Heves Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-11 / 134. szám

1999. június 11., péntek

Eger Körzete

5. oldal

Bánya nincs, csak zenekar

Tíz éve bányásztak szenet itt utoljára. Rá egy évre feltöltöt- ték az aknákat, még csak reményük se maradjon az elbocsátott bányászoknak: egyszer majd újra leereszkedhetnek a mélybe. A bánya végleg megszűnt Hanem megmaradt a bányászzenekar. Ők a mai napig is fújják a magukét.

EGERCSEH1 - Igaz, hogy '89-től '94-ig gazdájuk sem volt, de összetartotta a csapatot vezetőjük, Fischer Attila.

Már csak

nem ereszti szélnek a fiúkat - gondolta -, amikor egy

olyan együttesre lehetnek büszkék, A vezető amit még 1912-ben

alapított a nagyapja. Persze, azt tudomásul vette, hogy többen a fiatalok közül, akiknek sikerült másutt elhelyezkedniük, nem járnak el a próbákra, következésképp a fellépésekre sem. Hanem a mag- jelenleg épp egy tucatnyian- minden áldott alkalommal, hetente kétszer megjelennek a „koncertteremben”.

Az épület több mint siralmas. Az elismerő oklevelekkel díszített falak vizesek, omlik a vakolat. A sarokban ócska vaskályha, a jó ég a megmondhatója, mikor tömték tele a „bendőjét”, tüzelőre évek óta nem telik.

Persze, ezek a bányászzenészek rendkívül edzettek. Ők a legnagyobb zimankóban és az őrjítő kánikulában is kimennek a temetőbe, s a halott falubelijük, régi munkatársuk tiszteletére eljátsszák a bányászhimnuszt és a gyászindulót. Akkor sem kéretik magukat, ha a közeli településekre hívják őket temetéshez.

Nemcsak a szomorú kötelességüknek tesznek eleget. Ők fújják, ütik (kinek mi a dolga) hangszereiket a községi társadalmi ünnepségeken: május 1-jén, augusztus 20-án, a szeptemberi bányásznapon. Szívesen utaznak bárhová, ahonnan meghívás érkezik, ahol télzenével akarják megadni a módját.

Legutóbb a nagyvisnyói falunapon arattak nagy sikert.

Évekkel ezelőtt egyszerűbb volt A lelkesítő a dolguk,

nem vártak tőlük gazdag repertoárt. Elég volt tudniuk a magyar és a szovjet himnuszt, valamint az Internacionálét, a klasszikus bányászdalokon túl. Ma már csak ezzel nem mennének messzire.

A zenekar vezetője mellett Kerekes József nyugalmazott szakvezető vájár tartotta bennük a lelket, ő nem zenész, de mint hajdani szakszervezeti ember, felelősséget érzett a fiúkért. Tekintve, hogy a bányabezárást követő öt éven át senkihez sem tartoztak (értsd: egyetlen fillér sem érkezett), még Horn Gyula titkárságára is írt, némi támogatás reményében.- Sosem kértünk pénzt a temetéseken, de ha adtak, elfogadtuk - mondja a 65 éves trombitás, Joó György. - Megköszöntük, ha asztalhoz ültettek minket a halotti torokon, vagy megkínáltak bennünket valami erősítővel, mikor átfagytunk vagy leizzadtunk a sírok mellett. Egyéb jövedelmünk nem volt.

Gyuri bácsi az 1948- as választáskor játszott először az együttesben. Ő akkor - miként a 60 éves Fischer Attila fogalmaz - kandúr gyerek volt. Szemben az akkor már ugyancsak klariné- tozó, de még csak 9 éves jelenlegi karnaggyal.-Emlékszem, a B-klarinét leért a földig, ahogy meneteltem vele - mosolyog Fischer Attila.

De térjünk vissza a mához. A zenekar az önkormányzattól 180 ezer forint támogatást kap egy „ évben. _ „Szép summa”, mondhatnánk, ismerve a nem éppen dúsgazdag falu költségvetését. Hanem - az összeget elosztva a 12 hónappal és a 12 zenekari tag között - az eredmény: a zenészeknek nem jut több havonta ezerkétszáz forintnál.

Ebből a pénzből képtelenség tatarozni a roggyant épületet, javíttatni a penészedéstől, elrothadástól féltett, itt nem, csak otthon őrizhető hangszereket, rendben tartani az idővel és időjárással dacoló bányászegyenruhákat.- A nagyapám 87 évvel ezelőtt alapította ezt a sokaknak örömet adó zenekart - mondja Fischer Attila. - A vezetésével, a zenészgyerekek kinevelésével 1971-ben bíztak meg. Lehetséges, hogy nekem kell majd szétzavami is az együttest?

(négyessy)

A trombitás

Beavatás az üvegvarázsló titkaiba

Szerencse, hogy egy nagyobb lámpa kéthavi fizetésembe is belekerül. így még egy jó ideig dédelgethetem az álmomat, nem kell attól tartanom, hogy ripsz-ropsz teljesül, s aztán nem lesz mi után vágyakoznom. Merthogy a Tiffany-tárgyak olyanok, amelyekért muszáj sóvárogni. S ha egy darabig még nem is birtokolhatok egyet sem közülük, legalább láthattam: hogyan készülnek. Jacobi Zsuzsanna beavatott a titokba.

SZARVASKŐ - Öt éve is annak, hogy a budapesti hasz- náltcikk-piacon - közismert nevén: az Ecserin - egy picurka üzlet sarkában megpillantottam egy réztalpon álló asztali lámpát. Ibolyakék, levendulalila és mohazöld színű üvegbúráján úgy derengett át a villanyizzó fénye, mint a középkori templomok rózsaablakain a napsugarak. Azóta is hálás vagyok az árusnak, hogy nem zökkentett ki az ámulatból, nem űzött ki a boltból kérdésével, „mit adhatok?”, hagyott csendben álmél- kodni. Az, hogy fizessek a lámpáért, s már vigyem is, szóba sem jöhetett. Legalább nyolcheti bérem bánta volna... Most sem olcsóbb. A Tijfany- lámjta ára követi az inflációt.

Érthető, hogy miért. Mert az elkészítése nemcsak szépérzéket, szakértelmet, gyakorlatot, hanem rendkívüli türelmet is kíván. Jacobi Zsuzsa rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. Erre akkor csodálkoztam rá, amikor hús vét előtt megnéztem a tanítványával - most már barátnőjével -, Géczi Diánával közös, Üvegvarázs című kiállításukat Egerben, a Bródy Sándor Megyei Könyvtárban. Azóta készültem, s most alkalmam nyílt arra, hogy szarvaskői otthonában és műhelyében személyesen is megismerkedhessem vele.

Csengetnünk sem kellett, máris három ajtónálló nyargalt lógó nyelvvel a kapuhoz. Két fekete és egy fehér puli. Utóbbi régi cseléd a háznál, a fiatalokat néhány hetes korukban a közeli

erdőszélről menekítette haza Zsuzsa férje. Amilyen szomorúan, kivert kölykökként indult az életük, olyan pompás a folytatás. Hatalmas, fás-bokros kert a lakhelyük, s ha kedvük szoty- tyan. beballaghatnak a házba. A legjobb persze az, hogy a gazd- asszonyukat szinte állandóan otthon tudhatják.- Már nem sokáig - mondja Zsuzsa nevetve. - Mert így, hogy helyben van a műhelyem,

képtelen vagyok abbahagyni a munkát. Ezért azt tervezem, hogy Egercsehiben alapítok egy üzemet, ahol már munkatársaim is lehetnek. Több időm maradna a tervezésre és a kiállítások szervezésére.

Jelenleg a gimnazista fia mellett két segítőre számíthat a faluból, ha szorítja a határidő. Különleges ajtóablakok, vitrinek, tükrök, díszdobozok, asztali virágházak kerülnek ki kezeik közül, s persze a varázslatos lámpák.

De hogyan is készülnek? Először is megszületik a terv. A papírról indigóval kartonra másolja, bejelöli a színeket, beszámozza a darabokat. A keménypapírból kivágja a sablont, s azt körülrajzolja az Amerikából, Németországból hozatott nem festett, hanem anyagában színes üvegtáblákra. A rajzolás után karcolás, törés, majd a

Az egyik „múzsával”

csiszolás következik. Az üvegdarabok szélére vörösréz fóliát ragaszt, az apró darabokat ösz- szeilleszti és forrasztja. A mosás és szárítás után jöhet a pati- názás, aztán ismét mosás, szárítás, végül a polírozás.

Leírva pofonegyszerű. Hanem az üveg nem mindig ott törik, ahol az alkotó akarja. A szemmel alig látható üvegszemcsék befészkelik magukat az ujjhegyekbe, egy idő múltán makacsul nem gyógyuló sebeket okozva. (Zsuzsa ujjai sem olyanok, mint mondjuk egy kozmetikusé.)

Egy-egy alkotás többhetes kitartó, szívós munkát igényel. Mert a Tiffany-tárgyak annál értékesebbek, minél több darabból forrasztották össze azokat. Nem az a lényeg, hogy csiricsáré legyen, hanem az: temérdek apró elemből álljon.

így nem meglepő, hogy Zsuzsa tanítványai közül - merthogy szívesen átadja a tudását az érdeklődőknek - kevesen választják ezt hivatásuknak. Az pedig csakugyan fehér hollónak számít, aki - miként Zsuzsa - a gépészmérnökségnek fordít hátat azért, hogy a hobbiból szenvedéllyé vált alkotómunkának élhessen.

Talán azért is, mert aki nem a saját örömére készíti a Tiffanyt, hanem másoknak is, annak nemcsak az ujjhegyei sérülnek. A lelke is. Minden műremeket meg kell siratni, ha elviszik.

Négyessy Zita

Csaknem elkészült az alkotás fotó: ötvös imre

Yerpeléten idegen nyelvű teadélutánt rendeznek az angolul és németül tanuló gyerekek. A műsorra a szülőket is vendégül látják az általános iskola tornatermében. A rendezvény szerdán 15 órakor kezdődik.

Tanévzáró hangversenyt

rendez immár hagyományosan az egri Dr. Kemény Ferenc Általános Iskola. A műsor 18-án, 9.30 órakor kezdődik a Bazilikában. A koncerten közreműködik Urbán Péter, a Bazilika karnagya, ifi. Homa János orgonán játszik, Devánszky Veronika, Rábai Orsolya, Végh Barbara (az iskola diákjai) szólót énekelnek. Az iskola énekkarát Czeglédiné Kádár Zsuzsanna dirigálja. A műsorban többek között Bach-, Vivaldi-, Liszt- és Farkas Ferenc-darabokat hallhatnak az érdeklődők.

Egerbaktán négyen jelentkeztek a polgármesteri hivatal által kiírt, pályázatra. A képviselő-testület titkos szavazásán egyetlen pályázó sem érte el a minősített többséget. Ezért a jegyzői állásra továbbra is várják a jelentkezőket.

Egerszalókra látogatott Kukac Matyi. A Cigány Kisebbségi Önkormányzat finanszírozta azt a bábelőadást, amelyet az egri Harlekin Bábszínház művészei mutattak be kedden a faluházban. A rendezvényen a község valamennyi kisgyereke ingyen vehetett részt.

Mikófalván orvosi rendelővé alakítaná át a Rákóczi úti szolgálati lakását az ön- kormányzat, mert a jelenlegi rendelő alapos felújításra szorul. A tervek elkészültek, megszerezték az engedélyt is, már csak a pénz egy része hiányzik. Ezért pályázatot nyújtanak be a megyei területfejlesztési irodához. A polgármesteri hivatal és az iskola külső tatarozásához szükséges összeg már rendelkezésükre áll, a munkát hamarosan elkezdik.

Zöld forradalom a borászatban

Nyugati mintára itt is hamarosan elterjedhet a biotechnológia a szőlőtermesztésben, amely jelentősen megváltoztathatja a borok ízvilágát - mondta Giovanni Grassi olasz szőlősgazda, aki Ostoroson műveli birtokát. A biológiai szőlőtermesztésről tudni kell, hogy mesterséges anyagokat nem szabad felhasználni, és a munkák döntő részét kézzel kell elvégezni.

OSTOROS - Ebben a tekintetben az olaszoktól nem olyan nagy a lemaradásuk a hazai termelőknek, miután ők is csak most kezdenek ezzel komolyan foglalkozni - nyugtatott meg Giovanni Grassi. A szőlősgazda szerint biobor nem létezik, csak bioszólő, vagyis az ebből készített bor után érdeklődhetünk az üzletekben.

Magyarországon lényegesen egyszerűbb megteremteni a biogazdálkodás feltételeit, miután a régi bortermelő vidékek klímája összehasonlíthatatlanul

jobb az olaszokénál. Arról nem is beszélve, hogy a nyugat-európai piac bizonyos részét meg is szerezhetnék a nuigyarok a „zöld bőrtermékekkel”, még ha ezek előállítása időigényes és nagyobb ráfordítással is jár.- Az egyébként is tőkehiánynyal küzdő hazai bortermelők milyen külső pénzügyi forrásokban reménykedhetnek?- A többletköltségek fedezésére különböző pénzügyi támogatásokért pályázhatnak az Európai Uniónál - válaszolta Giovanni Grassi. - Jó pályázat

beküldése esetén talán a reméltnél is több hozzájárulásra számíthatnak. Tapasztalataim szerint a magyar gazdák hasonlóak az olaszokhoz. Csak a kézzel is megfogható dolgok valódiságában hisznek. Éppen ezért szívesen felajánlom az e téren szerzett szakmai tudásomat. Szintén nagy probléma, hogy az itteni termesztőkből hiányzik a felelősségtudat. Például szeles időben permeteznek, és olyan gyomirtókat használnak, amelyek szibériaivá alakítják a környezetüket.

Az olasz gazda végezetül elmondta, hogy hamarosan az ostorosi polgármesteri hivatalban tart egy előadást a biotechnológiáról a környékbeli gazdálkodók számára.

Szajlai Csaba

A megye piaci árai

Egerben az alma 200-250, a szárazbab 200, a banán 130-170, a citrom 250, a dióbél 800-1000, a görögdinnye 159, a sárgadinnye 350-400, az eper 200-300, a gomba 250-1500, a gyökér 200-250, a fokhagyma 30, a vöröshagyma 120, a zöldhagyma 30-40, a póréhagyma 80, a karalábé 40-50, a karfiol 100-120, fejes káposzta 90-100, a kelkáposzta 100-120, a lila káposzta 150-200, a savanyú káposzta 100-120, a kiwi 30-40, a körte 80, a krumpli 60-100, a mandarin 350, a mák 800, a méz 600-800, a narancs 130, a paradicsom 130-170, a zöldpaprika 40-50, a csípős paprika 25-40, a padlizsán 700, a patisszon 200, a fehér retek 150, a saláta 20-50, a sárgarépa 200-250, a sóska 200, a spenót 250, a szőlő 800-900, a tojás 7-11, a főzőtök 130, az uborka 80-140, a zeller 40, a zöldborsó 100-140 forintért vásárolható meg.

Gyöngyösön az alma 300, a szárazbab 30Ö, a zöldbab 360, a banán 180, az őszibarack 400, a citrom 250, a cukkini 120, a cseresznye 120-200, a dióbél 900, a görögdinnye 250, a sárgadinnye 500, az eper 300, az egres 150, a gomba 340, a gyökér 140, a fokhagyma 400, a vöröshagyma 80, a zöldhagyma 40, a karalábé 50, a karfiol 100-150, a fejes káposzta 100, a kelkáposzta 100, a savanyú káposzta 150, a kiwi 350, a körte 500, a krumpli 120, a mák 700, a meggy 160, a méz 500-700, a narancs 200, a paradicsom 200, a zöldpaprika 30-50, a csípős paprika 20-30, a

patisszon 190, a piros retek 50, a saláta 60, a sárgarépa 140, a szőlő 900, a tojás 12, a főzőtök 120, az uborka 100-140, a zeller 60, a zöldborsó 90 forintért kapható.

Hatvanban az alma 260, a szárazbab 300, a banán 160, a citrom 250, a cukkini 200, a cseresznye 120, a dióbél 800. a görögdinnye 180, az eper 180-250. az egres 200, a gomba 350, a gyökér 250, a fokhagyma 30, a vöröshagyma 65, a zöldhagyma 15, a póréhagyma 50, a karalábé 20, a karfiol 120, a fejes káposzta 100, a kelkáposzta 100-140, a savanyú káposzta 100, a krumpli 60-120, a mák 650, a meggy 160, a méz 450-700, a narancs 170, a paradicsom 200, a zöldpaprika 40, a csípős paprika 25-40, a piros retek 30, a saláta 30, a sárgarépa 250, a sóska 30, a spenót 35, a tojás 10, a főzőtök 120-150. az uborka 90, a zeller 65-80, a zöldborsó 70 forintba kerül.

Hevesen a szárazbab 250, a banán 180, a citrom 200, a cseresznye 140, a dióbél 700, a görögdinnye 200, az eper 200, a gomba 300, a gyökér 130, a fokhagyma 500, a vöröshagyma 40, a karalábé 40, a karfiol 100, a fejes káposzta 80, a kelkáposzta 80, a savanyú káposzta 70, a krumpli 30, a mák 700, a narancs 170, a paradicsom 200, a zöldpaprika 30, a csípős paprika 30, a saláta 10, a sárgarépa 80, a tojás 10, a tök 100, az uborka 60, a zeller 30, a zöldborsó 60 forint.