Heves Megyei Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-06 / 31. szám

„Látszott* hogy a Fidesz győzni fog” A leköszönt gyöngyösi MSZP-elnök nem akar a fiatalok útjába állni Rajki Sándorné: „A gyereket el kell engedni” fotó: ötvös imre Rajki Sándorné szerint a fia­tal politikus-garnitúra igazá­ból akkor tanulja meg, mi a dolga, ha nincs az útjában senki olyan, aki „úgysem tudja megállni, hogy ne szól­jon közbe”. Az MSZP ko­rábbi gyöngyösi elnöke, me­gyei alelnöke főként emiatt döntött úgy nemrég, hogy pártjában nem vállal többé vezető szerepet. Raj kíné a rendszerváltás óta aktív sze­replője volt a megye közéle­tének, s igazából most sem vonult vissza, ha figyelembe vesszük, hogy ő a Mátrai Erőmű Rt. villamos szakszer­vezetének titkára.- Harminc éve dolgozom itt, az erőműben, s húsz évvel ezelőtt lettem az akkori MSZMP helyi pártbizottsági titkára. 1988 no­vemberéig töltöttem be ezt a tisztséget, akkor a rendszervál­tásnak köszönhetően a pártve­zetésben is nagy változások tör­téntek. Gyakorlatilag a mai gyöngyösi MSZP-sek azok, akik kértek, hogy vállaljak ve­zető szerepet, s aztán egy viha­ros küldöttértekezleten meg is választottak. Ez akkor még mindig MSZMP volt, nagyjá­ból rá egy évre jött létre a Ma­gyar Szocialista Párt. Több mint háromszáz fővel alakítottuk meg a városi szer­vezetet, hellyel-közzel most is ekkora a létszám. Barátilag és emberileg is nagyon közel ke­rültünk egymáshoz, s a kapcso­lat szerencsére azóta sem rom­lott meg. A legutóbbi, menet­rend szerinti tisztújításon azon­ban már nem vállaltam a jelö­lést.- Nemcsak gyöngyösi, ha­nem megyei MSZP-vezetőként is ismertté vált a neve...-A megyei szervezet veze­tőségében végig benn voltam, 1995-ben alelnöknek is megvá­lasztottak, még Kalmár Péter idejében. Maradtam aztán ak­kor is, amikor Sós Tamás lett a megyei elnök. Ezúttal azonban már ide sem jelöltettem újra magamat. Ha úgy tetszik, most döntöttem el, hogy az operatív vezetési munkában már nem akarok részt venni.- Miért nem? Elfáradt?- Általában úgy vagyok ez­zel, hogy ha valamilyen feladat az utamba kerül, el szoktam vállalni, s akkor aztán komo­lyan mérlegelem minden egyes fontos alkalommal, hogy ér­demben tudom-e még ezt a bi­zonyos dolgot csinálni, van-e a munkámnak eredménye, akik­kel együtt dolgozom, azok fel­tétlenül bíznak-e még bennem. Esetleg történt-e körülöttünk, a környezetünkben olyan válto­zás, amihez az én képességeim már nem elegendőek, amihez az addig megszerzett tudásom már nem aktuális. Azt mon­dom, hogy most körülbelül itt tartunk. A tavaly májusi parla­menti választáson engem már nem lepett meg a Fidesz, két hónappal a voksolás előtt akár fogadni mertem volna rá, hogy az MSZP ezt a versenyt elve­szíti. Erezhető volt, hogy nagy versenytárs bukkant föl, de ezt az MSZP nem vette észre, egé­szen másfelé hadakozott, más irányba jelölt ki célokat. Na­gyon látszott, hogy a Fidesz győzni fog.- Ezek szerint Ön most át­adja a terepet a fiatalabbaknak. Azoknak, akiknek a tudása ma is aktuális lehet...-Igen. Ez nem azt jelenti, hogy én nem volnék képes még évekig valami értelmes dolgot csinálni, viszont éppen a saját tapasztalatomból tudom, hogy a lehetőséget ügy kell megadni egy fiatalabb garnitúrának, hogy ne legyen az útjában senki olyan, aki úgysem bírja meg­állni, hogy ne szóljon közbe. Úgy láttam, hogy az én képes­ségem, tudásom nagyjából ed­dig tartott. Azt szeretném, hogy azok a fiatalok, akik a gyön­gyösi szervezet vezetőségébe bekerültek, most kínlódj ák vé­gig ugyanazt, amit mi kínlód­tunk. Mert egyébként hiába adunk helyet nekik, hiába mondjuk, hogy te csináld ezt, csináld azt, igazából akkor ta­nulják meg a dolgokat, ha ma­gukra vannak utalva. Az ember valameddig nevelgeti a gyere­két, de aztán el kell engednie.-A helyzet annyiban mégis­csak furcsa, hogy Ön nem a má­jusi, vesztes parlamenti válasz­tás, hanem az MSZP számára a megyében és Gyöngyösön is nagy sikert hozó önkormányzati voksolás után távozik.- Ha októberben helyben el­veszítjük a választást, akkor is ugyanez a döntésem. Erlelge- tem körülbelül három éve. Eb­ből a szempontból teljesen mindegy, hogy győztünk vagy veszítettünk. így azért kétségte­lenül jobban esik nekem. Va­lamennyire bizakodtam az ősz­szel. Azzal sikerült nyernünk, hogy Gyöngyösön emberi vi­szonyok vannak az egymáshoz világnézetben közel álló pártok és emberek között. Ez az MSZP-re és az SZDSZ-re min­denképpen igaz. Nagyon örül­tem neki, amikor a választás előtt végül is egyazon napon kerestük meg egymást.-Az utódja felől nyugodt? Mint ismert, Hiesz György honatya került a városi elnöki posztra.- Az ember folyton aggódik, azt gondolja, hogy az volt jó, amit ő csinált. Ha az újak nem úgy csinálják, akkor pedig azt hiszi, hogy nem jól teszik. Ép­pen ezért feléjük sem megyek. Egy darabig semmiképpen sem. Vannak bizonyos dolgok, ame­lyek engem érdekelnek, lehet, hogy bizonyos feladatokat majd elvállalok. De egyelőre egy elnökségi ülésre sem aka­rok bemenni, mert meg fogják kérdezni, hogy miként látom ezt vagy azt. Ne kérdezzék. Csinálják.- Visszatérve a megyéhez, országos összehasonlításban az MSZP talán Hevesben szerepelt a legjobban az önkormányzati választásokon. Ön minek tulaj­donítja ezt?- Megmondom őszintén, számomra meglepő volt az eredmény. Amikor összeállt a megyei közgyűlési listánk, gondoltam, hogy sokan beke­rülhetnek a testületbe, de hogy az együttműködést sikerül úgy alakítani, hogy az MSZP adja az elnököt, azt nem hittem volna. Úgy tűnik, nem csinálják rosszul. Másként és jobban, mint korábban, az előző négy évben, amikor mi magunk sem tudtuk, hogy most akkor hata­lomban vagyunk-e, vagy ellen­zékben. Ma viszont el lehet mondani, hogy az MSZP és az SZDSZ irányítja ezt a közgyű­lést, és normálisan együttmű­ködnek más pártokkal.- Lesz arra esélye az MSZP- nek, hogy legközelebb országo­san is legyőzze a Fideszt?- Nem lehet úgy megvál­tozni, hogy az ember nem tud teljesen őszintén szembenézni saját magával. Lehetőleg gyűlö­let nélkül, de az ellenfeleket is minősíteni kell. Az MSZP még nem tart itt, ami egyelőre ért­hető. Nem tartok attól, hogy a baloldali gondolkodás kiir- tódna, abban is hiszek, hogy az MSZP jelentős szerepet tölthet be a jövőben, de a Fidesszel versenyezni nem egyszerű do­log, mert meglehetősen szokat­lan a harcmodora. Igazából a koalíciós partnerei sem képesek ezt kezelni. Úgy vélem, a Fi­desz azt az oldalt meg fogja „enni”, még akkor is, ha az FKGP nagy falat. A másik ol­dalon az MSZP egyedül van, s remélem, hogy az SZDSZ nem tűnik el a palettáról. De még így sem mernék arra esküdni, hogy a szocialisták 2002-ben győzni fognak. Rénes Marcell A Bálint-nap legendája Minden a szerelem körül fo­rog: a Bálint-nap hagyomá­nyának kialakulása is. Csaknem kétezer esztendővel ezelőtt a vigasságokért rajongó rómaiak február közepén tar­tották a lupercaliát. Ä római erdőisten, a farkas alakjában elképzelt Faunus asszonyát, Luperca istennőt dicsőítették ezen az ünnepen. Faunusról tudni illik: féktelen, kifogyha­tatlan szerelmi erővel rendel­kezett, s tőle várták a latinok a rossz szellemek elűzését is. A lupercalia egyszerre volt gngesztelő és tisztulási ünnep. Faunus papjai, a lupercusok csaknem mezítelenül (sze­mérmüket kis bőrkötény fedte) körbefutották Róma legősibb magját, a Palatinus-hegyet. Az áldozatként levágott bak­kecske bőréből hasított szíjak­kal minden útjukba kerülőre rácsaptak, hogy kihajtsák be­lőle a bajt és a gonoszt, az asz- szonyokból meg a termékeny­séget akadályozó, a szülést ne­hezítő szellemeket. A szertartás végén, még azon a napon ünnepelték Juno istennőt, a házasélet, a házi béke védelmezőjét. Olyankor minden, eladósorban lévő lány nevét felírták, és egy fado­bozba rakták, ahonnan a fiúk sorra kihúzták. Akit a sors ek­ként melléjük rendelt, azzal a március 1-jén (Mars születés­napján) kezdődő új évben már együtt járhattak. A véletlen- szerű kapcsolat gyakorta sze­relemmel, házassággal végző­dött. E hagyományban gyöke­rezik a szerelmesek napja. Bálintot pedig a terjedő ke­resztény vallás emelte a szere­tet napjának középpontjába. A 268-ban született umbriai püs­pök, a későbbi Szent Valentin (azaz Bálint) a gótokat a biro­dalomból kiűző Claudius ró­mai császár börtönében síny­lődött, s a börtönőr vak leá­nyának a hit segítségével visz­szaadta a látását. Mielőtt Kr. u. 270. február 14-én „keresztény fondorlatok és üzelmek” miatt izzó vasrácson kivégezték, le­velet küldött a lánynak: „Bú­csúzik Tőled a Te Valentinod. ” Azóta reá emlékeztet Valentin (Bálint) napja. A római szokások a közép­korban más országokba is elju­tottak: az angolok már 1446- ban megünnepelték ezt a na­pot. Az 1700-as években diva­tossá váltak a Valentin-verses- kötetek, a XIX. században pe­dig már üdvözlőkártyát is küldtek egymásnak az embe­rek. Magyarországon 1990- ben éledt fel e jeles nap meg­ünneplése. (FEB) Homály a NAT körül • • O t és fél éves lányom hetek óta iskolalázban ég. Szeptember­től már nagyon szeretett volna beülni a padba az elsősök közé. Engedve a naponta ránk nehezedő nyomásnak, hisztinek, végül is elvittük egy iskolaérettségi vizsgálatra. Gondoltuk: ha a szakember is úgy látja, ősztől a hátára akasztjuk az iskolatás­kát, hadd vágjon bele. Őszinte megnyugvásunkra a pszicholó­gus azt tanácsolta a teszteket követően, várjunk még egy évet. Hadd váljon magabiztosabbá, s ne kurtítsuk meg a felhőtlen gyermekkort, ha nem muszáj. A gyermek - ha nehezen is - de beletörődött a sorsába. Azt hiszem, jól jártunk valamennyien, csemete és szülő egy­aránt. Olvasom ugyanis a NAT körüli legújabb fejleményeket. Az oktatási tárca által indított nagy vizsgálódás ugyanis végleg megerősítette azt, amit már egyébként is tudott mindenki: a NAT és a közoktatási törvény módosításra szorul, méghozzá minél hamarabb. A pedagógusok többsége az első pillanattól kétkedve fogadta a Nemzeti Alaptantervet, sokan pedig határo­zottan ellenezték ennek bevezetését. Ennek ellenére beindult a program, amelynek eredménye­ként ma ahány iskola, annyi tanterv. Az elsősök heti terhelése tovább nőtt, nem is beszélve a hetedikesekéről. A tanároknak idejük sem volt a felkészülésre, a váltásra, így valóságos káosz alakult ki az oktatásban. A szakminiszter sze­rint a zavar megszüntetése érdekében még márciusban a Parla­ment elé terjesztik a közoktatási törvénnyel kapcsolatos javasla­tokat, s a tárca két héten belül nyilvánosságra hozza elképzelé­seit a tantervkérdésről. M indebből egy öt-hat éves gyermek egy szót sem ért, a ve­lem hasonló dilemmában lévő szülőknek azonban nein árt egy kis megerősítés: jól döntöttünk, amikor gyermekünket meggyőztük, hogy várjon még egy évet. Nemcsak azért, mert érettebbé válik ez alatt az idő alatt, hanem azért is, mert talán egy esztendő elteltével eloszlik a NAT körüli homály is. Barta Katalin Test a testben leletemben egyszer álltam színpadon. Egy farsangi mulatsá- Lhgon osztályunk megpróbálta illusztrálni a műtők hangula­tát. En voltam a beteg. Hálás szerep, csupán egy mondatot kel­lett megjegyeznem. Az akkor így szólt: „A múltkor egy csipeszt találtak bennem. Most egy kendőt. Mi jöhet még?” A finálén persze mindenki nevetett. Akkor a nézőtéren ülő alsósok még nem sejtették, hogy húsz év múlva ez a poén a nevetség nélküli, komoly valóságot hozza majd életközeibe. A héten döbbenten hallottam, hogy a miskolci kórházban egy 77 éves férfiból két telefonkönyv nagyságú törlőkendőt operál­tak ki. A bácsi nem tesz feljelentést. Miért is tenne? Lehet, pár év múlva újra a műtőasztalra kerül, s akkor nem lesz mindegy, hogy a kórházzal és az orvosaival szemben álló peres félként kezelik, vagy a problémák felett szemet hunyó, kiszolgáltatott idős bácsiként. Csakhogy a műtöttnek a kórházzal szemben ta­núsított lojális magatartása bennünket nem nyugtatott meg. Hi­ába a kórház hivatalból adandó válasza: ez a beavatkozás koc­kázata. Mert például, ha egy kőműves házat épít, s kifelejti a habarcsból a cementet, aminek következtében összedől a ház, az vajon építészeti műhiba-e? Ha a konyhafőnök romlott húsból főzi a gulyást, ha szalmonellás lesz az étel, az vajon a konyha- művészet kockázata-e? S ha a menyasszonyról leszakad a mese- szép esküvői ruha, az a szabászat rizikója-e? Hát persze hogy az. De akkor miért kellene elfogadnunk azt a sekély es magyará­zatot, hogy az idegen, életre veszélyes testek bentfelejtéséért senki sem felelős? Tó lenne még mindig hinni, hogy ez is csak színpadi tréfa. Am U akkor, amikor hallottunk már elcserélt gyerekről, a folyosó lépcsőjén szülő asszonyról, gumiszobába zárt betegről, bezárt ajtó mögött elhalálozott páciensről, van-e még kedvünk ne­vetni? A betegség, a műtét ezek ellenére is rémséges. Akkor pe­dig főként az, ha az utóbbi évek történései nyomán úgy érezzük: bármikor egy színpadi tragédia részesei lehetünk. (szuromi) HÍR(TELEN)KÉK. Az MDF XIV. tisztújító országos gyűlésén nagy többséggel vá­lasztották meg a párt elnökévé Dávid Ibolyát. így lesz Dávidból Góliát... * Az oroszok egyre nagyobb többsége szerint megérett az idő arra, hogy eltemessék Lenint. V. Iljics: „Hová fajult a világ, tovarisi, egyszer még sírba visztek...!” * Az FKGP elnöke szeretné elérni, hogy a köztévé politikai és hírműsorait felügyelő alelnöki tisztségbe Feledy Péter helyett Szenes Andrea műsorvezető-riportert nevezzék ki. Torgyán nem feledi Andreát... * Negyedik lett a prágai jégtánc Európa-bajnokságon a 17 éves Póth Diána. Ez aztán a Póth-cselekvés... * Az AIDS-t okozó HIV-vírus - mint azt most amerikai-brit és francia tudósok megállapították - a közép-afrikai őserdőkben vadon élő csimpánzok egyik alfajáról terjedt át az emberre. Miközben lemászott a (családifáról. (szilvás)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom