Heves Megyei Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-18 / 218. szám

1999. szeptember 18., szombat Hírlap Magazin 7. oldal Harminc éve forgatták a faluban az Isten hozta, őrnagy úr! című filmet Kivilágíttatná a szarvaskői várat Cleveland díszpolgára Szarvaskő a Heves megyébe irányuló idegenforgalom kedvelt célpontja lehetne, véli a települé­sen élő egykori híres labdarúgó, a nyolcvanadik életévében járó „Kislukács”. A várat kellene kivilágítani, hozzá felvonót építeni, mint ahogyan a világ más tájain teszik azt a hasonló érté­kekkel. Eger önálló településrészén jelenleg három és fél száz ember él: tősgyökeres helybeliek és az újonnan ideköltözöttek. Legtöbben a jó levegőt és a csodálatos erdei környezetet dicsérik. A késő nyári hétköznapon a bükki faluban tapintani lehet a csendet. Egy idős asszonyon és egy kerékpáros férfin kívül szinte senki nincs az utcán. A falu egyetlen kocsmája is kong az ürességtől. A sarokba állí­tott két nyerőgép elhagyatottan árválkodik. Szinte mindent át­itat az augusztus végi hangulat kint és bent egyaránt. A település fölött álló vár első írásos emléke az egri káp­talan 1295. évi határjáró leve­lében lelhető fel. Ez is, mint maga a település, az egri püs­pökség ősi birtoka volt. Plébá­niáját már az 1332-37. évi pá­pai tizedjegyzék is említi „sub castri episcopi” név alatt. A község korábban a Szarvaskő­váralja nevet viselte, amelyet nyilvánvalóan a tatárdúlást kö­vetően megépíttetett erődítmé­nye után kapott. Régi és új legendák A hagyomány szerint egy va­dászat alkalmával a kutyák hajszolta szarvas a sziklára té­vedve - a menekülés útját nem találva - levetette magát a mélybe. Innen származhat a Szarvaskő név. Az évszázados legenda mellett persze kelet­keznek újabb keletűek is, több­nyire kiemelkedő események-, hez kötődően. Egy kis lélekszámú, a nagy­világ forgatagától messze lévő faluban azonban mi is jelent­heti a „nagy eseményt”? Ter­mészetesen az, ha a messzi fő­városból filmforgatásra érke­zik egy stáb Latinovitscsal, Sinkovitscsal és más, nem ke­vésbé ismert művészegyénisé­gekkel. Ez történt pontosan harminc évvel ezelőtt, amikor Szarvaskőn forgatták az Isten hozta, őrnagy úr! című nagy sikerű filmet. A SinJiovitvunoka A forgatás időszakára az eltelt három évtized ellenére szinte minden középkorú és annál idősebb ember emlékezik. Nagy felhajtás volt ugyanis. Mesélik: a híres jelenet arról, hogy árok vagy csak árnyék húzódik-e az őrnagy úr és a tűzoltóparancsnok előtt - tehát kell-e ugrani, vagy bele is lép­hetnek -, nem szerepelt a for­gatókönyvben. Hogy mégis filmszalagra került, annak oka, hogy dolgoztak a felvevőgépek ennél a párbeszédnél, ami a legvalóságosabb valóság volt: Gizi néninek nehéz egyedül a színész urak berúgtak ugyanis, így valóban nem tud­ták eldönteni a kérdést... A helybeliek útmutatása alapján a falu Egerhez távo­labbi végén - a felvégen - ke­ressük Sinkovits Imre állítóla­gos unokáját. A fiatalember jót mosolyog a felvetésen. Majd határozottan kijelenti: ez is csak a „legenda ” része lehet. Nagyon, de nagyon távoli ro­konság van csupán az ismert színész és az ő családjuk kö­zött. Nehéz özvegység Az idős hölgyet a katolikus templom mellett szólítjuk meg. Mint mondja, özvegyként, egyedül nehezebb az élete a fa­luban, mint az ide költöző fia- talabbaké, akik többnyire a megyeszékhelyre járnak be dolgozni. A gáz nincs beve­zetve, de nem is nagyon lehet a kemény vulkanikus talajban le­fektetni a vezetékeket. Munka­hely nincs a községben, az er­dőgazdaság is megszűnt, mint kenyéradó cég. A Szarvaskő­ben élők közül minden tizedik ember özvegyasszony - teszi még hozzá. Több mint harmin­cat számolt össze a napokban. Gizi néni egyszobás családi házának ámbitusán könyö­kölve nézi a két idegent. Ami­kor megszólítjuk, készséggel válaszol: két férjet temetett el. Egyikük a Don-kanyarban ma­radt, a második 18 éve halt meg. Mindketten szarvaskőiek voltak. Mint mondja, egyedül már nem tud gondoskodni ma­gáról, ezért árulja kis házát. Ha sikerül eladnia, a lányához köl­tözik, aki Makiáron teremtett magának otthont. Székelyföld szülötte A postával és az egykori iskola épületével átellenben takaros ház áll, székely kapuval. Lu­kács Ede lakik itt, aki 1940-46-ban a Ferencváros labdarúgócsapatának volt él­vonalbeli játékosa. Kislukács- nak becézték, s ez a név akko­riban számtalan kaput megnyi­tott előtte. A nyolcvanadik évében járó férfi 12 évvel ezelőtt költözött „vissza” Magyarországra Ro­mániából. ő még Trianon előtt született, magyar állampolgár­ként. Játszott az Erdély váloga­tottjában, amikor 1940-ben 6- 3-ra elverték a náluk vendé­geskedő Fradit. Ő maga három gólt rúgott azon a meccsen. Minden bizonnyal ezért is „vette meg” az FTC. Amikor szakított a focival, a kultúra területén vállalt mun­kát. Egyszerűen nem bírta elvi­selni, hogy a hallatlan népsze­rűség évei után „kis semmi” legyen. Kultúrmenedzserként - a Marosvásárhelyi Népi Együttessel - bejárta a világot, így az USA városait. Cleve- landben még a város díszpol­gári címét is odaítélték neki. Büszke arra, hogy a magyar szót elvitték Amerikába. Sütő András, Kányádi Sándor, Far­kas Árpád és Bács Ferenc ne­vét említi, akikkel volt szeren­cséje együtt dolgozni. Ami Szarvaskővel kapcsola­tos véleményét illeti, az na­gyon kedvező. Gyönyörű a vi­dék - állítja az egykori jobb­szélső. Csak éppen tenni is kel­lene érte valamit: kivilágíttatni a várat, drótkötélpályát épít­Lukács Ede öt évig volt az FTC üdvöskéje fotó: Gál Gábor tetni. Ezt Ede bácsi mind meg is próbálta elérni, ám folyton a hivatalnokok ellenállásába üt­között. Ennek ellenére terveit a mai napig nem adta fel. Síké Sándor A katolikus templomot Pyrker érsek emeltette 18U0-A5-ben Napló VASARNAP 19.00 A Napló Magyarország legnézettebb hírmagazinja. Mert ebben a műsorban az érintettek mondják el, hogy mi nekik a fontos. A vélemény ugyanis hatalom. A néző hatalma. És nálunk a néző számít. Mérlegen a valóság. Magyarország vezető televíziója

Next

/
Oldalképek
Tartalom