Heves Megyei Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-22 / 299. szám

1998. december 22., kedd Horizont 5. oldal Bábország: az idegek harca tovább folytatódik? (Folytatás az 1. oldalról) Történt ugyanis, hogy a báb­színház vezetése úgy döntött: a műhely átköltözik a Kistályai útra. Többen erőteljesen kifogá­solták ezt a lépést, hiszen elő­adások előtt, esetleg alatt bár­milyen kellékre van szükségük a színészeknek, négy-öt kilo­méteres távolságból mégsem lehet a kelléktárat időre, megfe­lelően mozgatni. A magyarázat is hamarosan megszületett: a bábműhely he­lyisége tulajdonképpen egy tár­salgó kialakításához kell. Janu­ártól ugyanis - a tervek szerint - növekszik majd a vendégmű­vészek száma, valahová őket is ültetni kell. így a nagy hírű bábműhely - ahol eddig gyer­mekek ezrei csodálhatták meg a bábok életre keltését - most a színpadtól igencsak messze ke­rül. Informátoraink a jelenlegi helyzet miatt egyelőre azt ké­rik: nevük maradjon titokban. Az okot nem titkolják, félnek a retorziótól. Ezt pedig meglehe­tősen nyomós érvekkel tá­masztják alá: A petíciót tavasszal aláíró ti­zenhat emberből - állítják - je­lenleg már csak hatan dolgoz­nak az intézményben. Szintén mai kép: hat ember tud bábszínészi végzettséget igazoló okiratot felmutatni, kö­zülük ketten jelenleg táppénzen vannak. Az új vezetéssel egyébként tíz alapító tag kezdett el dol­gozni, ma közülük csupán né­gyen dolgoznak itt. Többen most is táppénzen vannak, mert - hangoztatják - az idegeik felmondták a szolgá­latot. Az intézményben a jövés­menés feltűnően nagy. A szak­embergárda fokozatosan kicse­rélődik. A világosító például egy borász végzettségű fiatal­ember lett, a hangosító média­menedzser, a bábszínészek kö­zött pedig akad olyan, aki ko­rábban még csak kapcsolatba sem került a színpaddal. Többen mellesleg azt is tudni vélik, hogy az igazgató decem­ber 3-án az újoncoknak megbe­szélést tartott, amelyen arra kérte őket: tartsanak ki márciu­sig, akkorra ugyanis a régi csapatból egy ember sem lesz a színházban. A panaszos dolgozók ismét leszögezik: az igazgató papír­forma szerint egy embert sem küldött el. De olyan helyzetet teremt, hogy az érintettek in­kább önként távoznak a báb­színházból. S hogy miért állt elő ismét ez a helyzet? - tehetjük fel a kér­dést.- Hittünk a vizsgálatot vég­zőknek és eleget tettünk a kéré­süknek, nevezetesen: adjunk időt egymásnak - adják meg a feleletet. - Ez az idő valójában arra volt elég, hogy elinduljon a tisztogatás... A jelenlegi helyzetről természe­tesen megkérdeztük az intéz­mény vezetőjét, Sziki Károlyt is.-Költözik a bábműhely. Az előkészítő és a játszási hely kö­zött elég nagy lesz a távolság. Miért volt erre a lépésre szük­ség?- Egyéves működésünk alatt sikerült megteremtenünk az in­tézmény professzionális műkö­déséhez szükséges személyi és tárgyi feltételeket - válaszolja a bábszínház vezetője. - Ehhez a megfelelő munkakörülményt is ki kellett alakítani. A gazdasági irodánk eddig nem felelt meg a pénzügyi szabályzókban előír­taknak. Ezért a varroda helyi­ségéből lesz a gazdasági iroda, a mechanikai műhelyből pedig: a színészek számára társalgót és öltözőt alakítunk ki. Egy he­lyiséget pedig fenntartunk ké­szenléti műhelynek, épp azért, hogy a próbák és az előadások zavartalanul folyjanak.- Ön szerint most hányán dolgoznak a petíciót aláírók közül a Harlekinben?- Az elmúlt egy évben öt ember keresett új munkahelyet. Ez a létszám egy színházi év­ben nem nevezhető elvándor­lásnak. Mindannyian a saját ké­résükre távoztak, a nagyobb ke­reset és a továbbtanulási lehe­tőség reményében.-Az itteni tervezők, bábké­szítők helyett az utóbbi idő­szakban inkább vendégművé­szek dolgoznak. Mi ennek az oka?-Nem tervezőink és bábké­szítőink vannak, hanem két bábkészítőnk. Ennek ellenére, egy bemutató kivételével, min­den produkció itt készült. Bár tervezője nincs a bábszínház­nak, Lovasyékat külön megbí­zási díj ellenében szoktuk erre felkérni. Természetesen ha ők nem vállalnak el egy munkát, vagy egészségi állapotuk ezt nem engedi, akkor vendégmű­vészt kérünk meg, ahogy azt eddig is tették.- Ismét feltűnően sokan van­nak táppénzen. Van ennek va­lamilyen magyarázata?-Jelenleg három dolgozónk van táppénzen. Számomra ez nem feltűnően sok. Az okára azonban kíváncsi vagyok én is, hiszen előre bejelentett esetek­ről van szó. Ezért is kértem tel­jes körű táppénz-felülvizsgála­tot.- Egy fél év eltelt a vizsgálat után. Hogyan értékeli most a vezetés és a dolgozók közti kap­csolatot?- Mindazokkal, akik hajlan­dók a legjobb tudásuk szerint dolgozni az intézményért, na­gyon jó a kapcsolatom. Akik viszont nem értenek egyet az új arculat kialakításával, azok bi­zony rendkívül nehezen be­szélhetek rá a munkavégzésre.-Többen kifogásolták, hogy a Harlekin vásárolt egy sze­mélyautót és egy mikrobuszt, holott tájolni nagy busszal jár­tak. Miért?- A bábszínház az elmúlt időszakban pontosan azért nem járt tájolni, mert arra hivatkoz­tak, hogy nincs erre alkalmas jármű. A sikeres pénzügyi ter­vezésnek és gazdálkodásnak köszönhetően megvásároltuk a járműveket. Véleményem sze­rint ez inkább dicsérendő, mint kifogásolható tény. A jármű bérleti díját pedig rendszerint a fogadó fizeti.-Hány végzettséggel is ren­delkező színészt, technikai dol­gozót alkalmáz most a bábszín­ház? Hírlik ugyanis, hogy bo­rász, médiamenedzser és volt ruhatáros is került a társulat­hoz...- Színészi-rendezői diplo­mával egyedül a Harlekin igaz­gatója rendelkezik. Bábszínész munkakörben csak azok dol­goznak, akik az ehhez kapcso­lódó tanfolyamot elvégezték. Az új műszaki, technikai dolgozók egyébként mind magasabb végzettséggel rendelkeznek, mint elődeik. A szakmai, kriti­kai közönség már az első mun­kájukról elismeréssel szólt. Akik újonnan kerültek ide, azok mind végzettséggel ren­delkeznek. Ez nem mondható el a régiekről.- Úgy tűnik, az állandó tár­sulat helyett egy jövő-menő csapat alakul itt ki, akik között sok lesz a vendégművész.- A Harlekinnek volt, van és lesz állandó társulata. Az pedig természetes, hogy egy-egy pro­dukcióra vendégművészt kell intézmény mu- megyei önkor­A műhely - egy archívum alapján meghívni. Szeretnénk, ha a sajtó a híresztelések mellett a valós eredményekről is beszá­molna a számok tükrében, hi­szen vannak, akiket a sikereink is érdekelnek. FOTÓ: PILISY ELEMÉR A Harlekin Bábszínház körül ismét fellángolt vitáról, a jelen­legi helyzetről ezek után meg­kérdeztük az ködtetőjét, a mányzatot is. A művelődési irodán azt a választ kaptuk, a májusi vizsgá­lat lezárásakor megállapodtak abban, hogy januárban ismét napirendre tűzik a bábszínház helyzetét, s visszatérnek arra: változott-e valami. Az újabb egyeztetéskor tehát a dolgozóknak és a vezetőknek lehetőségük lesz majd arra, hogy panaszaikat, észrevételei­ket ismét továbbítsák a működ­tető felé. Főleg, ha akkor még egyáltalán akad olyan, akinek ehhez kedve van. Mert az itt dolgozók úgy fo­galmaznak: egyszer már meg­tették, de nem lett eredménye. Széllel szemben pedig nem ajánlatos... Mi több roppant fá­rasztó is. Talán nem véletlen, hogy a megkeseredett alapítók inkább a munkaügyi központ vagy az orvos ajtaján kopogtat­nak. Szuromi Rita

Next

/
Oldalképek
Tartalom