Heves Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-19 / 141. szám

1999. június 19., szombat Az országban nincs beszélő viszony, a különböző táborok nem ülnek le egymással Farkasházy-víkend: szárszói egykapuzás Civilek a kerti partyn -„A hetedik te magad légy” - Miért hagytuk, hogy így legyen? Lassan sodródnak az embe­rek a Farkasházy-lak felé; a szárszói találkozó ege a reg­geli esők után délutánra ki­pucolt, derül és fényes. Akár jót is ígérhet. Az elmúlt hét végén immár hetedik alka­lommal rendezte meg bala- tonszárszói nyaralójában szabadtéri közéleti találkozó­ját Farkasházy Tivadar hu­morista, kabaré- és Hócipő­főszerkesztő, vitriolos tollú publicista, s korántsem mel­lékesen Wágner-rajongó. Magyar Bálint, az SZDSZ első embere érkezik gyerekkel épp, vurstli-hangulat, vattacukor, köszöntő transzparens nélkül. Emitt Fríderikusz Sándor ballag lassúdan társalkodva Bolgár Györggyel, a Beszéljük meg! című nyilvános és a pa­naszbizottsági feljelentések ál­tal különösen kedvelt, élő tele­fonos műsor gazdájával. Meg­beszélik. Mindketten hétvégi laza öl­tözetben. Friderikusszal min­den rendben, köszöni szépen, jól van, ’92-97 közötti MTV-s műsoraiból ismétel változatos­ságképpen a friss gazda, a TV2, egyébként teljesen korrekten. Most nyaral, töltődik, maradja­nak vele, ősztől újra visszajön. Juszt el se ment - most von­ták be a titoksértő útlevelét, úgyhogy a külföldi pihenésről ezúttal szó se lehet -, hogy mi­kor jön vissza, azt maga se tudja. Talán alámerül és kibek- keli. Addig is nyaral, töltődik. Nyaral és töltődik - kezében műanyag söröspohárral - Szombati Pál, a HÉT kormány- és tévés változások után a múlt ősszel menesztett fiatal főszer­kesztője. Fiatalsága még a régi. Fix pont a változó időkben. Egészen hétköznapi embe­rekké sminkelt hétköznapi em­berek mellett ismert karakterek, újságírók, politikusok, szocio­lógusok, filozófusok, filmesek és más gyanútlan egzisztenciák teljesen fesztelenül csoporto­sulva a kertben. Lábszárpörkölt Nagy Bandó módra Hatalmas, fehér szponzori sátor a zöld gyepen, szponzorált le­Juszt kibekkeli... csó, gulyás, sör, menüt lehet váltani 1200-ért, a földszintes Farkasházy-lak mellett hátul, a telek végénél kisebb medence, sok vízzel. De itt és most a víz­nek valahogy nincs kultusza. Nagy Bandó kavargat üstöt, készül a lábszárpörkölt, nem szeretné leégetni magát. Orfű vidám polgármesterét a közel­múltban mentették fel csalás­ban való közreműködés gya­núja alól, valami piramis- vagy pilótajáték népszerűsítésében játszott szerepe kapcsán. Bele­keveredett. Nem akart repülni. Felültették. A hagyományteremtő házi­gazda, Éarkasházy úr (sza­badjcsapatával éppen koszorú­zásról érkezik.- Megkoszorúztuk a József Attila-emlékhelyet és a Soli deo Glóriát, a népi írók, Németh Lászlóék emléktábláját. Ez a kettő együtt jelenti Szárszót - magyarázza a Hócipő-főszer­kesztő. - A szárszói összejöve­tel olyan rendezvény, ahol a legkülönbözőbb emberek talál­kozhatnak, sokan úgy gondol­ják, hogy politikailag egyszí- nűek. De nem a politika a lé­nyeg, hanem az, hogy Magyar- országon annyiféle ember jött össze, és épp ez adja az ország tehetségét, ez a sajátos közép- európaiság. Az a jó, ha mindenki találko­zik a másikkal, és megérthetik egymást, egyébiránt elsősorban olyan okos embereket hívok, akiket szeretek, becsülök, nem pedig olyanokat, akiket valami­lyen pozícióba neveztek ki. Nem arról van szó, ha az or­szágban nincs beszélő viszony, a különböző táborok nem ülnek le egymással, akkor na majd én megpróbálom, mert nálam le­ülnek, ez egyszerűen egy hiú ábránd lenne. Ha Demszky Gá­borral, Keleti Györggyel vagy Kovács Lászlóval nem haj­landó szóba állni a miniszterel­nök, akkor miért pont egy ilyen bizonytalan helyre jönne el. Fontos, hogy ne csak nyilatko­zatokban üzengessünk egy­másnak, hanem személyesen is találkozzunk. Ez a terep a civileké, akik megbeszélik az elmúlt öt év tör­ténéseit, hogyan jutottak a dol­gok idáig, miért hagytuk, hogy így legyen. Itt nincsenek kiált­ványok, petíciók, látványos ösz- szeveszések, ezért aztán a sajtó nagy részének se túl fontos - te­szi hozzá a házigazda. A humort komoly dolognak tartom- A hangulat nagyon fontos, itt most sokan bírálták, hogy hu­morosan indult a dolog, pedig éppen arról van szó, mert a hu­mort nagyon komoly nyelvezet­nek tartom, amivel a legegysze­rűbben lehet bonyolult dolgo­kat kifejezni. Ha az értelmiség pesszimista, attól még lehet vi­dám. A pesszimizmus nem szomorúság, hanem az értelmes emberek hozzáállása, hogy utána jobbá váljanak a dolgok - szögezi le Farkasházy. A szárszói játék az idén meg­lehetősen egykapusra sikerült, a hagyományosan meghatározó liberális és baloldali irányultság mellett az ellenfél alig lézengett a pályán. Kormányzati tényező alig, a polgári, konzervatív ol­dal meglehetősen foghíjas részvétele, különösen a Fidesz hiánya szembeötlő. Fiatal pol­gári arc, közéleti fizimiska se-, hol a gyepen. De mint Farkasházy Tivadar többször is hangsúlyozza, nem azok a fontosak, akiket meghí­vott - vagy meg se hívott - és nem jöttek el, hanem azok, akik itt vannak. Úgy. Sértődés nincs. Vagy csak nagyon ritkán. Kevesen voltak a kormánypártiak- Vendégeim ’93-ban nagyon neveletlenül viselkedtek Orbán Viktorral - akit különben igen nagyra tartok -, s én szégyell­tem magam emiatt a leginkább, erről mint házigazda is tehetek. Bocsánatot is kértem tőle az in­zultus miatt, utána is hívtam, de azóta nem jön. Amit nem cso­dálok. Az idén már nem is for­szíroztam a dolgot - mondja a fáradtnak tűnő, de csillogó szemű házigazda. Vannak persze igazoltan hi­ányzók, mint a külföldön túrázó Kovács László, a szocialisták élembere, vagy a régi irodalmi idők betegeskedő, utolsó nagy mohikánja, József Attila ba­rátja, a Villon-fordító költő-író, Faludy Gyurka bácsi. A szocialisták így is elég erős csapattal érkeztek. Jelenlé­tük így meghatározó volt. Dél­előtt - az aznapi turné egyik ál­lomásaként a fővárosi munkás- juniálisról a Dunántúli Napló pécsi nyilvános fórumára me­net - a vitaindítón részt vett Horn Gyula exkormányfő és Kiss Péter, de feltűnt az alig gyengébb nem szegfűs képvise­letében Kósáné Kovács Magda is. Az önvádtól sem mentes, felkorbácsoló beszédet tartó, viszont elegánsan ősz Vitányi Iván sokáig kitart, de a baloldal szociológusának szavai nem keltenek komoly hullámokat. Akárcsak a szabadgondolkodó liberális mondatok Tamás Gás­pár Miklóstól vagy Heller Ág­nestől. Pedig jó szó nem nagyon hangzik el a mai viszonyokra - demokrácia, parlamentarizmus, érdekegyeztetés, sajtó, ésatöbbi de hát a másik oldal hangja nélkül riposzt sem igen érkezik. Alig lenne kitől. Szabó Iván kedvesen tud nézni, a kisgazda Lányi Zsoltot inkább a foci ér­dekli, Bethlen István gróf meg ott van mindig. Ez minden. Fábry-shöw az éjszakában A vendégek lassú körforgás­ban cserélődnek, van, aki jön, más még marad vagy megy. Mint a kormányt egyedül kép­viselő Chikán Attila gazdasági miniszter feleségével, aki bekö­szön a földszintes Farkasházy- kúria régi bútorokkal és kisebb zsáner-tájképekkel visszafogot­tan berendezett nappalijába.- Na, akkor megyünk, kö­szönjük a vendéglátást, jól érez­tük magunkat - így Chikán.- Ugyan, maradjatok még - kezdődik a kötelező unszolás. De a gazdasági tárca vezetőjét nem lehet eltéríteni szándéká­tól, rendíthetetlen, estére a francia jegybank elnökét várja. - Én köszönöm, hogy jöttetek, remélem, jövőre is itt lesztek ­Chikán eljött... zárja le végül a párbeszédet Farkasházy. Chikán az asztalon forgó ri­portermagnóra pillant, majd tréfás barátian hozzáteszi:- Persze, az attól is függ, hogy mit nyilatkozol a sajtónak. A szerényebb érdeklődés da­cára Szárszó először az idén volt interaktív; az Intemettó se­gítségével követhették nyomon az eseményeket és kérdezhettek a hálón. Lassan mi is szedelőzkö- dünk, számunkra vége a hete­dik szárszóinak, pedig hosszú még az este, állítólag jön a Mer­lin Kommandó Jordán Tamá­sék bevetésével, plusz a drama­turgként bebábozódó és rádiós humoristából képernyős beszé­lőemberré kifejlődő Fábry is élő show-val örvendezteti meg a kiváró és pilledten az éjsza­kába menetelő közönséget. Ap­ropó, ő is nyaral és töltődik. Kovács János Deutsch fehér zoknija Tíz éve temették újra Nagy Imrét, Magyarország 1958-ban kivégzett miniszterelnökét. Erre emlékezett az ország és a Magyar Televízió. Aki látta az Esély napjára készített összeállítást, levonhatta a következtetést arra vonatkozóan, milyen irányba is halad a köz- szolgálati televízió műsorpolitikája: Orbán Viktor személyi kul­tusza építésének irányába. Mondom ezt azzal a bátorsággal, amit éppen a jelenlegi kor­mányfő 1989-es szónoklata erősít bennem. Orbán nagyon jól látta akkor, hogy hazudni nem szabad. Meg elkendőzni sem. Ehhez képest jó nagy botrány kerekedett egyes személyisé­geknek az ünneplésre történt meg nem hívása miatt már a hiva­talos koszorúzások idején. A „szerencsétlen” kezdetre az állami televízió végül feltette a koronát esti adásával. Mellékszereplővé vált itt mindenki, aki jelenleg nem tekint­hető koalícióközeli politikusnak. Legyen az bár a jelenlegi par­lament egyetlen olyan tagja, akit a forradalom és szabadsághar­cot követően halálra ítéltetett a Kádár-adminisztráció, vagy maga a köztársasági elnök. Az egész összeállítás mostani miniszterelnökünkről szólt. Aki nem dicsőítette kellőképpen az évtizede elhangzott szóza­tot, esetleg, mint Rajk László, kritizálni merte, bizony, alapos nyirbálásnak esett áldozatul a közszolgálati tv vágóasztalán. Nem tudom, ki hogy volt vele, számomra a legtisztább - ma­nipulációmentesnek ható - látvány az egész műsorban Deutsch Tamás fehér zoknija volt, amit (a ma már SZDSZ-es, és ezért nem szeretett) Fodor Gáborral együtt koszorúzva viselt, érett­ségiző öltönye alól jól kilátszóan. Ez a képsor valahogy benne maradt a filmben. Mementóként. Hogy azok is lássák, akik alkalmi csőlátásuk miatt legszíveseb­ben nem látnák: tíz éve nagyon sokaké volt ez az ünnep. Bármit is szerettek volna kipöccinteni belőle a mai „elfogu­latlan” látványtervezők. Síké Sándor Köpönyeg nem forog A feje tetejére áll minden. A feketéből fehér lesz és viszont. A Kurírt sosem kedveltem különösebben, ha lehet valamiféle skáláról beszélni, ezzel az újsággal kezdődött a bulvárnak egy olyan szintje, ami szerintem már komolytalan. A közpénzek elherdálásának megakadályozására hivatkozva megszüntették, meg is dicsőült. (Nem beszélve arról, hogy más lapok azóta is nyugodtan költhetik az adófizetők pénzét, sőt.) A Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, Kovács Attila már a megválasztása pillanatában sem tűnt túl szimpatikusnak, aztán néhány hír a vezetési módszereiről és néhány jól sikerült mele­gítés felvétel rontott még kicsit a helyzeten. Úgy festett, mint akire éppen hogy a pénzt meg az irányítást nem kellene bízni. Nem létezik akkora kitüntetés, amekkorát az ifjúsági és sportminiszter, Deutsch Tamás érdemelne: ő az emlékezetes felfüggesztősdivel képes volt népszerűsíteni azt a Kovács Atti­lát, akinek népszerűsítése szinte egyenlő volt a lehetetlennel. Deutschnak sikerült. (Igaz, az egész akcióból csak ez az egy). Juszt László a tévében nézhetetlenül ordenáré politikai mű­sorokat csinált, a Kriminálist állítólag lehetett nézni, csak gyo­mor kellett hozzá. Én spéciéi bizonyos ügyeket illetően hajla­mos vagyok a homokba dugni a fejemet, jöhet bármilyen véres akciófilm, rémséges horror, inkább az, mint a rendőrségi kró­nika: a filmről tudom, hogy nem valóság, az nem zaklat fel. Juszt munkásságának ezen része tehát előttem jóformán isme­retlen, amit tőle ismerek, az meg nem tetszik. Amióta viszont államtitoksértéssel és hazaárulással vádolják, élen a rendszerint tétova idegállapotú nemzetbiztonsági minisz­terrel, egyenes irányban, hatalmas sebességgel halad az egek felé. Ha netán még be is csukják - a taxis azt mondja, „ezektől” kitelik -, igazi nemzeti hőssé, a szabadság méltánytalanul el­hallgattatott harcosává válik. Illetve hát „nemzetietlen” hőssé, vagy valami hasonlóvá, majd kitalálják a fiúk. Eközben mi egy lépést sem teszünk semerre, nézetet nem változtatunk, köpönyeget nem forgatunk. Csak a világ forog. Rénes Marcell HÍR(TELEN)KÉK... Az államháztartás hiánya egy hónap múlva átlépheti az egész évre tervezett deficit mértékét. Nem adna kölcsön valaki 2000-ig...?! * Egy neves olasz válóperes ügyvéd, Paola Mescoli Davali kez­deményezésére rövidesen megnyitja kapuit Itália első anyósis­kolája. Sárkányrepüléssel kezdik... * Tímár György kisgazda képviselő azt kérte a házelnöktől, hogy az estébe nyúló ülések idején szolgáljanak fel tepertős pogácsát. Hogy mit ki nem süt(tet)nek...! * Viharos körülmények között távozott a Ferencváros labdarúgó­csapatától a nagy reményekkel idehozott edző, Mariján Vlak. Torgyán: „Nos, Vlak, többé nem hívlak...!” * Az ausztrál veteránok szövetsége azt szorgalmazza, hogy tagjai a jövőben - a szemüveg, a műfogsor és más protézisek mintá­jára - a Viagra vásárlásához is kapjanak támogatást. Eddig csak az állam álláspontja merev... (szilvás)

Next

/
Oldalképek
Tartalom