Heves Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-22 / 67. szám

1999. március 22., hétfő A VÍZZEL - A VÍZÉRT - PR-RlPORT 7. oldal Folyamatosan a lakosság szolgálatában Heves Megyei Vízmű Rt.: tudással, felelősséggel a fogyasztókért A Heves Megyei Vízmű Rt.-nek a megalakulása óta számot­tevően nem változott a tevékenységi köre. A településeken kiépült víziközmű-infrastruktúra lehetővé tette a fogyasztók ivóvízellátását, illetve a szennyvízelvezetéssel és -tisztítással kapcsolatos igények kielégítését. Ezért a részvénytársaság tevékenységének racionalizálásában tovább erősödött a szol­gáltatási tevékenység. Napjainkra ebből származik az üzemi bevételek mintegy 96 százaléka. Költségcsökkentéssel Mint dr. Bánhidy Péter ügyvezető igazgató a Heves Megyei Hírlapnak elmondta, az állami támogatások meg­változott rendszerével a víz- és csatornadíjak növekedtek. Ez arra ösztönzi a céget, hogy a racionalizálási törekvéseit folyamatosan napirenden tartsa. A szolgáltatási költsé­gek jelentős részét a bér-, anyag- és energiaköltségek te­szik ki. A szolgáltatási díjak iránti érzékenység miatt a vál­lalatgazdálkodási stratégia legfontosabb része az említett költségelemek csökkentése. Ez tükröződik az utóbbi évek létszámgazdálkodásában is. Az elmúlt évtizedben csak­nem felére csökkent a munka­erő-állomány. Az anyaggaz­dálkodásban tett és tervezett intézkedések hatására csök­kent a felhasznált anyagok mennyisége, azonban az inflá­ciós hatások miatt az értéknö­vekedést nem lehetett elke­rülni. Hasonló a helyzet az energiagazdálkodásban is, an­nak ellenére, hogy kedvezőbb hatásfokú gépészeti berende­zések beépítésével, folyamat- irányító automatikus rendsze­rek kiépítésével ésszerűsítet­ték az energiafelhasználást. Az országostól kisebb A szolgáltatási tevékenység szinten tartása, javítása, a biz­tonság növelése, háttértevé­kenységek - a laboratórium -, különböző szakipari munkák földmunkagépekkel és egyéb speciális eszközökkel, a kapa­citások növelésével biztosít­ható. A mintegy 280 ezer fo­gyasztó kiszolgálása megfe­lelő hatékonyságú, megbíz­ható, ám költségigényes in­formáció-rendszert igényel. A vízközműrendszerek mű­szaki állapotának teljes felmé­rése, az ebből származó fenn­tartási, fejlesztési igények is­merete, a tervezett fejlesztési elképzelések megfelelő üte­mezésével hosszabb távon is biztosítható a* szolgáltatásból származó feladatok ellátása. A vállalati célkitűzések közé tar­tozik a szolgáltatás fejleszté­sével kapcsolatos önkormány­zati feladatok ellátása is. így például a vízbázis-fejlesztési és minőségjavító programok. A cég jelenleg 79+3 település ivóvízellátását biztosítja, va­lamint 15+9 településen bizto­sítja a szennyvíz- és csatorna­rendszer működését, a bér­üzemeltetési rendszerekkel együtt. A megyében a 247 fúrt Dr. Bánhidy Péter kútból szolgáltatott ivóvíz 40 százalékát tisztítani kell. Ez azt jelenti, hogy mintegy 25 településen erre szolgáló tech­nológiát üzemeltetnek. Ered­ményes együttműködést alakí­tottak ki a tulajdonos önkor­mányzatokkal, a nagy- és kis­fogyasztókkal. A bizalomra épülő jó kapcsolatok eredmé­nye, hogy a szolgáltatásidíj­hátralék aránya az országos szinttől kisebb. Az ehhez szükséges élenjáró technika megteremtése a műszaki kol­lektíva munkáját dicséri. Alapvető kötelezettség Dr. Bánhidy Péter azt is el­mondta, hogy a vízműszolgál­tatók helyzete rendkívül sok­féle. Ez 1990-től van így, mert az állam a vízszolgáltatás fele­lősségét, mint alapvető ellá­tási kötelezettséget, áthárí­totta az önkormányzatokra. A közművagyon működtetési fe­lelősségével az árhatósági jogkört is átadta az önkor­mányzatok testületéinek. En­nek hatására az amortizációt egyáltalán nem, de sokszor még az önköltséget sem tar­talmazzák a vízdíjak. A cég részvénytársaságként műkö­dik, amely jogi lehetőséget adna arra, hogy profitot ter­meljen, de a társaság a közel­látást nyereségmentesen végzi. Az rt.-nél a tervszerűen és folyamatosan folytatott kar­bantartás, felújítás és szolgál­tatásbővítés mellett minden év őszén felülvizsgálják a költsé­geket, és az infláció, az anya­gok, az energiaköltségek drá­gulása miatt új árkalkulációt készítenek. Emellett új feladat elé állította az ország vízmű­szolgáltatóit a jogalkotás. Pó­tolni kell egy jogi szempont­ból felmerülő hiányosságot. Eddig a szolgáltató és a fo­gyasztó között a jogviszonyt nem rögzítették írásban. A kormány előírta a vízművek­nek is, hogy a fogyasztókkal kötendő szerződéseket készít­sék elő. Szolgálatnak tekintik A feladatuk továbbra is az egyik legszebb szolgálat: az egészséges ivóvíz házhoz szál­lítása. Emellett a használt vi­zek gyűjtése, valamint a víz­szennyeződések megakadá­lyozása, a környezetvédelem. A Heves Megyei Vízmű Rt. életének egy része a szolgálta­tás, más része az ezzel kapcso­latos ügyintézés, a fogyasz­tókkal való kapcsolattartás. Igényeiket színvonalasan sze­retnék kielégíteni. A társaság jelenét és jövőjét a tulajdonos önkormányzatok döntései ha­tározzák meg, ezért szolgálta­tói tevékenységüket a szakmai szempontok érvényesítése mellett a tulajdonosi elvárások szerint végzik. A gazdaság olyan területén dolgoznak, ahol velük szem­ben a beszállítók árai korlátla­nul érvényesíthetők. Ezzel szemben az rt. ezeket a költsé­geket csak korlátozottan tudja a díjakban megjeleníteni. Ezt az ellentmondást nehezen ke­zelik, mert a fogyasztók rová­sára nem lehet a termelési költségen felüli többletet ér­vényesíteni. Nélkülözhetetlen feladat A Heves Megyei Vízmű Rt. az alapvető emberi szükségle­tek kielégítésére, a vízellátás­sal kapcsolatos feladatok megoldására vállalt kötele­zettséget. A részvénytársaság tevékenységével olyan szolgá­latot teljesít, amely ma már nélkülözhetetlen a mindennapi életben. Küldetésük teljesíté­sének feltétele a fogyasztók tisztelete, igényeiknek és szükségleteiknek előtérbe he­lyezése. Ezt a küldetést igye­keznek minden területen szakmai tudással, felelősség­gel, a fogyasztók igényeit szem előtt tartva teljesí­teni. Krónika Egerből Hetven éve született először ha­tározat Egerben arról, hogy a városi víz- és csatornarendszert kiépítsék. 1900-ban már volt részleges közművesítés. A Fel­sőt árkány és az Egri Dohány­gyár között kiépített nyomveze- tékről négy közkifolyó műkö­dött. 1909-ben a városi testület megbízást adott a vízmű tervei­nek kidolgozására. 1910-ben Bárány Géza vá­rosi főmérnök kisajátítási tervet készített a tómalomi és a Berva- völgyi források védelmére. 1913 decemberére elkészült a városi vízvezeték-hálózat terve. Az 1917 novemberi közgyű­lésen fogadták el a vízvezetéki és csatornázási munkák előké­szítését. Egy évvel később újra­tárgyalták a vízműépítést, melyből a háború utáni válsá­gos anyagi helyzet miatt nem lett semmi. 1924-ben új tervet készítettek Shréter Zoltán geo­lógus javaslatára. 1925 őszén Zsigmondi Béla vállalkozó kedvező vízhozamú kutat fúrt a strandfürdővel szemben. Az 1926. szeptember 25-i közgyűlésen elfogadták a vízvezetéki és csatornázási ter­veket, és létrehozták a vízmű- építést koordináló és irányító Városi Vízvezeték Építésvezető­séget. Eger első vízmüvének alap­kőletétele és az építkezés kez­dete 1926. november 15 volt. Az átadására 1927. július 21-én került sor. A szennyvíztisztító telep alapkőletétele 1927-ben volt. Üzembe helyezésére 1930-ban került sor. A szenny­vízcsatorna-hálózat kiépítése 1927-től 1933-ig tartott. Az épí­tés során 25.621 méter vezeté­ket fektettek le. A város vízigé­nyének fedezésére az Érsek­kertben 1956-ban kutat mélyí­tettek, majd újabb kutat fúrtak a Petőfi téren. 1960-ban létesült az alma- gyar-dombi magaslati víztá­rozó, amely a város északi, északkeleti régiójának vízellá­tását biztosítja. A városlakók számának nagyarányú növeke­désével együtt fejlesztették az ipart. Az 1950-es évben a la­kosság napi vízfogyasztása 1220 köbméter volt, 1970-ben már 8172 köbméter. A növekvő igények kielégí­tésére lázas vízkutatás indult. 1972-ben Almárban új kutat lé­tesített a vízmű, majd 1974-ben megkezdődtek a Szikla-forrás környéki kutatások, ahol figye- lőkutakat létesítettek, majd újabb kúttal az almári vízmező kiépítését befejezték. Az északi vízszerzési lehető­ségek szűkülése után a kutatá­sok Egertől délre folytatódtak. Ennek eredményeként újabb 16 kúttal növekedett a vízki­vételi lehetőség, amelyet az 1990-es években víztisztítási technológiával is kiegészítet­tek. Az első gyöngyösi kútgépház, amelyet 1927-ben építettek Fejlesztések a Mátraalján Gyöngyösön az 1905-ben folytatott eredménytelen víz­kutatás után 1914-ben jó víz­hozamú kutakat fúrtak. 1926 augusztusában újabb három kúttal megkezdték a városi vízmű építését, és 1927. no­vember 11 -én ünnepélyesen felavatták a vízvezeték-háló­zatot. Miután a víz vastar­talma magas volt, így vastala- nító berendezést szereltek fel, s mintegy 800 lakást kötöttek be a 18 ezer kilométer hosszú hálózatba. Gyöngyösön és a hozzá tar­tozó településeken 1962-től kezdődtek a fejlesztések, s egy évvel később további ku­takat fúrtak. 1964-ben épült a sár-hegyi tározó, illetve az át­emelő telep. 1969-ben részle­tes tervek készültek a vízellá­tás távlataira. Az 1977-ben megkezdett bővítési munkála­tok során épült két alacsony szintű tározó. A vízközműfejlesztésnek jelentős lendületet adott a tér­ség iparának fejlesztése. Ki­emelkedő volt a bányászati és a hozzá tartozó városfejlesz­tési program, a városias lakó­telep megjelenése. A gyön­gyösi csatornahálózatot, va­lamint a szennyvíztisztító te­lepet négy ütemben építették, 1962-1966 között. A vizesek Hatvanban és Hevesen Hatvanban 1900 előtt artézi kút nem üzemelt. A Deutsch Ignác és fia tulajdonában lévő cukorgyár vízellátásáról vannak iratok, me­lyek alapján 1900. szeptember 15-én kapott engedélyt az alispántól a vascső lefektetésére, hogy a kút vizét a jégtermelő helyre vihesse. 1910-ben került szóba először a vízhálózat építése. 1934-ben to­vábbi 22 artézi kutat létesített a város elöljárósága. Ezek 1950-ig természetes nyomással szolgáltatták a vizet, majd ekkor át kellett alakítani valamennyit kézi szivattyús kúttá. 1955-ben a város fejlesztése megkívánta, hogy megépítsék a Kossuth téri hidroforházat. 1958 és 1960 között Delelőn jelentős vízbázisra leltek, de annyira növekedett a fogyasztás, hogy 1974- ben újabb kutakat kellett fúrni. A városban a két nagy élelmiszer- ipari vállalat saját vízművel rendelkezik, ennek ellenére újabb ku­tatásokat kellett folytatni a prognosztizált városi fogyasztás kielé­gítésére. 1976-ban a Mátraaljai Szénbányák Vállalat fúrta a se- gélykutakat, és 1977-ben a vízmű teljesen automatizált rendszert épített ki. A szennyvíztisztító telep 1960 és 1964 év között épült. Heves és vonzásterülete városi méreteket öltött. 1958-ban csak részleges közművesítést lehetett tervezni. A teljes közművesítés 1970 évben indult meg. A 600 köbméteres víztorony impozáns lát­ványt és biztonságot nyújt a város lakóinak. 1968-ban építették a szennyvíztisztító telepet is, amelyet azóta bővítettek. (PR) Bükki forrásaink - Bizonyára kevesen tudják, hogy a varázslatos hegységben milyen értékes vízlelő helyek vannak. Baloldalt a Kökő- hegy és Tamáskútja közötti „vízesés”. Középen Árvái János a vöröskői forrásnál. Jobboldalt a jelenleg bő vizet adó imókői forrás. fotó: pilisy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom