Heves Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-08 / 106. szám

1999. május 8., szombat Hírlap Magazin 5. oldal Hogyan kerülhetjük el a negatív jövőváltozatot? Dr. Nováky Erzsébet a jövőkutatásról, a káosz-elméletről, s a magyar gazdaság esélyéről-A jövőkutatásról sokunknak csupán homályos elképzelései vannak, s azok is inkább csak a tudományos-fantasztikus „szakirodalomra” épülnek. Mit illik tudni erről a nem túl régi tudományágról?- A jövőkutatás az emberek, azok kisebb-nagyobb közössé­gének jövővel kapcsolatos kí­váncsiságából kinőtt tudomány- terület. Az emberek ősidőktől fogva érdeklődnek a jövő iránt. Nemcsak a kíváncsiság moti­válja őket a jövő megismeré­sére - az, hogy tudni szeretnék: vajon hogyan alakul majd a jövő, mi következhet be, mi­lyen ismeretlen alakítja majd az életüket -, hanem gyakorlati szempontok is a jövő felé vezér­lik őket. Például: az időjárás várható alakulásából lehet kö­vetkeztetni arra, hogy milyen lesz a következő évi termés. A tőzsdei árak alakulása befolyá­solhatja a részvények vásárlását vagy eladását. A mai, modem értelemben vett jövőkutatás a ’60-as években indult hódító út­jára, s napjainkban - a gyors ütemben megjelenő változá­sokkal együtt - fokozódik iránta az érdeklődés. A jövőku­tatás két területe közül először a prognosztika vált tudománnyá a két világháború között, majd a futurológia a második világhá­ború után. Ez utóbbi hazánkban jövőképalkotás néven honoso­dott meg. A prognosztika azt vizsgálja, vajon folytatódnak-e, s milyen távon a múltban és a jelenben érvényesülő fejlődés- tendenciák, s milyen erősség­gel, milyen valószínűséggel számolhatunk jövőbeni jelenlé­tükkel. Prognosztikai úton vizs­gálhatjuk például azt, hogy va­jon a jelenlegi gazdasági növe­kedési ütem folytatódik-e to­vább, vagy annak gyorsulása, esetleg lassulása várható-e in­kább. A jövőképalkotás során komplex, nagy távlatú, 20-30 éves időtartamra szóló, lehető­ség szerint kívánatos jövőképet dolgozunk ki, s azt keressük, mit kell tenni a közeljövőben ahhoz, hogy a távoli, normatív jövő elérhető legyen. Ha a jö­vőkép negatívra „sikeredik”, akkor arra dolgozunk ki straté­giát, hogy vajon az miként ke­rülhető el. A jövőkutatás a jövő megismerésének és befolyáso­lásának problémaköreivel fog­lalkozó tudományterület, a tár­sadalommal kapcsolatos jövő előzetes megismerésére irá­nyuló intellektuális, tehát nem mechanikus tevékenység. Célja az, hogy a jövőre irányuló is­meretek előállításával - meg­bízható előrejelzések kidolgo­zásával - úgy befolyásolja je- lenbeni cselekedeteinket, dön­téseinket, hogy azok a legked­vezőbb irányba alakítsák a jö­vőt. A jövőkutatás feladata ezért az, hogy feltárja a lehet­séges jövőket, felvázolja a ko­rábbiakban már meghozott döntések jövőbeni következmé­nyeit és feltárja a későbbiekben meghozandó döntések várható hatásait. Tehát, még mielőtt döntenénk: végigkövetjük, va­jon milyen előnyök és hátrá­nyok, esetleg buktatók szár­mazhatnak döntésünk meghoza­talakor. Elsősorban azért tárjuk fel - tudományos módszerekkel - a jövő lehetséges változatait, hogy most, a jelenben okosab­ban tudjunk dönteni, célszerűb­ben tudjunk cselekedni.- Ha jól tudom, a jövőkuta­tás egy rendkívül komoly, ám szűk matematikusi apparátus, szakmai elit munkájára épül. Miként lehet a gyakorlatba is átplántálni az itt elért eredmé­nyeket?- A jövőkutatási eredmé­nyek egyaránt hasznosíthatók a vállalati és a mikroszférában, valamint a gazdaság és a társa­dalom egészében, a makro szfé­rában. Gyakorlati felhasználása elsősorban a döntéshozatalhoz kapcsolódik. A vállalatok széles körben használnak például ár- előrejelzéseket, a várható ex­port-import alakulását tükröző prognózisokat, de a fogyasztói magatartásra, viselkedésre vo­natkozó marketingkutatási vizsgálati eredmények is be­épülnek a döntéshozatalba. Mi­űr. Nováky: A döntéshozatalhoz kapcsolódik fotó: Gál nél fejlettebb az előrejelző te­vékenység, a vállalatvezetés annál inkább megalapozott döntéseket tud hozni, mivel kö­rültekintően kidolgozott isme­retekre támaszkodhat. A nagy- vállalatok többsége rendelkezik jövőképpel, ehhez kapcsolódó vállalati küldetéssel és erre épülő stratégiával. Fontos azonban, hogy a kis- és a köze­pes méretű vállalkozások veze­tői is gondolkozzanak hosszabb távlatban és legyenek merész álmaik. Diákjaimnak szoktam mondani: olyan vállalathoz ne menjenek dolgozni, amelyik­nek nincsen hosszú távú elkép­zelése arról, hogy milyen irányban kívánja fejleszteni te­vékenységét, hogyan fokoz­hatná piaci részesedését, mi­lyen pozíciót kíván elfoglalni a jövőben. Ebben a vonatkozás­ban az is fontos, hogy a vállala­tok jövőre orientáltak legyenek. Azaz: tevékenységüket ne csak a múlt határozza meg, hanem legyen szilárd elképzelésük ar­ról is, hogy milyen célok meg­valósítására törekszenek és mi­lyen félelmeket akarnak le­győzni. A jövőkutatás a gazda­ságpolitikusok számára is nyújt ismereteket. Ők azonban dönté­seiket gyakran nem az előrejel­zésekre építik, főleg nem hosz- szú távú előrejelzésekre, hanem szemléletüket és döntéseiket a napi politikai szempontok befo­lyásolják erősen. Sajnos, ha­zánkban nem sikerült még je­lentős változást elérni e téren, s a jövőkutatás eredményeit nem hasznosítjuk olyan széles kör­ben, mint amilyenre reálisan lehetőség van. Pedig az előre­jelzések támpontot adhatnak ahhoz, hogy milyen kedvező jö­vőváltozatok megvalósításáért érdemes dolgozni, illetve mi­lyen negatív jövőváltozatok lét­rejöttét ajánlott elkerülni.- Milyen modern irányzatok jelentek meg a jövőkutatás­ban?-Korunkat leginkább talán azzal lehet jellemezni, hogy je­lentősek és gyakoriak a válto­zások. Ez az instabil helyzet jó egy évtizede új helyzet elé állí­totta a társadalomtudományo­kat általában, s a jövőkutatást különösen. A korábbiakban jól bevált jövőkutatási módszerek eredeti formájukban nem adtak kellő segítséget a sokszínűvé vált jövő felvázolására, mert nem tudták előre jelezni pél­dául a változásokat, s főleg nem a kis változások okozta nagy társadalmi hatásokat. A jövőku­tatás ezért új filozófiát, szemlé­letmódot és módszertani eszkö­zöket keresett a megváltozott körülmények közötti előrejelzé­sek kidolgozásához. A termé­szettudományokban is, de a tár­sadalomtudományok területén még inkább új szemléletmód, tudományterület - a káosz-el­mélet - új megvilágításba he­lyezheti gondolkodásunkat a jövővel kapcsolatosan is. Mindeddig a tudósok azt látták, hogy a szabályszerűséget kö­vető rendszerek viselkedése matematikailag jól leírható. Az utóbbi évek kutatásai azonban azt mutatták, hogy még ezekben az eddig kiszámíthatónak vélt (determinisztikus) rendszerek­ben is megjelennek szabályta­lan mozgások. Mivel ezek nem követnek szabályszerűséget, ezért az ilyen rendszerek jövő­beni állapotára, viselkedésére nem lehet következtetni, azaz nem készíthető hosszabb távú előrejelzés. A káosz-elmélet - aminek segítségével leírható az ilyen rendszerek viselkedése - feladta a leckét a jövőkutatók­nak: ha nem jelezhető előre az instabil helyzetben levő, kaoti­kusán viselkedő rendszerek jö­vőbeni állapota, akkor mivel foglalkozzon a jövőkutatás? Ebben az új helyzetben nem arra törekszünk, hogy megfo­galmazzuk a nagy valószínű­séggel várható jövőt - mint ahogyan azt a trendvizsgála­tokkal tettük -, hanem a minő­ségileg eltérő jövők felvázolá­sát tűztük ki célul. Korunkban kicsi az esély arra, hogy feltár­juk az egyetlen, kívánatos jö­vőváltozatot, arra viszont nagy az esély, hogy felszínre hozzuk a jövőnek minél szélesebb spektrumban megjelenő válto­zatát. Ebben a jövőfeltárásban a szakértők mellett jelentős sze­repet kapnak a mindennapok emberei is, akik egyéni életstra­tégiájuk megfogalmazásához szeretnének mind megbízha­tóbb ismeretekre szert tenni.- Ezek szerint nyilván soka­kat izgathat a kérdés: hogyan látják önök a magyar gazdaság jövőbeni állapotát?- A magyar gazdaság jövőjét nemcsak előrejelzések, hanem stratégiai megfontoláson ala­puló tervek és programok is megfogalmazták és leírták. Ha azt vizsgáljuk meg, hogy a hosszú és rövid távú ciklusok, az eddigi növekedési pályák vagy a káosz-számítások mit mondanak, akkor, arra a követ­keztetésre kell jutnunk, hogy az ezredforduló magyar gazda­sága és társadalma nagyon in­stabil talajra épül. Van esé­lyünk a felemelkedésre, de a stagnálás vagy a visszaesés képe - réme - is felsejlik. Az új társadalmat, gazdaságot stabi­lizáló változások még csak megkezdődtek, de nem zajlottak le teljesen. Ebben az instabil helyzetben viszont nagy-nagy kreativitással megkereshetők a kedvező pályák, feltárható, ho­gyan állhat rá azok valamelyi­kére a gazdaság. Akkor már „csak” az a feladat, hogy ezt tudatosítsuk a lakosságban, s megnyerjük a megvalósításhoz. Minden egyes ember tevékeny­sége komoly hozzájárulás lehet a jövő formálásához és alakítá­sához, ezért is tartom fontosnak a jövőkutatási eredményekkel való minél szélesebb körű meg­ismerkedést. Kühne Gábor Magdika néninek megadatott az, amiről fiai még csak nem is álmodhattak... A Mamát ebédre invitálta a tábornok Azt mondta a miniszter, hogy büszke az ilyen édesanyákra A Mama úgy izgult, hogy két­szer is elment a fodrászhoz. Közben meg gyorsan végigsza­ladta az üzleteket. Az egyikben vett magának egy kosztümöt, a másikban gyönyörűséges muszlinsálat választott hozzá, majd betért a szebbnél szebb cipőkkel zsúfolt kirakatú boltba, hogy válasszon egy ké­nyelmes lábbelit az ünnepi al­kalomra.- Mégsem állhatok oda akárhogyan a miniszter elé... - gondolta azokban a napokban. Mert a Mamát nem más, mint maga dr. Szabó János honvédelmi miniszter hívta meg a fővárosba, hogy - mint időközben kiderült - kifejezze neki háláját, amiért egy szem lánya mellett öt katonafiút ne­velt fel élete során. A Mama utólag nagyon fáj­lalja, hogy a miniszternél járva nem volt nála egyetlenegy csa­ládi fénykép sem, amelyen - mint az orgonasípok - ott sor­jáznak szerettei, kicsik-nagyok egymás mellett.- Ez a nagy darab itt Laci - mutat rá a kerek arcú, testes férfira -, a második legidősebb fiam. A túloldalon áll a bátyja, Miklós. Ő volt az első katona a családban. Az őszes, mosolygós asz- szony maga elé teszi a színes felvételt.- Hogy is volt csak? - csip­penti össze a szemét, mintha így fürgébben bújnának elő az emlékek. - Igen, Miklós már nős volt akkor, amikor tizenki­lenc évesen behívták. Nem volt könnyű elszakadnia a feleségé­től meg a kislányától, de becsü­lettel leszolgálta a huszonnégy hónapját. Végig Szerencsen volt, s kiváló határőr honvéd­ként szerelt le. Fess katona volt, az biztos... - hunyorít, s újra Lacira mutat. - ő is ám! Akkor még vékonydongájú gyerek volt, jól állt rajta az egyenruha. Emlékszem, a bu­dapesti Petőfi-laktanyában volt az esküjük. Gyönyörűen masí­roztak, s amikor elhaladtak előttünk, odakiáltottam neki, de még csak a szeme se reb­bent. Mondtam is neki: ejnye, rá se néztél az anyádra, mire nevetve megjegyezte, hogy meg is büntették volna miatta... László szakaszvezetőségig vitte a díszszázadban, négysze­res kiváló katona volt, s dísz­szemléken verte a vigyázzme- netet. De - idézi fel a Mama - elkövetett egy csínytevést is.- Azt írta egyszer, hogy pénz kellene neki, mert elve­szett a mikádója. Már a fogdá­ban láttam, rohantam hát hozzá, hogy kimentsem. Ott derült ki aztán, hogy szó sincs elzárásról, éppen kedvezmé­nyezett volt, vagyis kinn lófrált a városban. Egyébként, teszi hozzá, egyik fia sem követett el olyat, hogy fogdát érdemelt volna miatta. Pedig felelős poszton volt mindegyikük. A szintén szakaszvezetőként leszerelt Csaba a gyöngyösi laktanyá­ban volt parancsnoki gépko­csivezető, élenjáró katonaként tartották számon. Alighogy letelt az ideje, András került sorra. Őt vitték a legmesszebbre az otthonától, távírász lett Szombathelyen a határőrségnél. Ennek ellenére mégis ő volt az, aki a legke­vésbé izgatta magát a katona­élet miatt.- A férjem, Isten nyugosz­talja, valamennyi fiára nagyon büszke volt, de Andrással több közös témájuk akadt, mert va­laha ő is távírászként szolgált. A nagy beszélgetésekkor min­dig feljött a katonaság, nevetve figyelte, hogy a fiúk miként ugratják az éppen bevonulás előtt álló testvérüket. Zsolt volt a legutolsó: Rútságra vonult be, de egy idő után hazakerült Gyöngyösre, majd amikor ott megszűnt a hadosztály, Aba- sárra vezényelték - fejezi be a felsorolást a Mama.- Majd az unokák - mutatok a képen feszítő gyerkőcökre.-A hat közül kettő fiú. Lackó is, Gábor is nyolc-nyolc éves már. Tíz esztendő gyorsan elröppen, de ki tudja, kellenek- e még akkor a sorkatonák. Az mindenesetre jó érzéssel tölt el, hogy mind az öt fiam bevált volt katonának, mert erősek, egészségesek voltak mind.- Meg is köszönte a sereg...- Soha nem felejtem el, be­jött Szabó János, s egyszer csak szólítottak: Laki Már­tonná Gyöngyösről... Ott áll­tunk egymással szemben, s ak­kor azt kérdezte a minszter: „Tudja-e, hogy én is Heves megyei vagyok?” Mire én: „Hogyne tudnám, hiszen a szomszédban lakik, Füzes­abony nincs olyan messze mi- tőlünk... ” Erre elnevette magát, megpuszilta az arcomat, és egy csokor virág kíséretében át­adott egy díszes oklevelet. Az ünnepség után pedig meghív­tak ebédre...- Remélem, nem katonai babgulyást tálaltak fel.- Ugyan! El sem lehet mon­dani, hogy milyen finomsá­gokkal vendégeltek meg. Az ebéd azonban nem ettől marad emlékezetes a számomra, ha­nem amiatt, hogy Holló József - ha jól tudom, vezérőrnagy - invitált az asztalához. Gondol­tam is, nahát, amiről a fiaim nem is álmodhattak, az nekem most megadatott: együtt ebé­deltem egy tábornokkal... Szilvás István Magdika nénit virággal és oklevéllel köszöntötte a miniszter a szerzó felv.

Next

/
Oldalképek
Tartalom