Heves Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)
Vasárnap reggel 23. szám
Aranka túl van a másfél millió kilométeren A kollégám álmélkodva érkezik vissza a fotózásról:- Képzeld csak, ez a kamion majd akkora, mint egy torony! A kamionok nagyságától azonban sokkal meglepőbb: ezt a monstrumot egy törékeny nő vezeti. Bőgős Zoltánná Aranka ugyanis azon fél tucat nő közé tartozik, akik kamionoznak. Találkozásunk csak a véletlenen múlt. Aranka reggel még a vámudvarban várakozott, késő délután pedig már ismét átlépi a határt. Otthoni gyors teendőit félbeszakítva szalad be a szerkesztőségünkbe.- Általában mindenki ennyire csodálkozik, mint te, amikor megtudják, hogy kamionozom - mondja Aranka. - Nem is csoda, hiszen 40 tonna feletti autóval az országban körülbelül öt nő jár. De ezen csak Magyarországon lepődnek meg ennyire, Franciaországban vagy Spanyolországban sokkal természetesebb, hogy nők is kamionoznak.- Miért lesz egy nőből kamionvezető?- Szeretek vezetni. A dolgok egymás után jöttek. Először buszoztam, de vezettem teherautót is, végül ka- mionozni kezdtem. Spanyolországban még nyerges vontatóval jártam. Itthon rátértem a 40 tonna felettiekre.- Hogy kerültél Spanyolországba?- Odakint nagyon sok magyar él. Ők szóltak, hogy lehet menni dolgozni. Gondoltam, megpróbálom. A németet alapszinten beszéltem, odakint a vezetéshez szükséges alapszavakat is megtanultam. Rendszerint a Spanyolország-Anglia útvonalon közlekedtem.- Melyik volt a leghosszabb távolság, amit egymagad megtettél?- Magyarországtól Anglia és Spanyolország van a legmesszebb.- Ezalatt hány kilométert vezettél?- Túl vagyok a másfél millión.- Nézzük a műszaki ismereteidet! Ezek általában a nők gyengéi...- Tizenkilenc év alatt sok minden ragadt rám. Az elektromos dolgokhoz nem szeretek hozzányúlni, de ezenkívül mindent megcsinálok. Például, ha valahol műszaki hibás lesz az autó, azonnal tájékozódni kell. A kisebb dolgokat magam is elintézem. Ám volt rá példa, hogy segítséget kellett kérni. Egyszer Lengyelországban történt baj, akkor itthonról hoztak utánam alkatrészt. Máskor Antwerpenben egy szerelőműhelybe álltam be. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az egyik előző cégemnél elég rossz autókkal jártunk. Ott az ember kényszerűségből sok mindent megtanult.- Előny vagy hátrány, hogy nő vagy?- Keleten inkább előny. Ha mondjuk a rendőr megállít, elnézőbb velem szemben, hiszen ott nők nem ka- mionoznak. Nyugaton semmi különbség férfi vagy női vezető között.- Soha nem próbáltak meg visszaélni azzal, hogy nő vagy?- Nem. Egyszer a parkolóban a konzervek között keresgéltem. Egy olasz odajött és rácsapott a fenekemre. Visszakézből kapott akkora pofont, hogy az egész parkoló zengett. Utólag gondoltam, szerintem nem is sejtette, egy nővel lesz dolga...- Mennyi ideig vezetsz egyszerre?- Kötelezően elő van írva, hogy 4,5 óra után tartani kell háromnegyed óra pihenőt. A hétvége is az állásé. Nyugaton nagyon komolyan veszik a kamionstopot. Ilyenkor jut idő városnézésre.- Van kedvenc országod vagy tájad?- Most már egyetlen ország sem idegen. Négy év alatt mindenhol jártam, minden táj - Európában bárhová is megyek - ismerős.- Jól tájékozódsz?- Külföldön nagyon jók az eligazító táblák. Azt tudjuk, hogy melyik úton ajánlatos menni, hiszen vannak olyan hegyi szerpentinek, amelyek kamionnal járhatatlanok. Amikor beérek egy nagyvárosba, a benzinkútnál kérdezem meg, hol a cég, ahol rakodni kell. Szinte minden benzinkutasnak természetes, hogy ismeri városának az összes cégét. Rendszerint németül magyarázzák el, merre menjek.- Mit csinálsz vezetés közben?- Rádiót vagy magnót hallgatok. A múltkor például végigénekeltem az utat. Szeretem nézni a tájat. Megnyugtat és gyönyörködtet. Városnézés csak akkor van, amikor hét végén állni kell.- Mennyi Időközönként tudsz fürdeni?- Nyugaton minden benzinkútnál lehet tusolni. Ha keletre küldenek, akkor elegendő mennyiségű vizet viszek magammal.- S milyen időközönként kerülsz paplanos ágyba? Aranka a válasz előtt nagyon elcsodálkozik:- A kamionban van ágy. Minden este megágyazok magamnak!- S közben csupán konzer- veken élsz?- Dehogyis! A helyi specialitásokat megkóstolom. Nem olyan vad élet ez, mint ahogy a kívülállók elképzelik.- Van három gyermeked. Hogyan viselik azt, hogy a mama mindig a távolban van?- A nagylányom gondoskodik a két kisebbről. A céges mobiltelefon mellett nálam van a saját mobilom, így bármikor beszélhetünk.- Egy családot nehéz lehet így összetartani...- A gyerekeim önállók. A férjemtől ugyan elváltam, de a család együtt maradt.- Hogy viselte el a távolléteidet, egyáltalán a foglalkozásod?- Kölcsönös volt a bizalom, soha nem volt nézeteltérés abból, hogy kamiono- zok. Kicsit még irigyelt is, hogy azt csinálom, amit szeretek. Egy normális féltés azért volt benne.- Másfél millió kilométer alatt volt baleseted?- Nagy nem, csak egy apró koccanás.- Szeretsz száguldozni az utakon?- Kamionnal nem lehet. Egyébként a sebességet szeretem. Spanyolországban kipróbáltam egy terepjárót. Az 210 kilométer/órás sebességgel ment.- Nem vonzott a lehetőség, hogy más országban telepedj le?- Egy időben kacérkodtam a gondolattal. Ha választani kellett volna, Hollandia vagy Németország lett volna a döntésem. Ám a szívem mindenhonnan visszahúzott. Ráadásul, ahogy tapasztaltam, ott sem minden fenékig tejföl. Az emberek ott is fizetéstől fizetésig élnek, legfeljebb kicsit másképp.- Hogyan boldogulsz az egyes népek mentalitásával?- A svédek, finnek, angolok nagyon nyugodt emberek. Szép a táj, s ők tudnak élni. A déliek túl izgágák, ráadásul dolgozni sem szeretnek.- S mi van a keleti területekkel?- Törökország a hírekkel ellentétben egyáltalán nem veszélyes. A Szovjetunióbeli szállítás megszűnt. Macedóniába pedig kíséretet kapunk.- Előfordult már, hogy valahol megbetegedtél?- Alapvető gyógyszerek vannak nálunk. Kollégáim mesélték, ha valaki kórházba került, akkor küldtek sofőrt az autóért, s amikor a vezető felgyógyult, őt is hazahozták.- Mekkora értékkel járod a világot?- A kocsi több tízmillió és az áru is...- Mennyire összetartóak a kamionosok?- Mihelyst átlépjük a határt, máris egy család vagyunk. Barátságok azonban nem nagyon születnek, hiszen mindig menni kell.- Gyűjtesz valamit?- Igen - neveti el magát -, a plüssállatokat. A kocsim tele van velük.- Lesz a családban folytatója a te örökmozgó szakmádnak?- A gyerekek szeretnek vezetni, de nem állandóan. Azt hiszem, egyik sem adná rá a fejét.- Mi a jó ebben a munkában?- Az, hogy szeretem, és hogy a magam ura vagyok!- Meddig lehet ezt csinálni?- Úgy gondolom, a nyugdíjig. Nyugaton vannak nők, akik még a nyugdíj után is visszajárnak alkalmanként. S ezek után - Kedves Olvasó ha lát egy toronyméretű, ADG-919 rendszámú kamiont, gondoljon Arankára, aki vezeti, s intsen neki, ahogy a többiek az úton szokták: Szia, egri Aranyos! Szuromi Rita • • SZELÍD vadak, csüngő hasú vaddisznók Egerszólát határától kavicsos út vezet végig a Bori-tanyáig. Fehérre meszelt ház, rendben tartott udvar köszönt minket. Előkerül a birtok „intézője” is. „A gazda kiment felmérni a terepet” - mondja. Egy kicsit bajban vagyunk, hiszen a 300 hektáros területen nem lesz köny- nyű megtalálni. Gyalog elég sokáig tartana a keresés, s két fotós kollégámmal nem is túrához vagyunk öltözve, így autóval folytatjuk az utat. Szerencsénk van. Pár perc, és megtaláljuk a tulajt. Korán érkeztünk. Ilyenkor az állatok még hűsölnek az erdőben. Nemigen fognak kibújni, még a kamera kedvéért sem. Még nem mondtam volna? Egy vadaskertbe csöppentünk. A szabadon futkosó állatok mellett több mint 30 vad tanyázik egy elkerített területen. Lencsevégre kapni azonban nem tudjuk őket. Felsétálunk egy domboldalra, hátha a túloldalon előbukkan néhány őz vagy vaddisznó. A fotósok hiába mennek be a bozótosba is, nem találnak semmit. Csak néhány szál vadvirágot, kakukkfüvet, melynek illata sokáig az orrunkban marad. Bepréselődünk a Nivába. Keleti kényelem, de még soha nem hagyta cserben gazdáját. A kerítés mentén autózunk, figyelmesen pásztázzuk a környéket, de két fácánon kívül más nem kerül látószögünkbe. Végül Fortuna mégsem hagy cserben minket. Az egyik tisztáson két vietnami csüngő hasú disznó falatozik. Kollégám átmászik a drótkerítésen, s megpróbál közeledni. Egy darabig rá se hederít a két állat, ám amikor már csak 4-5 méter választja el egymástól az embert és az állatot, elkezdődik a hátrálás. Egy fotóra futja csak az időből. Itt már nincs keresnivalónk. Talán a lenti etetőnél előjön Mazsola, a szelíd vaddisznó. A gazda nem tévedett. Mazsola - mintha tudná: most sztárt csinálunk belőle - készségesen áll a kamera elé. Bár most kicsit haragszik a nemrég fülébe akasztott biléta miatt. Kollégám először csak a kerítés mögül próbálja megörökíteni a szelíd vadat, majd - feláldozva magát a nemes ügyért, na meg az olvasók kedvéért - bemerészkedik a kapu mögé. Ekkor két kismalac is előbújik Mazsola nagy bánatára, aki féltve sztármivoltát, néhány röffentéssel elhessegeti őket a kamera látószögéből. Nemsokára újabb vendég érkezik. Tádé peckesen sétál be a képbe. Ő már egy kicsit mogorvább, de nem veszélyes. Közben a birtok őrző-védője is megjelenik. Áron még kölyökkutya, s annak ellenére, hogy termete és hangja tekintélyt kölcsönöz neki, gyermeki ugrán- dozásával elárulja magát. Úgy látszik, a tömeg tömeget vonz az állatoknál is. Megjelennek a birkák, s egy kecses muflon is. Mintha manökenek lennének, úgy pózolnak a fényképezőgép előtt. Álmos szemekkel érkezik az intéző gyermeke is. Egy kis szé- gyellősködés után összehaverkodunk, bár a társalgás nehezen megy. A négyévesforma kisfiút nehéz megérteni. Nevét nemigen akarja elárulni, s amit mond, szinte kibogozhatatlan rejtély. Nem jár oviba, kevés emberi szót hall, így nem sok minden ragadt rá még a beszédből. Igazi tanyasi gyerek. Több állat már nem merészkedik ki a védelmet nyújtó, hűsítő fák árnyékából, így visszamegyünk a házhoz. Az előttünk rejtve maradt gím- és dámszarvasért cserébe egzotikus kárpótlást kapunk. A szárnyasok melletti területről öt emu biccent felénk. Az Ausztráliában őshonos struccfélék láthatóan kíváncsi természetűek. Szívesen belekóstolnának a fényképezőgép lencséjébe. Kollégám nem is győzi elkapkodni előlük a masinát. Az emuk azonban nem bizonyulnak jó fotómodelleknek. Kapkodják a fejüket, csintalankodnak. Legalább húsz perc, mire használható kép készül róluk. Persze, nem nagyon bánjuk, hogy várni kell. Ha tehetnénk, a tanyán töltenénk az egész napot. A város zajától és nyüzsgésétől messze, az ébredő természet hívogató illatától bódultán, a tücsökzenétől hangos mezőn. Egy olyan helyen, ahol Mazsola, a szelíd vad túrásai törik meg az egybefüggő zöld rétet, s birkák legelésznek mellettünk. Elek Eszter SZU, EGRI ARANYOS!
