Heves Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-23 / 144. szám

8. oldal Pf. 23 1999. június 23., szerda Huszonöt eve ápolják a kapcsolatot Jubileumi gondolatok Nem is olyan „régen”, 1974. szeptember végén e sorok író­jának irodája ajtaján három szlovák zenetanár kopogtatott be az egri zeneiskolába. Jó­magam tört szlováktudásom­mal kínáltam hellyel vendége­inket. Az első látásra szimpa­tikus triumvirátus, nevezett Rudolf Tirpák, Jozef Gurka, Ivan Kovacik, az iglói zeneis­kola tanárai voltak. Szándé­kuk szerint kapcsolatot keres­tek egy magyar zeneiskolával. A tantestületi döntésből aztán évek, évtizedek alatt kikere­kedett ez a negyedszázados jubileum. Jómagam húsz éven keresztül bábáskodtam e na­gyon szép és felemelő kap­csolat ápolásán. Ma utódom, a Farkas Ferenc Zeneiskola igazgatója, volt kollégám, munkatársam, Miklovitz László igazgató úr viszi to­vább a stafétabotot, s lelkese­dése mintaszerű. Látogatása­ink során közös növendék- hangversenyek, óralátogatá­sok, szakmai tapasztalatcse­rék vannak a terítéken. Ezeket a találkozókat a kölcsönösség jegyében mindig úgy szer­vezzük, hogy jusson idő a ha­vas Tátra, a Szepesség neve­zetességeinek megtekinté­sére, illetve számukra mindig élményt jelent az egri strand csodálatos vize, Eger neveze­tességei, s a környék szépsé­gei. A mostani egri 25 éves ju­bileum méltó megünneplése volt a két iskola baráti kap­csolatának. A kis Dobó téren megrendezett közös hangver­seny szép publikum előtt zaj­lott le. A népes közönség lel­kes tapssal jutalmazta a két iskola tehetséges növendé­keit, tanárait. A hangverseny a házigazda egriek műsorával kezdődött. Elsőként Süssmayr: C-dúr nyitányát játszotta az intézet szimfonikus zenekara Farkas István karmester vezényleté­vel. Szalmási Viktor vibro- fonjátékát a Dittersdorf-da- rabban csodálhatta meg a kö­zönség. Viktor nagyon fe­gyelmezetten, muzikálisan oldotta meg feladatát, tanára: Ágoston Ottó. Sugár Rezső: Rondo zongorára és vonós- zenekarra című nagyszerű al­kotását Boócz Réka szólójá­val hallhattuk igen hitelesen, oldottan. Tanára: dr. Vörösné Papp Éva. Kókai Rezső Kis verbunkos-zenéje szép sikert jelentett a vonószenekar szá­mára. Mendelssohn: Dal szö­veg nélkül című darabját csa­ládi felállásban hallhattuk. A cselló-szólót Birta Gábor ját­szotta gazdag, szép, fénylő tónussal, édesanyja, Birta Agnes kíséretével. Felkészítő tanár az édesapa, Birta Béla volt. Rossini Macska-duettje zenei karikatúra, melyet jól oldott meg a két ígéretes éne­kes, Pál Júlia és Kulcsár Me­linda, akik mindketten dr. Pusztai Jánosné növendékei. Dohnányi: C-dúr rapszódia című darabját a tehetséges Asztalos Aliz szólaltatta meg zongorán, igazi felnőtt profi módon. Játéka osztatlan sikert aratott. Felkészítő tanára: Ko- vácsné Gulyás Zsuzsanna. Az egri iskola befejező száma­ként Széki muzsikát hallhat­tunk a fiatal népi zenei tan­szak három ígéretes hallgató­jától. Felkészítő tanáruk: Boda Márta. Szünet után a vendégiskola növendékei, együttesei léptek a pódiumra. Elsőként Igor Murko zongorán játszotta Smetana: Pilseni emlék című zongoradarabját hangulato­san, igényesen. Mariana Uzá- ková és Marián Lanko test­vérpár J. Jezek: Bugatti step című négykezesét zongorázta. A ragtime jellegzetes szinkó- páltsága, az ízes formálás szép sikert hozott a testvérek­nek. A svéd ABBA együttes ismert dalát, a The Winner ta­kes it all-t, a tánckar és a Sa- xana vokál tolmácsolta jó stí­lusban, gazdag ritmikával. Ezután Elton John: Jour song­darabja Peter Lehner ének- és zongorázásával hangzott el igen kifejezően. A művészeti iskola tánckara előadásában láthattuk Era: Ameno című táncát nagyon ízléses koreog­ráfiával. Az iskola vokálja és beat-együttese country-zenét szolgáltatott, mintegy stílust váltva az eddig elhangzottak­kal, ízesen, hangulatosan. Na­tália Puklusová Please me címmel egy nagyon szép, ki­fejező dalt énekelt. M. Jack- son: Boszorkák táncátjárta el a tánckar, fergeteges sikert kasszírozva be. Ezután ének­kettőst hallhattunk Veronika Kozáková, Michaéla Kuku- rová tolmácsolásában igen ki­fejezően, stílusosan. P. M. Cartney: All my loving című dalát az énekegyüttes és a beat-zenekar tolmácsolásában hallhattuk. Befejezésként a híres Po- pocatepetl-twist szólalt meg a vokál, a tánckar és a kisegyüt­tes előadásában. A három szlovák együttes tagjai iskolá­jukat méltóképpen reprezen­tálták ezen a forró hangulatú jubileumi estén. A házigazdák virágkosará­ban már ott ragyogott az újabb 25 év lehetősége. Szepesi György Eger, Szálloda u. 6. Hallgatni arany Kiigazítások Radó István: „Nyári vigadalmakról az egri városházán” című olvasói levelével kapcsolatban Radó István úr grafomániás hajlamait már több ízben ta­pasztalhatta az igen tisztelt ol­vasó. Bántott ő már mindenkit városunkban és Eger határain kívül, akibe valamilyen módon beleköthetett, hátha ezzel a „Radó” név acélosabban cseng a polgárok fülében. Én úgy gondolom, a fent idézett cikkel kapcsolatban semmilyen minő­sítést nem szükséges tenni, mert minősíti az önmagát, meg­találja helyét az eddigi „Radó”- írások sorában, amelyek kellő­képpen jellemzik alkotójuk „pallérozott” stílusát: „A stílus maga az ember". Csupán néhány helyreigazí­tást szeretnék tenni a fent meg­jelölt írással kapcsolatban, mert Radó úrnak úgy látszik, sűrűn ki kellett szaladgálnia az idézett közgyűlési közvetítés közben, így az információk fele sem ért el tudatáig. I. A pünkösdi bortúra előké­szítésének a felelőse a jelenlegi megbízott rendezvényigazgató - ez többször elhangzott a hoz­zászólásokban! II. Beke Sándor színidirektor úr 2002-ig jelezte a nyári prog­ramok tervét. Ön 2005-öt ír! Csupán 3 évet tévedett. III. „Az Egri csillagok bődü- letes ráfizetéssel zárult” - írja Ön. - Ezzel szemben a valóság az, hogy egy fillér ráfizetés nem volt az Agria Játékok kere­tein belül, ezzel szemben egyér­telmű szakmai és közönsikert aratott a rendezvénysorozat, amely idegenforgalmi szem­pontból is jelentős sikerként ér­tékelhető. IV. Ön a következőt kérdezi: „Blaskó és Kelemen színmű­vész urak hogy nem tudnak az általuk kezelt 25 millió forintos városi pénzből munkaadójuk­nak annyit juttatni, hogy leg­alább egy kisebb költségű ze­nés darabot már félkész álla­potra próbáltak volna ez idáig?” Válaszom: Én sohasem ke­zeltem városi pénzeket! Blaskó Balázs pedig sohasem dönthe­tett önállóan városi pénzek sor­sáról, kizárólag bizottsági és közgyűlési jóváhagyással hasz­nálhatta fel a rendelkezésre álló költségeket. A rendezvényiroda költségvetése, nem tekintve az Agria Nyári Játékok támogatá­sát, sohasem érte el az Ön által reklamált 25 millió forintot! Honnan veszi Ön ezt a képtelen adatot, honnan veszi ezeket a képtelen csúsztatásokat? Ami pedig a darabválasztási tanácsait illeti, amennyiben bele kíván szólni az Agria Nyári Játékok vagy akár a Gár­donyi Géza Színház műsorpoli­tikájába, forduljon bizalommal a színház igazgató-főrendező­jéhez, de ha kérhetem, ne a kedves olvasókat terhelje dilet­táns ötleteivel. V. Az Agria Art Kft.-nek so­hasem voltam tulajdonosa! Az Agria Játékok Kft.-nek vagyok ügyvezető igazgatója. Már ko­rábban egy hasonló levélvál­tásban tisztelettel megkértem Önt, ha felvilágosításra van szüksége, bármikor állok ren­delkezésére, mielőtt az újság­ban valótlanságokat közölne. Ön azt írja, tudomása szerint a kft. egyetlen bőkezű megrende­lője Eger város volt - ez szintén képtelen valótlanság, rosszin­dulatú feltételezés! VI. Azt úja:, ,Nem értem Ke­lemen Csaba vehemens dühét!” Nem tudom, milyen tv-műso- rokra kapcsolgatta még készü­lékét, s ezért kevert össze va­lami krimiben játszó színésszel, de ha a közgyűlésre gondol, ké­rem, nézze meg még egyszer, a videofelvétellel szívesen állok rendelkezésére. Egyébként az újévi koncert­ről - ami szintén saját kezde­ményezésünk - (megtisztelő, hogy fontosnak és jónak tartja) az említett közgyűlésen érdem­ben nem esett szó. VII. Dolgozatában érinti a város új idegenforgalmi és kul­turális koncepcióját, s ezt elis­meréssel illeti. Ajánlom fi­gyelmébe Blaskó Balázs volt rendezvényigazgató úr 1996- ban megjelent nyilatkozatait (Színház c. kiadvány 1996. XI. hó, interjúk a TV7 adásaiban, a Heves Megyei Nap több szá­mában, Premier ’97. januári száma). Ha összeveti ezeket az anyagokat a mostani koncepci­óval, kiderül, hogy a két elkép­zelés teljesen egyezik. Tehát az „új” koncepció már 3 éves. Európába igyekszünk. Ilyen morállal, etikával, amelyet Ön képvisel, ennyi pontatlanság­gal, csúsztatással, rágalmazás­sal nagyon szomorú kép tárul a minket aggodalommal, remé­nyekkel figyelők elé. Végül engedjen meg nekem egy tiszteletteljes kérést, javas­latot. Ezután is, ha hasonló ér­zései támadnak, ragadjon tollat, vesse papírra gondolatait, s ha úgy jól kiírt magából mindent, tegye az asztalfiókja legmé­lyére az ilyen levelet. S ha ez sem segítene, emelje fel a tele­font és kérjen pontos informá­ciókat az érintettektől, de addig is vegye fontolóra az alábbi közmondást: „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna”. Tisztelettel: Kelemen Csaba A fát sem elég elültetni, ápolni, nevelgetni kell Bízni kell az ifjúságban Dr. Balogh János világhírű természettudósunk megkapta a Magyar Örökség Díjat. Ha va­laki, ő igazán megérdemli, de nemcsak tudományos munkás­ságáért, hanem a jövőbe, a fia­talságba vetett hitéért. Nyolcvanon felül általában panaszkodni szoktak az ifjú­ságra, ő azonban azt mondja, hogy a mai óvodai, iskolai ter­mészetvédelmi oktatás nagy reményekkel tölthet el bennünket. A felnövekvő nem­zedék többet tud, mint az öre­gek. Bízni szeretnék a szavaiban, ám sajnos, a földből kiszagga­tott, párkányokról lerángatott növények, s a rontás látványa nem mindig ezt tanúsítja. Hité­vel azonban mégis mélysége­sen egyetértek. Sokan panaszkodnak a fiata­lokra néha olyan hangot meg­ütve, hogy nem is csoda, ha nem adják át helyüket az autó­buszon az idősebbeknek... Kérdezem én, ez az ő hibá­juk? Nem mi neveltük őket ilyenre? S hogy mindez nem az illemtudás hiánya, hanem va­lami konokság, mutatja, hogy más esetekben - noha bőven van ülőhely - az ajtóban, s az ülések között csoportosulnak. A dac működik bennük, s az is valaminek a hiánya, hogy örömüket lelik a rontásban, s nem azon derülnek, amin kel­lene. Ez mindenképpen a fel­nőtt társadalom hibája, mely­nek néha fogalma sincs, hogy gyermekei merre s kivel vesz­tegetik a drága időt, hol kódo- rognak éjnek évadján, hogy a jövő hol teszi magát múlttá. S csak akkor állunk meg s döbbenünk rá, ha egy ígéretes, értelmetlenül eltiport élet, egy 16 éves kislány szomorú tragé­diájával szembesülünk. Ä fát sem elég csak elültetni, ápolgatni, nyesegetni, öntöz- getni kell, hogy mindannyiunk örömére s tüdőnk, lelkünk ja­vára váljék. Az ifjúság nevelése is lelkiismeretes áldozatokat kíván, ha ki akarjuk iktatni szó­tárunkból az elidegenedés fo­galmát. Nagy Edit Eger (cím a szerkőben) ízletes falatok és udvariasság A Heves Megyei Hírlapon keresztül szeretnénk köszö­netét mondani Vásárhelyi György úrnak és kollektívá­jának, akik Felsőtárkány- ban, a Szikla Fogadóban íz­letes ebédet, hűs üdítőt szolgáltak fel egy május végi napon mintegy 40 fős csapatunknak. Mindezt ajándékként kap­tuk, amiért nagyon hálásak vagyunk. Munkájukhoz sok sikert, jó egészséget, sok vendéget kíván az egri Balassi Bálint Általános Iskola 1/c osztá­lya, a tanító nénik és a szü­lők, akik ezt a napot még sokáig nem fogják elfelej­teni. Mindent köszönök Az elkeserítő felháborodás íratja velem ezeket a soro­kat. Bánt, hogy ma már sikk lett a földig taposni az Esz- terházy Károly Tanárképző Főiskolát, s az ott kiválóan működő neveléstudományi tanszéket. Vannak, akik nem átallanak rágalmazni, meg nem értésből fakadó követeléseket harsogni, igencsak elítélendő módon bántva ezzel volt tanárain­kat, főiskolánkat. Négy éve járunk pedagó­gia szakra, tudtuk, hová fel­vételizünk, tudtuk, mire használhatjuk majdan hőn áhított diplománkat. Termé­szetesen engem is meglepett a bejelentés: „nevelő” lesz a diplománkba írva, de aztán hamar rájöttem: a főiskola nem is akarja ezt! Az elmúlt évek alatt a ne­veléstudományi tanszék ve­zetője s minden tanára pél­dát mutatott tudásból, felké­szültségből, pedagógiából, emberségből. Biztosították számunkra a médiapedagó­gia-képzést, türelemmel vi­selték vizsgaidőszaki „ret- teneteinket”, nem volt olyan helyzet, amiben segítségü­ket, megértésüket ne tapasz­talhattuk volna. Elröppent a „boldog diákélet”, mert bizony csa­lád, gyerekek, munkahely mellett is annak éreztük mi, médiások. Nem szeretném, ha az emlék „besározódna” mások értetlensége miatt. Kedves tanárunk szavai jut­nak eszembe: „Isten éltesse magukat!” Én azt kívánom: Isten éltesse minden taná­runkat egészségben, békes­ségben, tiszteletben, meg­becsülésben. Sasváriné Erdélyi Brigitta aki megköszön mindent! Egy régi vita margójára Természetvédők figyelmébe Az E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület idén nyáron ismét szervez 8-18 éves gyerekeknek és fia­taloknak természet- és kör­nyezetvédelmi tábort a Beregi Tájvédelmi Körzet szívében, Márokpapin. Programjaink: környezet­és természetvédelmi előadá­sok, diavetítések. Túrák, nö­vény- és állatismereti foglal­kozások, mikroszkópos vizs­gálatok. Ezek mellett egész napos madárgyűrűzés, kéz­műves-foglalkozások és ter­mészetismereti játékok váiják a gyerekeket. A táborok egy­hetes turnusokban, június 20- tól július 31-ig kerülnek meg­rendezésre. További felvilá­gosítás és jelentkezés szemé­lyesen és telefonon az egyesü­let irodájában: 4400 Nyíregy­háza, Hősök tere 9. Tel./fax: 42/402-107,423-818. Különös érzelmekkel olvas­tam június 8-i számukban az „Egy régi vita elevenedik fel” című cikket, melynek tartalma enyhén szólva is kiegészítésre szorul. Az érintettség okán ké­rem e levelem közlését. Köztem és Marosfalvi László között valóban folyik jogvita, hiszen Marosfalvi úr úgy találja, hogy az 1970 óta tulajdonunkban álló ingatlan fele az ő tulajdona! Ez az állí­tás csak arra jó, hogy a velem szemben mintegy 3 milliós tartozásának megfizetését el­odázza. Azonban ennek semmi köze sincs a napokban történtekhez. Szerződésének lejárta miatt valóban meg­szűnt működni a Talizmán vendéglő, mely azonban a bérlő döntése volt, és nem az én „gorombaságom”. Az épü­letben már közel egy éve sike­resen működik az Efendi étte­rem. Nem tudom elfogadni az ÉMÁSZ magyarázatát a kár­okozással kapcsolatban, hi­szen a vendéglátóiparban a szervezett vendégkört nem egy héttel, hanem hónapokkal korábban kötik le a felek. Az ÉMÁSZ természetesen vé­gezheti munkáját, azonban az érintettekkel előre egyeztetett időpontban. Méghozzá úgy, hogy a keletkezhető kárt eny­hítse. Erre lehetőséget nyújt az áramfejlesztők felajánlása. A költség pedig a megrendelőt, jelen esetben a Dózsa György tér 4. szám alatt építkező ma­gáncéget, a Buttler-ház telkén „előnytelenül” kábelt fektetőt, illetve az azt kifogásoló ma­gánmegrendelőt terhelje, megosztva. Az ilyen esetek­ben a „vonatkozó” rendelet nem azt jelenti, hogy a kelet­kezett kárt nem kell megtérí­teni, csak azt, hogy az azt el­szenvedő felet is kárenyhítési helyzetbe kell hozni. Ami pe­dig a hibás visszakapcsolást il­leti, gondolják csak meg! A rossz visszakapcsolás miatt minden villanymotor ellenté­tes irányba kezdett forogni: ami eddig balra ment, az ez­után jobbra, ami fel, az le, stb. Mindez 24 óráig így folyt, hi­szen ezután értek ki a szerelők a hibát elhárítani. Kocsis Albert cgt. Efendi étterem Eletet mentettek - reményt adtak Ezúton szeretnék köszönetét mondani áldozatkész és hozzáértő munkájukért az egri intenzív osztály összes dolgozójának, akik a beteg emberek megmentésére, gyógyítására tett fogadalmukat tiszta szívvel-lélekkel be is tartják. A 28 éves Csaba nevű fiam­mal alig bírtuk elviselni az előzőleg hallottakat: - Apa reggelig sem búja ki. Ezt csak az érti meg, aki már átélte kedves hozzátar­tozója kórházi ágya mellett, miként hozzák vissza a halálból sze- rettét. Velünk is ez történt, amikor dr. Magyar István, az egri intenzív osztály főorvosa a segítségünkre sietett. Ha ő és a körülötte lévő, munkájukat kitűnően végzett ápolónők nincsenek, akkor nekem azóta nincs férjem, a két fiamnak édesapja. A gyors beavatkozás következtében életben maradt a párom, a mátraházi szanatóriumban dolgozó orvosok pedig segítettek a felépülésben. Pesti Anna főorvosnő osztályán még éjszaka is állandóan fi­gyelik a betegeket, erről már többször meggyőződtünk. Nagyon sokat köszönhetünk nekik. Én a történtek óta minden este imámba foglalom áldozatkész orvosainkat, ápolónőinket. Kívánom nekik ezúton is, hogy na­gyon sokáig éljenek erőben, egészségben családjuk körében, és sok-sok beteget hozzanak vissza az életbe, reményt adva az em­bereknek. Tóth Jánosné, Verpelét, Ifjúság u.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom