Heves Megyei Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-21 / 298. szám
1998. december 21., hétfő 5. oldal Heves És Körzete LO ■ m 30 ?o ST n ■ x> o m m X CB O a> 0) |g||| H S S-i H 2 i9 nz) Mise a tenki templomban Visszapillantó 1998 történései dióhéjban FOTÓ: PILISY ELEMÉR Hagyományt teremtettek Tiszanánán: idén is megrendezték a gumikerekes fogathajtók nehéz pályán, de nagy érdeklődéssel kísért versenyét Az idei esztendő tovább gazdagította Heves várost: Katona Kálmán közlekedési miniszter is részt vett a környék legszebb autóbusz-pályaudvarának avatásán, sok rászoruló ember számára nyújt segítséget a Gondozási Központ szociális konyhája. Felújítják az Isten házát Megújul a református templom AT ANY - Hozzáértő szakemberek közreműködésével külsőleg teljesen megújul a református gyülekezet késő barokk temploma. A munkálatok még nyáron elkezdődtek, amikor is rendbe hozták a hagymaidomú toronysisak burkoló lemezeit, valamint kicserélték annak négy szalagkeretes, félköríves záróidomú műemlék ablakait is. A hideg idő miatt most átmenetileg befejezték a munkát, tavasszal viszont tovább folytatják. Előbb a homlokzati torony burkolatát, majd a templom párkányát, s végül az épület külső vakolatát cserélik ki a mesterek. Eddig több mint egymilliót költöttek a felújításra. A hátralévő elvégzendő feladatra 3 millió szükségeltetik, melyet a gyülekezeti, önkormányzati, s az egyházmegyei támogatásból teremtik elő, de számítanak az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség anyagi támogatására is. / Evbúcsúztató Talán olvasóink azonnal észrevették: a mostani területi összeállításunk egy kicsit más. Közeledik az ünnep, legtöbben már a karácsonyi pihenésre, családi együttlétre készülünk. Ilyenkor összegzünk, elgondolkodunk. A soksok nehéz téma, mozgalmas év után talán jól jön egy vidám, ezüttal nem olvasmányos, inkább „látni való” oldal. Mostani ösz- szeállításunkban ismert közéleti férjek feleségeit kérdeztük meg az ünnepi készülődésről, és betekintést adunk Tenk karácsonyváró pillanataiba. Az oldal rendszeres munkatársai az év hátralevő napjaira békés, boldog ünnepeket, a következő esztendőre pedig eredményekben gazdag új évet kívánnak olvasóinknak! Szuromi Rita területfelelős újságíró Cseh Béla tudósító Karácsonyvárás - ezúttal az asszonyok szemével Kő Pál szobrászművész édesanyja:- A tanyavilág szegénységét láthatta, s annak szabad levegőjét szívhatta születése után magába Pali fiam - emlékszik vissza. - A nincset akkor csak a szeretet ellensúlyozhatta. Ebből nálunk bőségesen volt mindig. Otthon készült papírcsizmába tett almával, dióval látogatott ide a Mikulás, karácsonyra krepp-papírból magam csináltam fenyőt, szaloncukorral ékesítve. Gyertyagyújtás előtt fokhagymát, főtt kukoricát, sült tököt ettünk, habart bab volt az ünnepi étek. Úgy ötéves lehetett a fiunk, amikor a Jézuskának le kellett hajolnia a lepoty- tyant almáért, s kivillant leple alól a csizmája. Pali hozzám bújva suttogta: „anya, a Jézus - kának is olyan szegényes a csizmája, mint édesapámé”. Most már gazdagabb a Jézuska Kő Páléknál. Nagy a család, én is ott vagyok pesti otthonukban. Most sem a „letudom” ajándék, hanem a szívből átadott pici meglepetések varázsolják az örömet. Karácsonykor csak az övéi van számára. Volt már, hogy fontos külföldi meghívást mondott le a családi együttlé- tért. Most nagy az örömük, hisz betlehemi csillagként jött a család legifjabb jövevénye, Maczky-Kő Benedek. Dr. Francsics Ottó rendőr- kapitány élete párja, dr. Patyi Zsuzsa:- Szüléink áldott, bölcs szokása gyökerezett meg a mi családunk ünnepvárásában. Az ajándék-kiválasztás ceremóniája úgy Mikulás táján veszi kezdetét. Mi az „egymást meglepni” fortélyok hívei vagyunk. Ottó ebben igazán otthonosan mozog. Nem kapkodja el, megfontolt, de időben készen van. Már mondta: készül a csomag. Viszont a család ünnepi ellátásában, étkek készítésében, plánéin ha vendég van a láthatáron, parancsnoki hatalommal élve mindent én vállalok. Ottó ebbe nem is tud beszállni, mert nem igazán ért a konyha fortélyaihoz, azt mondja: nem áll rá a keze. Viszont nagy értéke, hogy rendkívül megbízható, ígérete tuti biztos. Nem is szólva kislányunk iránti rajongását. Hihetővé varázsolja számára, hogy a Jézuska hozza a karácsonyfát, melyet titkon Lacika fiammal díszítünk. Szigorúan ragaszkodunk az ünnepi halászléhez, a másnapi sült pulykához. A pihenés hógolyózással, szánkózással, madarak etetésével telik. Ilyenkor a mobilt sem hozza haza, s pihenésképpen „kivégez” néhány, év közben félretett könyvet. Túri Gyula vállalkozó felesége:- A mi családunknak kétszeresen is fontos esemény a karácsony - mondja az asszony. - A hangulatát fokozza a férjem cége év végi „leállása”, ekkor válik lehetővé, hogy ő is a családjával legyen. Nem vagyunk „rákészülősök” - folytatja a vállalkozófeleség -, ezért nálunk az ezüstvasárnap kezdődik a hajrá. Nagy a család, ezért az a célszerű, hogy az ajándékot is megbeszéljük, de Gyuszinak mindig van külön meglepetése is számunkra. A fenyő és a hal beszerzése is az ő dolga. A konyhában is igen járatos, pláne a halféleségek elkészítésében mozog otthonosan, nem riad meg a „konyhai szolgálattól”. A szentestén az ajándékozás után templomba megyünk, mert kislányunk betlehemezik az éjféli misén. Ünnepeken van lehetőség a rokoni látogatásokra is. Az egész évi kemény munka teljesen lenullázza Gyuszit, ilyenkor legjobb feltöltődés, ha családostól elvonulunk a hegyekbe síelni. Látom rajta, ilyenkor tényleg nincs munka, nem is gondol rá, csak lazítás van, amely nekünk a békét, a boldogságot jelenti. Kontra Gyula polgármester felesége:- A szülőktől örökölt nálunk a karácsony fontossága. Általában december eleje hangolja a családot az ünnepre. Ami az ajándékozás menetét illeti: mindenki önbeszerző, hiszen feltétlen igényli a család a „nagy titkolódzást”. Bármi is kerüljön a fa alá, csak meglepetés legyen. Gyula igazi profi az effajta örömszerzésben. Az előkészületekben aztán összemosódnak a reszortok. Ebben a családfő sem kivétel. Nem is mer tiltakozni az itthoni nőuralomban. Tiszai gyerekként igazán ért a halakhoz, ebbéli tehetsége bizonyítására konyhakész előkészítésig kap lehetőséget, de aztán a három lánya valósággal kisöpri őt onnan. Még felbukkan a fenyőtalp ácsolásakor, de a díszítésnél egyszerűen tehetetlen a női túlerővel szemben. Gyertya világánál figyelem, hogy szemeivel megöleli övéit, ekkor tudom, mesz- sze van a hivatása, csak apa, nagyapa. A két unoka beragyogja az ünnepet, Gyula imádja a két férfipalántát. Másnap már gondolata a hivatali munkája között kutat, ha becsöngetnek, általában nyomós segítségre van szükség. Aztán csak akkor van ünnep, ha itthon látjuk a teremtés koronáját. Király Béla bankár felesége:-Hiába fogadkoznak egész évben, a tennivalókra mindig az utolsó pillanatokban kerül sor - mondja. - Nálunk nem tabu az ajándék mikéntje, megbeszéljük, kinek mire „fáj a foga”. Praktikus dolgokra költünk ilyenkor is. Megosztjuk a szentesti teendőket is. Ä családfő elfoglalja magát a fenyő felöltöztetésével, ajándékcsomagolással, míg én a. konyhai teendőimet végzem. Őszintén: nem is szeretném, ha ilyenkor mellettem „lábatlan- kodna” a férjem. Bár ínyencfalatok elkészítésében tehetséges, a katonaságtól hozott receptjei közvetlenül megjelentek a megyei sajtóban. Ünnep estéjén mindig kibővül a család, a rokonság, hiszen név- és születésnapi, házassági évforduló ünnepe is ez, melyre mindenkor a sógor főzte halászlé teszi rá a koronát. Furcsának tűnik, de megértem, hogy foglalkozásából eredően férjem ekkor sem zárhatja ki a munkát. A pénzintézeteket ilyenkor is érheti kísértés, s ez neki állandó feladatot jelent. Aztán meg néhány nap alatt kell zárni az évet, mert január 1-jén a nyitáskor már új oldalt kell nyitni a takarékszövetkezeti hálózat működésében. Ferenczfy Zoltán református lelkész hitvese:-A lelkész karácsonya elfoglalt, de ő is ünnepel, csak kicsit másképpen. A gyülekezeti elfoglaltság ellenére a családfő fogja össze a családi felkészülést is. Amíg mi a gyerekekkel a fenyődíszeket nyírjuk, ő mesél nekünk Jézus születéséről. Együtt énekelünk az ünnephez illően. A fa felöltöztetése is az ő reszortja. A megemlékezés már közös családi szertartás. Szenteste, istentisztelet után, amikor magunkra maradunk, körbeüljük a fenyőt, néhány ünnepi éneket mondunk, s kívánunk egymásnak áldott ünnepeket, miközben apró kis ajándékokkal gazdagítjuk egymás lelki boldogságát. Aztán a két lányom és fiam társaságában elkezdődik a vég nélküli beszélgetés egymásról, a világról. A férjem a konyhaművészetekben is járatos. Szereti a hasát. Bármilyen vendéget várok, míg a férjem meg nem kóstolta az ételt, addig nem tálalom fel. Jól főz, ez akkor praktikus, ha istentisztelet után gyorsan össze kell „ütni” az ebédet. A pihenés nálunk az ünnepet követő néhány nap. Családostól felmegyünk a hegyekbe, hogy újult erővel a gyülekezettel együtt dicsérhessük az Urat. Cseh Béla
