Heves Megyei Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-19 / 297. szám
6. oldal Hírlap Magazin 1998. december 19., szombat Decemberi jeles napjaink legérdekesebbike december 21., amikor is a téli napfordulót ünnepli az ember ősidők óta. A napforduló ünnepének eredete az időszámításunk előtti XVII. századig nyomozható. A mezopotámiai Nippur városának romjai közül került ki az a régészeti lelet, amely két nyolcágú csillaggal ábrázolja a Nap születését. Mivel az ókori ember naptára napévek szerint igazodott, a fontos csillagászati esemény dátuma december 25. volt, s így lett ez az időpont a Nap születésének napja. Az ókori kultúrnépek számára ez a forduló jelentette a tavasz ígéretét, s egy új mezőgazdasági évad kezdetét. kifordított bundát viselő, bo- hókás betlehemes pásztorok tréfálkozása, éneke, játéka áll. A betlehemezők házilag készítettjászolt vagy templom alakú kis Betlehemet hordoznak magukkal. Manapság, ahol még él a szokás, főként gyermekek adják elő a betlehemes szövegeket. A betlehemes játékok fő jelenete hazánkban a pásztorjáték. A mezőn alvó pásztorokat az angyal keltegeti, és az újszülött Jézushoz küldi. A főszereplő egy süket, öreg pásztor, akinek tréfás félreértései alkotják a humor fő forrását. A játékok további mozzanatai a következők: a szent család szállást keres, ezután a pásztorok, néha a napkeleti királyok is ajándékot visznek a kisdednek. Főként katolikus vidékeken divatozott a karácsonyi asztal készítése. Sok településen ilyenkor szénát borítottak az asztalra, és a sarkaira különböző tárgyakat - fésűt, kaszakövet, kést - raktak. Utána asztalkendővel takarták le az asztalt. Az asztal alá egy szakajtóban terményeket: zabot, búzát, kukoricát kevertek össze a jövő évi termés bőségét jelképezve. „Hej regö, rejtem A regölés a télközépi, karácsonyi, újévi köszöntés Európában általában ismert szokásának magyar változata. Ilyenkor gyermekek, legények vagy felnőtt férfiak házról házra menve bőséget, boldogságot kívánnak a következő évre. Nyelvészeink megállapítása szerint a regölés név - éppúgy, mint a regösének „hej, regö rejtem...” refrénje - finnugor eredetű, s etimológiailag ösz- szefügghet a régi magyarok sámánjainak révülésével, vagyis eksztázisba esésével. Középkori okleveleink már név szerint emlegetnek regösöket, akik mulattatok, királyi együttivók voltak. Heltai Gáspár a XVI. században a regölő hetet emlegeti, amikor az emberek isznak, tobzódnak. A regölés fő időpontja december 26., István vértanú napja volt, akinek alakja a népi emlékezetben egybeolvadt a magyarok első királya, István alakjával. A regösök különösen a láA pápa parancsa Időszámításunk után 354-ben került erre a napra karácsony ünnepe. Liberius pápa rendelte el így, és parancsának igen érdekes kultúrtörténeti háttere van. Az akkor már névleg keresztény légiók katonái között ugyanis nagyon elharapózott az úgynevezett Mithras-kul- tusz, azaz az óperzsa Napisten tisztelete. Eredetileg ez az istenalak a világosságot és a fényt jelentette, mely még a felkelő napot is megelőzve a legtávolabbi és legelrejtettebb zugokba is behatol, és a sötétséget mindenünnen elűzi. Később a hazugság és sötétség legyőzője lett Mithras isten. Mivel születését december 25-én ünnepelték a birodalom támaszát jelentő légionáriusok, ezért ugyanez a nap lett a keresztény karácsony ünnepe is, hiszen már Hieronymus egyházatya is megmondta, hogy a pogány ünnepeket nem kiirtani, hanem keresztény szelleművé kell tenni. A hosszabbodó nappalok és egyre rövidebb éjszakák a tavasz közeledtét jelzik ma is. Népszokásainkban is tükröződik ez a derűlátó tavaszvárás. Régen fagyöngyöt vagy cserépben hajtatott zöld ágat vittek a lakásba ezen a napon, így született meg a karácsonyfa is, ami örökzöld lombozatával az életet szimbolizálja ma is. Pásztorok, pásztorok A magyarságot letelepedésétől kezdve többféle hatás is érte, melyek együttesen a magyar karácsonyi szokások kialakulásához vezettek. Ilyenek voltak a középkortól kezdve a katolikus egyház szertartásai, karácsonyi énekei, továbbá a szerzetesek és tanítók által ideplántált színjátékszerű mozzanatok, mint a karácsonyi játékok, a jászolállítás szokása. Más, inkább mágikus jellegű rítusok is meghonosodtak nálunk, mint a karácsonyi asztal szertartásos elkészítése, a karácsonyi szalmahintés. A karácsonyfa-állítás szokása a XIX. század negyvenesötvenes éveiben városon jelentkezett először. Néhány magyarlakta vidéken azonban még a háború alatt is újévkor az „aranyos csikó” hozta a gyermekeknek az ajándékot. A karácsonyi népi színjáték középpontjában hazánkban a Betlehemesek a Tolna megyei Kétyn A háromkirályok - az egri II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanulóinak színpadi előadásában nyos házakat keresik fel, ahol szívesen is látják őket, mert azt tartják, hogy az a leány, akit valamelyik legénnyel együtt emlegetnek a regösök, az a jövő farsangban okvetlenül férjhez fog menni, éspedig a megnevezett legényhez. Jézus születése A kereszténység asszimiláló törekvése érvényesült abban a szándékban, hogy a téli napforduló népszerű pogány ünnepnapját, december 25-ét a saját ünnepévé változtassa át. E szándék jegyében igyekeztek bebizonyítani, hogy ezen a napon született Jézus Krisztus is. Hogy ez a tanítás minél több hívőt nyerjen meg, felhasználták az Újszövetség azon párhuzamait, melyek Jézust, mint a fény, a Nap megtestesítőjét ábrázolják (pl. Máté IV. 14 sk., János IX. 5.). A kereszténység Megváltójának születésnapját azonban sokan sokféle időpontban ünnepelték. Január 6-án, március 25-én, május 20-án is megemlékeztek például a „nagy eseményről”, ugyanis az evangéliumok Jézus születésnapjára nézve semmilyen konkrét támpontot nem adnak. Ioannész Khrüszosztomosz (Aranyszájú János) egyházatya 386. december 25-én Antiokheiában tartott beszédében a Napként leszálló Jézus születésére utal. Az egyházatya Lukács evangéliumára hivatkozva közölte, hogy Erzsébet, Zakariás főpap Mária a gyermekkel felesége 6. hónapja volt terhes keresztelő Szent Jánostól, amikor Mária megkapta az angyali üzenetet arról, hogy megfogant. Aki tehát Jézus születési idejére kíváncsi, könnyen kiszámíthatja azt. Nem kell mást tennie, mint Erzsébet teherbe esésétől 6+9=15 hónapot számolnia. A már említett fejtegetés szerint Lukács evangéliuma alapján Zakariás az engesztelés napjának ünnepén kapott ígéretet az Úr angyalától, hogy felesége fiút fog szülni. Az első karácsony Az i. sz. 354-ből származó kalendárium, amelyet Rómában állítottak össze, már hivatalos egyházi ünnepként tünteti fel december 25-ét. Damasus római püspök pedig, akit Gratia- nus császár 378-ban a birodalom nyugati fele egyházi irányítójának nevezett ki, az egész fennhatósága alatt álló területen kötelezővé tette a karácsony megünneplését. Az oldalt összeállította: Barta Katalin Illusztrálta: Pilisy Elemér Ha fény születik, a tavasz is közeleg Karácsony helyett Kínában A nagy vigadozásnak a röfik látják kárát Hong Gui Hua - ahogy magyar barátai becézik - Piroska hét éve hagyta el hazáját. Kína délkeleti csücskéből, Fujian tartományból költözött hozzánk. Szülőföldjén buddhisták élnek, így Jézus születése számukra nem ünnep. A havat sem ismerik, pontosabban Kína azon táján, ahol a szülei laknak, sosem havazik. El is fagynának a színpompás leanderek, amelyek az út szélén, s a kertekben virítanak. A fenyőfa náluk is honos, de nem arra való, hogy kivágják és feldíszítsék. Néhány éve azonban a külföldiek miatt Kínában is állítanak karácsonyfákat a szállodákban, de a lakásokban változatlanul nem. Ugyanakkor a fényfüzérek megnyerték a tetszésüket, ezért december végén ezekkel ékesítik az ablakokat. Az ajándékozás is szokásba jött, ám csak a gyerekekre gondolnak a felnőttek. Többnyire pénzt adnak nekik, szépen becsomagolva, s mire a csemete végiglátogatja a kiterjedt rokonságot, rendesen meggazdagszik. Összejöhet egy férfiember havi, kéthavi átlagfizetése. Bár karácsony nincs, azért a kínaiak is ünnepelnek az év végén. Mégpedig - számunkra érthetetlen okból - nem december 31-én, hanem 30-án. Innen számolják az új esztendőt. Ilyenkor illik új ruhát, új cipőt ölteni, s ebben fogadni vagy keresni fel a família távolabb élő tagjait. Az ünnepnek meg kell adni a módját. Tíz-tizenötféle étel is az asztalra kerül. Ismert, hogy a kínaiak vékony csíkokra vágják a zöldségféléket, a húst. Ám ezen az estén egyben tálalják fel a disznófejet, a kacsát, csirkét, halat. Ez utóbbihoz azonban senki sem nyúlhat. Megcsodálhatja, csorgathatja a nyálát, de várnia kell holnapig. Halat enni kizárólag az ünnep másnapján szabad. Az édességet nem kedvelik. Legalábbis torta vagy sütemény formájában. Az italoknál pedig az a lényeg: piros legyen - szeszes vagy szeszmentes -, ami a poharakba kerül. Kínában nagy esemény az új év köszöntése. Négy-öt napig is tart, függően attól, mekkora a család. Senki sem dolgozik, országos a munkaszünet. Aztán nekilendülnek, de a hév nem tart soká. Merthogy a január tizenötödike ugyancsak a lazításé. Ezen a napon boldog-boldogtalan vigad. Kivéve a disznókat. Ugyanis „ők” az ünnep áldozatai. Négyessy Zita Amióta Hua itt él, már ő is díszít fenyőfát fotó: ötvös imre Hétvéai ajánlatunk: 1 ___ .2 ........ .. _________ ' ____ 1 ^> i>
