Heves Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

Vasárnap Reggel 22. szám

Hét buzogány alatt 1999. május 30. Közelről Egy középkorú férfit vártam. Ta- valakinek végképp nincs tehetsé Ián azért, mert megtévesztett az a sikerhalmaz, amit előzőleg fel­soroltak róla: a párizsi fesztivál díjnyertese, s Hortobágyi Ká- roly-díjas. A meglepetés csak ezután következett: huszonéves fiatalember nyújtja a kezét: - Szia, én vagyok Eötvös Loránd.- Hány éves vagy tulajdon­képpen?- Huszonöt. Ezen azonban nem kell meglepődni. Már 7-8 éves koromban gyakoroltam, s 14 éves korom óta készülök a színpadra. A szüleim is zsonglő­rök voltak, ők azonban nem ilyen szinten csinálták a szak­mát, mint én.- Volt más választásod, mint a cirkusz?- Nekünk ritkán adódik más perspektíva. A gyerekek pici ko­rukban elkezdik próbálgatni, hol lennének a legsikeresebbek. Ha ge semmihez, az állatokkal való foglalkozás még mindig belefér a cirkusz világába.- Mennyit gyakorolsz na­ponta?- Eleinte akár 7-8 órát is do­báljuk a buzogányt. Amikor kés? a produkció, akkor a gyakorlás időtartama is csökken. Ráadásul számos pluszmunka is belép, mint a színpadépítés vagy a he­lyi reklámok megszervezése.- Van innen továbblépési lehetőség?- Én most hét buzogányt do­bok. A világon ezt hárman csi­náljuk. Volt egy férfi, aki a nyol­cat is tudta. Ő azonban nem zsonglőr volt, hanem rekordot akart dönteni. Egy zsonglőr akár ötvenéves koráig is színpadon tud maradni.- Mi kell a „buzogány-érzé­kenységhez”? Reflex és jó reakciókészség. Meg egy kis* hatodik érzék is. Néha előfordul, hogy a buzo­gány a hátunk mögött érkezik le. Ezt meg kell érezni.- Mesélj egy kicsit a pári­zsi díjról!- Tizenéves voltam, amikor a családdal jártunk a fesztiválon. Annyira tetszett, hogy elhatároz­tam, egyszer megpróbálom. Húszévesen heccből neveztem a nővéremmel. Olyan érzés volt, mintha az olimpián vennék részt. Talán mi lepődtünk meg a legjobban, amikor nyertünk.- És a Hortobágyi Károly- díjat hogyan kaptad?- Tavaly, március 15-én Ma­gyar Bálint művelődési minisz­tertől vehettem át. Mondhatom, jó kis meglepetés volt. Ezt a ki­tüntetést eddig csak idősebb ar­tisták, zsonglőrök, cirkuszi em­berek kapták. Nem okoz ez egyfajta szakmai féltékenységet?- Féltékenységet azt nem. Ha kitalálok egy számot, azt más kollégáknak is megmutatom. Rivalizálás vi­szont létezik! De ez mindig kell ahhoz, hogy az ember jobbat és jobbat tudjon adni.- Történnek a porondon emlékezetes bakik?- Hát hogy­ne! Egyszer megbotlottam és hanyatt es­tem. Nagyon zavarba jöttem, de egy bohócje­lenettel elütöt­tem az egészet. Máskor kirepült a közönség kö­zé a buzogány. Ilyenek bárhol megtörténhetnek. S ami még egy rövid családi névjegykártyához elengedhe­Harmadik oldal tetlen: Lorándnak Eötvös Gá­bor a nagybácsija, imád ma­gyar közönség előtt játszani, s mellesleg szemüveges... Szuromi Rita FOTÓ: GÁL GÁBOR Kedves Anyu és Apu! wr%r gy örülök, hogy végre megint mosolyogni- kacagni láttalak Benneteket! %>,,# Higgyétek el, olyan jó érzés volt nézni, ahogy abban a gyönyörűséges parkban, mit sem törődve a sokadalommal, előbb csak óvatosan közelítgettetek ahhoz a csákó formájú hintához, majd szemlélget- tétek, becézgettétek, simogattátok mindenről megfe­ledkezve, s a saját gyerekkorotokra emlékeztetek. Negyedórába is beletelt, mire rámerészkedtetek az üléseire. Olyan bájosak, aranyosak voltatok! Hát még amikor megpillantottátok a vattacukros lányt! Egymással versengve nyúltatok a pénztárcái­tokért, hogy melyikőtök veszi a szebbet, a nagyob­bat nekünk, a kistesómmal. De nem tudtatok ám becsapni bennünket: valójában Magatok akartátok megízlelni ezt a különleges csemegét, annyira elmé- lyülten majszoltátok a sajátjaitokat. Azután a fagyis bácsit pécéztétek ki. Szegény alig győzte régi­módi kanalával a tölcsérekbe töltögetni a csokis gombócokat. Az pedig igazán jópofa dolog volt, ahogy incselkedve csúfoltátok egymást, melyikőtök nyaldossa inkább malac módra a hideg édességet. Talán észre sem vettétek, mekkora átéléssel, mi­lyen önfeledten szórakoztat Titeket a szabadtéri báb­előadás. Igaz, néha oda-odasandítottatok ránk is, vajon mi is olyan jól érezzük-e magunkat. Mi persze rögtön tapsolni kezdtünk, csak hogy megnyugodhas­satok, s újra belefeledkezhessetek a játékba. «II íir ilyen kár, hogy oly gyorsan elmúlt ez a cso­dálatos délelőtt! Aízért meglepetéssel is szol­gálhattunk Nektek. Tükörbe kellett volna néznetek, milyen tágra kerekedtek a szemeitek, ami­kor úgy döntöttünk, ezúttal mi hívunk meg Bennete­ket a cukiba húsvéti locsoláskor összegyűjtött pén­zecskénkből. Sose gondoltuk volna, hogy Apu ennyi­re rajong a habos sütikért. A legmeghatóbb pillanat pedig az volt, amikor a kedves mosolyú felszolgáló­nő végre megértette, most nem a felnőttek, hanem mi, gyerekek voltunk a gáláns lovagok... S ahogyan a délelőtt, legalább annyira boldogsá- gos volt a délután meg az este is. Felhőtlen nyuga­lomban és békességben vettük sorra legújabb tár­sasjátékainkat, s még az sem zavart nagyon Benne­teket, hogy bizony bőven volt tanulnivalótok a já­tékszabályokból. Nekünk a tesómmal azonban az volt a legmeghittebb momentum, amikor szinte együtt sóhajtottatok fel ágyazás közben: milyen kár, hogy egy évben csak egyszer van gyermeknap! . izony, nagy kár! Mi is tudjuk, persze, jól tud­juk, nem könnyű Nektek. Nem is elsősorban azért, mert hétköznapokon szinte alig látunk Titeket. Egyik munkahelyről a másikra rohantok. Mikor aztán fáradtan hazaértek késő este, még itt­hon is dolgozatjavítással, tervek rajzolgatásával telik az időtök. Olykor annyira elbágyadtok, hogy nekem kell kikapcsolnom a televíziót. De Ti akkor már rendszerint mélyen alusztok. Tudjuk a tesómmal persze, hogy sajnos, mi is ke­vesebbet törődünk Veletek, mint kellene. Reggelente épp csak köszönésre, esetleg pár mondatra van idő, mert sietnünk kell az uszodába. A suli utáni, kom délutáni telefonbeszélgetések is csupán arra jók, hogy tudjuk egymásról, ki mit csinál még aznap. Utána következik az angolóra, a tesómnak a zeneis­kola, majd a kosárlabda-edzés, s végül jön mindket­tőnkhöz a matek-korrepetitor. Még szerencse, hogy a nagyi finom ebéddel és vacsorával vár minket nap mint nap. Imádjuk a főztjét, meg azt is, hogy min­dig szakít időt magának a mi kikérdezésünkre. Azt is roppant sajnáljuk, hogy mostanában a hétvégék sem alkalmasak igazán a családi együtt- létre. S ebben - amellett, hogy Neked, Anyu ott a te­jek, nemegyszer az iskolai rendezvény vagy a diá­kok kirándultatása, Apunak pedig a tervezés vagy néha segédkezés valamelyik barátjának az építke­zésén - azért mi is ludasok vagyunk. A juniormecs- csek bizony sok időmet lekötik, főleg, ha utazni kell az ellenfélhez. A tesóm figyelmét a lovaglóórái, s a zongoragyakorlásai vonják el minden mástól. így azután külön nagy öröm, ha nagy néha, egy-egy vasárnap közösen ebédelhetünk. S akkor még nem is mondtam, hogy milyen régen voltunk együtt színházban vagy moziban. alán nem is gondoltatok teljességében bele, mennyire igazatok volt. Mert mi sajnáljuk csak igazán, hogy miért nem tölthetünk sok­kal több időt együtt Veletek. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy lehetetlennek tűnik a mai világ­ban, de mi azért csak kimondjuk, amit gondolunk, amire vágyunk: legyen minél többször gyermeknap! Olyan, mint amilyen ez a legutóbbi is volt... Sz. Z. Az egri szórakozóhelyek mű­ködtetői bizonyára még jól em­lékeznek arra az egy évvel ez­előtti időszakra, amikor a Kí­gyó becenevű T. Sándor és társai tették tiszteletüket ná­luk. Ilyenkor volt „nagy ivá- szat”, a cechet pedig többnyire a cég állta. Kígyót az ősszel lekapcsolta a Heves Megyei Rendőr-főka­pitányság illetékes részlege. A védelmi pénzek szedésével meggyanúsított férfi - a közre­működőkkel együtt - előzetes letartóztatásba került. Lett is nagy béke és nyugalom a ven­déglátóhelyek környékén. Május 16-án délután három újságíró úgy gondolta, hogy be­néz az Északi-lakótelep egyik italmérő helyiségébe, a Barlang nevű kocsmába. Elhatározásu­kat tett követte, és nem rajtuk múlott, hogy meglehetősen rö­vid ideig élvezhették a szórako­A „KIS KÍGYÓ” KICSIKÉT MAR? zóhely máskülönben legendás vendégszeretetét.- Életemben nem jártam még a Barlangban - emlékszik visz- sza Á. erre a vasár­nap délutánra. - Ba­rátaimmal bemen­tünk, és alighogy a pult közelébe jutot­tunk, egy fickó arra szólított fel, hogy ugyan vegyem már fel az általa elhullajtott két darab húszforintost a földről, mert az neki nagyon kell a telefonozás­hoz. Ezt követően pedig további ötven forintot követelt tőlem, mert az a negyvenes vélhetően nem lenne elég. Barátom és kol­légám ekkor közénk lépett, mert KOKORSZAKI JELENETEK A BARLANGBAN úgy vélhette: kissé feszültté vált a „párbeszéd”. Kapott is egy fü­lest, amit hirtelenjében vissza­adott. Ekkor már látszott, a fele Kovács Barnabás, az Egri Rendőrkapitányság bűnügyi osztályának vezetője érdeklő­désünkre a további fejlemények­Én vagyok „Kígyó”. Hivatkozzanak rám, ha valaki balhézni akar a kocsmában, a barátaimmal megvédjük a boltot - mondotta a 25 éves férfi a Kővágó téri szórakozóhelyen, majd tört-zúzott és magával vitt néhány palack italt önkiszolgálásos alapon. sem tréfa. A „fickó” ugyanis bárszéket ragadott. Távoztunk is hamarjában. Engem például egy ismert testépítő penderített ki a galléromnál fogva. így aztán továbbra is elmondhatom, hogy a Barlangban még soha semmit nem fogyasztottam. ről beszél. Mert természetesen ezzel az „apró” intermezzóval csak a kezdetüket vették a törté­nések, amelyek végül oda vezet­tek, hogy a rendőrség B. Tamást - aki Kígyóként aposztrofálta magát - rablással, B. Csabát pe- dig garázdasággal gyanúsítja. ­- Annyi bizonyos - mondja a rendőr alezredes -, hogy az „igazi” Kígyó legjobb tudomá­som szerint továbbra is a hű­vösön van. B. Ta­mást pedig valójá­ban Kis Kígyónak becézik. Mint megtud­tuk: ezen a délutá­non B. belekötött a pultos hölgybe is, majd a tulajdonossal akadt vi­tája. A három újságíró „távo­zását” követően tört ki az iga­zi cirkusz. Ötezer forintot kért az alkalmazottól, hogy ne le­gyen balhé. Amikor pedig az üzlet vezetője az iránt érdek­lődött, mikor adja meg a pénzt, törni-zúzni kezdte a pulton lévő poharakat. Az üvegféleségek „felapró- zásával” azonban a Kis Kígyó­nak nem volt szerencséje. Megvágta a kezét. Ez a baleset viszont alkalmat adott neki ar­ra, hogy módosítson a tarifán. Ekkor már húszezer forint „bá­natpénzt” szabott meg sérülé­se fejében. Tette ezt nem csak szóban: bement a kasszához és kiürítette. Hogy teljes le­gyen a rekvirálás, még a pult­ban lévő palackok közül is fel- málházott néhányat, és kísérő­jével, B. Csabával távozott. Ha valaki ennél a pontnál azt gondolná a Tisztelt Olva­sók közül, hogy lezárult a Kis Kígyó mozgalmas vasárnap délutánja, az bizony nagyot té­vedne. Továbbment. Egészen a Mozi presszóig. De az már egy másik történet. Sike Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom