Heves Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-22 / 118. szám

8. oldal Hírlap Magazin 1999. május 22., szombat Fiú lett a lányból Dr. Seffer, a műtétsorozatot irányító plasztikai sebész Férfivá operáltak egy nőt a kaposvári Seffer-Renner Magánklinikán. Hazánkban ez volt az első sikeres műtét- sorozat, amelynek végén tel­jesen megváltoztatták egy ember nemét és nemi jellegét. Előtte maga dr. Seffer István sebész-kandidátus is végzett már hasonló műtéteket. A páciens vállalta a résznyil­vánosságot, mégpedig furcsa módon kikötötte, hogy kizáró­lag a Frei-dosszié című tv-mű- somak nyilatkozik elsőként, s amíg nyilatkozata el nem hangzik, addig az orvosokat is némaságra kárhoztatta. A mű­sort szerdán este közölte az egyik kereskedelmi televíziós csatorna. Dr. Seffer Istvánt, a műtétet végző orvoscsoport vezetőjét - amelynek tagja volt dr. Ferenczi József adjunktus­plasztikai sebész és dr. Török Alexander uroszexológus, pé­csi adjunktus is - tegnap kér­dezte a Somogyi Hírlap:- Tudományos szenzáció ez, vagy az élet fintora?- A közvélemény számára tudományos szenzáció, a se­bész számára egy munka a sok közül.- Bonyolult?-Nem. Vannak ugyan bo­nyolultabb leírások a műtét menetéről, de a miénk egészen egyszerű.- Egy gyomorműtétnél ki­sebb vagy nagyobb?- Nem lehet összehasonlí­tani. Ez többlépéses műtét, és a technikai lebonyolítását te­kintve bonyolultabb. Az egyes műtéti elemeit figyelembe véve egyszerűbb. Erre nincs kotta, minden esetben külön műtéti tervet kell készíteni.- Azt mondta, hogy műtétek sorozata: nem lehet egy lépés­ben - ha úgy tetszik, egy alta­tással - megoldani?-Ahhoz, hogy érző és fizi­kailag ellenálló péniszt képez­zünk, minimum két lépés kell. Ismeretesek egylépéses műté­tek is távoli lebenyek felhasz­nálásával, de abban az esetben az érzéskvalitás nulla.- Milyen lebenyek... ?- Lábszár-, alkarlebeny... Sok mindent alkalmaztak már egylépéses műtét során. Ha igazi eredményt akarunk el­érni, akkor deréktól fölfelé egyszer és deréktól lefelé mi­nimum kétszer kell operálni, hogy férfinak nézzen ki a páci­ens. Lesz majd még egy műtét, amikor a régi nőgyógyászati képleteket eltávolítjuk.-Ez az „átalakítás” for­dítva is megoldható? Fiúból lányt is lehet operálni?- Lényegesen könnyebben, ezért gyakoribb is. Az irodalmi adatok szerint legalább három­szor olyan gyakori. Ilyen mű­tétről - mármint, hogy férfit nővé operáltak - egyről tudok Magyarországon. Nem mi vé­geztük.- Azt mondja, Magyaror­szágon ez volt az elsó' műtét, amikor nőt férfivá alakítottak. A nő azonban nemcsak anató­miai lény. A lelki, az érzelmi dolgok hogyan követik az ana­tómiai változást?-Teljes átlényegülés, meg­könnyebbülés a velejárója, és boldogabb állapotba kerül a páciens a műtét révén.- Nem durva beavatkozás ez a természet rendjébe?- Nem. A rend hibáinak kor­rigálása csupán.- Megoldhatók ezzel az em­beri problémák?-Csak ezzel oldhatók meg, mert a transzszexualizmus nem pszichés zavar, hanem tartós állapot, amely - szakirodalmi adatok állítják ezt - egysze­rűen nem befolyásolható. Ha pszichológus, pszichiáter egy­behangzóan állítja azt, hogy a páciens nem homoszexuális, nem transzvesztita és nem pszichés reakcióban szenved, akkor ezt az állapotot transz- szexualizmusnak tartják, és más megoldás bizony nincs, mint az, hogy át kell építeni.- Mit tud most a páciensé­ről?-Jól érzi magát, fizikailag rendben van. Az általunk kép­zett műtéti terület reakciómen­tes. Ha így alakul továbbra, akkor három-négy hét múlva esetleg már használható is lesz a pénisz, amelynek rendkívül jó az érzéskvalitása. Az egyik legfontosabb az, hogy érezni tudjon.- Akár nősülhet is?- Fizikai értelemben igen, és ha a jogi háttere teljesen tisztá­zódik, akkor a valóságban is. Megtermékenyítőképes vi­szont sohasem lesz.-Azt lehet róla tudni, hogy gyerekei vannak, akiket anya­ként hozott a világra, ők mi­ként fogadták ezt az átoperá- lást?- Szorítottak neki, és örültek ennek a lehetőségnek. Ők kö­rülbelül hároméves koruktól apának szólítják már.-Ez a férfiasság a másodla­gos nemi jellegben is megmu­tatkozik?- Természetesen, mivel megkezdődött a férfihormon­kezelése: nő a bajusza, sza­kálla, férfias szőrzete. Azért kellett sietni a műtétekkel, ne­hogy az emlőkben vagy a női genitáliákban esetleg baljós el­változások lépjenek fel.- Tehát a sebész csak végre­hajtott egy döntést.- Az európai és amerikai joggyakorlat szerint nálunk is egy team mondhatja ki a dön­tést. Ezt pedig endokrinoló- gusi, genetikai, pszichológiai, pszichiátriai kivizsgálás előzi meg, és az operáló orvossal együtt mondják ki - természe­tesen a beteg igénye alapján - a döntést. Ez a team meggyőző­dött arról, hogy a beteg igénye befolyásolhatatlan és vissza­fordíthatatlan.- Hogyan lehet az, hogy mint első ilyen magyarországi műtétet, nem egy vezető egye­temi klinikán végeztek el, ha­nem egy magánklinikán ?- Lehet, hogy a véletlennek van szerepe benne, sőt az is, hogy a társadalmi környezet­nek, a finanszírozásnak. Ez a műtétsorozat ebben az esetben 25 éves átváltoztatási kísérlet végére tett pontot.- Hogyan került önhöz?- Hallott rólunk. Elsősorban nem hozzám, hanem dr. Fe­renczi József adjunktushoz ke­rült. Konzultáltunk, és annyira megkapott a történet, hogy azt mondtam: ezt a sorozatműtétet mi vállaljuk.-Nem volt viszolygása az egésztől?-Eleinte -igen. 1990-ben kezdtem el az ilyen műtéteket végezni, csak akkor az nem volt komplett műtét. Akkor va­lóban averzióm volt, de ez megszűnt, amikor beszéltem az illetővel és megismertem az életútját, s azt a kanosszát, amelyet eddig megjárt.- Nem típusesetek...-Egyik eset sem típuseset. Éppen az a szép benne a ször­nyűség, a tragédiák mellett, hogy technikailag minden egyes műtétet meg kell ter­vezni, egyénre, személyre le­bontva.- Lesz folytatása?- Biztosan. Már most van­nak jelentkezők, csakhogy a hivatalban is egyeztetnünk kell, tudni, hogy miként állnak hozzá. A sebésznek az a fel­adata, hogy operáljon, és nem az, hogy a saját jövedelméből finanszírozza a munkáját, mert így tönkre tudnánk operálni egy hónap alatt bármilyenből menő egészségügyi céget.- Ezt tényleg saját költsé­gére csinálta?- Gyakorlatilag igen.- Miért?- Olyan nagy volt a kihívás, hogy nem engedhettem meg magamnak, hogy elmenjen máshová a beteg.- Mit lehet tudni az önnél született „úrról”?- 44 éves, két gyermek apja, női élettársa és normális hete­roszexuális kapcsolata van.- Nyitva áll hát az út, hogy ha valaki elhatározza, átope­ráltatja magát, és pénze is van, elvégzik a műtétsorozatot?- Szó sincs róla. így ezt a műtéti sorozatot nem lehet el­végezni. Száz százalékig meg kell bizonyosodni arról, hogy valódi transzszexualizmusról van szó, és nem homoszexuali- tásról, nem is pillanatnyi hó­bortról, hanem mélyreható lelki állapotról, amelyen csak így lehet segíteni.- A transzszexualitásnak élettani, hormonális vagy pszi­chológiai okai vannak?- Igazi oka a mai napig nem ismert. Kercza Imre Gasztronómiai kalandozás az ókortól napjainkig, avagy Lucullus asztalától a sárgarépa-pogácsáig Lakomák és történetek: az ínyencség összeköt Mottó: „Egy új ételnek a fel­fedezése többel járul az em­beri nem sorsának javulásá­hoz, mintha a tudomány egy új csillagot fedezne fel.”(Bril- lat Savarin)- Hagyjuk már a fenébe a poli­tikát! - sóhajtott fel hangosan a szerkesztő, amikor a másnapi újságba tervezett témákat áttal­lózta. - Vegyünk már egy nagy levegőt, emeljük a tekintetünket az égre, és szippantsunk egy nagyot a májusi levegőből! Emberek! Hát vegyétek már észre, hogy újra tavasz van, ki­nyitottak a kerthelyiségek, hab­zik a hideg sör, kacagnak a csupasz vállú lányok. Élni - minden riasztó híradás ellenére- jó! írjatok már végre valami könnyen emészthetőt, némi he- donizmussal megfűszerezve! Ezen a ponton kezdtem el régi újságokban tallózni, gaszt­ronómiai jellegű témákra va­dászva. Alábbi összeállításunk őseink étkezési szokásait vil­lantják fel, méghozzá úgy, hogy azt is megtudjuk: evés és poli­tika mindig is elválaszthatatla­nok voltak. Lucullus lakomái Bármilyen hihetetlen, a lako­máiról és a gasztronómiai élve­zetekről híressé vált Lucullus életformája nem más, mint me­nekülés a politikai csalódások mezejéről. Az ókor leghíresebb ínyencénél az asztali örömök élvezete nem beteges falánk­ságból táplálkozott, hanem egy tudatosan vállalt magatartás- forma része volt. Míg a filozó­fus Seneca koplalva fejezte ki utálatát őrült neveltje, Nero császár iránt, Lucullus másképp mutatta ki megvetését kora po­litikai viszonyaival szemben: ő evett. Mivel nem élhetett kedve szerint kora politikai viszonyai között, s belátta, hogy az általa elképzelt Róma és a valóság között áthidalhatatlan az ellen­tét, kialakított a maga számára egy külön világot. Már az is felért egy tiltakozással, hogy a hadvezérnek és politikusnak egyaránt bevált államférfi telje­sen kiszakadt a közéletből. Amikor pedig híre ment, hogy ideje nagy részét gasztronómiai élvezetek rafinált kimunkálásá­nak szenteli, ez már egyenesen arculcsapásként érte ellenfeleit. Amikor a beteg Pompeiusnak orvosa fenyőmadár fogyasztá­sát ajánlotta, és biztatta, hogy kérjen néhányat Lucullustól, Pompeius dühösen hárította el a javaslatot: „Mit? Hát Pompeius ne éljen, ha Lucullus nem ínyenckedik?” A hizlalt madarak és a birto­kainak tavaiban nyüzsgő halak gyógyírt jelentettek számára. Egyszer több napon keresztül görögöket látott vendégül, akik kényelmetlenül érezték magu­kat, mivel oly sokat költött a tiszteletükre rendezett fényes lakomákra. A házigazda azon­ban megnyugtatta őket: „Ez va­lóban értetek is van, görög ba­rátaim, de sokkal inkább Lucul- lusért.” S most lássunk egy fi­nomságot a korabeli lakomák közül: Végy egy tisztított mala­cot, csontozd ki. Tyúkhúsból, továbbá fenyőmadár, fügerigó húsából és saját belsőségeiből készíts vagdalékot. Adj hozzá hurkát, kimagozott datolyát, mazsolát, csigahúst, mályvale­veleket, céklát, zellert, fejes hagymát, főtt spárgát, korian- dert, egészben borsot és fe­nyőmagot. Az egészet dolgozd össze 15 tojással, és töltsd meg vele a malacot. Ezután az álla­tot varrd össze és süsd meg ke- mecében. A politikai élettől teljesen visszavonult Lucullus körülbe­lül hatvanévesen halt meg, még időben ahhoz, hogy ne kelljen megérnie a köztársaság buká­sát. A békaevő franciák Az angolok és a franciák egy­más iránti előítéletei szinte egykorúak a két nemzettel. Az angolok az 1066. évi normann hódítást sokáig csak a reájuk kényszerített „francia iga” né­ven emlegették, a franciák pe­dig sohasem felejtették el, hogy nemzeti hősüket, Jeanne d’ Ar­cot az angolok égették meg. A kölcsönös ellenszenv évszáza­dokig megmaradt, és a 18. szá­zadban egyfajta sajátos gaszt­ronómiai sovinizmusban is megnyilvánult. „Nyomor, zsar­nokság, katolicizmus!” - e há­rom szóval foglalták össze az angol röpiratok mindazt, ami honfitársaik előtt gyűlöletessé tette a franciákat. A londoni kisemberek meg voltak győ­ződve arról, hogy a franciák okozták a nagy londoni tűz­vészt, és Kelet-Európábán ők buzdították támadásra a törö­köket. „Békaevők!” - e meg­vető- kifejezéssel állították szembe a francia táplálkozási szokásokat az egészséges rost beef-en és pudingon élő ango­lokéval. „Az a hal, amelyik át­megy egy francia szakács ke­zén, nem hal többé!” - állította a közmondás. E sajátos sovi­nizmust Hogarth fordította le a képzőművészet nyelvére: 1749­ben megfestette a Calais-i kapu című képét, amelyen a sovány levesen tengődő francia határ­őrök vágyakozva bámulják a szigetországból érkező hatal­mas hússzeleteket. A-két nemzet egymás iránt táplált előítéletei csak a 19. század folyamán, a francia libe­ralizmus fellendülése, a turiz­mus gyakorivá válása és a poli­tikai szövetség fokozatos meg­erősödése nyomán szorultak háttérbe. Káposztás magyarság A 17-18. századi Magyaror­szágon a legnépszerűbb növé­nyi táplálék kétségtelenül a ká­poszta volt. „A káposztánál magyarhoz kelendőbb étket nem tartanak a régi időben” - dicséri az urak étkeként Apor Péter, a 17. századi erdélyi szo­kások megörökítője. Mikes Ke­lemen Törökországban is visz- szasírja: „A szépen írt levél el­mémnek úgy tetszik, valamint a számnak a kapros és tejfellel béboríttatott káposzta, amely távolról úgy tetszik, mint egy kis ezüstből való hegyecske.” Az ételt egyenesen címerbe il­lőnek találta nemcsak Mikes Kelemen, hanem Bél Mátyás is, aki 1730-ban írta le: „Szalon- nás káposzta Magyarország címere.” A káposztát többnyire főve, bő lével, vagy éppen levesként fogyasztották. Esetenként azonban nyersen is ették, ap­rítva, salátának, vagy meleg vízzel megfonnyasztván, sóval meggyúrván, hidegen, ecettel, olajjal. Jóval később, a II. világhá­ború befejezését követően a legnagyobb gond az alapvető élelmiszerek beszerzése volt. A magyar háziasszonyok kifogy­hatatlan leleménnyel kreálták az akkori újságokban is közzé­tett receptjeiket. A cukor nél­küli befőzés, a sárgarépából ké­szült sütemények, a húspótlók kialakították a maguk szakács­művészetét. Ez a „konyha” ki­fejezetten fogyókúrás volt, a mai reformkonyha hívei is ta­nulhatnak belőle. Gyakori fo­gás ekkortájt a tökmagból ké­szült húsleves, a burgonyás szó- jakrokett, a kukoricalisztből ké­szült húspótló feltét, valamint a sárgarépa-pogácsa. A sűrített must készítésekor visszamaradt törkölyből - szárítás és pörkö­lés után - valódi kávéhoz ha­sonlító pótkávét kreáltak. Az ínyencségről A fenti kis kalandozást köve­tően nem hagyhatjuk ki a 18. században élő, francia szárma­zású Brillat Savarin gasztro­nómiai munkásságát, aki Az íz­lésfiziológiája című könyvével túltett minden olyan szerzőn, akik valaha a gasztronómia kérdéseivel foglalkoztak, s ez­által a klasszikusok közé küz­dötte fel magát. Most e kötetből idézünk néhány tanulságos részletet az ínyencség hatásai­ról a társas-, illetve a házas­életre: „Az ínyencség egyike a társasélet fő kötelékeinek. Az ínyencség fejleszti, növeli és terjeszti fokozatosan az embe­rekben azt a társasszellemet, mely napról napra összehozza a különböző állású embereket, s egy nagy egészbe olvasztja őket, mely élénkebbé teszi a társalgást és lecsiszolja, eltom­pítja, megenyhíti a társas érint­kezésben a közfelfogás szente­sítette társadalmi egyenlőtlen­ségből következő éles különb­ségeket. Az ínyencség teszi, hogy minden házigazda, aki csak tart magára valamit, egész erejével rajta van, hogy a lehető legjob­ban lássa el vendégeit, és az ínyencség teszi, hogy a vendé­gek nagy hálával fogadják, ha látják: a házigazda megtesz ér­dekükben mindent, ami a sza­kácstudományától csak kitel­het. Itt az ideje, hogy örök időre megbélyegezzük azokat, akik a legfinomabb darabokat vétkes közömbösséggel nyelik le. Általános törvény: minden magasabbrendű szellemi erőfe­szítés megkívánja a kifejezett elismerést, és nem szabad el­hallgatnunk, hanem finom, ügyes formában ki kell fejez­nünk a dicséretet mindenütt, ahol szemmel látható az igye­kezet, hogy ki akarták vívni tet­szésünket. Az ínyenc házastársaknak pedig mindennap van legalább egy kellemes alkalmuk az együttlétre, mert társalgásuk meg-megújuló tárgya nemcsak az, hogy mit ettek, hanem az is, mit fognak enni ezután. Az asz­talhoz ülő házastársak szinte önkéntelenül tanúsítják egy­mással szemben azokat az apró figyelmességeket, amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy kedvelik egymást. A közös ét­kezés órái jelentékeny szerepet játszanak abban, hogy résztve­vői boldognak találják-e életü­ket, s nagy segítséget nyújt ab­ban is, hogy a felmerülő konf­liktusokat minél gördüléke­nyebben oldják fel. Az összeállítást készítette: Barta Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom