Heves Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-05 / 154. szám
8. oldal Pf. 23. 1999. július 5., hétfő A terpesi általános iskolás gyerekek ezúton szeretnék megköszönni a GIRONDE Kft., a szajlai önkormányzat és a terpesi önkormányzat anyagi hozzájárulását a csodálatos iskolai kirándulás (Székesfehérvár, Veszprém, Tihany) megvalósulásához. A résztvevő gyerekeknek és a szülőknek felejthetetlen élményben volt részük. Köszönet mindenért! „Mi búcsúzunk és elmegyünk” énekelték a 8. osztályosok június 19-én, ballagásukon az Arany János Általános Iskolában, Verpeléten. A Heves Megyei Hírlapon keresztül szeretném megköszönni még egyszer a 8/b osztályosoknak azt az elmúlt öt évet, amit együtt töltöttünk a 4. osztálytól. Szívesen gondolok vissza a kirándulások izgalmaira, a farsangi bálok és a tanulmányi versenyek sikereire. Itt szeretnék köszönetét mondani a két SZMK-tagnak, Barócsiné Noch Ildikónak és Szita Pálné Ildikónak, akik 8 éven át támogatták, segítették az osztályt, és segítségemre voltak mindig, ha kellett. Köszönöm mind a két osztály és a 8/a osztályfőnöke, valamint a magam nevében Nagy Gábor apukának a közös tabló elkészítését és külön a 8/b tréfás tablóját. Csak a jóra és a szépre emlékezem mindig, ha ránézek az ajándékra, amit a 8/b és szüleik örök emlékül nyújtottak át június 19-én a tanulók neveivel díszítve, és a gyönyörű virágcsokrot köszönöm. Kívánok minden tanulónak sok sikert az új iskolákban, ehhez jó egészséget szüleikkel együtt. A következő rövid idézettel szeretnék Tőletek elbúcsúzni, kedves 8/b-sek: „Az életcél: boldogság, de elébb/ Fáradni kell, hogy ezt a célt elérd./ Úgy ingyen ahhoz senki sem jut el,/ Ahhoz nagyon sok mindenféle kell./ A becsülettől el ne térj,/ Sem indulatból, sem pedig díjért.” (Petőfi Sándor). Pisztumer Béláné 8/b osztályfőnök Segítséggel könnyebb szervezni Egy sikeres fesztivál Apc község kisebbségi (cigány) önkormányzata tisztelettel megköszöni mindazon tanárok erőfeszítéseit, akik a romafesztiválra felkészítették és elkísérték a gyerekeket Apcra. Erőt, egészséget és sok boldogságot kívánunk nekik a pedagógusnap alkalmából. Köszönjük a lőrinci rendőrőrs aktív részvételét, hogy a nehéz munkájuk mellett vállalták a romák elleni labdarúgást. Tisztelettel megköszönjük a megyei közgyűlés elnökének, Sós Tamás úrnak a támogatását, Lóié Mihály értékes köszöntőjét, valamint az Országos Cigányönkormányzat üdvözletét. Tisztelettel megköszönjük a Heves Megyei Sport- és Ifjúsági Bizottság támogatását, Érsek Zsolt országgyűlési képviselő úr jelenlétét, valamint a szokásos pályázati űrlapokat. Köszönjük továbbá Godó Lajos országgyűlési képviselő úrnak a cigányságnak nyújtott segítségét. Tisztelt apci roma barátaimnak a kisebbségi önkormányzat nevében szeretném megköszönni a labdarúgásban elért eredményét, aminek alapján két győzelemmel az apci romák megnyerték a kupát. A döntő előtti felajánlás igazán dicséretes volt. Ekkor ugyanis szolidaritásból felajánlották a kupát a lőrinci rendőrőrs csapatának. Ez a gesztus dicséretet érdemel. Kovácsné Nagy Mária főigazgató asszonynak külön köszö- netünket fejezzük ki a népdalkor közreműködéséért. Rácz Endre Apc község kisebbségi önkormányzat elnöke Nyűt levél Homa János országgyűlési képviselőhöz Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy a talán még szabad sajtó útján forduljak Önhöz nyilvánosan és nyíltan. Kettős az ok, hogy megkeresem. Egyrészről Ön, mint újságíró, jól ismerheti a sajtó működését, akár a demokráciában, akár pártállami diktatúrában. Mindkettő lényegét kívülről tudja, mert belülről ismerte, alakította. Másrészről Ön, mint hatalmon lévő fide- szes politikus, Orbán Viktor mellett megadta az alaphangot pártja kongresszusán, és példátlan támadást indított a demokrácia alapintézménye, a szabad sajtó ellen. Ön szerint a bajok igazi forrása az, hogy a sajtó baloldali. Szép gondolat, bár nem túl eredeti. A válasz rá hasonló: az Orbán-Torgyán kormánynak saját megyei lapokat kell indítania, a Szabad Földet be kell kebelezni, saját képükre formált újságírókat kell képeznie. Ez szolgálná az áhított egyensúlyt. Na de milyen egyensúly az, ahol a kormányfő hazugságait leleplező bűnügyi tudósítót rendőrrel vitetik el a munkahelyéről, ahol a vádak nyilvánosak, az azt cáfoló bizonyítékokat pedig titkosítja a hamisan vádló. Egyensúlyozni persze lehet úgy is, hogy a mérleg nyelvét leragasztják. Ezt én csalásnak hívom. Mint ahogy szemfényvesztésnek tartom azt is, ahogy a közpénzek mil- liárdjaiból fenntartott állami televíziót illegitim testület kezére játszották, amely illegitim elnököt választott, aki hírigazgatónak egy szélsőjobboldali nézeteiről ismert kormány- párti tollnokot nevezett ki. Ennél én ravaszabbat vártam, szellemesebb megoldást is el tudtam volna képzelni, ahelyett, hogy Juszt Lászlónak a főnöke véletlenül, már az ítéletet küldte meg a felmondó- levelében a vád helyett. ILYEN MÁR VOLT! Persze, igazából nem aggódom. Ön és tettestársai visszavethetik, késleltethetik az igazság napfényre kerülését, a haladást, ha úgy tetszik, a polgárosodást. Ezek azonban csupán otromba kísérletek, amelyek megbuktak már 1992-93-ban is. Zsarnokok csak zsarnokságban képesek életben maradni. A demokrácia, a szabadság és a nyilvánosság kikezdi „bájukat”. Rúttá és visszataszítóvá válnak, mert akármit csinálnak, látszik a lényegük! Természetesen megértem hajlandóságát a diktatórikus módszerek felé, másrészt ismerem kishitűségét a demokráciát illetően. Kevés olyan fideszes politikust ismerek, aki a Fidesz megalakulása után lépett be a végnapjait élő MSZMP- be. Ön már akkor sem hitt a demokratikus változásban. Ha változtatni is akart, akkor is és most is felülről-belülről erővel és hatalommal képzelte, képzeli el. Azokat a szép időket, tisztelt képviselőtársam, Önnek sem kellene visszasírnia. Minden szavára figyelve: Korózs Lajos országgyűlési képviselő * Minthogy itt egy nyílt levélről van szó, amelynek van címzettje, természetesen Homa János országgyűlési képviselő úr reflexiójával együtt szerettük volna megjelentetni a fentebbi írást. Ezt annak rendje és módja szerint továbbítottuk is a fideszes honatyának, majd vártuk a választ Tettük ezt négy héten keresztül, ám az érintett egyetlen sorra, egyetlen telefonra sem méltatta a Hírlapot. Sajnáljuk. (A Szerk.) A „pokoli” utazásról - másként Vegyes érzelmekkel fogadom a sajtóban és médiákban egyre gyakrabban megjelenő, kábítószerekkel és ezek „fogyasztóival” foglalkozó cikkeket, szülői aggodalmakat. Egyrészt mérhetetlenül bánt, hogy eny- nyire a társadalmunk mindennapos problémájává vált a drog. Másrészt örülök, hogy ennyire törődnek szenvedély- beteg embertársaikkal a cikkek, riportok írói. Csak van egy probléma. A hírek, információk valójában féligazságok, illetve egyszerű fantáziálások! Szeretném tudni, hányuknak volt „szerencséje” egy addiktológiai osztály üvegek nélküli zuhanyzójához, az orvosok és asszisztensek közömbös és lenéző munkájához, a körzeti orvosok elutasító és tapasztalatlan hozzáállásához, a testet és lelket meghurcoló rendőrségi fogdához, fizikai és szellemi gyötrődéshez, folytathatnám! Könnyű leírni, hogy mind az orvos, mind a civil társadalom mindent megtesz az ilyen, környezetünket és önmagunkat egyaránt tönkretevő, meg- kínzó szenvedélybetegekért, de ez nem igaz! Ugyanúgy, mint ebben az ország általában a „mássággal”, ezzel sem kívánnak őszintén, lelkiismeretesen foglalkozni. A legérdekesebb a dologban, hogy egy narkós ezt már nem is várja el, de főleg nem hisz benne! A kábítószer fogyasztásának, a függőség kialakulásának megvan a „forgatókönyve”, melyben minden személy előbb-utóbb elveszíti az önbecsülését, az önmagába és környezetébe vetett hitét, eluralkodik rajta a totális apátia, nem érzi fontosnak magát, minek következtében csak a vele hasonló életmódot folytató emberek között találja meg a helyét. Majd minden drogos életnek nevezett kínlódásában eljön egy pont, amikor úgy érzi, elég! Vagy leállni, vagy túladagolni! Ezután jön az elvonó, majd vissza... De hová? A család megveti és elítéli, a régi barátok mind elfordulnak. Viszont az ember társas lény, és még egy egészséges (alkoholt, cigarettát, nyugtátokat és egyéb szintetikus gyógyszereket marékszámra habzsoló) embertársunk is mennyire szenvedi a magányt, gondoljunk bele egy „rózsaszín ködből” visszatért, segítségre és megértésre vágyó eltévelye- dettre! Máshová nem térhet vissza, mintsem abba a kilátástalan mocsárba, melyből néhány hónapja lélekvesztve menekülni próbált. Nem szeretném az olvasó véleményét, hozzáállását sem befolyásolni, de elfogadhatatlannak tartom, hogy az írások mögött inkább feltételezések és találgatások, mintsem a valós helyzet átélt igazságai rejtőzzenek. A fent leírtakat én már bőrömön tapasztaltam, és bizton állíthatom, hogy ha tudom, mi az igazi ára annak a pár, gondoktól és fájdalomtól mentes órának, amit a drog nyújtott, nem lett volna barát, dealer vagy bárki, aki rávesz erre a minden emberi értéket tönkretevő „pokoli utazásra”!!! A „BKV’’-s Tamás (cím a szerk.-ben) Gábor nyerte, apuka vezetett Köszönetünket fejezzük ki a Hírlap és a Papp Autóház közös akciójának nyereményéért, hogy az első játék részesei mi lehettünk. Gábor nyerte, apuka vezetett. Szinte unokától nagymamáig mindenki részese lehetett a csodálatos és kényelmes utazásnak. Még egyszer köszönjük, és kívánjuk, hogy ekkora örömet szerezzenek másoknak is! Az együttműködésükhöz kívánunk jó egészséget, jó munkát a főnököknek és a dolgozóknak egyaránt. Bóta Imréné és családja Emberségből jeles A Mlinkó János Általános Iskola hallássérült tanulói körében működik egy horgász szakkör. Tagjaival horgászcikkek bevásárlására indultunk. Választásunk az Arany János utcában lévő Kék Mariin horgászboltra esett. Tulajdonosa, Nahóczki Tamás kedves előzékenységgel állt rendelkezésünkre, a gyerekek kedvükre nézelődhettek, válogathattak a remek felszereltségű üzletben. Az igazi meglepetés a fizetéskor ért minket: Nahóczki úr nagykereskedelmi áron számlázott! Amikor pedig elmondtuk, hogy május végén horgásztáborba megyünk a Bodonyi- tóhoz, több ezer forint értékű etetőanyagot, csalit ajándékozott nekünk! Az önzetlen emberi segítség következő példájával a Bodo- nyi-tónál találkoztunk. A tó gazdája, Borbély László hetünk, négy gyermek és három felnőtt háromnapos horgászatát ingyen biztosította! Laci bácsi egyéb meglepetéssel is szolgált: szombaton és vasárnap finom ebédet főzött nekünk minden ellenszolgáltatás nélkül, a gyerekeknek jégkrémmel kedveskedett. Nagyon jól éreztük magunkat e festői szépségű kitűnő horgásztónál. A legnagyobb iskolában — az életben - van egy „tantárgy”, emberség a neve. Nahóczki Tamás és Borbély László kitűnőre vizsgáztak belőle! Saárossy György Emberi maximum Ezúton szeretném megköszönni dr. Szabó Jánosnak (háziorvos, Heves) és dr. Szamaránszky Júlia főorvos vezetése mellett az egri Markhot Ferenc Kórház sebészeti intenzív osztálya valamennyi dolgozójának, hogy emberileg és szakmailag a maximumot nyújtották egy beteg embernek. Háger Józsej Heves Cigány önkormányzati képviselők képzése Heves megyében 53 településen alakult cigány kisebbségi önkormányzat. Sajnos, az önkormányzatokba nem a legképzettebb emberek kerültek. Vannak olyanok is, akik csupán 8 osztállyal rendelkeznek. Á Megyei Művelődési Központ ezért a képviselők részére képzést szervezett, hogy segítséget nyújtson a közéletben való jártasság és a megfelelő szakmai felkészültség megszervezéséhez. A felkészítés tréning és konzultáció módszerével történt. Olyan dolgokról beszélgettek a tréning keretében, amely- lyel célkitűzési, tárgyalási készségüket, a jó partneri viszony kialakítását fejlesztették. A képzésbe bekapcsolódott képviselők rendkívül hasznosnak és fontosnak tartották a felkészítőt, mert máshonnan nem szerezhettek volna olyan információkat, amelyek munkájukhoz elengedhetetlenek. Komoly érdeklődés kísérte a települési és a kisebbségi ön- kormányzatok szerepéről, kapcsolatáról, jogairól szóló előadást, amelyet a Miniszterelnöki Hivatal kormányfőtanácsosa, dr. Balázs István tartott. Ugyancsak kiemelt figyelmet kapott Diószegi Lajosné, az Egri Családsegítő Intézet igazgatóhelyettese, aki a családi támogatásokról szóló törvény - nevelési ellátás, gyermekgondozási támogatás, valamint az anyasági támogatás igénybevételének lehetőségeiről adott felvilágosítást. Szólt arról is, hogy szociális ellátást ki milyen indokkal kérhet. Áttekintették, illetve értelmezték a képviselők a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényt. Mindezekről készült segédanyag, amit minden képzésen résztvevő megkapott, amelyet a településen munkájuk során hasznosítani tudnak. A képviselőknek lehetőségük volt részletesen megismerkedni a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány tevékenységével, amelyről az igazgató, dr. Farkas Gabriella, valamint az alapítvány elnöke, dr. Eperjesi Tamás adott tájékoztatást. Mindenkinek átadtak egy csomagot, amelyben a legújabb tanulmányi ösztöndíjpályázatok, valamint a megélhetést segítő programok voltak. „Cigányok az írott és az elektronikus sajtóban” címmel tartott előadást Varga Ilona, a Magyar Rádió Cigányfélóra szerkesztő-műsorvezetője. A képviselők megfogalmazták, hogy jó volna Egerben is egy „cigányfélóra” a rádióban. Kulturális program is kapcsolódott a képzéshez, Balogh András, az egri Gárdonyi Géza Színház színművésze előadásában cigány irodalmi alkotásokból hallhattak összeállítást. Az előadásnak óriási sikere volt. A kommunikációs gyakorlatot dr. Kiripolszky Mária vezette, akinek munkájáról mindenki elismerően nyilatkozott. Nagy izgalommal kapcsolódtak be a szituációs játékokba, amelyet utána közösen elemeztek. Mennyire tükrözte az életet a szituáció, az érzelmek milyen szerepet kaptak, sikerült-e közelíteni az érdekeket egymáshoz. A képzésen résztvevők úgy értékelték a tréninget, hogy minden képviselőnek be kellene kapcsolódnia. Minden foglalkozáson érezték, hogy a szeretet jelen van. A legfelkészültebb szakemberek voltak jelen, és emberi hangon, közvetlen stílusban tanítottak. Mindannyiunk közös érdeke, hogy a közszereplést vállalók, közösséget képviselők tájékozottak legyenek, a bürokrácia útvesztőjében otthonosan mozogjanak. Á Megyei Művelődési Központ tervezi, hogy mindezek segítése, megvalósítása érdekében ősszel folytatja a kisebbségi vezetőknek meghirdetett képzést. Sajnos, ennek a sikeresnek mondható képzésnek nem volt kellő visszhangja. Pedig az általános közszemléletet csak úgy alakíthatjuk, ha nemcsak a rendőrségi híradások kapcsán hallunk, olvasunk hazánk legnagyobb számú kisebbségéről, a cigányokról, hanem akkor is, amikor csöndes, pozitív megmozdulásokat tapasztalunk. Nagyné Váradi Anna
