Heves Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

Vasárnap Reggel 13. szám

MILOSEVICSEK A rettegett család émet testvérla­punk, a Bild megle­pő összeállítást kö­zölt Szlobodan Mi- losevicsről és családjáról. Az elnököt a Balkán mészá­rosának, feleségét, Mirjana Markovicsot pedig Belgrád boszorkányának nevezik. Harminchárom éve háza­sok. Egy kézben tartják az egész Balkánt, amelyet újra és újra vérbe áztatnak. Milosevics egy falusi lel­kész házaspár gyermeke­ként jött a világra. Apja és anyja is öngyilkos lett. Fia­talon partizánnak állt, majd belépett a Szocialista Pártba. elesége a Szocialis­ta Párt vezetője­ként kezében tartja az összes rádió- és tévéadást. Négy éve egy élő­adásban felfedte a nézők előtt, hogy férjének az egyik miniszoknyás bemondónő a szeretője! Milosevics azon­nal kirúgta a bemondónőt. és visszatért le­gendás feleségé­hez. 36 éves Marko fiuk a Madonna nevű luxusdiszkó tulajdonosa, bece­neve Ördög. Fegy­vert hord magánál, és többször meg­verette már azokat az újságírókat, akik rosszat írtak apjáról. ányuk- nak, a 32 éves Ma­rijának egy éjszakai klub­ja van és emellett a koszovói tévé­adást felügyeli. Milosevics test­vére, az 59 éves Borislav pedig Ju­goszlávia orosz nagyköveteként igazi forródrót Jel­cin elnökhöz - írja a Bild. H. Á. Mirjana Markovics Marko Milosevics Marija Milosevics Koszovói félelem a szerb megtorlástól Az elmúlt napok során szerb belügyi alakulatok és félkatonai csoportok folytatták támadásaikat a koszovói települések ellen. Különböző források állítják, az akciók során több száz albán nemzetiségű lakost mészároltak le.- Bátyámat elfogták és megkínozták. Rajta kívül még hét férfivel végeztek a szerb katonák. Abban bíztunk, hogy a NATO légi csapásai megvédenék bennünket a szerbektől, de most már egyre inkább félünk a bosszújuktól - számolt be lapunk­nak az egyik szemtanú. P ristina, szerda este kilenc óra körül. A légvédelmi sziré­nák aznap már másod­szor üvöltenek fel.- Az első bombák a vá­ros szélén lévő lakta­nyákra hullanak - ma­gyarázza egyik kísérőm. Több újságíróval együtt az egyik üzlet leeresz­tett redőnyein bámu­lunk kifelé. Szinte percenként húznak el a főútvonalon a páncélozott szerb rendőrsé­gi járművek. Az utcákon csak a külföldi tu­dósítók kerülgetik egymást. Negyed tíz után öt egymást követő rob­banást hallunk. Az ablakok beleremegnek, a világítás percekre kialszik. Valaki aztán végleg lekapcsolja. Gyertyafény mögül né­zelődünk.- Most már nem félünk a szerbektől ­sóhajt fel Szulejmani, az üzlet albán nemze­tiségű eladója. - Barileván laktunk, de két hónapja kénytelenek voltunk otthagyni a házunkat. Akkor kezdték el lőni a falut. Sze­rencsére van fedél a fejünk felett, s akár a rokonainknál is meghúzhatjuk magunkat. A levegőből repülőgépzúgás hallat­szik. Pár száz méterre tőlünk talán egy légvédelmi üteg csöve követi a NATO támadógépeit. Szinte szünetmentes kattogást hallunk. Órákon át hallatszik a lövöldözés. Időn­ként géppisztolyok is csatlakoznak. Vajon mire lőnek? Repülőre biztosan nem. A hí­rek szerint felfegyverzett szerb férfiak jár­kálnak a városban, albánokra és külföldi­ekre vadásznak. Ütések az ajtón. Mind lehasalunk a föld­re. Látogatónk bekiált, mire Szulejmani int: rendőrök jöttek, ne mozduljunk, ő mindent elrendez. Fél órát hasalunk még a sarokban, mire házigazdánk visszatér.- Meglátták a fényeket, tudták, hogy albán a tulajdonos, ezért jöttek - magya­rázza. Sokat kockáztatok, hogy még ilyen­kor is itt vagyok. Szerencsénk van, máskor talán házkutatásra is sor kerül vagy letar­tóztatnak. Akkor pedig akár le is lőhetnek. R eggel a külváros felé indulunk, érte­süléseink szerint a repülőteret és az egyik laktanyát érték találatok. Vé­gül a város szélén megpillantjuk az egyik épületet. Még füstölög, rendőrök terelnek el mindenkit. Későn fordulunk vissza, né­Korábbi kísérőm, Haszán ezúttal nemet mondott, s nem a pénzt kevesellte. Janu­ári riportom megjelenése után ugyanis napokat töltött a szerb rendőrségen.- Másnap éjszaka jöttek a rendőrök. Berúgták az ajtót, megragadtak és be­nyomtak a kocsiba. Egész éjszaka faggat­tak, hogy hol voltunk a múltkor, és mit kerestem külföldi újságírók társaságában. Három nap után engedtek szabadon, és megfenyegettek. Ha ismét veled mennék, hány rendőr már körülveszi aj kocsinkat. Kiszállunk. Elkérik a 1 papírokat, igazoltatnak. Kö; ben a tolmácsunk fordít:- Felnyitni a csomagtartót! Mindent kipakolni! Nálam csak fotósfelszerelés és filmek vannak. A kezemből kiveszik a filmeket.- Nem szabad fényképez- ni. Ezeket most elveszik - fordítják. D élre kiderült: a szerb hatóságok a to- vábbiakban még dolgozni sem en gednek. Éjfél előtt a NATO-tagor- szágok újságíróinak el kell hagyniuk Jugo­szlávia területét - szólt az utasítás. Akik en­nek ellenére maradnak, azok kémkedés vádjával letartóztathatok. Órákkal később ismét belehasít a levegőbe a sziréna hangja de most már mindenki tudja, a próbák ide- j je lejárt, csak a fegyverek beszélnek. ***- Már nem félünk a szerbektől - mond-1 ta szerda este Szulejmani. Ma már nem mondaná. már a családomat is bevinnék. Koszovó- ban a háború nemcsak a fegyverek dörgé- séből áll, nemcsak a szerb erők és az UCK harcosai között dúl. Megszokott eszköz­nek számít, hogy az újságírókkal szóba álló, őket kísérő albán nemzetiségű civi­leket rendszeresen zaklatják. Az. elmúlt jj napok során a világ számos újságírója a szerb hatóságok atrocitásainak szenvedő alanyaivá vált. Simon Hunor, Pristina-Koszovó | Haszán három napja- A háború nem megoldás sem­mire. Sok mindent átéltem, pél­dául az előző délszláv háború­ban már a gázálarcokat is kiosz­tották, s tudtuk, hogyan mene­kít majd ki a MÁV minket. Most ráadásul a fiam is katona, úgy­hogy duplán félek. Mi ismerjük a másik oldalt is, hisz vannak szerb kollégáink. Kemény fejű, nyakas emberek. De ha szépen beszélünk velük, megértik, mit akarunk. Remélem, az elnökük is belátja, nem érhet célt azzal, halegyilkoltatja saját polgárait.- Nagyon szomo­rú vagyok, hogy ez történt; amiatt is, mert apám ré­vén félig albán va­gyok. Abban bí­zom, hogy felül­kerekedik az értelem, és a fegy­verek helyett diplomáciai úton rendezik a dolgot. Egyébként néhány hete Zoránnal azt ter­veztük, hogy jótékonysági kon­certet adunk a koszovói albá­nok megsegítésére, de attól tar­tok, ezt már túlhaladta az idő.- Úgy érzem ma­gam, mintha egy 'szörnyű fantaszti­kus film nézője lennék. Magam előtt látom, ahogy a gyerekek, nők, öregek menekülnek, de a repülőgépek semmi esélyt nem adnak nekik. Számomra a béke mindennél fontosabb, épp ezért érthetetlennek tartom, hogy bizonyos politikusok önös érdekeik miatt évek óta tart a huzavona. ff mÉÍA- Természetesen folyamatosan nyomon köve­tem a jugoszlá­viai eseménye­ket és nagyon ag­gódom. En Zbig­niew Brze/.inskyvel, Jimmy j Carter egykori amerikai elnök j nemzetbiztonsági főtanácsadó- f jával értek egyet, aki a CNN hír- j televízióban azt mondta: na- \ . gyón szomorú, hogy ennek j meg kellett történnie. De meg j kellett történnie. 1999. március 28. Ez volt a hét Harmadik oldal Hosszú háború Egy háborút könnyű elkezdeni, de nehéz befe­jezni - összegezte a koszovói harcok lehetséges kimenetelét lapunknak Kovács László volt kül­ügyminiszter. A politikus bár reméli, hogy a légi csapások jobb belátásra bírják Milosevicsjugo- szláv elnököt, úgy látja, komoly esély van arra, hogy az elnök nem változtat makacs álláspont­ján. A NATO ekkor már csak rossz megoldások közül választhat. T"\ Az egyik megol- 1 j dás, hogy a NA­TO feladja a bé­Lehetséges... ke fegyveres kikényszerítését. Ezzel azonban le­hetőséget biztosít Mllosevicsnek arra, hogy ak­ciókat indítson a koszovói albán lakosság ellen. Kovács László Ráadásul a megnövekedett étvágyú szerb vezetés újabb irányokba is kiterjesztheti a konfliktust. @ A másik lehetséges megoldás, hogy a NATO az eredményt nem hozó légi csapások után szárazföldi hadműveletekbe kezd. En­nek a kockázata mind a szervezet, mind a térség számára jóval nagyobb. Sokkal több áldozatot jelent mindkét oldalon, s következmé­nyei kiszámíthatatlanok. A politikus szerint nem valószínű, hogy akár Oroszország, akár Kína fegyveresen is beavatkozna a konfliktusba.De olyan Nem valószínű... lépéseket tesznek, amelyek egyértelműen jelzik majd a két nagyhata­lom nemtetszését. Presztízsokokból nem tehetik meg, hogy nem eme­lik fel szavukat, hiszen a NATO anélkül hajtotta végre az első csapást, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának formális hozzájárulását kérte volna. Az orosz vezetés azonban mérlegeli: közvetlen beavatkozásuk sokkal nagyobb veszéllyel járna, mint az a konfliktus, amire fellépé­sükkel válaszolni próbálnának. (csík) Bárdos András Balkáni bulldog A balkáni bulldog - ezt a megtisztelő nevet ak­kor vívta ki magának Richard C. Holbrooke amerikai politikus, amikor 1994-ben Dayton- ban kierőszakolta, hogy a boszniai háborús fe­lek megállapodjanak egymással. Holbrooke szülei a harmincas években emigráltak Amerikába Európából. Vietnam­ban külügyi tisztviselőként kezdte diplomata pályafutását, majd több poszton szolgálta a Demokrata Pártot. A ’70-es évek elején az új­ságírással is megpróbálkozott, az évtized vé­gén külügyminiszter-helyettes volt. A republi­kánus elnökök hatalma idején az üzleti világ­ban helyezkedett el. Clinton győzelme után visszatért a politikába, újra külügyminiszter­helyettesként. Dayton után „eltűnt”, a Credit Suisse First Boston Bank alelnöke lett. Tavaly ősszel rá tudta venni a jugoszláv ve­zetést, hogy Koszovóból - legalábbis ideigle­nesen - kivonják a jugoszláv hadsereget. Az elmúlt hetek válságában újra mindenki tőle várta, hogy sarok­ba szorítja Milosevicset. Amikor kiderült, Holbrooke is kudarcot val­lott, már számítani lehetett arra, hogy a nemzetközi közösség a to­vábbiakban nem szavakkal, hanem fegyverekkel érvel. Hazánk nagy barátjának tartja magát. Harmadik felesége ma­gyar, Kati Marton újságírót 1995-ben vette feleségül. Holbrooke Belgrádból a háború kitörésekor magánúton Buda­pestre jött, s találkozott vezető magyar politikusokkal, sőt állítólag a tv2 stúdiójából beszélt Clintonnal is. (almási) Richard C. Holbrooke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom