Heves Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-14 / 189. szám
1999. augusztus 14., szombat Hírlap Magazin 7. oldal A Felső-Mátra lelkipásztora Nemrégiben tartottak Mát- raszentimrén falunapot. A rendezvény legünnepélyesebb pillanata volt, amikor is Stuller András polgár- mester kihirdette a képviselő-testület határozatát, melynek értelmében díszpolgári címet adományoztak Kacsik Árpád plébános úrnak. Az elismerést a település vezetője és dr. Bekecs Andrea jegyzőnő adta át a lelkipásztornak. Miután lapunk is gratulált a kitüntetettnek, rövid beszélgetésre kértem. *- Sátoraljaújhelyen születtem katolikus családban, ám édesapám korán meghalt - emlékezett vissza Kacsik Árpád. - Édesanyám hat gyermeket nevelt özvegyen, így nehéz volt az életünk. Azonban mindannyian megtaláltuk helyünket, én is leérettségiztem, sőt szakmát is tanultam. Ezután köteleztem el magam az egyházzal. Ez fontos, mert nem hivatalt választottam, hanem elkötelezettséget ahhoz a néphez, melyhez az Úristen rendelt. Pályafutásom során mindig az egri érseken keresztül.-Mikor került a Felső- Mátrába?- 1982-ben helyezett Mát- raszentimrére az akkori egri érsek úr - válaszolta a kitüntetett. Asztmámra való tekintettel rögtön gondokkal találkoztam, ugyanis a régi plébánia egy rossz és dohos vályogház volt. Be sem költöztem, inkább szobát vettem ki. Elkezdtük a mostani papiak építését, amely nehéz feladatnak bizonyult. Sokat segítettek az itteni emberek és az idelátogató vendégek, turisták is.-A polgármester úr, amikor méltatta az Ön munkásságát, kiemelte, hogy sokat tevékenykedik a térség fejlesztése érdekében. Milyen feladatokat vállalt?-Éppen a plébánia építésének kellős közepén szakadt le a galyatetó'i templom tornyának külső falazata - válaszolta Kacsik Árpád. - Ez újabb munkát adott személy szerint nekem és az egyház- községnek egyaránt. Ékkor ismét segítségemre voltak a helyiek, de kivették a munkából részüket az idelátogatók is. Rádöbbentem arra, hogy igenis van úgynevezett tu- rista-lelkipásztorkodás is.- Ön szervezte a mátra- szentimrei lelkinapokat is még a nyolcvanas évek elején... —Nagyon sokan látogatták, sőt közismert személyek is részt vettek rajta - mondta a plébános úr. - Szerveztünk továbbá jótékonysági koncertet, s csinosítottuk, fejlesztettük a térség templomait. A rendszerváltás után pedig dr. Seregély István érsek úr ránk bízta a fallóskúti kápolnát. Jelenleg is arra koncentrálok, hogy ott épüljön ki egy zarándokközpont. Frekventált helyen van, sőt elmondhatom, hogy a vándorok egyik bázisa. A tábori szentmiséknek pedig megvan a maguk varázsa, meghittsége. Itt tartjuk egyébként szeptember 22-én Szűz Mária, az Erdők Királynője ünnepét.- Fallóskút. Ha már említette', itt él az ország egyetlen remetéje, Paszkál. Vele milyen a kapcsolata?- Munkatársak vagyunk, bár nem mindig felhőtlen a viszonyunk - mosolyodott el. - Kijelenthetem: Fallóskúton nélkülözhetetlen személy. Ellátja a sekrestyést és harangozol teendőket, s nem mellékes, hogy őrzi a kápolnát és környékét. •-Hogyan fogadta az ön- kormányzat elismerését? - fordultam a kérdéssel Kacsik Árpádhoz.- Nagyon boldog voltam - felelte s mint azt dr. Anta- lóczy Lajos pápai prelátus is elmondta, külön öröm, hogy egyházi személynek ítélték oda ezt a megtisztelő címet. A Felső-Mátrától vannak vallásosabb térségek is, ami adódik az itteni kisebb lélek- számból. Sokáig még templom sem volt. Én azonban elkötelezettséget érzek a mátrai emberek iránt, s amit teszek, értük cselekszem. Úgy érzem, az ő szeretetük sem marad el.-Plébános úr! Köszönőbeszédében elmondta, hogy továbbra is azon munkálkodik, hogy fények ragyogják be a Mátra hegyeit. Hogyan értelmezné ezt a mondatot?- Apostoli küldetésem ide szól - válaszolta. - Feladatom, hogy az itt lakókért, az erre járókért mindent meg tegyek. Ha ez sikerül, akkor nemcsak az épületeket és a hegyeket járja át a fény, hanem beragyogja az Istenhez vezető utat és az emberek lelkét is. Fáczán Attila Kacsik Árpád a kitüntetés átvétele után fotó: fáczán Attila Európai fazék: ki van a fedő alatt? A kultúra és a kisebbségek ízei a gazdasági főfogások mellett kiegészítő szerepet játszanak Az Európai Unió szíve Brüsz- szelben dobog (együtt a luxembourgi és a strasbourgi részeivel), és egy vérkörben a 15 tagország keringésével. Az Unió „gyomra”, a brüsszeli éttermek választéka meglehetősen sokszínű, változatos: az angol marhasülttől a francia hagymalevesig, a görög gyros- tól a spanyol-portugál tortil- láig, az olasz pastáktól a bajor káposztás sertéscsülökig képviseltetik magukat a nemzeti konyhák és az étkezési kultúrák. Magyarország ehhez a nagy közös európai konyhához készül szervesebben kapcsolódni, melynek eredendően elválaszthatatlan része. Amit mi sem bizonyít jobban, mint a hazai gulyás jelenléte a kínálatban, amely goulasch néven, igaz, némiképp megszelídített tartalommal, már elég régen integrálódott az európai étlapokhoz. Hogy a „magyar konyha” mikor kerülhet be a közös választékba, arra persze nincs egyértelmű recept, mindenesetre ez a csatlakozási tárgyalások kimenetelétől függ. Nem csupán az étvágy és az étlap felől közelítve tűnik úgy egyébként, hogy a magyar csatlakozás nem jelent majd veszélyt a hazai kultúrára, a nemzeti hagyományokra nézve, nem kell aggódniuk a regionális értékeket féltőknek. A tá- gabb európai közösségben az együttműködések és kapcsolatok - és maga az Európai Unió is - hozzájárulhatnak az önazonosság megerősödéséhez, ez pedig ráébreszthet a sokszínűség és a nemzeti értékek fontosságára is. A csatlakozás nem az értékek feladását, hanem azok fokozott védelmét segítheti elő a gazdag európai hagyomány- rendszerben - hangsúlyozták az Unió részéről többen is. Ez egyúttal megteremtheti azt a környezetet, ami a nemzeti kisebbségek, illetve a határontúli magyarok fennmaradása számára szükségképpen nem jelent (a schengeni határ és biztonságpolitikai kérdések megoldásával) majd leküzdhetetlen akadályt. Mindezek a kisebbségi törekvések különösen az instabil balkáni térség tükrében az európai szervezetek illetékeseinek szándékaival is egybecsengeni látszanak. Arról nem is beszélve, hogy az Unió tagországainak is megvannak a maguk kisebbségei, kulturális és autonómiatörekvéseikkel: az angoloknak az északír, a spanyoloknak a baszk, vagy éppen a franciáknak a korzikai helyzet. Az VSA filmes gőzhengere Az audiovizuális kultúra (televízió, rádió, Internet) helyzetének rendezése az uniós jogalkotás egyik fontos eleme. Igyekeznek elkerülni az agyonszabályozást, viszont érvényt kívánnak itt is szerezni a legfőbb álapelvnek, a szolgáltatások szabad áramlásának a tagállamok között. Továbbá: a nemzeti tiltások megszüntetésével, a határok nélküli, nyitott televíziózás megteremtésével a széttöredezett, kicsi és versenyképtelen nemzeti piacok helyett az uniós belső piac kiegyensúlyozását, védelmét és támogatását erősítik. Ez utóbbira szolgál a MÉDIA I. majd a MÉDIA II. program, valamint a film- és televíziós gyártásösztönző európai garanciaalap. Az egyik nagy kihívás az USA audiovizuális iparának gőzhengere, amellyel szemben az európai filmgyártás csak úgy lehet életképes, ha támogatják az európai filmipart és filmkultúrát, továbbá elhárítják a szűk nemzeti piacok és a határok jelentette korlátokat. Itt még elég sok a tennivaló, akadnak lebontásra váró falak. Az erős nemzeti gyártást és az együttműködéseket, a terjesztést ösztönözni kell, ám miként az egyik EU-il- letékes fogalmazott: „ez egyúttal azt is magában foglalja, hogy az amerikai tucatfilmek koppintására nincs pénz.” Önszabályozó Internet A másik kihívást az Európai Közöségben is az új médium, a digitális interaktív televíziózás, az Internet és az on-line szolgáltatások jelentik, melyeknél a szabályozás kimunkálása (kódok, szűrők, ellenőrző chipek bevezetése) a kisebbségek és az emberi méltóság védelme az audiovizuális adatszolgáltatásban - például a kiskorúak megóvása, a pedofília, a rasszizmus, a fegyver- és kábítószerkereskedelem megakadályozása - további feladatokat adnak a jogalkotóknak. Ami egy eddig teljességgel szabadon, korlátozások nélkül fejlődő médium esetében nem ígérkezik könnyűnek, és a belső ön- szabályozásra is nagy szerep hárul majd. A médiaszabályozás kapcsán egyébként még hazánkban is komoly tennivalók -várnak, s ennek legfőbb sürgetője az Unió követelményeihez, audiovizuális politikájához való igazodás. Az „édes” mostoha A kultúra sokáig az európai szervezeti fejlődés mostoha- gyermeke volt az együttműködés jellegéből következően, a közösség tagjai elsősorban a gazdasági kérdésekre koncentráltak. Hivatalosan csak a ’90- es években, az Unió Maast- richti Szerződésében kapott helyet és érdemi említést a kultúra- hangsúlyozta John Whitton, a EU Tanács igazgatósági munkatársa. Míg a mezőgazdasággal kapcsolatos kérdésekben a kormányzati vezetők, miniszterek évente legalább fél tucatszor találkoznak, addig a kulturális tanács ülésére alig kétszer kerül sor - érzékeltette az arányokat az illetékes. Pedig ma már (szélesebb értelemben véve) az Unióban többen - hárommillió főt meghaladóan - dolgoznak a kultúra valamelyik területén, ami magasabb, mint a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma. Ugyanakkor itt is érvényesül a sokat hangoztatott szubszcidialitás elve, ami közérthetőbben annyit tesz, hogy amit helyi szinten hatékonyan meg lehet oldani, azokról a kérdésekről helyben kell dönteni. Az EU kultúrája a sok szereplő révén (11 hivatalos nyelv) sokszínű és gazdag. Igyekeznek elkerülni az erőltetett közös kultúrpolitikának még a látszatát is. A közösségen belüli turizmus mintegy 30 százaléka kulturális alapokra épül, ugyanakkor az is tény, hogy e területről nincsenek megbízható statisztikák. Támogatják az olvasást Az uniós kínálatban megtalálható a 2000-ig tartó Raffa- ello-program, mely az épületek, az építészeti értékek és örökség felújítását támogatja, valamint rendezvényeket: az Európai Örökség Napját, az Európai Építészeti Díjat és a többnyelvű kiállításokat, az örökséget védő szakemberek csereprogramjait. A Kaleidoscope-program sokféle művészeti ágat érint, a színházművészettől a zenén át a multimédiáig és a képzőművészetig. A képzésen kívül olyan tervek is támogathatók, melyek egy harmadik országgal (például Magyarországgal) való együttműködést is tartalmaznak. Az Ariane az olvasás népszerűsítését, a könyvek kiadását és kiemelten a kisebbségi nyelvekről történő fordításokat ösztönzi. Természetesen a kultúra tágabb fogalmába beleértve léteznek kutatási (Heureka) és oktatási (Socrates, Leonardo) együttműködések, programok is. Mindezek a lehetőségek elsősorban az Unió tagországai számára elérhetőek, de ritkán és közvetve magyar résztvevő is bekerülhetett egyes programokba. Az Unió ugyanakkor például részt vállal a koszovói műemlékek megmentésében is. A 2000-2004-ig tartó következő időszak keretei között számos új kísérleti program helyet kapott, amelyek az országok és intézmények, csoportok közötti együttműködésre, az integrált akciókra, vagy éppen a speciális kulturális eseményekre helyezik a hangsúlyt. Ilyen specialitás például a millennium vagy az Európa Kulturális Fővárosa nevű rendezvény (idén Weimar a helyszíne). A kultúra egyáltalán nem kivételezett uniós szerepét mutatja, hogy a hosszabb távra kidolgozott kulturális keretprogramot a döntéshozók nem fogadták el, sőt megnyirbálták a kultúrára fordítható közösségi költségvetési pénzeket. Kultúrára a kiadások kevesebb mint egy százaléka jut. Eszerint öt évre mintegy 167 millió euróból (egy euró 250 forint) gazdálkodhat ez a terület, ami az EU 90 milliárd eurós éves közös költségvetéséhez képest nem mondható túl soknak. Aru-e a kultúra? A tagországok saját nemzeti költségvetésükből persze - belátásuk szerint - akár többet is áldozhatnak a kultúrára. Ez utóbbiak közé tartozik a francia állam, amely kormányoktól függetlenül sokat fordít kulturális célokra. Nem csupán otthon, hanem a francia kultúra külföldi megismertetésére és széles körű cserekapcsolatokra is. Ennek ékes bizonyítéka a budapesti Francia Intézet, amely Éurópa, sőt a világ hasonló francia intézményei között is az egyik legjelentősebbnek számít, hozzávéve mindazt, hogy esetünkben nem egy frankofon, francia nyelvű országról van szó. „Ha a kultúrát - talán nem teljesen ok nélkül - az Unió mostohagyerekének nevezik is, azt mégsem szabad elfelejteni, hogy mégis meghatározó szerepet játszik az egyesült Európa közösségi szellemének átadásában” - utalt a kérdés fontosságára Chantal de Bourmont, az EU mellé rendelt állandó francia képviselet munkatársa. - Létezik egy közös európai kultúra, és természetesen mindenki ragaszkodik az önnön nemzeti sajátosságaihoz, hagyományaihoz, nyelvéhez. Ugyanakkor az is tény, hogy nehéz a merkantilista gazdasági elveket és szemléletet érvényesíteni a kultúra területén, puszta árucikknek vagy szolgáltatásnak tekinteni, ami racionális mérőszámokkal lemérhető. Van azonban egy olyan szempont, amely megkülönbözteti az összes többi „árutól” a kultúrát, és ez a benne rejlő fölmérhetetlen szellemi tartalék és forrás - tette hozzá a francia illetékes. * A cikk a PressEurope francia-magyar újságíró-iskola, illetve a lille-i Újságíró Főiskola segítségével, a Francia Nagy- követség, a Francia-Magyar Kezdeményezések Irodája, valamint a Külügyminisztérium támogatásával jött létre. Kovács János Virágpiac Brüsszel főterén: szabad verseny, virágozzék minden virág? fotó: szerző