Heves Megyei Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-24 / 301. szám

a >í r' * * Megtanultak nők lenni 1Q98. december 27. Közéből Kilencedik oldal A kifutóra reflektorok irányulnak, meg­szólal a zene, s az árnyékból karcsú ter­metek bukkannak fel. Kissé megszep­pent arcok, az elején még remegő lá­bak, majd a taps hallatán magabiztos öröm uralja a lányokat. A Trend Line Modellstúdió egri modelliskolájának vizsgázóit. Négy hónap áll mögöttük, amely alatt kislányokból igazi nőkké fejlőd­tek. Legalábbis ezt állítja róluk Kozmá- nyi Zita, az iskola vezetője.- Amikor először láttam őket, csetlet- tek- botlottak a színpadon - mondja a modelltanár -, nem tudtak járni a ma­gas sarkú cipőben. Persze ez nem cso­da, hiszen némelyikük csak 16 éves. így hát hatalmas eredményt értek el, s meg­látszik a viselkedésükön, hogy mennyit fejlődtek. A vizsgára mindenkinek az egyéniségéhez megfelelő koreográfiát állítottunk össze. Nagy átalakuláson mentek keresztül, de még nagyon sok gyakorlásra lesz szükségük és rutinra, hogy igazán jó modellek legyenek. A lá­nyok nem csupán mozogni tanultak meg. Elméletben is felkészítették őket minden helyzetre, így etikettet, proto­kollt tanultak, modellismeretet és táncot. Az elsőket főleg Nagy Henriet­ta modell tanította.- Magabiztosak, és határozottak let­tek a lányok - említi Henrietta. - A be­mutató - ahhoz képest hogy első fellé­pésük volt -, olyan remekül sikerült, hogy minket is megdöbbentett. Precíz, pontos előadást, koreográfiákat mu­tattak be. Persze, egy modellnek nem csupán a kifutón kell annak lennie, de a modellségnek életvi­tellé kell válnia. Dinamikusan kell haladni a korral, fejlődni. Stílusosnak kell lenni, hiszen ettől lesz valaki önmaga, s nem csupán egy bábu. Ter­mészetesen fontos a meg­bízhatóság, és a határozott­ság is. A lányok előtt ott áll a lehetőség. Nem mindenki fogja kihasználni, de ha egyszer valahová modell­ként jelentkeznek, biztosan előny lesz számukra a „diplomájuk”. Ha pedig nem lesz életükben folytatása ennek a FOTÓ: PROKAJ KAROLY szakmának, legalább megtanultak nők lenni. elmondhatják: Elek Eszter Szilveszteri fantáziasminkek Az év utolsó napján a legtöbben valamilyen szórakozóhelyen, vagy házibuliban várják a remé­nyekkel teli új esztendőt. Ilyenkor mindenki szép ruhát ölt, a höl­gyek kicsinosítják magukat, ké­szül a frizura és a smink. Elekné Bene Katalinhoz, a Classic Stúdió kozmetikusához akkor látogattunk el, amikor épp egy fantáziasminket próbált va­rázsolni vendége arcára. De ho­gyan is készül egy ilyen alkotás? Merthogy nem egyszerű dolog ám a formákat és színeket úgy kombinálni, hogy azok összhang­ban legyenek az arc alakjával, stí­lusával, a szem és a haj színével, s mindez egyénre szabott legyen. A kozmetikus biztos keze köny- nyed mozdulatokkal díszíti az ar­cot, de akár még a dekoltázst is.- Hogyan kell nekifogni a testfestéshez?- Mindenekelőtt alaposan le kell tisztítani az arcot, vagy a fes­teni kívánt testrészt. Ezt követi az alapozás, amelyhez speciális tar­tós alapozót és fixálóport haszná­lok. A szemhéj árnyékolása és színezése után következik a pi- rosítás, és az ajkak festése. A nagy varázslat csak itt kezdődik el. A vendég kívánságát és a saját ötletemet, fantáziámat beleszőve alakul ki végül a forma. Végül mindezt csillámporok, zselék és más kiegészítők koronázzák meg.- Milyen kéréseket tud teljesí­teni? m- Tulajdonképpen bármit meg­festek akár minta alapján is, de legtöbbször magamra hagyatkoz­va nonfiguratív ábrákat készítek.- Ehhez a munkához nagy képzelőerő, és tehetség is kell, hiszen némelyik munkáját szinte művészi alkotásnak lehet nevezni.- Valóban nem elég hozzá a kozmetikusi képzettség. Az em­ber saját kreativitását kell előhoz­ni, s ennek megformálásához sok gyakorlás és kézügyesség kell. Ez persze nem maradandó, sajnos csak alkalomra szól, s ezért nem is olyan elismert értéke.- Csak az arcot lehet így deko­rálni?- Nem, hiszen vannak olyan alapanyagú festékek, melyekkel akár egész napra is átváltoztathat­juk magunkat, s ezt az alkalmi ru­ha alól kikandikáló bármely test­részre felvihetjük, sőt extrém kí­vánságra egyes ruhadarabokat is meg tudok festeni. Úgyhogy ha valaki kedvet ka­pott egy exkluzív szilveszteri sminkhez, még bejelentkezhet a 30/9159-258-as telefonszámon. (e. e.) A kamerás bácsi Csillagjárás a szerelemben Való igaz, a csillagjegyek sok mindent elárulnak a személyiségünkről. Ám hogy mennyiben adunk ezeknek hi­telt, azt mindenkinek magának kell el­döntenie. A nyugati asztrológia csil­lagjegyei mindenki előtt ismertek. Egy példán arra: mit mutatnak a csillagok: Nézzük előbb egy 1971 júliusában és egy 1966 áprilisában szü letett pár jel­lemzőit! A nyugati asztroló­gia szerint a július a Rákjegye. Az ebben a jegyben született emberek népszerű­ek a társaságban, szellemesek, ked­ves humornak. Velük mindig történik valami. Jellemző rájuk az életöröm, de néha ok nélkül is hullámvölgybe ke­rülnek. Otthon- és családszeretőek. Általában nem tudják az életüket gyermek nélkül elképzelni. Otthonuk kellemes fészek, sok apró kacattal. Sokat merengenek a múlton, kevéssé érdekli őket a jövő. Nagyfokú belső bizonytalanságukat jól palástolják, ha partnerük erősebb karakter, akkor könnyen a befolyásuk alá kerülnek. Ezek után nézzük: mit ír a horoszkóp az 1966 áprilisáról! Ez a Kos jegye. A Ko­sok tüzesek, vezető szerepre törnek. Bát­rak, vakmerőek, de hiányzik belőlük az igazi kitartás. Nem tudnak veszíte­ni. Szeretik a szabadságot, a függet­lenséget Nem tűrik, hogy elvitassák tőlük a vezető szerepet A vitákban ál­talában remekül érvelnek, de türel­metlenek, hirtelen haragúak. Egyes horoszkópok jellemzést adnak a két pár kapcsolatáról is. A Ráknak nem sok vidám órája lesz a Kos mellett Nem tud mit kezdeni ek­kora energiával. A Rák egyenessége ingerii a Kost Anyagi téren is nehezen tudnak zöldágra vergődni. A Rák sze­rint a Kos túlságosan könnyelmű. Csak a szerelemben értik meg egy­mást sokszor váratlan módon. Magánéletünk legrejtettebb titka­inak megőrzése természetes igény. Ám akik társra igyeksze­nek lelni - akár találkák, akár közvetítők segítsége révén bi­zony választaniuk kell: kilépnek- e inkognitójukból vagy engednek valamicskét láttatni magukból. Merész vállalkozásnak tűnt a videós társközvetítés. Az ötlet Egerben Bínó Attiláé volt. A módszert, a kérdéseket, a közve­títés formáit minden segítség nél­kül találta ki. Nem pszichológus. Akkor ho­gyan lehetséges, hogy ennyire „ülnek” a kérdései, ilyen ponto­san működik az általa kimunkált rendszer? A válasz egyszerű: a több száz jelentkezővel folyta­tott beszélgetések alatt kristá­lyosodott ki, mit érdemes kér­deznie, hogyan kell a szolgálta­tásért jelentkező diszkrécióját megőrizni. Az alapötlet mind­össze annyi: ne zsákbamacskát vegyen az, aki társat keres! Vi­selkedésével, külsejével még a cím kiközvetítése előtt legyen tisztában. A videós társközvetítés ma már nem működik. Tallózni - akár a tanulság, akár a szórakoz­tatás kedvéért - a mai napig is ér­demes az „archívumban”. Kellemes környezet. A harma­dik emeleti panellakás csendes, nyugodt.- A magányosságom hozzá­segített ahhoz, hogy mások helyzetét, kilátástalanságát, az egyedüllétből fakadó kellemet­lenségeit átérezzem a sajáto­mon keresztül - mondja a kame­rás ember. - Nem tartom jónak, amikor látatlanban, életkor és testméretek alapján választunk valakit. Ezért meghirdettem a vi­deós közvetítő szolgáltatást, de csak egy telefonszámot adtam meg. Ez egy könnyen és olcsón hívható Matáv-szám volt. Magán­lakásé. Az ügyfelek szinte lopva, halkan szóltak bele a kagylóba. Akkor jött az én dolgom! Az idő­pontokat mindig úgy egyeztet­tem, hogy senki ne futhasson össze a másikkal. Elmondtam, hogy van egy 25-30 kérdésből összeállított kérdőív, amire neki válaszolnia kell a videokamera előtt. Közben a felvétel zajlik, a válaszoló látja magát a tévéképer­nyőn. Név és lakcím nélkül kezd­tük a bemutatkozást. A felvétel alatt háromjegyű szám volt látha­tó a filmen - a későbbi azonosítás végett.- A kamera elég merész ötlet egy kisvárosban. Itt jóformán mindenki ismer mindenkit. Senkit nem riasztott el az a gon­dolat, hogy talán volt barátja, szomszédja felismeri őt a szala­gon?- Aki társtalan, az nem azért jön, hogy a másikon szórakozzon vagy ismerősöket keressen, ha­nem azért, hogy társat találjon. Az kikötés volt: aki felismer va­lakit a lejátszott képeken, azon­nal szóljon, és továbbte­kerjük a fil­met. Ha az utcán ismer­né meg, ak­kor sem sza­bad kiadnia, honnan is­merős. (Attilával kötünk egy megállapo­dást: bele­nézhetek a megmaradt anyagokba, de a játéksza­bály rám is érvényes. Ha ismerős arcot látok, azonnal szólok.)- A szereplés a rendszerbe va­ló bekerülés egyik feltétele volt - mesél tovább. - Miután a beszél­getés megtörtént, s megszületett az anyag, az illető kiajánlható volt. Közben én is megismertem a kereső igényeit, így a későbbi jelentkezőket nem tucatjával ajánlgattam nekik, hanem csak azokat közvetítettem, akikre ráil- lett a kereső leírása. Ezután kez­dődött a személyre szabott társ­keresés. Miután tudtam, hogy milyen tulajdonságokkal rendel­kező társat szeretne, lejátszottam neki azokat a beszélgetéseket, amelyek résztvevőiről úgy gon­doltam, talán közte lesz az igazi. Ha kérte a nevét és a címét, akkor belépett a fizetség, amiért meg­kapta a telefonszámot és a kap­csolatfelvétel lehetőségét. (A fel­vétel és a bekerülés ingyenes volt.) Szintén kikötöttem, hogy aki belép ebbe a rendszerbe és valakinek ráesik a választása, akkor egy alkalmat köteles biz­tosítani a találkozásra. Telefon­hang alapján senkinek nem lehe­tett azt mondani: Uram, köszö­nöm, Önnel nem találkozom! Mi­vel az illető fizetett a címért, ezért nem lehetett elutasítani. Ha csak öt percre fogadta is a választott, akkor is meg kellett adni a szemé­lyes bemutatkozás lehetőségét.- Továbbra sem derült ki szá­momra az, hogy miért vállalták a kamera előtti szereplést eny- nyien és láthatóan ilyen köny- nyen?- Minden ügyfél úgy kezdte: inkább nézegetne, de nem akar leülni beszélgetni. Meg kellett ne­kik magyaráznom, hogy akkor nekem nem lesz anyagom, nem tudok kiajánlani senkit. Csak az válogathatott, aki maga is vállal­kozott arra, hogy kamera elé áll. Aki tényleg partnert keresett ma­gának, az vállalta a beszélgetést. Aki csak lumpolni, futó kalando­kat keresni jött, az már nem állt kötélnek. Nem titok, a kis napló mellett létezett egy kartonrendszer. Ezt Attila a saját benyomásai alapján állította össze. Egytől tízig tartó pontrendszerrel osztályozta a külsőt, az egzisztenciát, az igé­nyeket, az intelligenciát. így ahol túl nagyok voltak a különb­ségek, már szóba sem jöhettek ajánlásnál.- Voltak-e különleges kíván­ságok? Esetleg olyan megkötés, amelyre már nem lehetett egy normál társközvetítő iroda segí­tésével partnert találni?- Persze, abban az időben kezdtek divatossá válni a horosz­kópok, így akadt olyan, aki kikö­tötte, hogy partnere csak egy adott csillagkép alatt született le­gyen, különben be se hívjam. Ki- • tétel volt a vallás megléte vagy hi­ánya is.- Négy év telt el azóta, hogy befejezte a közvetítést. Marad­tak-e ismerősök, baráti arcok abból az időből?- Sokan megismernek a mai napig is. Ha az illető egyedül van és azt látom, hogy szeretne meg­állni egy pillanatra, akkor termé­szetesen beszélgetünk. Ám ha társsal vagy idegennel van, akkor nagyon ügyelek arra, hogy csak egy alig látható fejbiccentéssel je­lezzem a köszönésemet, nehogy később kellemetlensége legyen abból, hogy miért köszönget a társközvevtítéses Bínónak. Szuromi Rita (Jövő heti számunkban folytatjuk a társközvetítés módszereinek bemutatását.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom