Heves Megyei Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-21 / 298. szám

1998. december 21., hétfő 5. oldal Heves És Körzete LO ■ m 30 ?o ST n ■ x> o m m X CB O a> 0) |g||| H S S-i H 2 i9 nz) Mise a tenki templomban Visszapillantó 1998 történései dióhéjban FOTÓ: PILISY ELEMÉR Hagyományt teremtettek Tiszanánán: idén is meg­rendezték a gumikerekes fogathajtók nehéz pályán, de nagy érdeklődéssel kí­sért versenyét Az idei esztendő tovább gazdagította Heves várost: Katona Kálmán közlekedési miniszter is részt vett a környék legszebb autóbusz-pályaudvarának avatásán, sok rászoruló em­ber számára nyújt segítséget a Gondozási Központ szociális konyhája. Felújítják az Isten házát Megújul a református templom AT ANY - Hozzáértő szakem­berek közreműködésével külső­leg teljesen megújul a reformá­tus gyülekezet késő barokk temploma. A munkálatok még nyáron elkezdődtek, amikor is rendbe hozták a hagymaidomú torony­sisak burkoló lemezeit, vala­mint kicserélték annak négy szalagkeretes, félköríves záró­idomú műemlék ablakait is. A hideg idő miatt most át­menetileg befejezték a munkát, tavasszal viszont tovább foly­tatják. Előbb a homlokzati to­rony burkolatát, majd a temp­lom párkányát, s végül az épü­let külső vakolatát cserélik ki a mesterek. Eddig több mint egymilliót költöttek a felújí­tásra. A hátralévő elvégzendő fel­adatra 3 millió szükségeltetik, melyet a gyülekezeti, önkor­mányzati, s az egyházmegyei támogatásból teremtik elő, de számítanak az Országos Műem­lékvédelmi Felügyelőség anyagi támogatására is. / Evbúcsúztató Talán olvasóink azonnal észrevették: a mostani te­rületi összeállításunk egy kicsit más. Közeledik az ünnep, legtöbben már a karácsonyi pihenésre, csa­ládi együttlétre készülünk. Ilyenkor összegzünk, elgondolkodunk. A sok­sok nehéz téma, mozgal­mas év után talán jól jön egy vidám, ezüttal nem ol­vasmányos, inkább „látni való” oldal. Mostani ösz- szeállításunkban ismert közéleti férjek feleségeit kérdeztük meg az ünnepi készülődésről, és betekin­tést adunk Tenk kará­csonyváró pillanataiba. Az oldal rendszeres munkatársai az év hátra­levő napjaira békés, bol­dog ünnepeket, a követ­kező esztendőre pedig eredményekben gazdag új évet kívánnak olvasóink­nak! Szuromi Rita területfelelős újságíró Cseh Béla tudósító Karácsonyvárás - ezúttal az asszonyok szemével Kő Pál szobrászművész édesanyja:- A tanyavilág szegénységét láthatta, s annak szabad levegő­jét szívhatta születése után ma­gába Pali fiam - emlékszik vissza. - A nincset akkor csak a szeretet ellensúlyozhatta. Ebből nálunk bőségesen volt mindig. Otthon készült papírcsizmába tett almával, dióval látogatott ide a Mikulás, karácsonyra krepp-papírból magam csinál­tam fenyőt, szaloncukorral éke­sítve. Gyertyagyújtás előtt fok­hagymát, főtt kukoricát, sült tököt ettünk, habart bab volt az ünnepi étek. Úgy ötéves lehe­tett a fiunk, amikor a Jézuská­nak le kellett hajolnia a lepoty- tyant almáért, s kivillant leple alól a csizmája. Pali hozzám bújva suttogta: „anya, a Jézus - kának is olyan szegényes a csizmája, mint édesapámé”. Most már gazdagabb a Jézuska Kő Páléknál. Nagy a család, én is ott vagyok pesti otthonukban. Most sem a „letudom” ajándék, hanem a szívből átadott pici meglepetések varázsolják az örömet. Karácsonykor csak az övéi van számára. Volt már, hogy fontos külföldi meghívást mondott le a családi együttlé- tért. Most nagy az örömük, hisz betlehemi csillagként jött a csa­lád legifjabb jövevénye, Maczky-Kő Benedek. Dr. Francsics Ottó rendőr- kapitány élete párja, dr. Patyi Zsuzsa:- Szüléink áldott, bölcs szo­kása gyökerezett meg a mi csa­ládunk ünnepvárásában. Az ajándék-kiválasztás ceremóni­ája úgy Mikulás táján veszi kezdetét. Mi az „egymást meg­lepni” fortélyok hívei vagyunk. Ottó ebben igazán otthonosan mozog. Nem kapkodja el, meg­fontolt, de időben készen van. Már mondta: készül a csomag. Viszont a család ünnepi ellátá­sában, étkek készítésében, plá­néin ha vendég van a láthatá­ron, parancsnoki hatalommal élve mindent én vállalok. Ottó ebbe nem is tud beszállni, mert nem igazán ért a konyha forté­lyaihoz, azt mondja: nem áll rá a keze. Viszont nagy értéke, hogy rendkívül megbízható, ígérete tuti biztos. Nem is szólva kislányunk iránti rajon­gását. Hihetővé varázsolja számára, hogy a Jézuska hozza a karácsonyfát, melyet titkon Lacika fiammal díszítünk. Szigorúan ragaszkodunk az ünnepi halászléhez, a másnapi sült pulykához. A pihenés hó­golyózással, szánkózással, ma­darak etetésével telik. Ilyenkor a mobilt sem hozza haza, s pi­henésképpen „kivégez” né­hány, év közben félretett köny­vet. Túri Gyula vállalkozó fele­sége:- A mi családunknak kétsze­resen is fontos esemény a kará­csony - mondja az asszony. - A hangulatát fokozza a férjem cége év végi „leállása”, ekkor válik lehetővé, hogy ő is a csa­ládjával legyen. Nem vagyunk „rákészülősök” - folytatja a vállalkozófeleség -, ezért ná­lunk az ezüstvasárnap kezdődik a hajrá. Nagy a család, ezért az a cél­szerű, hogy az ajándékot is megbeszéljük, de Gyuszinak mindig van külön meglepetése is számunkra. A fenyő és a hal beszerzése is az ő dolga. A konyhában is igen járatos, pláne a halfélesé­gek elkészítésében mozog ott­honosan, nem riad meg a „konyhai szolgálattól”. A szentestén az ajándékozás után templomba megyünk, mert kislányunk betlehemezik az éj­féli misén. Ünnepeken van le­hetőség a rokoni látogatásokra is. Az egész évi kemény munka teljesen lenullázza Gyuszit, ilyenkor legjobb feltöltődés, ha családostól elvonulunk a he­gyekbe síelni. Látom rajta, ilyenkor tényleg nincs munka, nem is gondol rá, csak lazítás van, amely nekünk a békét, a boldogságot jelenti. Kontra Gyula polgármes­ter felesége:- A szülőktől örökölt nálunk a karácsony fontossága. Általá­ban december eleje hangolja a családot az ünnepre. Ami az ajándékozás menetét illeti: mindenki önbeszerző, hiszen feltétlen igényli a család a „nagy titkolódzást”. Bármi is kerüljön a fa alá, csak meglepe­tés legyen. Gyula igazi profi az effajta örömszerzésben. Az előkészületekben aztán össze­mosódnak a reszortok. Ebben a családfő sem kivétel. Nem is mer tiltakozni az itthoni nőura­lomban. Tiszai gyerekként iga­zán ért a halakhoz, ebbéli tehet­sége bizonyítására konyhakész előkészítésig kap lehetőséget, de aztán a három lánya való­sággal kisöpri őt onnan. Még felbukkan a fenyőtalp ácsolá­sakor, de a díszítésnél egysze­rűen tehetetlen a női túlerővel szemben. Gyertya világánál fi­gyelem, hogy szemeivel meg­öleli övéit, ekkor tudom, mesz- sze van a hivatása, csak apa, nagyapa. A két unoka bera­gyogja az ünnepet, Gyula imádja a két férfipalántát. Más­nap már gondolata a hivatali munkája között kutat, ha be­csöngetnek, általában nyomós segítségre van szükség. Aztán csak akkor van ünnep, ha itthon látjuk a teremtés koronáját. Király Béla bankár fele­sége:-Hiába fogadkoznak egész évben, a tennivalókra mindig az utolsó pillanatokban kerül sor - mondja. - Nálunk nem tabu az ajándék mikéntje, megbeszél­jük, kinek mire „fáj a foga”. Praktikus dolgokra költünk ilyenkor is. Megosztjuk a szentesti teen­dőket is. Ä családfő elfoglalja magát a fenyő felöltöztetésével, ajándékcsomagolással, míg én a. konyhai teendőimet végzem. Őszintén: nem is szeretném, ha ilyenkor mellettem „lábatlan- kodna” a férjem. Bár ínyencfalatok elkészíté­sében tehetséges, a katonaság­tól hozott receptjei közvetlenül megjelentek a megyei sajtóban. Ünnep estéjén mindig kibő­vül a család, a rokonság, hiszen név- és születésnapi, házassági évforduló ünnepe is ez, melyre mindenkor a sógor főzte ha­lászlé teszi rá a koronát. Furcsának tűnik, de megér­tem, hogy foglalkozásából ere­dően férjem ekkor sem zárhatja ki a munkát. A pénzintézeteket ilyenkor is érheti kísértés, s ez neki állandó feladatot jelent. Aztán meg néhány nap alatt kell zárni az évet, mert január 1-jén a nyitáskor már új oldalt kell nyitni a takarékszövetke­zeti hálózat működésében. Ferenczfy Zoltán reformá­tus lelkész hitvese:-A lelkész karácsonya el­foglalt, de ő is ünnepel, csak ki­csit másképpen. A gyülekezeti elfoglaltság ellenére a családfő fogja össze a családi felkészü­lést is. Amíg mi a gyerekekkel a fenyődíszeket nyírjuk, ő me­sél nekünk Jézus születéséről. Együtt énekelünk az ünnephez illően. A fa felöltöztetése is az ő reszortja. A megemlékezés már közös családi szertartás. Szenteste, istentisztelet után, amikor magunkra maradunk, körbeüljük a fenyőt, néhány ünnepi éneket mondunk, s kí­vánunk egymásnak áldott ün­nepeket, miközben apró kis ajándékokkal gazdagítjuk egy­más lelki boldogságát. Aztán a két lányom és fiam társaságá­ban elkezdődik a vég nélküli beszélgetés egymásról, a világ­ról. A férjem a konyhaművé­szetekben is járatos. Szereti a hasát. Bármilyen vendéget vá­rok, míg a férjem meg nem kós­tolta az ételt, addig nem tálalom fel. Jól főz, ez akkor praktikus, ha istentisztelet után gyorsan össze kell „ütni” az ebédet. A pihenés nálunk az ünnepet kö­vető néhány nap. Családostól felmegyünk a hegyekbe, hogy újult erővel a gyülekezettel együtt dicsérhessük az Urat. Cseh Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom