Heves Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
Vasárnap Reggel 1. szám
Anyu nem is az én anyum?- Nincsenek emlékeim az óvodás koromról. Amennyire fel tudom idézni a múltamat, csak azt mondhatom, nem volt rossz gyerekkorom - meséli Gergő.- Szeretetet kaptam, és mindenünk megvolt.- Esténként mondott meséket anyukád?- Biztosan. Erre sem emlékszem.- Akkor beszélj az iskolás éveidről...- Segített anyu a tanulásban. Kitűnő voltam hatodikig. S akkor lementem a pincébe, és hivatalos papírok akadtak a kezembe. Mindent elolvasok, azokat is végigböngésztem. Akkor tudtam meg, hogy elváltak a szüleim. A bíróság az édesanyámnak ítélt, de ő lemondott rólam. Senkinek sem szóltam, mire jöttem rá. Csak a nővéremnek, aki a féltestvérem. Apám első házasságából született (én a másodikból), de rendszeresen találkozunk.- Miért nem beszéltél erről apáddal, vagy eszerint a mostohaanyáddal?- Úgy éreztem, hogy becsaptak, hazudtak nekem.- De szerettek...- Mégis. Egészen addig a napig azt hittem, anyu fia vagyok. A szülei is úgy tettek, mintha az unokájuk volnék.- Hogyan derült ki, hogy ismered a titkukat?- Néhány héttel később elárulta a nővérem apunak. Ő leültetett, s azt mondta, úgy tervezték anyuval, hogy majd akkor beszélnek velem erről, ha nagyobb leszek, s megértem.- S te akkor ezt megértetted?- Valami összetört bennem. Csavarogni, játékgépezni és cigarettázni kezdtem. Állandósultak a veszekedések. Durvaságokat vágtam anyu arcába, s amikor megütött, visszaütöttem. Az évek során annyira elmérgesedett a kapcsolatunk, hogy idén novemberben azt mondta apu, költözzek el.- Tizenhét évesen, középiskolásként?- Igen. Fizetik az albérletet, zsebpénzt is kapok, csak legyen végre béke. Senkinek sem használtak a cirkuszok. Nekik se, nekem se, és az öcsémnek, a húgomnak se, akik féltestvéreim. Akik anyu édes gyerekei.- Igazságtalan vagy. A beszélgetésünk elején azt mondtad, hosszú évekig semmit sem vettél észre. Gondolom téged is babusgatott, aggódott érted, megvédett, ha valaki bántani merészelt...- Tudom.- Nem rossz nélkülük?- De.- Nem ismerem őket, de úgy hiszem, te is hiányozhatsz nekik...- Lehet...- Nem tudnál megbocsátani, ha egyáltalán van miért?- Már megbocsátottam.- Akkor miért nem mégy vissza?- Apu szerint is nekem kellene megtennem az első lépést, de képtelen vagyok. A büszkeségem...- Ha anyu hívna, mennél?- Igen.- Es nem éreznéd úgy, hogy legyőzted? Hogy te nyertél?- Tudom, hogy nyernék. Mert hiányzanak, s jó volna otthon. De nem hinném azt, hogy ezzel legyőztem őt.- Szerinted, ha ezt olvasná, változna a helyzetetek?- Szeretném. Veszek az újságból egyet, és elküldöm neki. Négyessy Zita 1999. január 3. Ünnep után: nincs kötelező cserebere Munkatársaink az ünnep előtti napokig vizsgálták a karácsonyi áruválasztékot, különösen a szezoncikkeknek - például a karácsonyfaégőknek, szaloncukroknak és édességeknek - szenteltünk kitüntetett figyelmet - közölte a bevásárlási roham utolsó pillanataiban Bisz- triczki László, a Heves Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztó- védelmi Felügyelőségének igazgatója. A fogyasztóvédők fokozott ünnep körüli vizsgálata során ellenőrizték a piacokat és a kitelepült árusok kínálta termékeket, azok értékesítési körülményeit. Nem volt alaptalan az áttekintés, ugyanis idén is többféle, engedély nélküli balesetés életveszélyes, kalóz karácsonyfaégők kerültek forgalomba. A megyében is több helyen - elsősorban az utcai forgalomban - felbukkantak e portékák. Gyöngyösön a felügyelőség munkatársai le is foglaltak ilyen karácsonyfafényeket. A szaloncukor és az édességek minőségével, értékesítésével kapcsolatban nem merült fel számottevő kifogás. A szaloncukrok hazai piacának túlnyomó részét ma már két nagy cég birtokolja. Megszűnt az a korábbi gyakorlat, hogy az ünnep után az üzletek kötelesek az árukat visz- szacserélni illetve visszavenni. Ma már nincs ilyen kötelezettségük a cégeknek, ám saját belátása alapján, az egyedi eseteket mérlegelve a kereskedő választhatja ezt a fogyasztóbarát megoldást idén is. Egyéni mérlegelésére van bízva, helyet ad-e ezen kéréseknek, illetve van-e lehetősége arra, hogy kicserélje a nem tetsző színű, nem megfelelő méretű vagy már több példányban meglévő cikkeket. Ez az eljárás nem vonatkozik a minőségi cserére, a jótállásra, melyet csak a hivatalos nyugta birtokában lehet igénybe venni. A nyugta,-blokk megőrzése a kitelepült árusok esetében is fontos, hiszen kifogás, reklamáció esetén az ott feltüntetett címen lehet utolérni a kereskedőt és érvényesíteni a jogos igényt. (kj) A lakás és a kocsi mái nem luxus? MI TÖRTÉNIK A TARSK0ZVET1T0 IRODÁN BELÜL? Tanácsadó kínos pillanatok ellen .Le savoire vivre - „Élni tudás" - Franciaországban a viselkedés szabályait tartalmazó könyveket csak így emlegetik. Nézzünk egykét praktikus tanácsot:- Az ismerkedéskor az első beszélgetés az esetek többségében telefonon zajlik. Ezért használnunk kell a telefonálás etikettjét. Az első lényeges szabály: felejtsük el a „hal- ló’’-t! A következő, a telefonálással kapcsolatos fontos íratlan előírásokat mindig tartsuk be: • A kapcsolat létrejöttekor a hívott fél bejelentkezik a nevével, és köszön! • A hívó fél köszön és bemutatkozva kéri a hívott felet, ha nem ő veszi fel a kagylót. • A közlendőket igyekezzünk szabatosan, röviden előadni. A telefon nem alkalmas arra, hogy aktív lelki életet éljünk. Az első telefonáláskor célszerű a gyors bemutatkozás után személyes találkozót elérni a partnertől. • A megbeszélendők elintézése után a hívó fél joga a búcsúzás kezdeményezése. • Ha a vonal megszakad, mindig a hívó fél kötelessége az újrahívás. A telefonálásnak még rengeteg szabálya van. • Jó, ha tudjuk, hogy magánbeszélgetés esetén 9.00 előtt vagy 21.00 után telefonálni modortalanság, hacsak korábban felhatalmazást nem kaptunk rá a hívandótói. A szombat és a vasárnap délelőtti telefonokkal is csínján bánjunk. A vasárnap délelőtt szigorúan a magánélet időszaka. Múlt heti számunkban egy videós társközvetítő iroda ajtaján „kukucskáltunk be”. Most egy klasszikus „papíros” közvetítési formát mutatunk be. Beszélgetőpartnerem nem főállású „közvetítő”. Délelőttönként angolra oktatja a gyermekeket. Délután párokat keres. Hogy a kettő miként függ össze, azt tőle tudjuk meg.- A pedagógusi pályán azt láttam, hogy nagyon sok tanárnő él egyedül, s közülük feltűnően sokan magányosak. Eleinte a formanyomtatványok kitöltése után egy évig vállaltam a keresést. Rá kellett jönnöm, hogy ez túl hosszú idő. Ma már a szerződés szerint fél évig keresünk partnert a bejelentkezőnek.- Gyakran előfordul, hogy a szerződés lejárta után Is partner nélkül marad az ügyfél?- Nagyon sok múlik a szerencsén is. Az is előfordulhat, hogy a keresett partner egy- két héttel a szerződés lejárta után jelenik meg. Ilyenkor a határidőket elhalasztjuk. Ha úgy látom, ezt a két embert egymásnak teremtették, még a szerződés lejárta után néhány hétig is kiadom a címet vagy a telefonszámot.- Emlékszik arra, hogy ki a legrégebbi ügyfele?- Egy ötvenes hölgy, aki 1994-ben jelentkezett be először. A helyzetét nehezíti, hogy kifejezetten diplomás urat keres. Ez pedig ritkaság. A hölgyek többségénél megfigyelhető, hogy nagyon magas a mérce.- E hölgyek, asszonyok a saját hibájukból nem találnak partnert vagy valóban nagyon kevés a választási lehetőségük?- Az előbb már említett 50-es korosztálynak valóban nincs sok lehetősége, főként, ha az iskolai végzettség is fontos neki. A hölgyekre azonban jellemző lett az utóbbi években a válogatósság. Fontos, hogy a partnernek legyen háza, kocsija, sokan pedig ki is mondják: legyen milliomos, jóképű, sportos és imádja őt.- Bizonyára létezik Ilyen férfi, csakhogy az közvetítő Iroda nélkül is talál társat.- Ezt a nők többsége nem gondolja végig. Ma nagyon divatos jól menő, befutott vállalkozót keresni.- Apropó: Ön szerint milyen ma az álomférfi?- Olyan, mint az előbb említett: vállalkozó, kocsija, lakása van, nem gond neki egy vacsorát kifizetni, nőtlen, diplomás, befutott vállalkozása van, amellett sportos, jó megjelenésű és józan életű.- Nem hiszem, hogy Ilyenek bekopogtatnak az ajtón.- Néha bizony igen. Csak a többségük nem nősülni akar. Vannak köztük trófeagyűjtők, s olyanok is, akik csak a baráti, ismeretségi körüket akarják gyarapítani.- Ön tudja, látja azt az első beszélgetés alkalmával, hogy ez csak egy skalpgyűjtő?- Sok mindent látni már az első beszélgetésen. De ezeket inkább a visszajelzésekből tudom meg. Egy időben elkértem a személyi igazolványt. De most már felesleges, hiszen ott a családi állapot sincs feltüntetve.- Önnek van összehasonlítási alapja a ‘80-as és a ‘90-es évek keresői között. Mit tapasztalt?- Az utóbbi években jóval több az ügyfél, de sokkal kevesebb házasság köttetik, és kevesebb tartós együttélés, barátság születik. Talán a türelem hiánya jellemzi a társkeresőket. Hamar akarnak nagyon tökéleteset.- Emlékszik, hogy melyik volt a legrövidebb idő alatt köttetett házasság?- A legrövidebb három hónapi együttjárás után köttetett. Szintén pedagógusról van szó, tehát tudom „ellenőrizni”, hogy ma is boldogok együtt.- KI volt a legidősebb társkeresője?- Egy nyolcvanéves bácsi. Meghalt a felesége és nagyon egyedül volt. Ő nem kifejezetten élettársat keresett, hanem ápolót, gondozót is. Akadt egy hasonló korú asszony. Vele már nehezebb dolgom volt. Egy néhány évvel idősebb urat találtam neki. Ám ő nem fogadta el az ajánlatomat, túl idősnek gondolta a férfit.- S a legfiatalabb?- Egy húszéves srác volt. Katonaság után társ nélkül maradt. A barátok elmentek, nem volt hol ismerkednie. Találtunk is neki egy 19 éves lányt.- Be tudják Önt csapni? Mennyiben más a valóság, mint az, amit Itt „előadnak”?- Természetesen mindenki igyekszik a legjobb formáját mutatni. Megfigyeltem, hogy aki rászánja magát és eljön ide, az csakis a legjobb ruháját veszi fel. Igyekszik adni a külsejére, rendbe szedi magát. Az viszont rögtön látszik, hogy kinél természetes ez az ápoltság, kinél alkalmi.- Akkor sztorizgassunk! Gondolom, ennyi év után jó pár különös eset gyűlt ösz- sze a tarsolyában.- Volt egy keresőm, aki nagyon türelmetlen volt, szinte mindennap bejött, hogy van-e címem. Délben itt járt. Este visszajött. Akkorra már volt egy nevem. Az úr fel sem hívta telefonon a hölgyet, hanem azonnal - tőlem elmenőben - felment a hölgy lakására, két vekni kenyérrel a kezében. A hölgy nem volt odahaza, csak a 12 éves kislánya, aki beengedte a bácsit, amíg a mama nem jött. Az úr unalmában leült a konyhában és épp falatozott a kenyeréből, amikor a mama megérkezett. Mondanom sem kell, ebből az ismerkedésből sem lett semmi. Az anyuka diszkréten kitessékelte. Szuromi Rita
