Heves Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-19 / 166. szám

2. oldal Megyei Körkép 1999. július 19., hétfő Az árvíz sújtotta területekre látogatott a hét végén a Magyar Köztársaság elnöke Elsőbbséget kell kapnia az újjáépítésnek Kiürült az önkormányzatok kasszája - Legalább háromszáz millió azonnal kellene A Magyar Köztársaság elnöke az árvízkárosultak között FOTÓ: ÖTVÖS IMRE HEVES - Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke szombaton délelőtt a városba érkezett, majd megtekintette a dél-hevesi térség néhány árvíz sújtotta települését, így Boco- nádot és Tarnamérát. A természeti csapás hely­színén tartott rövid tájékoztató­jában Göncz Árpád kijelen­tette: „Ami történt, tipikus esete a katasztrófának. Úgy lá­tom, hogy a társadalom legel­esettebb rétegeit érintette első­sorban az áradás. Az ő feleme­lésük közösségi feladat, a kö­zösséget pedig ez esetben a kormány testesíti meg. A köz­ponti akaratnak értenie kell: az újjáépítésben ennek a tér­ségnek elsőbbséget szükséges biztosítani. ”, A köztársasági elnök embert próbáló feladatnak nevezte azt a helyzetet, amit a helyi köz- igazgatásnak meg kell oldania az újjáépítés időszakában. Mindenekelőtt, végig kell gondolniuk, hol lehet az el­pusztult otthonokat újjáépíteni, és miből. Fel kell tárniuk a legközelebb található építő­anyag- és egyéb forrásokat, fellelniük az esetlegesen üres lakásokat, a leghatékonyabb, de nem költséges építési tech­nológiákat.- Nagyon nagy a szerepe és felelőssége azoknak, akik kö­zel élnek a károsultakhoz - fo­galmazott Göncz Árpád. - A pedagógusoké, az egészség­ügyben dolgozóké, a köztiszt­viselőké. Ők azok, akik erősít­hetik a hitet az emberekben, hogy a károk helyrehozhatók. * Szombaton délelőtt a Heves Megyei. Védelmi Bizottság tag­jai, illetőleg a természeti csa­pás elleni védekezésben részt vevő különböző szervezetek képviselői Heves városba „te­lepültek”, ahol a sajtó munka­társai előtt összegezték az egy hét alatt történteket, illetve tá­jékoztatták a médiumok képvi­selőit a legfrissebb fejlemé­nyekről. Sós Tamás, a védelmi bi­zottság elnöke bejelentette: Nagyfügeden pénteken éjszaka két kotrógép is tönkrement. Az emberek hangulata feszült, minden árvíz által sújtott tele­pülésen. Kétezer fölött van azok száma, akiket ki kellett te­lepíteni. Számukra közintéz­ményekben, kollégiumokban, tornatermekben biztosítottak ideiglenes szállást. Az önkor­mányzatok kasszája kimerült, s ha rövid időn belül nem kap­nak pénzt, fizetésképtelenekké válnak. Legalább 300 millió Rádőlt a ház A tűzoltóság szerint a nagy esőzések miatt meg­emelkedett talajvíz okozta Karácsondon annak a vá­lyogháznak a megrongá­lódását, amelynek fala va­sárnap reggel dőlt rá egy 29 éves férfira. Az épületet megpró­bálta aládúcolni. A túlsá­gosan átázott fal ledőlt, maga alá temetve a férfit, aki a helyszínen életét vesz­tette. forint kellene azonnal, s a jelen helyzet azt mutatja, hogy ennek csak mintegy egynegyedéhez juthatnak hozzá. A kialakult katasztrófahely­zet körülményeit elemezve Nagy Sándor megyei polgár- védelmi parancsnok rámuta­tott: az elmúlt hét során 320-400 milliméter csapadék esett. A július 10-ei felhősza­kadás következtében - 6 óra leforgása alatt: - a vízszint a megye legtöbb területén meg­haladta a legmagasabb ké­szültségi fokozatnak megfelelő mértéket. Egy időben ötezer- ötezerötszáz ember vett részt a védekezésben az áradás által érintett 88 településen. A hét végére normalizálódni látszó időjárásnak köszönhetően már „csak” tizenhét településen kellett védekezni a víz táma­dása ellen, a többi helyen megkezdődhettek a helyreállí­tási munkálatok. Dr. Rab János megyei tűzol­tóparancsnok arról tájékoztatta a sajtót, hogy az egy hét során több mint ezer eseményük volt, 320-350 tűzoltójuk dol­gozott 36 órás bevetéseken és közel 100 embert mentettek ki a területről. Három esetben érte atrocitás a mentésben részt vevő tűzoltókat: Hevesen, Fü­zesabonyban és Verpeléten. Ez utóbbit - súlyosságánál fogva - a rendőrség vizsgálja. Dr. Gombkötő György, az ANTSZ Heves Megyei Szerve­zete tisztifőorvosa elmondta: naponta 20-25 fővel vannak jelen az árvízi területen. Közel negyven településen kellett in­tézkedniük a vízellátással kap­csolatban. Két tucat helyen az ivóvíz klórszintjét emelték, 11 helyen újonnan bevezetett kló­rozásról intézkedtek, 4 telepü­lésen pedig szállítással oldot­ták meg az ivóvízellátást. A tájékoztatón szó esett azokról az adományokról is, amelyekkel különböző szerve­zetek és magánszemélyek segí­tik a bajbajutottakat, illetőleg itt adta át a Raiffeisen Bank fél­fél millió forintos adományát Ha bis László, a bank egri fiók­igazgatója a hevesvezekényi és átányi károsultak megsegíté­sére a két település polgármes­terének. A megyei közgyűlés elnöke bejelentette azt is, hogy Atány és Hevesvezekény a köz­ponti vis maior keretből 4,5-4,5 millió forintot kapott. A védelmi bizottság nevé­ben Szabó Béla köszönetét mondott a mentésben részt vevő honvédségi alakulatok­nak, a szabadszállási, a szen­tesi, illetve az egri katonáknak, valamint a fővárosi polgárvé­delmi szerveknek. A bizottság kérése, hogy a segíteni tudók adományaikat a Heves Megyei Önkormányzat Árvízkárosultak Elkülönített Számlájára juttassák el: 11739009- 15378008-10070004 OTP Bank Eger. A Árvízi méiieg: * 88 település szenvedett kárt; * 5913 épületet öntött el a víz; * 6806 lakost veszélyezte­tett az ár; * 90 lakóház dőlt össze; * 609 épületből kellett kite­lepíteni a lakókat; * 2130 személyt érintett a kitelepítés; * 353.000 homokzsákot használtak fel; * 396 szivattyút üzemeltet­tek; * 332 munkagép dolgozott; * 468 szállítóeszköz vett részt a munkákban; * 22 millió forintba került naponta a védekezés; * 280 millió forint a Terü­letfejlesztési Tanácshoz be­nyújtott kárigény; * 3,5 tonna fertőtlenítő­szert juttattak a területre a pv. és az ÁNTSZ szakembe­rei. A vasárnapi árvízi helyzetje­lentés szerint folyamatos az apadás megyeszerte. A déli te­rületeken továbbra is gondot okoz azonban a belvíz. Sike Sándor Vajda István próbálja menteni, ami menthető Egymillió forint Vécs károsultjainak GYÖNGYÖS - A Hit Gyüle­kezete budapesti rendezvényén az árvízkárosultak megsegíté­sére adománygyűjtést szerve­zett - tájékoztatott a gyülekezet • helyi szervezete. Áz összegyűjtött hárommil­lió forint elosztásában a Bel­ügyminisztérium által kiadott lista szerint Kistelek, Tápió- györgye és Vécs községe is adományban részesült. A települések képviselőinek a gyülekezet megbízottjai adták át a gyorssegélyt. Nasinszky Pé­ter, a gyöngyösi Hit Gyülekezet vezetője egymillióforintot nyúj­tott át Vécs polgármesterének. A gyülekezet felhívja tagjai figyelmét, hogy további ado­mányaikat a Vöröskereszt se­gélyszervezetén keresztül to­vábbítsák. (j. ni.) Keddre Virradóra Érdekes riportokkal, összeállí­tásokkal jelentkezik holnap a Duna Televízió Virradóra című műsorának szerkesztősége. A nézők megtudhatják, hogy sú­lyos anyagi gondokkal küszkö­dik a vajdasági Képes Ifjúság. Törvénytervezet készül az egy­házakról. Ezzel kapcsolatban a Kulturális Örökség Minisztéri­umának illetékese lesz a ven­dég. Szó lesz az Állami Szám­vevőszék által készített jelentés­ről, amely a kampányra fordí­tott pénzeket elemezte. Szakér­tők adnak választ arra, hogy kell-e félni a világvégétől? Vá­laszt kapnak a nézők arra is, hogy van-e alkoholizmus a munkahelyeken és miként előz­hető meg. A Petőfi Csarnokban Kelly Family-buli A ’90-es évtized egyik valódi sikercsapatát július 23-án, este fél nyolc órakor a magyar kö­zönség is láthatja a budapesti Petőfi Csarnok szabadtéri szín­padán. A Kelly Family ír-amerikai indítattásuk révén egyaránt ott­honosan mozog az érzelmes balladák világában és a vokális rockdalok közt. A kilenctagú Kelly család - melynek legidő­sebb tagja Kathy 34, legfiata­labb, Angelo 16 éves - az utóbbi években töretlen karriert mondhat magáénak. Mivel a népes család gyermekei szinte más-más országban születtek, ezért egyénenként átlagosan öt nyelvet beszélnek. A valódi szenzáció azonban az a zenei hangzás, amely a színpadon hallható. A Kelly Family-koncertre a Ticket Express jegyirodáiban il­letve a helyszínen vásárolhatók belépők. Nemere István: Szomszédom a halál (7. rész) Úgy ültünk a gépen, mint akik nem ismerik egymást. Csak Elisa és Roger játszották meg a párt - talán házaspárt? -, akik együtt utaznak Afrikába. A többiek szétszórtan bóbiskoltak, vagy egyenesen aludtak. Én majdnem hajnalig virrasztottam. Amikor eddigi életemben akcióba indultam - különösen, ha Afrika volt a színhely -, mindig kellemes bizsergés, izgalmas érzés fogott el. Hi­szen szerettem ezt a földrészt, szerintem a leg­csodálatosabb valamennyi közül. Merthogy a többin is megfordultam, volt, hogy akcióban, volt, hogy csak turistaként. De Afrika mind­egyiknél érdekesebb, izgatóbb, szebb. Ám ezúttal nem örültem annyira. Küldeté­sünkben volt valami homályos, ami nem en­gedte, hogy maradéktalanul élvezzem az utat. Persze, a kudarc és a halál árnyéka ott lebegett minden utam fölött, de most valahogyan éleseb­bek az árnyékok, úgy sejtettem. Pedig nem va­gyok borúlátó típus, ellenkezőleg. Mazimbai emlékeim is felelevenedtek. Ké­sőbb azért mégis elnyomott a felületes, nyugta­lan álom. Pálmák alatt úsztam, kristálytiszta, át­tetsző vízben, kékes vízben. No, ez aligha jel­lemző Mazimbára, gondoltam később. Fény éb­resztett - felkelt a nap. A gép bal oldalán ültem, az ablak mellett, és nem húztam le a sötétítőt. Helyi idő szerint reggel fél hét múlott. Már a lenti tájat is megvilágította a kelő nap. Sárgás­barna szavanna lehetett tizenegy kilométerrel alattunk. Aztán a gép lassan süllyedni kezdett. A szomszéd ország nem túl modern repülőterét lá­tásból ismertem. Amikor hét óra körül betont fogtunk és végiggurultunk a leszállópályán, olyan ismerős lett hirtelen minden. Afrikai volt a táj. Kopár dombok, csenevész pálmák, város­széli bádog viskók. A fiúk álmosan tántorogtak ki a gépből. Az útlevélvizsgálatot még nálunk is álmosabb fe­kete tisztviselők végezték - utánozhatatlan ha­nyagsággal viselték egyenruhájukat, és inkább azt lesték, kitől lehetne leakasztani valami bak- sist. Ismervén a szokást, betettem egy százfran­kost az útlevelembe, amit pecsételés előtt a tiszt olyan ügyesen tüntetett el az okmányból, hogy még én sem láttam. Senki nem volt gyanús, akadálytalanul át­csúsztunk a vizsgálaton. Utána taxikkal men­tünk két egymás mellett lévő kis szállodába. Ro­land ideges volt, úgy viselkedett, mintha az egész expedíció terhe az ő vállát nyomná. Hagy­tam egy kicsit szenvedni. Nappal is aludtunk. Délután előbb sorban fel­kerestem a mi szállodánkban lévőket, aztán Ro- landdal átballagtunk a másikba. Utána Roland elment a követségre. Másnap felmértük a tere­pet. Párizsból virágnyelven jelezték, hogy a fegyvereket szállító futárok már útban vannak. Az embereink - úgy is, mint „turisták” - fel-alá sétáltak a városban. Kimentünk a folyópartra is. Itt széles volt a víztükör, hidat errefelé nem épí­tettek a franciák - míg övék volt ez a gyarmat. Később meg olyan szegény kormányzat került hatalomra, hogy kisebb gondja is nagyobb volt ennél. Inkább a hadseregüket fejlesztették, jó af­rikai szokás szerint. És persze fényűző elnöki palotát és alig valamivel kevésbé fényűző nagy­követségeket rendeztek be különféle európai és amerikai fővárosokban. Akadtak halászok, akadtak rozoga motorcsó­nakok tulajdonosai, akik szívesen ajánlkoztak, hogy átvisznek bennünket. Én attól tartva, hogy emlékezhet rám valamelyik mazimbai tiszt, in­kább az illegális utat választottam. Roger és Eli­sa már a második napon átmentek, Eric és Will turistaként egy kis hajón távozott. Úgy beszéltük meg, bérelnek két terepjárót. Torben és Roland még haboztak, melyik utat válasszák, végül ille­gálisan keltek át a harmadik éjjelen. Akkor már megérkeztek a fegyverek is, kihoztuk a francia követségről a három jókora bőröndöt. Dino, He­inz és Paul tartottak velem. Este, közvetlenül naplemente után érkeztünk a partra. Ott várt két csónakos, rozoga Johnson- motorosaikkal. Heinz, a verekedős szépfiú jutott nekem, Dino és a lengyel a másik csónakon mentek. Sűrű volt az éjszaka. Kezdetben csak csorogtunk lefelé, a sodrással vitettük magunkat a megbeszélt pontig, aztán a helybeliek bekap­csolták a motorokat, és sebesen közeledtünk a mazimbai parthoz. Ha lőni kezdenek - lebuk­tunk. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom