Heves Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-29 / 123. szám

1999. május 29., szombat Hírlap Magazin 7. oldal A CD-ket még otthoni felhasználásra is tilos lenne másolni - Magyarországon kétheti bérünkből vehetnénk meg egy stratégiai játékot Csak az nem jut illegális szoftverhez, aki nem akar Hardver és szoftver. A mai számítógépes világban ki ne is­merné ezeket a szavakat? A gépek működtetéséhez mindket­tőre szükség van ugyan, mégis: ég és fold a különbség közöt­tük. Például az, hogy amíg a hardvereket egyszer megveszi az ember és dolgozik velük, addig a szoftverek igen könnyen má­solhatók. Igaz, ez utóbbiért akár börtönbe is lehet kerülni. Beszélgetőtársamat nevezzük egyszerűen Istvánnak. Mert ar­ról hallani sem akar, hogy akár csak a keresztnevét is leírjuk. A CD-írásról beszélgetünk ugyanis, és ezen a területen igencsak „zűrösek” a viszo­nyok. Legutóbb egy pécsi tár­saság tagjait csukta börtönbe a bíróság, mert törvénytelenül másolták a lemezeket. István elsőként a CD-írás technológiáját vázolja nagy szakértelemmel. Mindennek alapja a lézer. Akkor is ezt használja a gép, amikor felvi­szi a bineáris kódokat a le­mezre, és akkor is, amikor ol­vassa ezeket a rögzített jeleket. A különbség csak abban van - mondja hogy míg íráskor magasabb hőfokon dolgozva szabályosan beleégeti az ada­tokat a hordozó lemezbe az erre alkalmas szerkezet, addig az olvasáskor alacsonyabb hő­fokon dolgozik.-Ha belegondolsz, nem is olyan költséges mulatság CD- írót beszerezni. Minden szük­séges kellékeivel együtt kijön százezerből egy jobbik válto­zat. Az árát pedig hamar be­termelheti, ha valaki rááll a „nagyüzemi” előállításra. Na­ponta kitermelhető a készülék­kel úgy 6-8 ezer forint. Mert kereslet az természetesen van a hamis szoftverekre, legyen az akár valamilyen program, vagy éppen a legújabb számítógépes játékok valamelyike. István szerint szinte lehetet­len tetten érni azokat, akik CD- k másolásával nagyban foglal­koznak. Ennek többek között az is az oka, hogy aki másoltat, az is megszegi a törvényt. Nem érdeke tehát a rendőrségre sza­ladgálnia. Vannak persze vesz­tesei is az ilyetén módon folyó lemezmásolásnak: a szoftver- készítők és természetesen a hi­vatalos forgalmazók. Ki az a „marha” ugyanis, aki súlyos tízezrekért szerzi be mondjuk a Windows ’98-at, amikor potom 850 forintért is megszerezheti? Ennyibe kerül az alapanyaggal együtt a legol­csóbb helyen. Kapható persze ugyanott minden egyéb más program is: a Corel Draw 8.0-as éppúgy, mint a 3D Studio Max 2.5-ös. István kapásból sorol vagy öt­ven népszerű játékot. Olyano­kat, amelyekhez 24 órán belül maximum ezer forintért hozzá lehet jutni. Mint mondja, ezek közül is a legkelendőbbek az úgynevezett real time stratégiai játékok. Igen sokan keresik az Age of Empirest, a Caesar III.- at, vagy a két lemezből és két kiegészítő CD-ből álló Red Alertet. Ez utóbbit az idén dobta piacra a Microsoft. Ahhoz persze, hogy vado­natúj szoftverekhez akár in­gyen hozzájusson valaki, nem kell magának is CD-írót ven­nie. Elegendő, ha kellő kapaci­tású mobil rack-je van. Ekkor Esetenként az ezresből még visszajár... az Internetről letölthet magá­nak szinte mindent. Igaz, a winchester hamar megtelik, de nem kell ott sokáig tárolni a le­szedett anyagot. A mobil rack egyebek között arra is jó, hogy kivegyük a gépből, elsétáljunk oda, ahol CD-re teszik a rajta lévő anyagot. Ingyen persze, pontosabban cserébe a lelopott szoftver további másolása fe­jében. És innen újra ismétel- hétő a folyamat a „végtelensé­gig és még tovább”. Persze, nem árt ismerni azo­kat az internetes címeket, ahol meg lehet találni ezeket a vá­gyott programokat. Van bőven a hazai home lapok között is olyan, amelyiken hemzsegnek ezek a szoftverek. Nem is tu­dom, mit tehetne ezzel szem­ben a szoftver-rendőrség. Ha egyáltalán van ilyen. Azt tu­dom, hogy nem szeretik, ha így hívják őket, de ettől még lé­nyegüket tekintve akként mű­ködnek. István szerint az elmondot­takhoz képest szinte már szóra sem érdemes a zenei, illetve a filmeket hordozó CD-k hamisí­tása. Pedig abban is nagy pén­zek vannak. Igaz ugyan, hogy szerzői és szomszédos jogokat sért mindenki, aki így vagy úgy - akár vevőként is - be­száll ebbe a bizniszbe, de ez nem különösebben zavar sen­kit. Kicsi még a kockázat. Igaz, a pécsi eset óta ismerősei közül is többen visszafogták magu­kat, de bőven akadnak, akiket meg sem ijesztett a két és fél éves börtönbüntetés kiszabá­sának a híre. Hogy miért terjedt el Ma­gyarországon ilyen mértékben a hamis szoftverek forgalma­zása? Nagyon egyszerű oka van. Amíg például az Egyesült Államokban egy átlagkeresetű munkás másfél órai béréből meg tud venni egy real time stratégiai játékot, addig - a hi­vatalos árfolyamot véve alapul - nálunk közel két hetet dol­FOTÓ: GÁL GÁBOR gozhat érte. Ki engedheti ezt meg magának? Beszélgetésünk végén Ist­ván sorolja azokat a helyeket, ahol különösebb nehézség nél­kül megoldható a CD-másolás. Mint mondja, senki nem fogja megkérdezni, mit is tartalmaz a lemez. Annyi a dolgod csupán, hogy megkérdezed az árat, va­lamint azt: mikorra mehetsz az elkészült szoftverért. Vannak helyek, ahol - amennyiben sürgősnek mondod az ügyletet - nem egészen egy óra lefor­gása alatt kézbe is veheted új és olcsó szerzeményedet. Sike Sándor Elődeink üdülési szokásairól, a középkortól napjainkig Hurrá, nyaralunk...! együtt a klasszikus fürdőkul­túra is összeomlott, de már a 6. századtól a gyógyulást kereső emberek előszeretettel keresték fel a hőforrásokat. Európában először a salemói egyetem or­vosai írtak elő betegeiknek álta­lában kilenc napig tartó fürdő­kúrát. Elszaporodtak a fürdőhá­zak. A fürdő azonban nem any- nyira a tisztálkodás, mint in­kább a kaszinó és az örömtanya szerepét töltötte be. A gyógy­forrásokról híres fürdőhelyeken jól gondozott fürdők és megfe­lelő fogadók várták a betegeket és a társaságra vágyókat. Ilyen volt a svábországi Baden, amely egyben a . társasági élet központja volt. A fürdőélet azonban nem vált általános szokássá. Kevés Badenhez hasonló hely létezett a 17. századig. A törökökkel és más keleti népekkel szemben az európai népek az egész kö­zépkoron át gyanakvással szemlélték az „ördög tavainak” nevezett fürdőhelyeket. Napja­inkban azonban soha nem látott fejlődésnek indult a gyógy-ide- genforgalom. Európa-szerte va­lóságos iparággá nőtte ki ma­gát. A magyar tengerről A 18. század második felétől - akik tehették - egyre többen keresték fel a Balatont, hogy megnyugvást, enyhülést lelje­nek a partján. A magyar tenger idegenforgalma a 19. század közepétől egyre nőtt, és a szá­zad végére teljesedett ki. A kezdeti fürdőkultúra már a múlt század végére pezsgő fürdő­életté teljesedett ki. Keszthely lakossága például a nyár fo­lyamán többszörösére duzzadt. Á nagyobb városokban egyre Egy kacér hölgy 1909-ben fittyet hány az illemnek több bordélyházat alakítottak ki. A piros lámpás házak és a nem bordélyházban alkalma­zott „kujtorgó nők” szaporo­dása miatt a polgári biztos arra kapott utasítást, hogy a szabad személyeket, ha kell, karhata­lommal telepítsék ki. Az ok: „a férjükkel érkező hölgyek nem hajlandók addig az egyébként festői szépségű fürdőhelyekre jönni, míg ezek a kujtorgó sza­bad személyek az utcán garáz­dálkodnak. ” A vasfüggönyön túl Az ötvenes évekig a „vasfüg­gönyön” mindkét irányból ne­héz volt átjutni. 1955-ben elv­ben elfogadták, hogy akinek le­hetősége engedi, utazhat, a gyakorlatban azonban ez nem volt ilyen egyszerű. Egy ma­gyar állampolgár magáncélból külföldre egyéni látogatóként (meghívólevéllel), egyéni turis­taként vagy szervezett társas- utazások résztvevőjeként jutha­tott el. Egy akkori utazás meg­szervezése valóságos tortúra volt. A turista útlevél kérelme­zéséhez - számos okmány mel­lett - igazolni kellett, hogy fog­lalt szállodai szobája van az il­letőnek, s a kinttartózkodási idő legfeljebb két hét lehetett. A nyugati országokba legálisan utazni - politikai okok miatt - sokáig lehetetlen volt. Szerencsére mindez a múlté. Ma jóformán csak az anyagia­kon múlik: ki, hol, meddig kí­ván tartózkodni. Az összeállítást készítette: Barta Katalin (Forrás: A Magyar Törté­nelmi Társulat História című folyóiratának 1983-ban megje­lent 3. száma) Még egy-két hét, és kitör a nyári vakáció. Hogy ki, hol tölti szabadidejét, főként a pénztárcájától függ. Egy do­log azonban időtlen idők óta biztos: a szervezetnek szük­sége van napfényre, vízre, le­vegőre, és olyan időtöltésre, ami kimozdítja a fárasztó hétköznapi tevékenységek láncolatának sorából. Mikor nyaralhatunk? A kipihent, pozitív élmények­kel feltöltődött ember egy jó ideig ellenáll a stressznek, stra- pabíróbb, derűsebb, mint a munkából szabadulni képtelen társai. Már az ókorból is van­nak forrásaink a hajdani sza­badidős tevékenységekről, s a középkori „turizmusról” is akadnak feljegyzések. A rendszeres pihenés, a sza­badidő-kultúra elemei, az üdü­lési, utazási szokások csak szá­zadunk második felében épül­tek be szervesen életünkbe. 1891-ben hoznak Magyaror­szágon törvényt a vasárnapi munkaszünetről, 1938-ban pe­dig az iparban bevezetik a fize­tett szabadság rendszerét. Ma többnyire a munkahelyen kötött kollektív szerződések rögzítik a „szabadságolás” szabályait. Alábbi összeállításunkban a tel­jesség igénye nélkül villantunk fel érdekes részleteket elődeink pihenési szokásairól. A középkori turizmusról All. századtól újra benépesül­tek a népvándorlás viharos szá­zadai óta sivár és kietlen euró­pai utak. Pedig akkoriban az utazás számos kényelmetlen­séggel járt együtt. Xz utazók életét nemcsak a vámok, úton- állók és rablóbandák, hanem a nehézkes, lassú, rázós utazóal­kalmatosságok is megkeserítet­ték. Eleink szekéren, később kocsin és hintón értek el úticél­jukhoz. A keresztes hadjáratok hatására finomodik az európai szellem, nő a kíváncsiság, a tu­dásvágy, s egyre többen kelnek útra ismeretlen tájak csábításá­nak engedve. A lovagi turizmus legneme­sebb válfaját a dalnokversenyek jelentették, a híres wartburgi versenyeken olykor ezernél több résztvevő is megjelent. A mozgalmas középkor a szóra­kozás mellett felismerte a táj szépségének, a csendes pihe­nésnek a varázsát is. Néhány itáliai város­ban már a 14. századtól kezdve szo­kássá vált, hogy a gaz­dagabb pol­gárok a nyári meleg elől kényelmesen berendezett vidéki háza­ikban keres­nek menedé­ket. Egy korabeli képeslap Egerről A fürdő­kultúráról Középkori és mai üdülés és turizmus leg­inkább közös vonása a gyógyfürdő használata. A régi római te­lepülésekkel

Next

/
Oldalképek
Tartalom