Heves Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-13 / 61. szám
6. oldal Hírlap Magazin 1999. március 13., szombat Az ezüstkanalak merőfeje őrizte meg az ezüst 20 krajcárost Nemzeti ébredés csatavesztés után Vesztett vagy győzött a magyarság a világosi fegyverletétellel? Március 21-ig látható az egri várban az 1848/49-es forradalom és szabadságharc történetét és néprajzi utóéletét bemutató tárlat. A kiállítás anyaga április 2-től Hatvanban tekinthető meg. A márciusi események ünneplése előtt barangoltunk a Vármúzeumban látható tárlaton. Tárlatvezetőnk ezúttal Császi Irén néprajzkutató és Berecz Mátyás történész. Eufória és forradalom A tárlat első terme a forradalom és szabadságharc kirobbanásának kezdeti időszakáig vezeti vissza a látogatót. A március 15-i jól ismert események koronázzák meg hazánkban az előző évek polgári fejlődésének folyamatát. A nemzeti tizenkét pont Heves megyében kedvező fogadtatásra talált. Heves és Külső-Szolnok Vármegyében Egerben március 19-én gyűlést tartanak, ahol megalakítják a polgárőrséget, mely később a nemzetőrséget képezi. Ebben az időszakban keletkezett az az aláíróív, melyen gyöngyösi polgárok nevük és lakcímük feltüntésével jelzik: anyagilag is hajlandók hozzájárulni egy budapesti emlékmű elkészítéséhez, mely a március 15-én történteknek állítana emléket. Az elképzelés az ismert események miatt nem vált valóra, ám a nevek kordokumentumként ránk maradtak. E kiállítóvitrinben korabeli kokárda is mutatja a nemzeti eszmélést. Az eufórikus hangulatot idéző berendezés egyik értékes darabja a júliusi nemzetgyűlés dagerrotípiája. Az eredeti da- gerrotípia, amely egy korabeli litográfiáról készült, sajnos, tönkrement. A kiállításon egy reprodukció látható. A katonákat kérő Kossuth és az éljenző tömeg megörökítése így vált fotótörténeti érdekességgé. Csíky Sándor polgárőr ezredes parancskönyvében szintén régi egri nevek fedezhetők fel, köztük találunk egy Ringel- hannt is... Az egyház és a reform Az érseki központ forradalomhoz való hozzáállásáról meglehetősen kevés dokumentum maradt ránk. A katolikus egyház magatartása körül sok a tisztázatlanság. Az átalakulást - a polgári változtatások szükségességét érezve - ugyan támogatták, de a radikális reformok nem találtak egyhangú elfogadásra. Az események előtt egy évvel, 1847-ben Pyrker érsek meghalt, helyére a kormány Lonovics József Csanádi püspököt nevezi ki. (Portréja a kiállításon látható.) A kinevezés uralkodói megerősítése nem történik meg, s ezáltal az egri érseki szék gyakorlatilag betöltetlen marad a forradalom idejére az egri egyházmegyében. A közép- és kisebb beosztású egyházfik hűségesek március 15. eszméjéhez. Ezt bizonyítja, hogy Horváth Mihály hatvani prépost is indul a népképviseleti választáson, ám ekkor még nem jár sikerrel. Később azonban, a Szemere- kormány idején kultuszminiszter lesz. A sorozási jegyzőkönyvek tanúsága szerint jellemző, hogy több kispap és szeminarista is jelentkezik katonának. Nincs kompromisszum! A pákozdi csatát követően országszerte megindul a toborzás. Heves és Külső-Szolnok Vármegye adja a 26. honvéd zászlóaljat, amely a szabadságharc egyik legjelentősebb honvéd alakulata lett. Schlikk északi hadjárata és Kassa elfoglalása után Hevesben is érezhetővé válnak a harcok. E korszakot jól érzékeltetik a Puky Miklós (ez idő tájt Heves megye országgyűlési képviselője és kormánybiztos) nevével fémjelzett dokumentumok. Az újoncozás cseppet sem olyan romantikus körülmények között zajlott, mint hinnénk. Gyöngyös környékéről még zavargásokat is feljegyeztek, hiszen az egyszerű nép számára a toborzás rossz hírű fogalom volt. Ráadásul ennek időpontja egybeesett a szürettel is. A történelem gondviselése, hogy az egyesített támadás idejére befejeződnek a mezőgazdasági munkák, s az osztrák jelenlét Hevesben is érezhetővé teszi a háborús helyzetet. A hatvani és kápolnai csatát Than Mór-akvarel- lek mutatják, melyek a Nemzeti Múzeum tulajdonát képezik. Lenkey és Knézich A következő vitrin érdekes tárgyi emlékeket rejt. Knézich Károly díszszab- lyáján török motívumok ékeskednek, s ugyanitt látható a szemüvege, melynek eredete vitatott, bár a családi legenda úgy tartja, ezt valóban a hadvezér használta. Lonovics József drágakövekkel kirakott mellkeresztje és gyűrűje szintén érdekes színfoltja a kiállításnak. Lenkeytől tárgyi emlék nem maradt ránk. Katonaládája nyomtalanul eltűnt. Az ismert férfiak emlékei mellett három portré is segíti a szabadságharc hősei közti eligazodást. Zalár József a. Dam- janich-hadtest történeti jegyzője, Bugát Pál a Belügyminisztérium Egészségügyi Osztályának vezetője, s Vachot Sándor kormányhivatalnok ez időben. Mindhármukról az utókor utcát nevezett el. Bukás és emlékezés E terem utolsó vitrinje már a szabadságharc bukásának körülményeire utal. A Kossuth- bankók mellett számos egri szükségpénz is előkerült. Ebben az időben több város is kénytelen saját pénzt nyomtatni, hiszen a Kossuth-bankó- ból kevés készült. Knézich törött szablyája és az utolsó megyegyűlés jegyzőkönyve mellett három Kovács Mihály-kép is jelzi a nép bánatát. A Halott fiú című festményen az alkotó meglehetősen nagy merészséggel ábrázolja a piros, fehér, zöld színt, mely a nemzeti öntudat ébredését, a szabadság iránti vágyat mindennél erősebben fejezi ki. Az eszme tovább él A forradalom és szabadságharc eszmerendszere valójában a világosi fegyverletétel után erősödik meg. A néphagyományokban és a népművészetben megjelenik a nemzetiszín, a címer és a zászló. A következő kiállítóteremben már ezek gyűjteménye látható. A bélapátfalvi keménycserépgyár termékein felfedezhető az „Éljen Kossuth Lajos” felirat, a parádi üveggyár termékére címert mintáz, az ónodi kulacsra szintén címer kerül. Mindezek jelentőségét növeli, hogy a Rákóczi-féle szabadságharc után eme jelképek használatát megtiltották. Később, 1848-ban a 21. törvénycikk ismét nemzeti jelképekké nyilvánítja ezeket. Használatukat megtiltani nem lehet. így jelenik meg a címer a hímzett szűrgalléron, így születik meg a Kossuth-gyásznépvi- selet, melynek kendőjét „gyere haza kendőnek” is emlegetik. Kék alapon fehér mintáival Kossuth távollétére utal. A borotvátokon az „Éljen a nemzet” felirat olvasható, míg a mézeskalácsütőfán lovas huszárt ábrázolnak. Jellemző, hogy a nemzeti ereklyék megőrzésére mennyi furfangot találtak. A kétforintos Kossuth-bankó mintája keresztszemes hímzéssel Tardon a női ingvállakon, lepedőszéleken jelenik meg. Az ezüst 20 krajcárból kávéskanalat készítenek, a céhes hordót piros-fe- hér-zöldre festik, Kovács Mihály festő pedig ez idő tájt önarcképén Kossuth-kalappal ábrázolja magát. Szaporodnak a vásári kiadványok, ponyvák, kottáskönyvek, melyek a mai napig megőrizték a szabadságharc dalait, s a néphagyományokban is egyre több utalást találhatunk az 1848/49-es eseményekre. Egy előkerült levél Ennek a résznek különösen érdekes darabja egy levél. Értékét előkerülésének körülményei adják. Mivel hosszú időn keresztül a szabadságharcra utaló jelképeket tárolni, gyűjteni, eltenni nem lehetett, ezért ezt a darabot - melyet Kossuth írt alá - egy kép hátsó borítóján őrizték. Csupán 1977-ben kerül elő, amikor egy épület bontásakor felfedezték a relikviát... A tárlat végezetül képekben is felsorakoztatja a tárgyi emlékeket. A paraszti, polgári szobák berendezésének elengedhetetlen tartozéka volt a ’48-as kép. Ezeket tucatjával, megrendelésre gyártották, s némely szobát egészen az 1950-es évekig díszített. A sorozatgyártott „alkotások” értéke érzelmi fűtöttségében jelenik meg, mely a magyar nép szoros kötődését jelképezi a múlt század közepének eseményéhez. Ezeket az értő és figyelő szemek még mai is gyűjthetik, ha éppen vidéken járnak. Ugyancsak a már említett érzelmi túlfűtöttség jelenik meg Thorma János: „Aradi vértanúk” című alkotásán, melynek műnyomata látható Egerben. Készítője személyesen járt Aradon, ahol a még élő szemtanúk elmondása után festette meg képét. S hogy mi a valóság? Ezt a történészek feladata kideríteni. Egy azonban mindenekfelett tény: a magyarok féltett kincsként őriztek hosszú évtizedeken át mindent, ami valamilyen formában kötődött 1848/49 emlékéhez. Miként is tehettek volna másként? A nemzeti ébredést - még ha ezt tudatosan soha senki sem fogalmazta meg akkor így - ösztönösen is óvták és becsülték. Szuromi Rita A szűr gallérján a címer hímzése fedezhető fel fotó: perl Márton Egy mondatok a sajtószabadságról A magyar sajtó napja alkalmából a MÚOSZ felkéréssel fordult a szerkesztőségekhez: egy találó mondatban fogalmazzák meg, mit jelent ma számukra az a szó - SAJTÓSZABADSÁG. A sajtószabadság = transzpa- rencia, átláthatóság. (Bank és Tőzsde). „... a kormány bármi áron, minden eszközzel maga alá akarja gyűrni a legfontosabb médiákat. ” (Deutsch Tamás, Népszabadság, 1992. nov. 30., Beszélő). „Ahol nincs sajtószabadság, ott nincs szabadság. ” (Blikk). „Mindenek előtt az ember” (Duna TV). „A körkérdés megfogalmazásának ténye pontosan jelzi a sajtó szabadságának fokát: beszélhetünk, írhatunk róla! ” (Fejér Megyei Hírlap). „A sajtószabadság a mindenkori hatalom befolyásától mentes újságírás. ” (FEB). „A sajtószabadság a közélet szíve: ha ez a szív meggyengül, a demokrácia is elerőtlenedik, ha pedig elhallgat: az eredmény a demokrácia halála lenne. ” (Hetek). „Más megszorító szabályozást nem ismerünk, mint a közvélemény által gyakorolt cenzúrát. ” (Jefferson; Heves Megyei Hírlap). „A sajtószabadság nem egyenlő a szabadság sajtójával. ” (Kelet-Magyarország). „Csak az az újság szabad, amely kizárólag olvasóit, és nem a mindenkori hatalmat szolgálja. ” (Képes Újság). „Sajtószabadság: a hír győzelme a hatalom felett. ” (Kisalföld). „A sajtószabadság olyan, mint a nagylány tisztessége. Akkor van, ha nem beszélnek róla. ” (Kiskegyed). „A sajtószabadság az, ha minden nézet méltó nyilvánosságra találhat. ” (Kossuth Rádió). „A szabad sajtóban mindenki arról ír, amit fontosnak tart, s nem arról, amiről szabad. ” (Magyar Hírlap). „írj és mondj igazat - a sajtószabadságról is!” (Magyar Nemzet). „Illyések és pofonok különbözők, de: hol sajtószabadság van, ott szabadság van. ” (MaNcs). „Csak a jól fizetett újságírót nem lehet megvenni. ” (Metro). „A sajtószabadság éppoly nélkülözhetetlen része életünknek, mint amennyire a sport kell hogy legyen a modern ember mindennapjamak. ” (Nemzeti Sport). „A sajtószabadság mindig viszonylagos. Ezért van értelme küzdeni érte. ” (Népszabadság). „A sajtószabadságról 1999- ben sem mondhatunk mást, mint hogy: KÍVÁNJUK!" (Nógrád Megyei Hírlap). „Parlament és a sajtó között a közlekedőedények törvénye érvényesül, a szellemi és az erkölcsi színvonal egyforma magasságban helyezkedik el. A sajtót joggal nevezik a közállapotok tükrének, amelytől nem várhatunk többet, mint hogy hamisítatlanul visszaadja a képét azoknak, akik beletekintenek. ” (Pester Lloyd). „Sajtó, sajtos, sajtóreggeli, sajtószabadság, sajtószemle, sajtótájékoztató, sajtótörvény, sajtszag. (A nem kívánt rész törlendő.)” (Pesti Est). „Felháborodni nem személyes sérelmekért, elvi alapon lehet. A sajtószabadság a jó szándék közzététele, én’ényesí- tésének lehetősége. Sajtószabadság ott van, ahol nem az üzleti szempontok és a hallgatott- sági-olvasottsági mutatók fontosak. ” (Petőfi Rádió). „A sajtószabadság a lehetőség és a felelősség egysége: fent és lent." (Somogyi Hírlap). „ Objektív, önkontrolion működő hiteles tájékoztatás. ” (Story Magazin). „A sajtószabadság jó dolog, de nem könnyű elviselni. ” (Új Néplap). „Sajtószabadság? Ha a sajtót nem küldik (kénvszer)sza- badságra.” (Vasárnap Reggel). „A toliforgatóktól a hatalom szereplői gyakran azt várják el, hogy kizárólag a tőlük hallott vagy általuk megmagyarázott tényeket adják közre, holott az újságírás a második évezred végén is lényegesen több ennél. ” (24 óra). „Igazat mondani könnyű, csak elhitetni nehéz. ” (168 óra). .S***^Xfils**'' - oftiasú" (Hödpflt V Kuratórium < fclügyelíbizollság SZÓVAL -99 1999. március 14.- Magyar Újságírók Országos Szövetsége
