak 10 ezerforintos tanévkezdési támogatást sza­vaztak meg. Két helyi árva gyermek számára pedig rend­szeresen biztosítanak havi 1500 forintot iskolai étkeztetésükhöz. Aldebrő és Tófalu önkor­mányzatai együttes ülést tartot­tak. Ezen döntés született a kö­zös fenntartású Általános Mű­velődési Központ eddigi önálló gazdálkodásának részben önál­lóvá módosításáról. Ezzel együtt az intézményi konyha is költségvetésileg önállóvá vált. Feldebrőn már készítik elő a szeptember 18-i szüreti napot. Erre a hagyományos hétvégi eseményre idén is tíz meghívott érkezik Amerikából, Boston­ból, a testvérközösség képvise­letében. Besenyőtelken folynak a tele­pülésen átvezető 33-as fő köz­lekedési út rekonstrukciós munkái. Ennek során szélesítik az útpályát, valamint készül a kerékpárút. Utóbbi egyharma- dát már használhatják a bicikli­sekkel együtt a gyalogosok is. Makiáron az önkormányzat az általános iskolások év eleji tan­könyvvásárlásához most is 50 százalékos támogatást nyújtott. Az éremnek a Tisza-tó partján is két oldala van (Folytatás az 1- oldalról) A strand három célt szolgál. Nyitvatartási időben, 7-19 óráig a fürödni, pihenni vágyó vendégek ellátását, ehhez ren­delkezésre áll a WC, zuhany­zóblokk rendszeres felügyelet­tel, megfelelő tisztasággal. Működik az ifjúsági tábor, ahol az ország minden tájáról érkező fiatalok „pihennek”, tar­talmas programok keretében kikapcsolódva. Ebben az évben valósítottuk meg az önálló vizesblokkot a megyei területfejlesztési tanács támogatásával, pályázati pénz­ből. A harmadik vizesblokk szolgálná a vendéglátóegysé­gek vendégkörét, ha az hasz­nálható lenne. Ennek az álla­pota minősíti a vállalkozókat. A Tiszatáj 94. Kft. áldásos tevékenységét jobb elfelejteni, az általuk odatelepített „bode- gákat” tavaly bontatta el a jegyző úr, mivel azok is enge­dély nélkül kerültek megépí­tésre. Tulajdonjogi viták egyál­talán nincsenek. Tulajdonos a Magyar Állam, kezelő a KÖ- TIVIZIG, bérlő az önkormány­zat, tehát egyszerű és világos a képlet. Heves megyében az érintett vállalkozókon kívül mindenki tudja, hogy a strandot 1998 ok­tóbere óta három árhullám érte, közötte tavasszal az évszázad árvize vonult le. Isteni szeren­cse, hogy ezek után a strandot egyáltalán üzembe lehetett he­lyezni, és megnyitni a vendé­gek előtt. A szükséges kaszálást az önkormányzat elvégezte, szemétszállítás naponta történt, a strand zárásáig. Nem a szippantókocsiból ürí­tették a szennyvizet a szivárgó­csatornába, hanem a megyét el­árasztó ár- és belvíz következ­tében egy szennyvízáradat zú­dult a Tisza-tóba, a szivárgóba, a Laskóba, a Báb-érbe, a Csin- cse-csatomába Átányból, Köm- lőről, Füzesabonyból, Mező- tárkányból, Tiszanánáról, Sa­rudról. Az ÁNTSZ napi vizsgálatai biztosították, hogy nem kellett bezárni a főszezonban a stran­dot a vízminőség miatt, ami a vállalkozók érdekét is szol­gálta. A KÖTIVIZIG a növényzet ritkításával szintén a strand fennmaradását segítette elő. A belvízvédekezés során a telepü­lésen 40 üdülő és 98 lakóház védelmét kellett biztosítani, eb­ben a helyzetben valóban nem a partot helyeztem előtérbe, fon­tosabbnak tartottam a település biztonságát. Sajnos, az üdülők így is elöntésre kerültek. Pályázati pénzből és a KÖ­TIVIZIG támogatásával 1300 köbméter homokot használtunk fel a strand felújításához. . Hasonlóan a Tisza-tó kör­nyéki strandokhoz, szintén pá­lyázati pénzből elkészült a kerí­tés, ami lehetővé tette a vendé­gek biztonságának növelését, a gépkocsiforgalom szabályozá­sát. Ebben az évben elkészült a strandot megkerülő út és a par­koló bővítése. Elvileg a szolgáltatóegysé­gek a stranij vendégeinek a ki­szolgálását látják el, ez az idő­szak pedig 7—19 óra. Ennek ellenére lehetővé tet­tük, hogy éjfélig zenét is szol­gáltassanak. A lehetőséggel visszaélve, éjféltől reggelig a többszöri figyelmeztetés, fel­szólítás ellenére folyamatosan zavarták a táborban pihenni vá­gyó diákok életét. Többek között 150 buda­pesti, 100 nyíregyházi, 163 egri diák pihenését, akik jelezték, hogy nem jönnek Sarudra töb­bet, milliós bevételi kiesést okozva ezzel. A szomszédos kempingből is több bejelentés érkezett, kifo­gásolva az éjszakai randalíro- zást. Az éjszakai vendégek a szivárgón átvezető hidat szét­rombolták, a kerítés kapuját le­vették, ellopták, a telepített fá­kat kitördelték. Az önkormányzat területfej­lesztési és idegenforgalmi bi­zottsága fontos feladatának te­kinti a strand szabályozott mű­ködését, ezért a megalakuló egyesülettel is együttműködik, ehhez azonban elengedhetetlen az önkormányzat által elfoga­dott és a Vízügyi Igazgatóság­gal egyeztetett szabályok betar­tása. A sarudi labdarúgócsapat tagjai önzetlenül küzdenek a te­lepülés hírnevéért, és a 4:1-es vereség ellenére is méltóak a vezetők és a lakosság elismeré­sére, amit a jövőben jó lenne az érintett vállalkozókról is el­mondani. Részünkről ezzel az ügyet befejezettnek tekintjük, a to­vábbiakban az érvényes jog­szabályok és önkormányzati határozatok azok, amelyek a feladatokat megszabják, és meghatározzák a strand műkö­dési feltételeit, remélhetően a vendégek megelégedésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom