Heves Megyei Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

Vasárnap Reggel 7. szám

Éjjel fél tizenket­tő. A rendőrjárőr Hort belterületén köröz. Hirtelen felbukkan az úton egy taxi, kivágódik az ajtaja, egy férfi kiveti magát belőle. A rendőr­autó előtt landol. Hamarjában kiderül, a taxi tulajdonosa az életét menti. A két tovarobogó petőfibányai tizenéves elhatá­rozta, meg­szerzik a hatvani vállalkozó járművét. Akár azon az áron is, hogy megölik. Kést szegeztek a torkának, elvet­ték 500 forintját, s kiszállították a sofőrülésből. Szerencséje volt, hogy pont arra cirkált a hatósági kocsi. A fiatalembere­ket röviddel ez­után Szűcsi hatá­rában feltartóz­tatták. Ellenük rablás bűntette miatt folytatták le az eljárást. Az­óta már bírósági ítélet is szüle­tett. Hál’ isten­nek, a taxi gaz­dájának ekkor nem esett biya. Ám az elmúlt években a sze­mélyfuvarozók közül többen is áldozatául estek támadásoknak. Meddig maradhat ez az áldatlan állapot? Taxit vagy életet! 1999. február 14. Közelről Harmadik oldal Az egri City Taxi Egyesü­let társelnöke, Sóskúti László 1980-tól rója autójá­val az utakat. Szerencsés­nek mondhatja magát, mert őt még nem érte sem­miféle bántódás.- Kisebb inzultus persze elő-előfordul - emlékezik az elmúlt időkre -, ám ezek célja nem az autó vagy a bevétel megszerzé­se volt. Amiatt tűzött össze a taxis utasával, mert utób­bi például összepiszkította a kocsiját. Ha emlékeze­tem nem csal, egy esetről hallottam: Egerszalók ma­gasságában ketten pró­báltak erőszakoskodni a Volán-taxis kollégámmal, ő azonban erélyes fellépé­se révén könnyedén elhárí­totta a támadást.- Mikortól vált szüksé­gessé, hogy a személyfu­varozók elgondolkozza­nak azon, miként védjék meg magukat?- Ez a gondolat a ‘90-es évek elején merült fel. Az utóbbi években sajnos el­szaporodtak az olyan ese­tek, amelyeknek taxisok voltak a szenvedő alanyai vagy az áldozatai.- A szakmához tarto­zók lobbyztak is amellett, hogy alanyi jogon kap­hassanak önvédelem céljára maroklő­fegyvert. Elégsé­ges védekezés le­het-e ez Ön sze­rint?- Én nem javas­lom egy taxisnak sem a lőfegyvert vagy a gázspray t mert ez inkább csak arra csá­bíthatja a hát­só szándékkal kocsiba ülő utast, hogy meg­szerezze ezeket az eszközöket Amúgy roppant korlátozott az idő és a lehe­tőség arra, hogy táma­dás esetén a taxis a még bir tokában lévő eszközö­ket is támadója ellen le­gyen képes fordítani.- Akkor mi lenne a megoldás a biztonságos taxizáshoz?- Egyértelműen a klasz- szikus nyugati módszer. Azaz, golyóál- ni, hogy nagyobb autókra ló üveggel kel- cserélhessük a géppar- lene a vezető- kot. Csehországban példá- részt leválasz- ul a taxis beszerzési áron tani az utas- kapja a nagyméretű nyuga­tértől. Erre ti autókat, Németország- azonban ma ban óriási kedvezménnyel Magyarországon nincs vásárolhatják meg. Nálunk mód. Egyrészt a járműpark arra sem adtak lehetősé- olyan autókból áll, ame- get, hogy ilyen kocsi he­lyekben nincs elég tér egy szerzésénél legalább az ilyen vá- áfát vissza tudjuk igényel- laszfal ki- ni, mint más vállalkozó. Milyen típusú autó­kat lenne érdemes beszerezni? alakítá­sára. Másrészt a kollégák­nak kellő anyagi erő sem áll rendelkezésükre, hogy beépítsenek ilyet. Még annyit sem tudtunk elér­- Például Volkswagen Passatot. Az is előrelépés lenne, ha mindenki szá­mára elfogadható taxis tarifarendszert dolgozná­nak ki. így a forgalom nö­vekedésével az anyagi le­hetőség is nagyobb lenne a megfelelő járművek meg­vételére.- Mindebből az követ­kezik, hogy az egyedül üdvözítő módszer egyfaj­ta megelőzés lehet...- Valóban, az utas­felvételnél nagyon fontos a jó értelemben vett em­berismeret. Fel kell tudni mérni, mi várható. Per­sze, nehéz ezt megítélni, de például megoldás lehet a fuvar elutasítása, ha az utas bizonytalan úticélt jelöl meg, vagy egyéb olyan megnyilvánulásai vannak, ami alapján meg kell gondolni, elvisszük-e. Hangsúlyozom, Egerben ez nem jellemző. Ezzel együtt is egyesületünk közgyűlésein ez rendsze­resen téma.- Hogyan fogadják a más tájakról érkező, ta­xistámadásokról szóló hí­reket?- A lőfegyvertartás lehetőségeivel foglalkozó 115/91. számú Kormányrendelet szabályozza, hogy kik kaphatnak alanyi jogon, önvédelmi céllal maroklőfegyvert - említi érdeklődésünkre Tóth László r. alezredes, a Heves Megyei Rendőr-főkapi­tányság igazgatásrendészeti osztályának vezetője. - Közöttük szerepelnek az országgyűlési képviselők, az ügyészek, a bírók, az államtitkárok, a miniszterek, a fegyveres testületek tagjai és a polgármesterek. A jogszabály a taxisokról nem tesz említést. Van egy olyan kitétele is, hogy kaphat maroklőfegyver tartásá­ra engedélyt az az állampolgár is, akinek a tevékeny­sége miatt az élete, testi épsége fokozott védelmet igényel, s ezt a rendőrség is így ítéli meg.- Mivel a taxisok ma sem jár alanyi jogon ma­roklőfegyver, ez azt jelenti, hogy a rendőrség nem ítéli védelmet igénylőnek a munkájukat?- A kérdés az, mennyire jogosultabbak ők erre, mint bármely más vállalkozó, aki kocsival járja éj­jel-nappal az ország útjait? Indokolt lenne például azoknak is, akik éjjel járnak árut szállítani, vagy nagy buszokkal nagyobb utakra vállalkoznak.- S ha nem maroklőfegyverről, hanem más esz­közről lenne szó?- Ha közülük többen valóban fél­nek, azt támogatnám, hogy gáz­vagy riasztófegyvert tarthassa­nak maguknál. Előbbihez fegy­verismereti vizsga és megszerzé­si engedélyt kell kérniük. A gázspray-hez ugyan nem kell enge­dély, de csak itthon kereskedelmi forgalomban lévőt vehetnek igénybe.- Hidegfegyverekről lehet-e szó?- Kormányrendelet írja elő, melyek azok az eszkö­zök, amelyek a közbiztonságra különösen veszélye­sek. Ezek közé tartoznak a boxerek, a nun-csakuk, a baseball ütők, a pillangókések, a dobócsillagok, a gumibotok, az elektromos sokkolók, a 8 centimé­ternél hosszabb pengéjű szúró- és vágószerszá­mok. A vita amiatt dúl, hogy a taxis kocsijának utas­tere közterületnek minősül-e, illetve az autója közfor­galmi közlekedési eszköz-e. Előbbi esetben ugyanis az említett eszközök nem tarthatók és nem használ­hatók.- Mindent egybevetve: akkor marad a taxisok ki­szolgáltatottsága az esetleges támadóknak?- Aláírom, nincsenek könnyű helyzetben. Különö­sen éjszaka nem. Ugyanakkor az is igaz, hogy egy esetleges támadáskor bizony - akár van önvédelmi eszközük, akár nincs - nem sok idejük és lehetősé­gük van arra, hogy megóvják a saját életüket az előre felkészült támadóval szemben.- Vegyes érzelmeket vál­tanak ki bennünk. Egy mi­nimális százalékban saj­nos a taxis viselt dolgai is közrejátszanak az efféle esetekben. A többségnél azonban általában anyagi haszonszerzésről van szó. Ezek a történetek mindannyiunkban aggo­dalmat keltenek. Talán ennek is betudható, hogy most formálódik a City Ta­xisok Országos Szövetsé­ge. Ez az egyedüli cég, amelyik hazánk több váro­sában tevékenykedik. A fő­városban már létrejött a szervezet, a többi régióban heteken belül megalakul. A debreceni, az egri, a nyíregyházi és az ózdi city- sek összefogásával engem bíztak meg. A cél egymás segítése, nemcsak a fuvar­ban vagy a reklámozásban, hanem a tapasztalatok át­adásában is. Azt azért hoz­zá kell tennem: a cityseket az egész országban na­gyon kevés támadás érte. Ez nem véletlen, hiszen a City 1982-ben alakult, az­óta folyamatosan műkö­dik, s komoly szervezett­ség, szigorú rendszabályok jellemzik. Szalay Zoltán Coloratur-szoprán - bólogatnak a hozzáértők. A kifejezés a legmagasabb és egyik legritkább női hangfekvást Jelöli. A magamfajta azonban legfej|ebb azért hümntög el­ismerően, nehogy kitudódjon a zenével kapcsolatos antagonlsztlkus viszonya. Még szerencse, hogy nővére Jóvoltából összetalálkozom Tétpál Szilvivel, akinek a zene el­érhetetlen fellegeiben való kalandozás oly természetes, mint a zuhanó repülőgépen ülő ateistáknak az Isten ve Szilvia - ki látott ilyet? - a „nor­mális” beszélgetés során „alt­ban” cseveg. Szemrevaló ifjú hölgy létére kifejezetten mély a hangja. Csakhogy nem ezért érde­mes szemmel - bocs, füllel - kí­sérni pályafutását! Nem ezért figyelt fel rá - a Bajza József Gimnáziumban - Szabó Éva zenetanár sem, aki elsőként ta­nácsolta a 16' éves csitrinek, hogy hallgattassa meg magát. Szilvi - aki legfeljebb a diák­énekkarban jeleskedett, na meg otthon, a fürdőkádban, midőn nővérével együtt süvöl- tötték, hogy Én vagyok a, én vagyok a kunsági fi - úgy gondolta, miért is ne. Először Pechan Kornélhoz, a jó nevű karmesterhez ment, aki biztat­ta; aztán Baghy Emília, az is­mert zenetanár következett, egyévi kemény gyakorlással és magánórákkal, mígnem men­tora elérkezettnek látta az időt, hogy a leány beiratkoz­zon egy „testhezállóbb” műin­tézménybe.- Még akkor sem hittem iga­zán, hogy rejlik bennem „né­mi” talentum - meséli Szilvi, amikor feleleveníti a drukkot, ami a Szent István Király Ze­neművészeti Szakközépisko­lába való felvételijét kísérte. Itt is Baghy Emília szárnyai alatt folytatódott a képzés.- Ez olyan iskola, ahol ha­mar bedobják az embert a mély vízbe - mondja. - Szín­padi szerepek során sajátít­juk el a tudnivalókat. Közre­működtem három operában, oratóriumok előadásában. A já­ték segített a zenekarral való összhang megtalálásában is. Jót nevetünk, amikor első fellépése kerül szóba. A darab a Hamupipőke, a nézőtéren hatalmas tömeg. Szilvia tün­dérlány. A kulisszák mögött remegő térdekkel várja, hogy színre léphessen. Észre sem veszi, hogy az Operaházból kölcsönkért jelmezének alsó része felakadt. A pódiumon deréktól lefelé mindössze lenge tüli takarja. A díszletek mögött állók kézzel-lábbal mu­togatnak, mindhiába. Végig- énekli a felvonást, a közönség legnagyobb örömére.- A nézők azt hitték, a sze­repemnek megfelelően va­gyok egy szál bugyiban - de­rül évek múltán az akkori jele­netén. Ugyanezen az előadáson esett meg, hogy a rendező azt kérte a mostohatestvérektől - csupa kezdő színésztől -, szórjanak magvakat Hamu­pipőke lábai elé. A hintés Tündérlány a színpadon nyomán a legtöbb lencse a zenekari árokban kötött ki; a fúvósoknak meg kellett állni­uk, hogy megtisztítsák hang­szereiket.- Egyszer egy zongoristával és egy klarinétossal Bukarest­be küldtek a fiatal művészek nemzetközi versenyére - foly­tatja élményei felidézését. - Odaérve derült ki, hogy nem­csak zenélni kell, hanem táncolni, sőt szavalni is, mégpedig - románul. Egy éj­szaka összehoztuk a műsort: a klarinétossal a zongorista muzsikájára rock and rolloz- tunk, sőt egy Blaga-verset is bemagoltam. A zsűri - amely­ben szakmabeliek és nagykö­vetek is voltak - a Külügymi­nisztérium díjával jutalmazta produkciónkat. Szilvi két éve járt a „konzi- ba”, amikor elhatározta, hogy­megpróbálkozik a Graz-i Ze­neakadémiával. Dalokat, ári­át kellett előadnia. Első neki­futásra felvették.- Büszke vagyok rá, hogy Európa egyik legrangosabb ze­nei intézményében képezhe­tem magam olyan tanárok se­gítségével, mint Helga Müller Molinari - mondja komolyan. - Operaénekes szeretnék len­ni, mert a színpadi játék segíti leginkább a zene közvetítését. Szilvia mindenkiben talál olyan értéket, amit ő maga is szeretne megtanulni. Ha ked­vencet kellene válasz­tani, a „szakmából” Miklósa Erikát nevez­né meg. Persze, az egyéb ze­nés műfajok sem áll­nak távol tőle. Kedveli a dallamos muzsikát, amelyeknek a szöve­gük is értelmes. Adott esetben - például házi­bulikon - szívesen táncol a régebbi slá­gerekre. Innen már egyenes az út a csillagokig - mondom kishúgát di­csérve Tótpál Áginak, aki a Hatvani Rendőr- kapitányság sajtórefe­rense. Ékelődve hozzá­teszem: - Meglásd, ha­marosan eljön az idő, amikor úgy emlegetnek téged, mint Szilvia nővérét.- Úgy legyen - hajt fejet Ági, ahogy az %gy jó testvértől elvár­ható. Tari Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom