Heves Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-02 / 1. szám

1999. január 2., szombat SporTTüköR 11. oldal Csak egy bulimeccsre jött Egerbe, aztán véglet otthonra talált a jobbfedezet „Számunkra a futball nem munka, hanem játék volt” FOTÓ: PILISY ELEMÉR fényképem is megjelent a Népújságban. Az említetteken túl abban a csapatban együtt játszott velem Nagy M., Tomsó, Kirchner, Huber, Ré­pás, Hanus. Deák. Az edzőnk Nagy András volt.-A Báder-Borosfedezetpár sokáig volt meghatározó csa­patrésze az Egernek.- Ez kétségtelen. Jól megér­tettük egymást a pálya köze­pén. Én jól tudtam szerelni és pontosan indítani a szélsőket. Akkor ugyanis még volt szél­sőjáték, nem úgy, mint a mai futballban. Laci barátom (akit az elmúlt nyáron eltemettünk) az egyik mérkőzésen az Ózd ellen keresztbe hozzám ját­szotta a labdát szabadrúgásból. Én egyből tovább adtam Ré­pásnak, aki a kimozduló kapus mellett betalált. Az utolsó percben azzal a góllal nyertük meg a mérkőzést.- Meddig tartott az aktív pá­lyafutás?- Az Egri Spartacusnál a megyei bajnokságban játszot­tam egy fél évet, majd 1961- ben befejeztem. A szövetkezeti csapatnál a bajnokság második felét edzőként töltöttem, aztán már csak az Öregfiúk csapatá­ban rúgtam a labdát. A kiöregedett egri játékosokból is jó csapatot hoztunk össze, én lettem a technikai vezetőjük, még kül­földre is eljutottunk a srácok­kal. Sajnos, már nagyon sokan örökre eltávoztak sorainkból, egyre kevesebben vagyunk a régiek közül.- A futballpályáról ugyan le­jött, de a vendéglátásban a A hét első napján a családi programon túl kedves figyelmes­ségben volt része az egri labdarúgás egyik legendás képviselő­jének abból az alkalomból, hogy a mostani karácsonykor 70. születésnapját is ünnepelhette. A megyei labdarúgó-szövetség irodájában, a testület képviseletében dr. Vass Géza elnök, va­lamint Várkonyi Ferenc főtitkár gratulált Báder Gyulának a jeles évforduló kapcsán, Gyula bácsi ugyanis mint a Helasz fegyelmi bizottságának tagja az utóbbi évekig szoros kapcso­latban maradt szeretett sportágával, amit mindenkor legjobb tudása szerint szolgált. A kerek szám adta az apropóját an­nak, hogy a lakásán mi is felkeressük a köztiszteletben álló sportembert, s vele egy kicsit elbeszélgessünk pályafutása tör­ténetéről és úgy általában a labdarúgásról. A Bródy Sándor utcában ked­ves felesége nyitott ajtót, aki az ismerkedés pillanatai közben hamarjában elárulta, hogy még ma sem idegen számára a sport és benne a labdarúgás. Annak idején a menyasszonyok, a fe­leségek legfőbb szurkolónak számítottak, természetes volt, hogy még idegenbe is elkísér­ték a csapatot. Beljebb kerülve a szobában várt ránk az ünnepelt, néhány régi fénykép és megsárgult új­ságlap társaságában, amelyek hiteles bizonyítékai a múltnak. Javasoltuk Gyula bácsinak, hogy bár a beszélgetésben gyorsan a közepébe vágtunk a témának, a Hírlap olvasóinak kedvéért kezdjük el inkább az elején. Valóban ott is kezdte:- Pestszenterzsébeten szü­lettem 1928. december 27-én. Erzsébeten jártam az iskolái­mat, s közben szerettem focizni én is, mint annyi más fiatal. Édesanyám, aki 89 éves, még mindig ott él, tehát nem is tud­nám elfelejteni azt, ahonnan az életbe elindultam, noha honvá­gyam soha nem volt. A háború után mint műszaki alkalmazott dolgoztam a Nemzeti Színház­ban, sőt a társulat csapatában is rúgtam a labdát. Akkor a szín­házak részére városi bajnoksá­got rendeztek, a sport nagyon hozzá tartozott a közéleti tevé­kenységhez. A színház nyári szünetében - 1952-ben - kap­tam egy értesítést, hogy talál- kozuk a Keletiben, mert barátságos mérkőzésre megyünk Egerbe, ahol majd az Egri Fáklya lesz az ellenfél. Azt már nem tudom, hogy mi­kéntjött létre ez a találkozó, de számomra sorsfordító volt, ez tény. A mérkőzés végén az eg­riek egyik vezetője odajött hozzám és megkérdezte, hogy játszanék-e a Fáklyában. Meg­tetszett az ötlet, de számítottam arra, hogy az Erzsébeti TK-tó\ nem engednek majd el. Úgy is volt, de én nem tágítottam. Rá­juk ijesztettem: ha nem igazol­hatok Egerbe, akkor a villamos alá ugrok. Erre szabad utat ad­tak, és eljöttem.- Akkor is albérletben laktak az idegen játékosok?- Engem a szurkolók fogad­tak be, ők biztosították az elhe­lyezést. Munkahelyem a tata­rozó vállalatnál volt. Akkor napi 8 órát dolgozni kellett egy NB //-es futballistának, s ezt utólag is helyesnek tartom. He­tente kétszer volt edzés, és egy Báder Gyula karácsonykor töltötte be hetvenedik életévét gyakorló mérkőzés. Ami a be­illeszkedést illeti, gyorsan si­került, hiszen a feleségemet rövidesen megismertem, s már 46 éve élünk boldog házasság­ban. Egy fiunk van, ő is itt él Egerben. Azt, hogy kedvelnek a szurkolók, a kezdettől tapasz­talhattam. A vasutasvendéglő­ben én mindig csak egy pohár sört kértem, de korsóval kap­tam. Sőt, még fizetni sem kel­lett érte.- Essen szó a játékostársak­ról, akikkel együtt szórakoztat­ták a salakospálya többezres közönségét.- Kezdem azzal, hogy Mol­nár Péter volt az edzőnk, majd később Soponyai Jani bácsi. Utóbbi lakását mindig útba ej­tettem, amikor mentünk a pá­/ Archív felvételünkön az 1954-es Egri Fáklya a Balaton-parton (balról): Molnár Péter edző, Madaras, Vincze, Szentmarjay, Lisztóczki, Báder, Dobos, Hődör, egy ismeretlen, Bakonyi, Nyári, Fenyő, Virág, Látó lyára. Az egyik alkalommal Miskolcra készültünk mérkő­zésre, de hiába nyitottam be hozzá, mert váratlanul meg­halt. A játékosok nem tudták elképzelni, hogy miért nem jött velünk Jani bácsi, ám én csak a meccs után árultam el a többi­eknek a szomorú tényt, mert előbb nem akartam sokkolni a csapatot. Egyébként Madaras, Bóta, Szentmarjay, Dobos, Boros, Takács, Kovács S., Nagy F. nevére emlékszem most hirte­len, majd később sokáig ját­szottam együtt Vinczével, a két Nyárival, Pusztaival, Hödörrel és a gólerős csatár Baju- hovszkyval. .- Valami fizetsége bizo­nyára akkor is volt a futballis­táknak.-Munkahelyünk volt, s ezt döntőnek tartom. Nem jó dolog az, ha ráérő ideje van egy fia­talembernek. Óriási becsvágy volt bennünk a pályán, szívből futballoztunk, élveztük a si­kert, a szurkolóknak örömet akartunk szerezni. Egy hétre 60 forint kalóriapénz volt a já­randóságunk, azon túl a döntet­len 100, a győzelem 200 forin­tot ért, persze az 1950-es évek viszonyai között. Én ma is büszke vagyok arra, hogy mi­lyen nagyszerű légkörben fut­ballozhattam Eger színeiben előbb a Fáklyában, majd a Bástyában, mint a város rangos csapatában. íme az újságcikk, amikor 1956. április 25-én 5000 néző előtt - Emsberger játékvezetése mellett - 2-1-re győztük le Gödöllőt (már a sta­dionban), a hét hőseként még a nagyközönség előtt maradt még hosszú évekre.-Először kereskedelmi el­lenőrként dolgoztam, aztán üz­letvezető voltam a Vadász­kürtben. A Sörkertben is jól éreztem magam a vendégek­kel. Emlékszem, hogy annak a bizonyos Egri Dózsa - Fe­rencváros mérkőzésnek a nap­ján, amikor 18 ezer néző volt az egri stadionban, 20 hordó sör fogyott el. A Tűzoltó téri vendéglátóegységben 15 évet húztam le. Jó érzés, hogy ha kimegyek a városba, például a piacra, az utcán nagyon sokan megismernek és köszönnek. Aki tegez, az szervusszal üd­vözöl, aki magáz, az a nap­szaknak megfelelően. Sokszor csak kapkodom a fejem, any- nyian szólnak hozzám, s ez na­gyon boldogító érzés annyi esztendő után.-Es a városi stadionba kilá­togat-e még meccsekre?- Ha jó idő van, igen, pél­dául akkor, ha nem esik az eső. Nagy Fricivel szoktam ott ta­lálkozni, mert egyre keveseb­ben járnak meccsre azok is, akik még itt élnek közöttünk a régiekből. Lehangoló, hogy csak döntetlenekre képes az egri csapat, a stadion állapota egész egyszerűen döbbenetes. A jó játékosokat nem tudják megtartani Eger­ben. Nem értem a mai futballt, hiszen előfordul, hogy csak egy-két játékos tartózkodik elöl. Ha mindenki hátul véde­kezik, úgy nem lehet hatéko­nyan támadni. Legalább a ha­zai ' mérkőzéseken kellene nyerni a csapatnak, mert így nem is várható, hogy növeked­jen a nézők száma. Másfél órás beszélgetésben „fésültük át” az elmúlt het­ven esztendőt, amelyben Bá­der Gyula megőrizte egész­ségét, bár azt, hogy időnként felejt, nem tagadja. A súlyá­ból is leadott, mert maga is sokallta a fölösleges kilókat. A sör volt az oka, ismeri el utólag, így inkább a fröccs a kedveltebb itala. Búcsúzóul azzal koccintottunk az egész­ségére, az új esztendőre, s minden egyéb jókívánságra. Például arra, hogy tavasszal több hazai győzelmet láthas­son az egri stadionban az is­merősök, és a jó barátok tár­saságában. Mert hetven után is lehet annyi óhaja egy olyan volt futballistának, akinek évről évre ezrek tapsoltak, s most hasonló nagy számban köszönnek az utcán. Isten éltessen sokáig, Gyula bácsi! Fesztbaum Béla Világ labdarúgása -1998 Nincs német a válogatottban Először fordult elő 1994 óta, hogy nem került német labda­rúgó a francia L,Equipe című sportláp által az elmúlt év leg- jobbjaiból kialakított váloga­tottba. Az 1998-as álomcsa­patban öt francia, három bra­zil, két holland és egy argen­tin labdarúgó található. A kapusok versenyét Fa- bien Barthez nyerte meg 80 ponttal, az 50 pontos paragu­ayi Jósé Luis Chilavert előtt, míg a legjobb német hálóőr a hetedik helyen végzett Bodo Illgner lett hét ponttal. Bár az összeállítást erősen befolyásolta a világbajnoki szereplés, mégis meglepő, hogy a német játékosok a posztonkénti rangsorban sem kerültek az első három közé. Az 1998-as év labdarúgó­válogatottja a L,Equipe új­ságíróinak szavazata alapján (zárójelben a játékos nemzeti­sége és jelenlegi klubja), ka­pus: Fabien Barthez (francia, AS Monaco). Védők: Lilian Thuram (francia, AC Parma), Laurent Blanc (francia, Olympique Marseille), Frank de Boer (holland, Ajax Ams­terdam), Roberto Carlos (bra­zil, Real Madrid). Középpá­lyások: Zinedine Zidane (francia, Juventus), Emma­nuel Petit (francia, Arsenal), Edgar Davids (holland, Ju­ventus), Rivaldo (brazil, FC Barcelona). Csatárok: Gab­riel Omar Batistuta (argentin, Fiorentina), Ronaldo (brazil, Intemazionale) Video segíti a játékvezetőket? A holland kormány annak a lehetőségeit tanulmányozza, hogy a 2000-ben Belgiummal közösen megrendezendő labdarúgó Európa- bajnokságon, milyen technikai megoldásokkal lehetne segíteni a játékvezetőket abban, hogy kevesebb téves ítéletet hozzanak. A szervezők szerint ugyanis a bírói tévedések okozzák a legtöbb szurkolói rendbontást.- Ha a technikának köszönhetően csökkenteni tudjuk a téves íté­leteket, akkor sokkal kevesebb heves érzelmi kitörés lesz a nézőté­ren, ami a huliganizmus hanyatlásához vezethet - nyilatkozta Henk Mannen, az Euro 2000 szervezőbizottságának tagja. Korábban mindkét országban előfordult már, hogy halálos áldozatokkal járt a huligánok nézőtéri összecsapása. A brüsszeli Heysel-stadionban 1985-ben 39-en veszítették életüket a Juventus-Liverpool BEK- döntőn, míg Hollandiában 1997 márciusában egy A/a.r-szurkoló vesztette életét a Feyenoord elleni bajnoki mérkőzés után kirob­bant tömegverekedésben. Az UEFA még nem nyilvánított véleményt a holland kormány lépéseivel kapcsolatban, a nyári világbajnokság alatt azonban Len­nart Johansson, az UEFA elnöke úgy nyilatkozott, hogy minden rendelkezésre álló eszközt fel kell használni a bírók tévedéseinek csökkentésére. Joseph Blatter, a FIFA elnöke ellenzi a video-visz- szajátszások utáni bírói döntések bevezetését és valószínűtlennek tartja, hogy erre sor kerül a konzervatív szabályait őrző labdarú­gásban. HEVEST0 HÍRLAP EGER, GYÖNGYÖS. HATVÁN, HEVES. FÜZESABONY, LŐRINCI, PÉTF.RVÁSÁRA VÁROSOK ÉS KÖRZETÜK NAPILAPJA az Axel Springer-Magyarország Kft. lapja. Felelős vezető: az ügyvezető igazgató. Felelős kiadó: KISS SÁNDOR, az AS-M Kft. Heves megyei irodavezetője. Felelős szerkesztő: STANGA ISTVÁN Vezető szerkesztő: DR. SZALAY ZOLTÁN Szerkesztőség: Eger, Barkóczy u. 7. sz. 3301 (Pf.23.). Telefonközpont: 36/413-644, szerkesztőségi telefax: 36/413-145 Hirdetési telefon: 36/410-880, telefax: 36/412-333 E-Mail cím: hmhirlap@mail.agria.hu Az előfizetők részére terjeszti ügynökségei révén az AS-M Kft. Heves Megyei Irodája. Árusításban terjeszti az ÉSZAKHÍR RT. 3530 Miskolc, Király u. 2. . Telefon: 06-46/350-230, és a „KLK" Kiadói Lapterjesztő Kereskedelmi Kft., 1106 Budapest, Jászberényi út 53. Telefon: (1) 431-2643. Előfizethető közvetlenül a Heves Megyei Hírlap kiadójánál 3300 Eger, Barkóczy u. 7. (Telefon: 36/413-644, fax: 36/413-145), a gyöngyösi (3200 Gyöngyös, Köztársaság tér 6., tel/fax: 37/311-697, tel: 37/301-564), a hatvani (3000 Hatvan, Kossuth tér 23., tel/fax: 37/341-051) fiókszerkesztőségben és a Hírlap ügynökségeinél, postautalványon és átutalással a következő pénzforgalmi jelzőszámra: OKHB RT. 10403507-35010708-70070000, valamint megrendelhető a kiadónál. Előfizetési díj egy hónapra 695 Ft, negyedévre 2085 Ft, fél évre 4170 Ft, egy évre 8340 Ft. Az árus példányok ára: 39 Ft. Az előfizetéssel kapcsolatos észrevételeket a területileg illetékes ügynökségekhez munkanapon 8 órától 16 óráig távbeszélőn és a Heves Megyei Hírlap kiadójához a 36/412-646 távbeszélőszámon 8-16 óra között kérjük bejelenteni, illetőleg levélben megküldeni. Előállítja az Egri Nyomda Kft. Eger, Vincellériskola u. 3. sz. Felelős vezető: Kopka László HU ISSN 0865-9109

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom