Heves Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-12 / 187. szám

2. oldal 1999. augusztus 12., csütörtök Megyei Körkép Ki a téren, ki a tévé előtt figyelte a természeti jelenséget Vékony sarló maradt csak a Napból HEVES MEGYE - Az egri Dobó téren ezrek kísérték fi­gyelemmel tegnap a napfo­gyatkozást. A jelenség idejére szinte valamennyi belvárosi üz­let bezárt. A megyeszékhely la­kóin kívül sok ezer hazai és külföldi turista is itt csodálta meg a természeti jelenséget. A városban - ahol 97,2 szá­zalékos volt a napfogyatkozás, 11.30-tól 14.15-ig gyönyör­ködhettek az emberek a külö­nös látványban - a Hold legna­gyobb terjedelemben 12 óra 53 perckor takarta el a Napot. Esti szürkület borult az utcákra, érezhetően lehűlt a levegő és feltámadt a szél. A Heves Megyei Rendőr-fő- kapitányság sajtóügyeletesének tájékoztatása szerint közrendet zavaró esemény nélkül telt el az esemény ideje. A napfogyatko­zás nyomán nem alakult ki tor­Ezt láttuk Hevesben lódás, sem forgalmi akadály a megye útjain, a jelenség befeje­zéséig közúti baleset sem tör­tént a megye területén. * A természeti jelenséget meg­előző órákban több egri olva­sónk is panaszkodott amiatt, hogy lakásukban áramszünet van. Attól tartottak: aki azt ter­vezte, hogy a televízión keresz­tül követi figyelemmel az ese­ményeket, most hiába várja a napfogyatkozást. Az Északi magyarországi Áramszolgál­tató (ÉMÁSZ) Rt. helyi kiren­deltségének vezetőjétől, Szegi Jánostól ennek kapcsán meg­tudtuk: előre tervezett és beje­lentett munkáról volt szó, ame­lyet egyébként egy alvállalkozó végzett. Ugyanakkor délelőtt fél 12-kor már mindenütt visz- szakapcsolták az áramot. Ugyanez - információink szerint - nem történt meg Ka- rácsondon, ahol sokfelé tényleg áramszünet volt a napfogyatko­zás ideje alatt. * Ki-ki vérmérséklete szerint élte meg a tegnapi makrokozmikus jelenséget. Megkérdezett olva­sóink többsége igazi élménynek érezte a napfogyatkozást annak ellenére, hogy térségünkben csupán részlegesen észlelhet­tük. Természetesen akadtak jó néhányan olyanok is, akik többre, másra számítottak. A Kékestetó'i Meteorológiai Állomáson is figyelemmel kí­sérték a történteket. Mészáros István meteorológus számolt be arról, hogy felszakadozott a felhőzet, így az időjárás nem húzta keresztül a napvadászok számításait. Az ország legmagasabb pontján egyébként a néhány perces fogyatkozás alatt mind­össze 3 Celsius-fokot esett a hőmérséklet, a páratartalom vi­szont 15 százalékkal nó'tt. Csu­pán az idő rövidsége miatt nem indult meg a harmatképződés. A felhők mozgása, fejlődése lelassult, a színek pedig telítőd­tek, az ég kékje teljesebbé vált. A bekövetkezett változások ha­tására - akár az esti órákban - azonnal előbújtak a szúnyogok, a madarak pedig lecsendesed­tek. Aki ebben az időszakban ebédelt, akár azzal is eldicse­kedhetett, hogy életében egy alkalommal délben vacsorázott. * Hatvanban a ritka természeti je­lenségre várakozva eleinte el­néptelenedtek az utcák. Az üz­letek többsége bezárt, s ahogy közeledett a fénylő égitest itt észlelhető legteljesebb eltaka­rása, úgy gyérült a járműforga­lom is. A városközpont félelme­tes képet mutatott a szokatlan színekkel, furcsa árnyékokkal. A totális napfogyatkozás természetesen itt sem járt teljes elsötétedéssel. Az eget nem bo­rították felhók, így az addigra az utcákon és a parkokban ösz- szegyűlt sokaság zavartalanul kémlelhette a jelenséget. Ezt követően sokan csalódásuknak adtak hangot, mondván: nem elég, hogy nem köszöntött a környékre déli éjszaka, még a sápadt alkony is csak rövid ide iß tartott. Ám azért amerre csak meg­fordultunk, még estefelé is ez volt a téma. *- Érezhetően megnőtt az igény a teljes napfogyatkozás sávjába tartó járataink iránt a szerdai Az égi jelenség hazacsalta Egerbe a Madeira szigetén élő Víg családot is . fotó: perl Márton Ilyen csak egyszer adódik az életben FOTÓ: PILISY ELEMÉR napon - mondotta a Hírlap kér­désére Völfinger Balázs, az egri autóbusz-pályaudvar állomás­főnöke. - A Szegedre tartó uta­sok számára kisegítő járatot is beállítottunk, a Kecske- mét-Eger között közlekedőket pedig a ceglédi pályaudvaron érte a teljes napfogyatkozás két és fél perce, már a hevesi me­gyeszékhelyre való visszaúton. Az ügyeletes állomásfőnök tájékoztatása szerint - a vára­kozással ellentétben - nem vol­tak tumultuózus jelenetek, az utasforgalom ugyanis eloszlott a megeló'ző napokon. Ezzel egy időben a kisegítő hálózatokon - különösen szerdán - jóval ke­vesebben közlekedtek a meg­szokottól. A MÁV egri állomásának pénztárában feltűnően kevesen váltottak jegyet tegnap - tudtuk meg a beosztott dolgozótól. Ennek vélhetően az az oka, hogy a legtöbben elővételben szerezték be a menetjegyet, ille­tőleg már a korábbi napokban elutaztak. Az itt dolgozók az elmúlt hét végén, valamint hét­főn és kedden tapasztaltak a megszokotthoz képest is na­gyobb forgalmat. Mint megtud­tuk, az utaslétszám megnöve­kedése ellenére a megyeszék­helyről nem kellett mentesítő szerelvényeket indítani. Új műszerekkel gyógyíthatnak a kórházban Alapítványtól jött a segítség A gyógyítómunka örömteli eseményéről számolt be lapunk­nak dr. Medgyesi János, az Albert Schweitzer Kórház gyermekosztályának főorvosa. HATVAN - Mint az egész­ségügyi szakember elmondta, a napokban olyan műszerek­kel gazdagodhatott osztálya, amelyeknek segítségével könnyebbé válik kis betegeik kezelése és gyógyítása.- A Csecsemőkor Alapít­ványtól kaptunk egy OMRON típusú ultrahangos inhalátort - avat be a részletekbe a főor­vos. - Ez tulajdonképpen egy párásító készülék, amelyben a vizet és a bele helyezett gyógyszereket ultrahang por­lasztja olyan apró szem­csékre, hogy az könnyűszerrel behatol a kezelésre szoruló légútjaiba. Eljut a hörgőkbe, s ezáltal lehetővé teszi, hogy az orvosságok a szükséges he­lyen fejtsék ki hatásukat. A Braun infúziós pumpának fő­leg a csecsemőosztályon lát­juk nagy hasznát. A fentieken kívül gazda­godtunk egy gyógyszerek tá­rolására alkalmas hűtőszek­rénnyel is. Dr. Medgyesi János azt is elmondta, hogy a kapott mű­szereket a budapesti Szent László Kórházban rendezett ünnepségen Oldal Katalin fő- nővérhelyettessel együtt ve­hették át a Csecsemőkor Ala­pítvány főmunkatársától, Kel­ler Mónikától. (d. cs.) „Behajtókhoz nem fordulhatok...” (Folytatás az 1. oldalról) A szerződésben a gazdasági munkaközösség október 30-i átadási határidőt vállalt. Mon­dani sem kell, hogy a súlyos szakmai hibák miatt szó sem lehetett arról, hogy az illetékes hatóság kiadja a lakhatási en­gedélyt. Per lett a dologból - idézi a történteket Szabó László. De ez így nagyon leegysze­rűsített változata a kálváriájuk­nak. Mindenekelőtt társult a jogi procedúrával az a tény, hogy nem volt hol lakniuk. Pontosabban: a család három évet húzott le albérletben. Mos­tanra már saját erőből és köl­csönökből - úgy-ahogy - beköl- tözhetővé tették a házat. Igaz, gáz, meleg víz még nincs, vagyis nem a luxus életmód ki­fejezés lenne a legtalálóbb, ha jellemezni akarnánk mostani körülményeiket.- A két év alatt, amióta jog­erőre emelkedett az ítélet, nem sok minden történt - mondja a kárvallott. - Ha csak azt nem soroljuk ide, hogy kiderült: akinek a nevén van a cég, az gyakorlatilag nincstelen. Az persze jogi szempontból telje­sen lényegtelen, hogy az épít­kezés során végig az azonos nevű apjával tárgyaltam, neki fizettem és a valóságban ő volt a vállalkozó. A papír számít, s e szerint a fia jegyzi a céget, aki - hajói tudom - hajléktalan. Szabó László járt már az ügyben a rendőrségen is, de ott sem biztatták semmi jóval. Az a cselekmény, melyben büntető- feljelentést lehetne tenni és nem a polgári peres döntés vég­rehajtását várni, már túl van az elévülési időn. A pénz persze nagyon kel­lene Szabóéknak. A kamatok­kal együtt elegendő lenne arra, hogy öt év késéssel ugyan, de elkészüljön tervezett otthonuk, s tartozásaikat is megadják. Erre most kevés az esély. Szabó úr szerint vannak, akik az ilyen problémákat könnyeb­ben oldják meg. Eladják mond­juk a „kintlévőségüket" ötven százalékért, és többé nincs gondjuk.- Viszont én, törvénytisztelő emberként, behajtókhoz még­sem fordulhatok. * Szerettük volna megkérdezni a gmk-t jegyző vállalkozót, akit utolsó ismert címén nem tud­tunk elérni. Nem találtuk meg az időközben Budapestre köl­tözött apát sem, aki a tényleges munkákat végezte és irányította az építkezésen. (síké) „Síki-tó buli” a tóparton NOSZVAJ, SÍKFŐKÚT ­Családoknak kínál - közel a vakáció végéhez - vidám napot szombaton Bínó Attila szervező a tó partján. Akik tavaly részt vettek, mi több, nevet adtak a minden nyárra beígért, hagyományosnak szánt rendezvényen, tudják, hogy mire számíthatnak. A kisebbekre iszapbirkó­zás, kötélhúzás, csalihal-fo- gás, pizza- és tortaevőver­seny vár, hajó- és repülő- gép-modelleket láthatnak, valamint nevezhetnek a táncversenyre. A felnőttek­nek sörcumizást és Calippo- fogyasztást választhatnak. A program 11 órától estig tart. Ha esne az eső, egy hét­tel később rendezik meg a „Síki-tó bulit”. 1 Szóval a helyi biztonsági szolgálat főnöke...! Uralkodtam a vonásaimon.- Kevés embert ismerek itt - mondtam.- Ne játszd meg magad! Az öreg elnök testőre voltál, én és az öcsém együtt szolgáltunk az elit alakulatban, mint testőrök. Az öccsét említve kutatóan nézett az ar­comba. Én meg vissza, mint aki nem is hallotta a dolgot.- És mit akarsz? Netán táncoljunk egy fordu­lót? - gúnyolódtam én is. De megfordultam, és indultam a folyosó felé. Ha Torben még ott van, látta a jelenetet.-Hová mégy? Erre gyere! - szólt utánam hangosan. De én csak intettem a fülemre - nem hallom! Olyan hangos itt a zene! Múlani kényte­len volt követni. A toalett ajtaja felé mentem. Onnan akkor lépett ki Torben. Úgy mentem el mellette, mintha sohasem láttam volna, de a szememmel intettem neki. Múlani mögöttem hangoskodott. Torben láthatta a fegyverét is. De csak vigyorgott, és elment. Már majdnem betoltam a toalett ajtaját, ami­kor utolért a fekete, és elkapta a karomat. A má­sik kezemmel betoltam az ajtót. Csak annyit akartam látni, hogy van-e valaki az előtérben. Nemere István: Szomszédom a Hát sajnos, voltak néhányan, vékony helyi fiúk, öltönyben, de már kibontott nyakkendőkkel, li­hegve a melegtől.- A csöndben jobban lehet beszélgetni - mondtam, és bejöttem. Múlani követett. A fiúk­hoz fordultam: - Hé, fiúk, nem akartok ki­menni...? Valami lehetett az arcomon, ami arra kész­tette őket, hogy sebesen hagyják el a helyiséget. Múlani még mindig ott állt szorosan mellettem, és a fülembe lihegett:- Az öcsém azt mondta tegnapelőtt, hogy fel­ismert téged a városban! Aztán eltűnt!- Hát keresd meg őt. Én oldjam meg a családi ügyeidet? - kérdeztem hányaveti módon, hogy felbőszítsem. Sikerült is. Felemelte a pisztolyt tartó kezét, hogy lesújtson a fejemre. Akkor rúgtam ki. Éábam illetékes helyen ta­lálta el, pontosan az ágyékánál, ahol férfiember érzékeny szokott lenni. Elkaptam a csuklóját, és a gyomrába is kapott egyet. halál (28. rész) Kinyílt a toalett ajtaja. Torben éppen jókor érkezett. Méretes öklével hátulról vágott egy nagyot Múlani fejére, és már ott sem volt. Tud­tam, kint áll az ajtó előtt, és valamire hivatkozva pár percig nem enged be senkit. Az áléit pasastól elvettem a fegyverét. Nemrégen az öccse is így járt, bár az nem élte túl a találkozást. Múlani még élt, csak kicsit kábultan. Lelocsoltam az ar- cát-mellét a lapos üveg tartalmának maradéká­val, a szájába is erőltettem belőle. Aztán belök­tem az egyik vécébe, és jó erősen rácsaptam az ajtót. Ha megtalálják a barátai, azt hiszik, leitta magát és elesett. Torben odakünn szótlanul csatlakozott.- Kösz, kisöreg - mondtam neki. Amennyire tőlem tellett, igen barátságosan. Odakünn állt a bál. Kiringa többször is neki­futott a tömegnek, valakit keresett. Dübörgött a zene. Zagubic valamit kérdezett egy feketétől, és jött a folyosó felé. Eric, Will és Paul - a ráállított csapat - is errefelé húzódott. Rolandot távolabb láttam, ők Mitrovicot vigyázták. A Zagubicot őrző két katona valahol a tánc­parkett másik végén lehetett, de civil őre - nyil­ván Múlani embere - nem maradt el tőle. A toa­lettre igyekeztek. Zagubic fekete hajú, eléggé durva arcú, de élénk tekintetű fiatal férfi volt, még nem lehetett harminc. Zöld öltönyt viselt, de már nyakkendő nélkül, kigombolt inggel. Vörös volt az arca, so­kat ihatott, és a sok mozgás sem tett jót neki. Úgy lihegett, akár egy fújtató. Nem csodálkoz­tam, hogy Ericnek és Paulnak is éppen akkor kellett vécére menniük. Will ellenben megtor­pant mellettem. Zagubic elment mellettünk. Fekete kísérője követte. Összenéztünk Will-lel, most én marad­tam az őr. Amikor mindenkit elnyelt a ma este már sokat látott toalett, kényelmesen odaálltak az ajtó elé. Egy fiatal európainak azt mondtam:- Várjon, uram, odabent eltörött egy csap, ja­vítják. Csak úgy spriccel a víz mindenfelé. Bentről csakugyan lehetett valamiféle zajokat hallani. Tompa puffanásokat például. A fickó megértőén vigyorgott. (Folytatjuk) ;“l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom