Heves Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-26 / 172. szám

1999. július 26., hétfő 5. oldal PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE A minisztérium állásfoglalása után: Hivatalosan is gyógyít a gáz MÁTRADERECSKE Ezért dolgoztunk négy éven keresztül, s végre immár el­mondhatjuk: kezünkben az eredmény, nem volt hiábavaló a fáradozás - mutatta az Egészségügyi Minisztérium Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdó'i Főigazgatósá­gának határozatát Zám Ferenc polgármester. A dokumentumban az ol­vasható: a mátraderecskei természetes szén-dioxid el­fordulást gyógygázzá minősí­tették, vagyis engedélyezték a gyógytényező megnevezést. Mint a falu első embere elmondta: hosszú folyamat eredményeként született meg ez a döntés, nem volt egyszerű az idáig vezető út. Az eltelt négy évben mint­egy 500 beteget kezeltek a mofettában, s nekik is köszön­hető, hogy végre sikerrel járt a gyógytényezővé nyilvání­tás. Hiszen a betegek rendel­kezésre bocsátották adataikat, hozzájárultak a vizsgálati eredmények dokumentálásá­hoz és felhasználásához, nem egy alkalommal, a legkülön­bözőbb fórumokon is hajlan­dóak voltak igazolni, hogy gyógyulásukat, állapotuk ja­vulását a mofettának köszön­hetik.- Természetesen nagyon sok köszönet illeti a mofettá­ban dolgozó orvosokat, illetve mindazokat, akik segítették a munkánkat. Sokan vállaltak szerepet abban, hogy az or­szágban egyedülálló termé­szeti kincset, a természetes úton feltörő szén-dioxidot, annak gyógyhatását végre szakmai körökben, illetve hi­vatalosan is elismerjék - tette hozzá Zám Ferenc. Azt is megtudtuk: szep­tembertől ismét megkezdik az érszűkületes betegek kezelé­sét a mofettában, az még egy­előre kérdéses, hogy a Társa­dalombiztosítás „befogadja- e”, az eljárást, vagyis a finan­szírozásból részt vállal-e. Erről most kezdik meg a tárgyalásokat, hiszen amíg nem volt meg a gyógyténye­zővé nyilvánítás, addig esély sem lett volna szerződéskö­tésre a Tb-vel. (espé) A vonós hangszereket nem mindenki szereti / Élménnyé tenni a népzenét BÜKKSZÉK - A Salvus Nyár ’99 rendezvénysorozat vendégeként lépett fel a Ko- lompos együttes a bükkszéki strand szabadtéri színpadán. Nagy Zoltánnal, az együttes vezetőjével ekkor beszélget­tünk.- Idén lesz az együttesünk tíz­éves - mondta a „frontember” -, s öt esztendeje a jelenlegi felállásban muzsikálunk együtt. Mindegyikünk ének­zene - népzene szakos tanár, így legfontosabb feladatunk­nak az ismeretterjesztést tart­juk. Autentikus magyar nép­zenét játszunk és ehhez illő gyermekműsorokat állítunk össze. Szeretnénk, ha a gye­rekek élményszerűen kerül­nének kapcsolatba a népzené­vel és egy közös muzsikálás során meg is kedvelnék azt. Emellett táncegyütteseket is kísérünk, a Pesti Vigadóból és az Operett Színházból több­ször kaptunk már ilyen fel­adatra felkérést. A táncházak­ban is gyakori fellépők va­gyunk, ahol inkább a hangulat formálja a zenénket.- Hogyan jött az ötlet, hogy népzenével foglalkozzanak?- Megalakulásunk után nem sokkal meghívást kap­tunk egy óvodából, hogy pró­báljuk meg „feldobni” az ün­nepi műsorukat. Ez annyira jól sikerült, hogy akkor eldön­töttük: a népszokásokhoz iga­zodva szürettől pünkösdig fo­lyamatosan, gyerekeknek szóló műsorokat készítünk. Hiszünk abban, hogy a felüle­tes csillogásnál fontosabb a tartalom, és az érzelmektől gazdagabb a világ.-A nagyközönség hol ta­lálkozhatott, találkozhat a Kolompos együttessel?-Szerencsére van igény a munkánkra, az óvodák és az iskolák „kézről kézre adnak minket”. Van olyan hely, ahová már hat éve folyamato­san visszajárunk. A 7V2 Ho­mokvár című műsorának ál­landó zenekara voltunk, ahol megzenésített versekkel sze­repeltünk. Nekünk tetszett, az ottani vezetőség azonban nem rajongott a vonós hangszere­kért, így aztán nem vállaltuk tovább.- Milyen hangszereken ját­szanak?- Ifj. Tímár Sándor brá­csán, Végh Gábor bőgőn ját­szik, Mészáros Tibor a prímá­sunk, én pedig egy tamburin­nal muzsikálok. Állandó tán­cosunk Szántai Levente a színpad előtt „szervezi” a daljáték-előadást. Kormos Éva Az egri várlátogatás után: önfeledt vári gyerekek a , favár” tetején Romok közül a békesség völgyébe Itt lakik a jóság PÁRÁD - Ismerősek nekem ezek a gyerekek. Hát hogyne, Kárpátalján találkoztam velük tavaly ősszel, amikor a Tisza szinte a földig rombolta szülő­falujukat. Igen, Mezőváriban láttam őket, s a hozzájuk hason­lóan szomorú szemű, ijedt lánykákat és kissrácokat, amint az áradat után maradt iszapban cuppogva emelgették az egy számmal nagyobb méretű csizmába bújtatott lábukat. Amint riadt arccal keresgették játékaikat a hanyatt dőlt házfal alatt, ahol ronggyá ázott min­denük, az a kevéske is, ami azon a tájon megadatott nekik. Ezek a gyerekek most itt vannak nálunk, Egerben és Pá­rádon, hogy nyugodt körülmé­nyek között feledjék a tomboló víz bömbölését, az eszeveszett menekülés félelmét, a földre térdelő háztetők recsegését, szüleik fojtott zokogását, a tra­gédiát. S amikor megérkeztek a Túra Camping zöldjébe, s mi­után megtalálták helyüket a frissen húzott ágynemű illatá­val teli szobákban, a Mátra vo­nulatait súroló hasas felhőkből váratlanul alázúdult a bőséges égi áldás, amely szilaj sodrá­súvá változtatta a máskor oly szolid erdei patakot, ott a kerí­tés mellett. A sors kegyetlen já­téka, hogy otthonról utánuk küldte ide Esőistent.- A gyerekek szerencsére már javában aludtak, amikor ki­tört a felhőszakadás - idézi az első éjszakát Debreceni Ilona tanárnő, aki pedagógus társá­val, Horváth Józseffel együtt hozta át Ukrajnából a kis cso­portot. - Már-már az járt a fe­jemben, hogy nehogy itt is me­nekíteni kelljen őket... Az ijesztő kezdet után jöttek a szép napok. A negyven vári kisiskolás immár mosolygó foglalták versbe gyermeki őszinteséggel Bart a Géza mesél... szemmel, önfeledt vidámsággal kergeti a labdát a kemping zöld füvén, s hálás minden kedves szóért, minden programért, minden falatért, amit a vendég­látók jóvoltából kapnak.- Ilyen fegyelmezett diák­csoportunk még nem volt - int fejével a vacsorához helyet fog­laló gyerekekre a kemping tu­lajdonosa, Kívés András. - Mintha ezzel a csendes, ille­delmes viselkedéssel is a kö- szönetüket fejeznék ki. Ami azt illeti, mind a tábo- roztató megyei és helyi vörös­keresztesek, mind a parádi és más vállalkozók, lakosok a szí­vükön viselik a határon túlról érkezett gyerekek sorsát. Ki gyümölcsöt, üdítőt küld nekik, ki süteményt süt az uzsonná­hoz, ki lovagolni, túrázni, ki­rándulni viszi őket a szépséges hegyi tájon.- Nagy élmény ez nekünk - említi harminckét diákja nevé­ben is a tanárnő. - S annak a nyolc másik gyereknek is, akik egri családokhoz kerültek erre a tíz napra az ötszáz mezővári is­kolás közül. A táborozok egyike, a lehor­zsolt orrú - ez az egri strand vi­zében történt hancúrozás egyál­talán nem fájdalmas nyoma - Barta Géza, aki két testvérével, Gyurival és Andriskával együtt élvezi itt a nyaralást.- A Nagylapaj utcában lévő házunkat tette tönkre a víz - meséli türelmesen az élénk, bo­gárszemű kissrác, aki az akkori, hirtelenjében jött áradatban a családján kívül a kutyáját, Gömbit féltette a legjobban. — Mire hazamegyünk, talán már a falat építik a folyótól távolabb eső Vadász utcai telken - újsá­golja. Csucsi Viola családja a sze­rencsésebbek kézé tartozik. Már tető alatt volt az új, Hajnal utcai otthonuk, mielőtt eljött. Többnyire ilyen öthelyiséges, korszerű típusházat kapnak az árvízkárosultak, egyelőre ut­cánként öt-öt család. A többiek is reménykednek, hogy - a részben magyarországi segít­séggel, amelyért már eddig is hálásak voltak - haramosan meglelik majd a nyugalmukat a Borzsa-patak és a Tisza pusz­tító haragja után. Egyik délután asztalhoz ül­tek négyen - Borbély Sanyi, Barta Erzsiké, meg két Barta- testvér -, s rajzolni kezdtek: tündérmesék és játszó gyerme­kek, pajkos állatok és nagyab­lakos házak kerültek a hófehér lapokra. Más alkalommal pedig ilyen, döccenő rímű versikék. Nagyon szép ez a hely, Ahol lakik sok jó ember. Párád is szép ugyebár, Mert itt lakik a jóság. Jóságosak az emberek, Mert köztük van a szeretet. És akkor még nem kóstolták Szlávik pék frissen sült, illatozó kalácsát, amit a hazautazás haj­nalán a kemping személyzete bekészít majd nekik az úticso­magba... Szilvás István Mese után zárva. Pétervá- sárán a Városi Könyvtár szerdán 15 órától mesefilm­vetítésre várja a gyerekeket. Augusztus l-jétől viszont zárva lesz, a könyvbarátok legközelebb augusztus 20- tól vehetik igénybe az in­tézmény szolgáltatásait. Változás. A bükkszéki Sal­vus nyár programja a terve­zettekhez képest némileg módosult. Az egercsehi ha­gyományőrzők műsorát au­gusztus 31-én láthatja a kö­zönség a strand szabadtéri színpadán, majd ugyanott egy - egyelőre meglepetés­együttes - könnyűzenei koncertjére várják a fiatalo­kat. A nemrégiben kénysze­rűségből elmaradt Kovács Kati-koncert pedig másnap, augusztus elsején lesz, ugyancsak a strandon. Rendkívüli ülés. Recsk képviselő-testülete július 30-án rendkívüli ülésen bí­rálja majd el a lakossági ár­vízkárigényeket. A segít­ségnyújtáshoz a szociális keretből csoportosítanak át egy meghatározott összeget, melynek mértékéről ugyan­csak a pénteki tanácskozá­sukon határoznak. A polgá­rok igényeiket az önkor­mányzat által minden lakos­hoz eljuttatott bejelentőla­pon közölhetik, megfelelő igazolásokkal kiegészítve. Dübörögnek. Holnap kez­dődik a siroki Kútvölgy- szabadidőparkban az immár nyolcadik esztendeje meg­rendezésre kerülő nemzet­közi motorostalálkozó, A kétkerekűek szerelmesei az első napokban túrákat tesz­nek a Mátrában, illetve a környéken, majd péntektől beindul az „őrület”, a már megszokott nonstop zené­vel, iszapbirkózással, és sok újdonsággal. Nyugdíj-ügyintézés. A He­ves Megyei Nyugdíjbizto­sító Igazgatósága minden hónap negyedik szerdáján ügyfélfogadást tart a péter- vásárai polgármesteri hiva­talban, 9-12 óra között. * Hiába zárták be örökre az ajtót PÉTERVÁSÁRA, GYULA- KUTA - A Nagy Magyaror­szág nincs már, tudjuk, hogy miért. Tudjuk, hogy kik és mi­ként csapták be azt az ajtót, hogy immár örökre zárva le­gyen. De a kétmillió magyar felséges erőgyarapodása Ro­mániának, és ez az a fundamen­tum, amelyre építeni kötelessé­günk az autonómiánkat. Inkább vagyunk lojálisak mint akadá­lyozók, és inkább vagyunk nyű­tan barátok, mint burkoltan el­lenségek. Mert az tény: Erdély örök - mondta Gál Irén, a ro­mániai Gyulakuta általános is­kolájának igazgatónője Péter- vásárán azon a találkozón, ame­lyet a testvértelepülési látogatás zárásaként rendeztek meg. László Csaba (képünkön), a Maros me­gyei település polgármestere elmondta: Gyulakutához további 5 te­lepülés - Ke­lementelke, Havadtő, Bordos, Csöb és Ravo - tarto­zik, azonban ez a társulás nem hasonlít a Péterke és társkö­zségei szövetségéhez, hiszen ná­luk egyetlen önkormányzat (ta­nács) működik, az irányítja mind az öt falut,- melynek lélek- száma majd’ 5300.- Azt mondhatom, 99,9 szá­zalékban magyarok lakják a te­lepülést - említette László Csaba néhány vegyes házasságtól el­tekintve szinte csak a négy rendőr román, illetve közülük is az egyik magyar. Igaz, őt egy kicsit „no­szogatni” kellett, hogy megszó­laljon a mi nyelvünkön.-Más külföldi településsel is van hasonló kapcsolatuk?- Magyarországról egyedül P étervásárával van ilyen együttműködésünk, emellett 3 francia településsel állunk kap­csolatban. De számunkra sok­kal fontosabb ez a magyar-ma­gyar együttműködés, a nyelv, il­letve annak megtartása miatt.- Immár két esztendeje, hogy aláírták az együttmű­ködési megállapodást a kép­viselő-testületek. Miként ér­tékeli az eltelt időszakot?- Amikor létrehoztuk a kap­csolatot, az egyik alapvető cél­kitűzésünk az volt, hogy az isko­lák között minél szorosabb kö­tődés alakuljon ki, és természe­tesen ennek nyomán a gyere­kek, a szülők, és a pedagógusok is minél jobban megismerjék egymást. Kimondottan gyümöl­csözőnek ítélem a kapcsolatot, hiszen a fenti cél - amint azt a mai összejövetel, illetve az egyhetes itt-tartózkodásunk is példázza - megvalósult. Örömmel mondhatom azt is: nem csupán a „hivatalos” kap­csolatok élnek, de „civil” ba­rátságok is szép számmal szö­vődtek. Pál László, Pétervására pol­gármestere ehhez hozzátette: sok magyar polgárnak, és szá­mos vezető politikusnak hasz­nára válna, és tanulságokkal szolgálna, ha igazán megis­mernék azt, hogy az erdélyi magyarság milyen nehézségek árán, milyen körülmények kö­zött és milyen elszántsággal őrzi, ápolja hagyományait, gyökereit. A Péterkén töltött napok alatt a mintegy 30 fős - gyerekekből és felnőttekből álló - „delegá­ció” a megyeszékhely, valamint Szilvásvárad nevezetességeivel is megismerkedett, jutott idejük egy kis bükkszéki strandolásra is, és elutaztak a fővárosba is, ahol többek között a Parlamen­tet is meglátogatták. Erdélyi tánc a péterkei színpadon fotó: suha Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom