Heves Megyei Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-03 / 78. szám

1999. április 3., szombat Hírlap Magazin 7. oldal Mutasd a fegyvered, jó az emberiséget az Ebből az időszakbola Yü- Ettől némiképp már fejlet­A fegyver az emberiséget az őskortól napjainkig elkíséri. A szándék nem változott. Legfeljebb az eszköz okozta pusztítás lett félelmetesebb, gyilkosabb. A múzeumban e tárgyak is „megszelídülnek”. Szinte kedves, történelmet idéző fegyverekké szelídül­nek a kardok, az ágyúgolyók a muzeológus kezében. Per­sze látványuk hatására ezt csak az atomrakéták korsza­kában érezzük. A Dobó István Vármúzeumnak rendkívül jelentős fegyver- gyűjteménye van a török idők­től egészen napjainkig. Ezek jelentős részét raktár őrzi, A hadviselés elengedhetetlen egyes darabjai csak tematikus kiállításokra kerülnek elő.- A legrégebbi darabok a régészeti gyűjteményben talál­hatók - mondja Berecz Mátyás történész-muzeológus -, hi­szen ha egy tárgy a föld alól kerül elő, az régészeti érték. A legrégibb fegyverek a gyűjte­ményben Mátyás korából (1458-90) származnak. Ezek többsége korrodált, rossz álla­potú. Ebből az időszakbóTa kü­lönböző főúri gyűjtemények őriztek meg nagyobb anyag- mennyiséget, azonban ezek a gyűjtemények nincsenek a bir­tokunkban. A fegyver a közép­korban nagy értéket jelentett, így ha eltört vagy kicsorbult, megjavították, rosszabb eset­ben beolvasztották vagy a nyersanyagot újra felhasznál­ták. Ezért kevés a kora vagy klasszikus középkori tár­gyi emlék a hazai múzeumok­ban. Török ostrom a várban Bár a kirándulók úgy hinnék: számos törökostrom-korabeli fegyver van a vár területén - ez nem igaz. Ebből a kor­ból néhány ágyúgolyó, két ágyú és ásatás útján néhány fegy­vertöredék került csupán elő. Érdekes volt az ágyú­golyó rom­boló hatása. A hatalmas súlyú löve­déknek fő- eszközei... képp a moz­gási energiá­ját használták fel pusztításra. Ebben a korszakban kétféle ágyúgolyó is létezik. Az egyik a tömör vas vagy kőgolyó - mikor melyiknek az alap­anyaga volt kéznél amely­nek mérete is változó. A bili­árdgolyó nagyságút nyílt ütkö­zetnél, míg a dinnyenagyságút falrombolásra használták. Ezek nem robbantak, hanem az ütés vagy a pattanás okozta erőtől okoztak halált. Ettől némiképp már fejlet­tebb volt az a típus, amelybe robbanóanyagot töltöttek. A puskaport kanóccal gyújtották meg. A kanócot olyan hosszúra vágták, hogy mire a lángcsóva a robbanóanyaghoz ér, addigra a lövedék is az ellenség tábo­rában legyen. Ez utóbbiak már a várfalon belül is komoly ká­rokat tudtak okozni az ember­életben. Ebben a korszakban a fegyver már jelentős érték. Ha sérül, újraolvasztják. A keresz­ténység korában abszurdum lenne a sírba helyezni a fegy­vert. Ezért szinte alig marad emlék az utókorra. Jellegzetes példája ennek a folyamatnak az egri megyeháza kovácsolt­vas kapuja. Az írásos emlékek szerint egy évszázaddal ké­sőbb, a XVIII. században Fa- zola Henrik törökkori ágyúgo­lyókból önti a kaput... Madonna a kardélen A török idők fegyverkészítési és hadviselési szokásait a XVII. századig megőrzik. Lé­nyeges változás csak a XIX. század közepén következik be, amikor az ipari forradalom ha­tására hazánkban is megindul a nagyobb arányú fegyvergyár­tás, amely az állandó sorozott hadsereg hatalmas fegyverigé­nyét hivatott kiszolgálni. A legelterjedtebb ebben az időben (XVIII. század) a bal­káni típusú kovás pisztoly. A török ízlésnek megfelelően előkészített, díszes mintázatú eszköz hazánkban is kedvelt. A réz- és aranyberakásos piszto­lyok esztétikumuk miatt hamar elterjednek nálunk is. A korszak ugyancsak jelleg­zetes fegyvertípusa a huszár- szablya, amelyen rendkívül sok esetben megjelenik a Ma­donna-motívum, ami vésett vitéz! vagy maratott díszítésként je­lenik meg a szablyapengén. Magyarország védőszentje, Mária tiszteletére a pengére kovácsolják a Madonnát. Az sem ritka, hogy a védőszent lá­bával a földön heverő félholdra tapos. A mozdulat tisztán kife­jezi: mennyire erősen élt még a magyarokban a törökök feletti győzelem emléke. A Madon- nás szablya egy évszázadig di­vatban marad, mutatván: em­lékeznek a török idők nyomo­rúságára és a kiűzetésük felett érzett boldogságra. Szintén e korszak remek da­rabja a hóhérpallos. Használa­tának helye ismeretlen. A kö­zépkorban ugyanis az állam­nak, a földesuraknak vagy a szabad királyi városnak egy­aránt megadatott a büntető bí­ráskodás, így a nyakazás joga. Súlya eléri a 10-12 kilogram­mot. Ez persze csak nekünk szokatlan: egy vitéz kardja is 1-1,5, rosszabb esetben 2,5-3 kilogrammos volt. A súlyok között a „leg” a kétkezes kardnak jár. Az elérte a 10 kilogrammot is, lendíteni csak két kézzel lehetett. A spe­ciálisan kiképzett zsoldosalaku­latok (elitalakulatok) időnként háromszoros zsoldért forgatták a hatalmas erejű és súlyú fegy­vert. Elöltöltős lőfegyver A fegyverek fejlődésében az 1848/49-es szabadságharc és forradalom idejéig nem törté­nik jelentős változás. Nem se­lejtezik ki a XVIII. századi fegyvereket sem, azonban már megjelennek a kémiai gyújtású lőfegyverek. Azt, hogy milyen sokáig használták a múlt szá­zadi fegyvereket, bizonyítja, hogy a forradalom idején teljes nemzetőr-zászlóaljakat szerel­A nyakazópallost a XVIII. században is használták nek fel XVIII. századi fegyver­rel. A XIX. század második fe­lében rohamosan terjed a há- tultöltős puska. Ezek tömege­sen csak a königgrátzi csata- vesztést követően terjednek el. A közép-európai ipari forrada­lom időszakában újabb, roha­mos fejlődés következik be. Az első világháborúban már érez­hetően megmutatkozik: a technika fejlődésének köszön­hetően milyen óriási méretű pusztításra képesek a harci eszközök. Fegyver a múltból A Dobó István Vármúzeum anyaga mégsem mondható hi­ányosnak. Az emberiség utolsó 350 évének fejlődését a fegy­vereken keresztül be lehet mu­tatni. Igaz, a gyűjteménynek csupán 5 százaléka törökkori, a fennmaradó 95 százalék már az utóbbi 300 év emléke. A gyűjteménynek van egy speciális része. Egerben a XVIII. századtól létezik fegy- > verműhely. A múzeumban őr­zött duplacsöves vadászpuska és légpuska (szélpuska) itteni mesterek készítése. A fegyverek, harci eszközök újrahasznosításának miértje már ismert. Ugyanakkor léte­zett több főúri gyűjtemény is. Ezek jelentős része a második világháború után külföldre ke­rült. Közelünkben a magyar fegyverek legszélesebb tárhá­zát Grazban láthatjuk. Szuromi Rita Különös történet az elcserélt elhunytról Másfél órás késéssel kezdődött a temetés: a bíróság döntött, az alperes fellebbezett Hiába gyűltek össze a roko­nok a temetésre, a halott hűlt helyét találták csak a ravata­lozóban. A néni holttestével épp a Dunántúlra robogott egy autó... A morbid és pél­dátlan hatvani esetről ripor­tot olvashattak tavaly októ­berben. Most, hogy megszüle­tett a bírósági ítélet, annak ismertetése kapcsán felidéz­zük a nem minden tanulság nélküli történetet.- Az előzményekről egy - a Heves Megyei Temetkezési Kft. (továbbiakban HETEM Kft.) gépkocsivezetője által írt - fel­jegyzésből szerezhetünk infor­mációt. „H.-né holttestének elcseré- lése a hatvani városi temető­ben. A nevezett holttestének szeptember 27-én lakásról a ravatalozóba szállítását a HE­TEM Kft. hatvani kirendeltsége végezte. Az elhunytat előírás- szemen kéz-, illetve lábcédulá­val láttuk el, egy harmadik cé­dulát pedig teljes névvel a ko­porsóban helyeztünk el. ” Tudnunk kell, hogy a hatvani temetőt az AUTO-AGRO Kft. kezeli. Következésképp ők fel­ügyelik a hűtőkamrát is. Ugyanakkor abban helyezheti el a halottakat a HETEM Kft., s ugyancsak hozzáférhet ahhoz az eset harmadik szereplője, az Örökláng Bt., továbbá a ham­vasztó járat vezetője, aki a du­nántúli krematóriumba szállítja az elhunytakat. De olvassuk tovább a már idézett feljegyzést: „Szeptem­ber 30-án, a reggeli órákban a hamvasztó járat vezetője H.-né holttestét helyézte a haldttkzál­lító gépkocsiba, összecserélve azt egy másik holttesttel. ” Hogyan fordulhatott ez elő? Az Örökláng Bt. munkatársa nem fáradt el a hűtőig, csak a fejével intett: „ott van, vihe- ted”. A gépkocsivezető meg bepakolta a keze ügyébe eső testet, anélkül, hogy ellenőrizte volna a lábcéduláját. „A cserét délután, a ravata­lozás megkezdésekor vettük észre, s azt rögtön közöltük a je­lenlévő hozzátartozókkal” - folytatódik a feljegyzés. Áldás a mobiltelefon. Leg­alábbis ilyenkor. Merthogy, szerencsére rendelkezett egy ilyen kézikészülékkel a ham­vasztójárat vezetője is. így, bár száz kilométer távolságra volt már Hatvantól, utolérhették, s kérték, azonnal forduljon visz- sza, de sebesen a nénivel. Kovács Istvánná, a HETEM Kft. gazdasági igazgatója meg­nyugtat: - Akkor sem hamvasz­tották volna el a holttestet, ha célba érnek vele. A krematóri­umban összevetik a lábcédulát a halotti bizonyítvánnyal, s ha minden egyezik, akkor kerülhet csak a test a kemencébe. Erre nagyon kell ügyelni.- Mint ahogy ügyelni kellene már a szállítás kezdete előtt is...- Vétlen volt a kollégánk - veszi védelmébe munkatársát Kovács Istvánná. - Nem mi ad­tuk ki, és nem mi vittük el az elhunytat. Mi csak beszállítot­tuk őt és a tárolás után lebonyo­lítottuk a szertartást. A hűtés az AUTO-AGRO Kft. feladata, az önkormányzattal kötött üzemel­tetési szerződés alapján. Csakhogy az üzemeltetési szerződésben egy sor sincs ár­ról, kinek a feladata a regisztrá­lás, ki és mi módon került a hű­tőbe. Kovácsné szerint ez így nincs rendjén.- Azt a beszállító beírja a fü­zetbe, hogy ki vitte be a halot­tat, de hogy ki és mikor megy érte, azt már nem - mondja. - Nem ülhetünk az elhunyt mel­lett, nehogy valaki elvigye. Miként ez esetünkben tör­tént. Pedig a temetőkről és a te­metkezésről szóló hatályos 10/1970(IV. 17) ÉVM-EüM együttes rendelet 27. paragrafu­sának 2. bekezdése egyértel­műen fogalmaz: „A gondnok(l) a halottat a betűsoros névmuta­tásba bejegyzi, és ahol ravata­lozóhelyiség van, gondoskodik a ravatalozóban való elhelye­zésről és őriztetésről". Vagyis, ez nem a szertartás rendezésé­vel megbízott HETEM Kft., hanem a temetőt üzemeltető AUTO-AGRO Kft. dolga lett volna. Utóbbi társasággal - a számla tanúsága szerint - egyébként a felperes temettető is kapcsolatban állt. A néni teste pontosan egy órát „késett” a temetésről. Kép­zelhető, milyen volt addigra a hozzátartozók lelkiállapota. A temetést követő napon a HETEM Kft. ügyvezető igazga­tója, Kovács Attila (csak névro­kona a gazdasági igazgatónő­nek) levelet írt a temető üze­meltetőjének, az AUTO-AGRO Kft. vezetőjének. Idézet a levélből: „Az eset társaságunkra is rossz fényt ve­tett annak ellenére, hogy abban teljesen vétlenek voltunk. A hozzátartozóknak és a közvéle­ménynek azonban mi is magya­rázattal tartozunk, illetve a hat­vani vállalkozóknak bizonyos intézkedéseket kell megtenniük arra vonatkozóan, hogy az ilyen, vagy hasonló esetek a jö­vőben ne forduljanak elő. Az Ön által vezetett társaság kon­cessziós szerződés keretén belül felügyeli a temetőt és a hűtő­kamrát, valamint ezen szerző­dés alapján szabályozza az itt folyó tevékenységet. Ezért úgy érzem, abban, hogy a temetés időpontjában nem tudták át­adni nekünk az Önök őrzésére bízott holttestet, ezért Önök a felelősek. A történtek kapcsán a másik két cég ugyancsak elma­rasztalható. Mindezek alapján a vállalkozásunkat ért erkölcsi károk miatt kérem, hogy a munkájukat megengedhetetlen felelőtlenséggel végző vállalko­zókkal szemben, jogi úton eljá­rást kezdeményezzen, valamint a holttestek tárolását, kiadását megnyugtató módon újraszabá­lyozni szíveskedjen ”. A mai napig nem jött a le­vélre válasz. Jött viszont idézés a bíróság­tól. Merthogy a hozzátartozók feljelentették a HETEM Kft.-t kegyeletsértés címén. S az Egri Városi Bíróság meghozta az ítéletet. „A bíróság megállapítja: az alperes azon magatartásával, hogy a felperesek felmenője, néhai H.-né temetési szertar­tása 1998. szeptember 30-án a Hatvan Óvárosi köztemetőben másfél órás késéssel kezdődött meg az elhunyt holttestének el- cserélése miatt, megsértette a felperesek kegyeleti jogát. ” A felperes - rendkívül ele­gánsan - kártérítést nem kért. Ilyenformán a HETEM Kft.-t a perköltségen túl anyagi veszte­ség nem érte. De sérelmesnek tartják, hogy a bíróság ki­mondta: vétkesek. Emiatt - ne szenvedjen csor­bát cégük jó híre - fellebbeznek a Heves Megyei Bírósághoz. Négyessy Zita

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom