Heves Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

Vasárnap Reggel 1. szám

Anyu nem is az én anyum?- Nincsenek emlékeim az óvodás ko­romról. Amennyire fel tudom idézni a múltamat, csak azt mondhatom, nem volt rossz gyerekkorom - meséli Gergő.- Szeretetet kaptam, és mindenünk megvolt.- Esténként mondott meséket anyu­kád?- Biztosan. Erre sem emlékszem.- Akkor beszélj az iskolás éveidről...- Segített anyu a tanulásban. Kitűnő voltam hatodikig. S akkor lementem a pincébe, és hivatalos papírok akadtak a kezembe. Mindent elolvasok, azokat is végigböngésztem. Akkor tudtam meg, hogy elváltak a szüle­im. A bíróság az édes­anyámnak ítélt, de ő lemondott rólam. Senkinek sem szól­tam, mire jöttem rá. Csak a nővéremnek, aki a féltestvérem. Apám első házas­ságából született (én a második­ból), de rend­szeresen talál­kozunk.- Miért nem be­széltél er­ről apád­dal, vagy eszerint a mostoha­anyáddal?- Úgy érez­tem, hogy be­csaptak, hazud­tak nekem.- De szeret­tek...- Mégis. Egé­szen addig a napig azt hittem, anyu fia vagyok. A szülei is úgy tettek, mintha az unokájuk volnék.- Hogyan derült ki, hogy ismered a titkukat?- Néhány héttel később elárulta a nő­vérem apunak. Ő leültetett, s azt mond­ta, úgy tervezték anyuval, hogy majd akkor beszélnek velem erről, ha na­gyobb leszek, s megértem.- S te akkor ezt megértetted?- Valami összetört bennem. Csava­rogni, játékgépezni és cigarettázni kezdtem. Állandósultak a veszekedé­sek. Durvaságokat vágtam anyu arcába, s amikor megütött, visszaütöttem. Az évek során annyira elmérgesedett a kapcsolatunk, hogy idén novemberben azt mondta apu, költözzek el.- Tizenhét évesen, középiskolás­ként?- Igen. Fizetik az albérletet, zseb­pénzt is kapok, csak legyen végre béke. Senkinek sem használtak a cirkuszok. Nekik se, nekem se, és az öcsémnek, a húgomnak se, akik féltestvéreim. Akik anyu édes gyerekei.- Igazságtalan vagy. A beszélgeté­sünk elején azt mondtad, hosszú éve­kig semmit sem vettél észre. Gondo­lom téged is babusgatott, aggódott ér­ted, megvédett, ha valaki bántani me­részelt...- Tudom.- Nem rossz nélkülük?- De.- Nem ismerem őket, de úgy hi­szem, te is hiányozhatsz nekik...- Lehet...- Nem tudnál megbocsátani, ha egyáltalán van miért?- Már megbocsátottam.- Akkor miért nem mégy vissza?- Apu szerint is nekem kellene meg­tennem az első lépést, de képtelen va­gyok. A büszkeségem...- Ha anyu hívna, mennél?- Igen.- Es nem éreznéd úgy, hogy legyőz­ted? Hogy te nyertél?- Tudom, hogy nyernék. Mert hiány­zanak, s jó volna otthon. De nem hin­ném azt, hogy ezzel legyőztem őt.- Szerinted, ha ezt olvasná, változ­na a helyzetetek?- Szeretném. Veszek az újságból egyet, és elküldöm neki. Négyessy Zita 1999. január 3. Ünnep után: nincs kötelező cserebere Munkatársaink az ünnep előtti napokig vizsgálták a karácsonyi áruválasztékot, különösen a sze­zoncikkeknek - például a kará­csonyfaégőknek, szaloncukrok­nak és édességeknek - szentel­tünk kitüntetett figyelmet - kö­zölte a bevásárlási roham utolsó pillanataiban Bisz- triczki László, a He­ves Megyei Közigazga­tási Hivatal Fogyasztó- védelmi Felügyelősé­gének igazgatója. A fogyasztóvédők fokozott ünnep körüli vizsgálata során ellen­őrizték a piacokat és a kitelepült árusok kínál­ta termékeket, azok ér­tékesítési körülménye­it. Nem volt alaptalan az áttekintés, ugyanis idén is többféle, enge­dély nélküli baleset­és életveszélyes, ka­lóz karácsonyfaégők kerültek forgalomba. A megyében is több he­lyen - elsősorban az utcai forgalomban - felbukkan­tak e portékák. Gyöngyösön a fel­ügyelőség munkatársai le is fog­laltak ilyen karácsonyfafényeket. A szaloncukor és az édességek minőségével, értékesítésével kapcsolatban nem merült fel szá­mottevő kifogás. A szaloncukrok hazai piacának túlnyomó részét ma már két nagy cég birtokolja. Megszűnt az a korábbi gyakor­lat, hogy az ünnep után az üz­letek kötelesek az árukat visz- szacserélni illetve visszavenni. Ma már nincs ilyen kötelezettsé­gük a cégeknek, ám saját belátá­sa alapján, az egyedi eseteket mérlegelve a kereskedő választ­hatja ezt a fogyasztóbarát megol­dást idén is. Egyéni mérlegelésé­re van bízva, helyet ad-e ezen ké­réseknek, illetve van-e lehetősé­ge arra, hogy kicserélje a nem tet­sző színű, nem megfelelő méretű vagy már több példányban meg­lévő cikkeket. Ez az eljárás nem vonatkozik a minőségi cserére, a jótállásra, melyet csak a hivatalos nyugta birtokában lehet igénybe venni. A nyugta,-blokk megőrzé­se a kitelepült árusok esetében is fontos, hiszen kifogás, reklamá­ció esetén az ott feltüntetett cí­men lehet utolérni a kereskedőt és érvényesíteni a jogos igényt. (kj) A lakás és a kocsi mái nem luxus? MI TÖRTÉNIK A TARSK0ZVET1T0 IRODÁN BELÜL? Tanácsadó kínos pillanatok ellen .Le savoire vivre - „Élni tudás" - Franciaor­szágban a viselkedés szabályait tartalmazó könyveket csak így emlegetik. Nézzünk egy­két praktikus tanácsot:- Az ismerkedéskor az első beszélgetés az esetek többségében telefonon zajlik. Ezért használnunk kell a telefonálás etikettjét. Az első lényeges szabály: felejtsük el a „hal- ló’’-t! A következő, a telefonálással kapcsola­tos fontos íratlan előírásokat mindig tartsuk be: • A kapcsolat létrejöttekor a hívott fél beje­lentkezik a nevével, és köszön! • A hívó fél köszön és bemutatkozva kéri a hí­vott felet, ha nem ő veszi fel a kagylót. • A közlendőket igyekezzünk szabatosan, rö­viden előadni. A telefon nem alkalmas arra, hogy aktív lelki életet éljünk. Az első telefoná­láskor célszerű a gyors bemutatkozás után személyes találkozót elérni a partnertől. • A megbeszélendők elintézése után a hívó fél joga a búcsúzás kezdeményezése. • Ha a vonal megszakad, mindig a hívó fél kö­telessége az újrahívás. A telefonálásnak még rengeteg szabálya van. • Jó, ha tudjuk, hogy magánbeszélgetés ese­tén 9.00 előtt vagy 21.00 után telefonálni modortalanság, hacsak korábban felhatalma­zást nem kaptunk rá a hívandótói. A szombat és a vasárnap délelőtti telefonokkal is csínján bánjunk. A vasárnap délelőtt szigorúan a ma­gánélet időszaka. Múlt heti számunkban egy vi­deós társközvetítő iroda ajtaján „kukucskáltunk be”. Most egy klasszikus „papíros” közvetíté­si formát mutatunk be. Beszélgetőpartnerem nem fő­állású „közvetítő”. Délelőttön­ként angolra oktatja a gyerme­keket. Délután párokat keres. Hogy a kettő miként függ össze, azt tőle tudjuk meg.- A pedagógusi pályán azt láttam, hogy nagyon sok tanár­nő él egyedül, s közülük feltű­nően sokan magányosak. Elein­te a formanyomtatványok kitöl­tése után egy évig vállaltam a keresést. Rá kellett jönnöm, hogy ez túl hosszú idő. Ma már a szerződés szerint fél évig ke­resünk partnert a bejelentkező­nek.- Gyakran előfordul, hogy a szerződés lejárta után Is partner nélkül marad az ügy­fél?- Nagyon sok múlik a szeren­csén is. Az is előfordulhat, hogy a keresett partner egy- két héttel a szerződés lejárta után jelenik meg. Ilyenkor a határidőket el­halasztjuk. Ha úgy látom, ezt a két embert egymásnak terem­tették, még a szerződés lejárta után néhány hétig is kiadom a címet vagy a telefonszámot.- Emlékszik arra, hogy ki a legrégebbi ügyfele?- Egy ötvenes hölgy, aki 1994-ben jelentkezett be elő­ször. A helyzetét nehezíti, hogy kifejezetten diplomás urat ke­res. Ez pedig ritkaság. A höl­gyek többségénél megfigyelhe­tő, hogy nagyon magas a mérce.- E hölgyek, asszonyok a saját hibájukból nem talál­nak partnert vagy valóban nagyon kevés a választási lehetőségük?- Az előbb már említett 50-es korosztálynak valóban nincs sok lehetősége, főként, ha az is­kolai végzettség is fontos neki. A hölgyekre azonban jellemző lett az utóbbi években a válo­gatósság. Fontos, hogy a part­nernek legyen háza, kocsija, so­kan pedig ki is mondják: legyen milliomos, jóképű, sportos és imádja őt.- Bizonyára létezik Ilyen férfi, csakhogy az közvetítő Iroda nélkül is talál társat.- Ezt a nők többsége nem gondolja végig. Ma nagyon di­vatos jól menő, befutott vállal­kozót keresni.- Apropó: Ön szerint mi­lyen ma az álomférfi?- Olyan, mint az előbb emlí­tett: vállalkozó, kocsija, lakása van, nem gond neki egy vacso­rát kifizetni, nőtlen, diplomás, befutott vállalkozása van, amel­lett sportos, jó megjelenésű és józan életű.- Nem hiszem, hogy Ilye­nek bekopogtatnak az ajtón.- Néha bizony igen. Csak a többségük nem nősülni akar. Vannak köztük trófeagyűjtők, s olyanok is, akik csak a baráti, ismeretségi körüket akarják gyarapítani.- Ön tudja, látja azt az el­ső beszélgetés alkalmával, hogy ez csak egy skalpgyűj­tő?- Sok mindent látni már az első beszélgetésen. De ezeket inkább a visszajelzésekből tu­dom meg. Egy időben elkértem a személyi igazolványt. De most már felesleges, hiszen ott a családi állapot sincs feltüntet­ve.- Önnek van összehason­lítási alapja a ‘80-as és a ‘90-es évek keresői között. Mit tapasztalt?- Az utóbbi években jóval több az ügyfél, de sokkal keve­sebb házasság köttetik, és keve­sebb tartós együttélés, barátság születik. Talán a türelem hiá­nya jellemzi a társkeresőket. Hamar akarnak nagyon tökéle­teset.- Emlékszik, hogy melyik volt a legrövidebb idő alatt köttetett házasság?- A legrövidebb három hó­napi együttjárás után köttetett. Szintén pedagógusról van szó, tehát tudom „ellenőrizni”, hogy ma is boldogok együtt.- KI volt a legidősebb társkeresője?- Egy nyolcvanéves bácsi. Meghalt a felesége és nagyon egyedül volt. Ő nem kifejezet­ten élettársat keresett, hanem ápolót, gondozót is. Akadt egy hasonló korú asszony. Vele már nehezebb dolgom volt. Egy né­hány évvel idősebb urat talál­tam neki. Ám ő nem fogadta el az ajánlatomat, túl idősnek gon­dolta a férfit.- S a legfiatalabb?- Egy húszéves srác volt. Ka­tonaság után társ nélkül ma­radt. A barátok elmentek, nem volt hol ismerkednie. Találtunk is neki egy 19 éves lányt.- Be tudják Önt csapni? Mennyiben más a valóság, mint az, amit Itt „előadnak”?- Természetesen mindenki igyekszik a legjobb formáját mutatni. Megfigyeltem, hogy aki rászánja magát és eljön ide, az csakis a legjobb ruháját veszi fel. Igyekszik adni a külsejére, rendbe szedi magát. Az viszont rögtön látszik, hogy kinél ter­mészetes ez az ápoltság, kinél alkalmi.- Akkor sztorizgassunk! Gondolom, ennyi év után jó pár különös eset gyűlt ösz- sze a tarsolyában.- Volt egy keresőm, aki na­gyon türelmetlen volt, szinte mindennap bejött, hogy van-e címem. Délben itt járt. Este visszajött. Akkorra már volt egy nevem. Az úr fel sem hívta tele­fonon a hölgyet, hanem azon­nal - tőlem elmenőben - fel­ment a hölgy lakására, két vek­ni kenyérrel a kezében. A hölgy nem volt odahaza, csak a 12 éves kislánya, aki beengedte a bácsit, amíg a mama nem jött. Az úr unalmában leült a kony­hában és épp falatozott a kenye­réből, amikor a mama megérke­zett. Mondanom sem kell, eb­ből az ismerkedésből sem lett semmi. Az anyuka diszkréten kitessékelte. Szuromi Rita

Next

/
Oldalképek
Tartalom