Heves Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-31 / 255. szám
6. oldal Hírlap Magazin 1998. október 31., szombat Gárdonyi haláláról, gyászjelentéséről és temetéséről Tengernyi nép tiszteletadása Gárdonyi Géza halála napjának - 1922. október 30. - déli óráiban gyászkeretbe foglalt plakátok jelentek meg a város utcáin. A szövegük ez volt: „Gárdonyi Géza meghalt. A nagynevű írót városunk halottjának tekinti. Tűzzétek ki a gyászlobogót! Szerda délelőtt jöjjetek temetésére. - A városi tanács.” Gárdonyi még életében meghagyta, hogy halála után ne engedjenek róla halotti maszkot venni, lerajzolni se engedjék. A család, hogy teljesítse a végső aralát, az érckoporsót leól- i íztatta, így senki sem láthatta 1 Ji porhüvelyét. A leolvasztott koporsó került a Líceum dísztermébe, a ravatalra. A család gyászjelentése így szólt: „Özv. Gárdonyi Sándorné, Gárdonyi Sándor és Gárdonyi József dr. az isteni végzés előtt fejet hajtva, a fiút és édesapát sirató fájdalommal jelentik, hogy GÁRDONYI GÉZA író, életének 60-ik évében, f. hó 30-án, reggel 1/2 3 órakor csendesen meghalt. A Fájdalmas Szűzről nevezett sírkertben helyezik nyugalomra. Élete, mely a magyar földről sarjadt, nem tért vissza a földre, az örök élet országába távozott. Elvándorolt a magányok embere. Eger, 1922. október hó 30-án. Sírján halotti mécsesként szerető szíveink lobognak.” Ekkor még nem tudta a család, hogy a városi tanács, dr. Tordai Ányos ciszterci tanár javaslatára, úgy döntött, hogy Gárdonyi Géza sírhelye ne a Fájdalmas Szűzről nevezett, vagyis az egri Hatvani temetőben, hanem regénye valóságos hőseinek vértől ázott dicsőséges földjében, a várban legyen. Kijelölték a díszsírhelyet, a Bebek- bástya térségében, a Törökkert feletti tisztáson. A legtávolabb áll tőlem a kegyeletsértésnek a legcsekélyebb gondolata is, amikor itt azt írom, hogy a gyászjelentésben, illetve annak szövegében elírás vagy tévedés/?) van. Gárdonyi Géza édesanyját a gyászjelentés özv. Gárdonyi Sándoménak írja, holott ő Ziegler Sándorné volt, hiszen csak író fia változtatta belügyminiszteri engedéllyel az eredeti Ziegler családi nevet Gárdonyira. Mégpedig azért Gárdonyira, mert a Fejér megyei Agárd-pusz- tai születési hely melletti Gárdony községben keresztelték meg, a Szent Anna nevét viselő templomban, 1863. augusztus 4- én, tehát már világrajöttének második napján. * A Líceum dísztermében a ravatalon, érckoporsóban, a földi bajoktól, betegségektől megszabadulva fekszik az ország nagy írója. Nyolc gyertyatartón 8 gyertya sárga lángja lobog, jelezve az örök világosságot. November 1-jének délelőttjén a koporsót a Líceum előtti térre vitték az ott felállított ravatalra. Tengernyi nép gyűlt össze végső tiszteletadásra. Fél 11 órakor nagy papi segédlettel Szmrecsányi Lajos egri érsek jelenik meg fekete palástban, s megkezdődik a gyászszertartás. Az egyház áldását adja az elhunytra, s a szenteltvíz cseppjei hullnak a koporsóra. Ez jár a nagy halottnak éppúgy, mint azoknak, akiknek történetét megírta műveiben. A nagy hírű Egri Koszorús Dalkör ajkán fájón hangzik: Reqviem aetemam dona ei Do- mione. Adj neki örök nyugalmat, Uram! A város h. polgár- mestere, Trak Géza lép a ravatal elé, s búcsúzik a város nevében Gárdonyitól, aki ha nem is itt született, egrivé vált. A kormány is elküldte képviselőjét, dr. Ko- pácsy Felícián miniszteri tanácsost. Beszédében Gárdonyi magyar voltát, nyelvművészetét és igazi néptanítói mivoltát hangsúlyozza. Utána Budapest székesfőváros képviseletében Pintér Jenő tankerületi főigazgató a magyar szellemi élet kiemelkedő, nagy halottjától vesz búcsút. A Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság dr. Négyessy László egyetemi tanár szavaival szól a veszteségről. Szávay Gyula író a Petőfi és más irodalmi társaságok érzésvirágait helyezi a koporsóra. A gyászbeszédek után áll elő a halottaskocsi, és az egri írók és újságírók veszik le a ravatalról a koporsót, s helyezik a gyászkocsira. Kik is? Breznay Imre, Setét Sándor, Pogonyi Antal, Ne- mecsek Aurél, Kelemen Andor és Jakab József. Elindul a menet a vár felé. Élén a honvéd gyalogezred zenekara gyászindulók dallamát szólaltatja meg az úton. A Káptalan (ma Kossuth Lajos) utcán át vonul a gyászmenet, és a kétoldalt álló sokezres tömeg levett kalappal köszön el a város és az egész menet halottjától. A vár alá érve ismét az egri írók és újságírók emelik le a koporsót és viszik a várkapun át a Törökkertig. A Szent István-szobor előtt van a következő megállóhely. Ott is hatalmas tömeg várja a menetet, s néma tisztelettel tekint a halottra záródott koporsóra. Ismert művészek, közéleti személyiségek mondják el búcsúszavaikat, köztük Rózsahegyi Kálmán színművész, Kállay Miklós író, Kosztolányi Dezső költő, Benárd Ágoston volt miniszter, Gaál Mózes jeles ifjúsági író. Végül, mivel az első szó Egeré volt a koporsó mellett, Egeré az utolsó is. Breznay Imre, az Egri Népújság főszerkesztője szól az egri írók és újságírók nevében: kérjük, akik a várba feljönnek, járjanak halkan, kegyelettel, nehogy megzavarják a nagy álmodó álmát. Hogy az egykori várvidék hősi harcban kicsordult vérével áztatott földjébe jusson, lassan leengedik a koporsót. A Szózat emelkedett dallama száll a várfalak között: ...itt élned, halnod kell! Mindannyiunkra ez vonatkozik. Gárdonyi Gézára is, aki most már a sírban fekszik. Csillag László A mezőgazdaságisok virágra szóló sikere a növénykompozíciók országában Az UFO-csokrot az igazgató vette meg Egy autóbusznyi kellékkel utaztak a közelmúltban a fővárosba az Egri Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjai. A felkészülés, a több héten át tartó munka egyáltalán nem volt eredménytelen. Országos második lett az egriek csapata, s mind a négy versenyző különdíjjal tért haza. A tömegszállító járműre való kellék - amely hazafelé már kissé meggyötörtén utazott - nem egyéb volt, mint virágkompozíciók sokasága.-Mennyire zavar benneteket az, hogy a legtöbb kompozíció múlandó? Tímea: - Egy cseppet sem zavar. Ha tönkremegy, akkor csinálunk újat, jobbat.-Es lesz-e erre kereslet? Egyáltalán vannak olyan igémig tele van érdekes, hasznos anyagokkal - mondják a lányok. - Lehet gyűjteni csipkebogyót, borostyántermést, vadalmát és sok egyebet. Ehhez kaphatók színezett dekorációk, szárazvirágok. Konyhába akár hagymát, almát is A különdíjas csapat a virágkompozíciókkal fotó: perl MÁRTON A csapat tagjai, Surányi Zsuzsanna, Kovács Tímea, Kovács Éva, Kovács Zsuzsanna - az előírásoknak megfelelően - őszi térkompozícióval készültek. A város és az évszak hangulatának megfelelően szőlőtőkékből összeállított székkel, kalappal lepték meg a zsűrit. A csapat tagjaival beszélgettünk arról, hogy miként készülnek ezek az igen elgondolkodtató, időnként meghökkentő, mégis művészi értékkel bíró kompozíciók.- A virágkötészet manapság már nem csupán a csokrok összeállítását, hanem egyfajta művészi látásmód kifejeződését is jelenti. Miért választottátok ezt a pályát? Kovács Éva: - Alapvetően azért döntöttem így, mert nagyon szeretem a virágokat. Csak ezután derült ki, hogy „Szemem is van hozzá”. Elkezdtem hát egy tanfolyamot, s itt kötöttem ki. Kovács Tímea: -Öt esztendeje járok ide a szakközép- iskolába, eredetileg dísznövénykertésznek tanultam. Elindultam a Valentin-napi virágkötő versenyen, ott mondták, hogy látnak fantáziát bennem. Azóta szinte a hobbimmá vált az alkotás. Nagyon nehezen válók meg egy-egy jól sikerült kompozíciómtól, bár van önkritikám, s tudom, hogy nem minden munkám tökéletes. A lakásban gyűjtögetem ezeket, időnként - éppen az anyaguk miatt - azonban ki kell söpörni az alkotásokat. Máskor helyhiány miatt kell megválni tőlük. Legutóbb a barátnőmnek ajándékoztam egy két és fél méteres faliképet. Kovács Zsuzsa: - Én most voltam először versenyen, s 36 induló közül hetedik lettem. Ez kedvet adott a folytatáshoz.- Milyen anyagokból dolgoztok legszívesebben? Tímea: - Nagyon szeretem a gombát, a fémet, az üveget. Egyszer készítettem egy UFO- csokrot, amire a tanárnő, amikor meglátta, azt mondta: ezt biztos elvinnék a földönkívüliek. Végül nem az UFO-k vitték el, hanem az igazgató úr vásárolta meg. Szeretek kísérletezni, s nem riadok vissza attól, hogy különféle anyagokat ötvözzek növényekkel. A fémek, a lótusztermés, a gumós növények gyökere megfér egymás mellett. Éva és Zsuzsa az élő anyagokat szeretik. Némi fantáziával, ötletességgel minden elkészíthető belőlük. A kompozíciók titka: nem szabad túl vad színeket egymás mellé tenni. Mostanság a pasztell a divat. De aki szereti a meghökkentő dolgokat, az „vadabb” színekkel is kísérletezhet. Arról viszont semmiképp nem szabad megfeledkezni, hogy a téma mindig meghatározza a színt és a formát. A közelgő karácsonyt a csillogás jellemzi. Az ősz a harmóniáé, a természetes anyagoké. Dénes Ildikó tanárnő pedig azt is elárulja: nagyon kell ismerni a színeket. Versenyeken például még ezt is meghatározzák. Legutóbb mohazöld, óarany és acélkék színekben kellett gondolkodni. Bár látszólag egyszerű, természetes anyagokból készülnek a legszebb kompozíciók, azért ez a szakma elég költséges is. Az alapanyag nagy része a természetből származik, s a lányok nem titkolják, rengeteget kell menni, gyűjtögetni, amíg a falevelek, gumók, bogyók, ágak bekerülnek a feldolgozóhelyiségbe. Ha pedig festékre vagy egyéb dekorációra van szükség, az alaposan kimenti a pénztárcát. nyes cégek, családok, akik anyagilag is meg tudják fizetni? Éva: - Nyugaton igen, nálunk azonban csak nagyon keveseket vonzanak a virágkompozíciók. Legfeljebb üzletközpontokba keresik, de az emberek ritkán engedik meg maguknak, hogy a lakásukat is ezzel díszítsék. Ez egyébként a huszonkettes csapdája: ha a magunk fantáziájának megfelelően dolgozunk, akkor nem keresünk. így az embernek el kell fogadnia mások elvárását is. Tímea: - Megfigyeltem, hogy a vásárlók többsége nem a fantáziát részesíti előnyben, hanem a hagyományt, a megszokást. Néha a számomra közepes minőségű kompozíció hamarabb elkel, mint egy egyedi. Dénes Ildikó: - Mindenszentek környékén például jól megfigyelhető, hogy a lányok hamarabb adják el azt a munkát, amire hármast kapnak - mert mondjuk nem elég egyedi vagy ötletes -, mint a kiemelkedően jókat.- Milyen formákat, színeket, anyagokat ajánlanátok azoknak, akik esetleg kedvet kapnának ahhoz, hogy elkészítsenek egy szobai díszt?- A természet egy pár hétig használhatunk alapanyagként, zöld mohaágyon. Csak arra kell vigyázni, hogy a természetes anyagokat, gyümölcsöket időnként cseréljük ki.- Végül játsszunk egyet: hogyan készítenétek el egy fiatal lány születésnapi csokrát, egy virágkompozíciót a 25. házassági évfordulóra, és egy menyasszonyi csokrot? Zsuzsa: - A 25. házassági évfordulóra hagyományos színeket, mondjuk, vörös rózsát vagy vörös szegfűt választanék. Kör alakú lenne, macifűvel két karikagyűrűt formáznék bele. Éva: - Egy huszonéves lány születésnapjára mindenképpen kis formájú csokrot ajánlanék. A kompozícióba barackszínű rózsát és kis fejű fehér krizantémot használnék. Zöld fátyolaszparágusszal és eukaliptuszlevéllel nyújtanám. Tímea: - A menyasszonyi csokor feltétlenül meleg színekből állna. Ha az illető megengedhetné anyagilag magának, akkor olyan virágokból készülne, amelyek nem honosak Magyarországon. Az üveget, a fémet komponálnám vele, s alakja egy jogarhoz hasonlítana. Ä virág fajtája pedig pillangó-orchidea vagy mirtusz lenne. (szuroini) Holdfényű arcok M ár arra sem emlékezett, hogy ütött-kopott székét mikor állították az ablak elé. Volt idő, amikor még próbálta a könyörtelenül múló perceket visszaszámlálni. De most már ez sem érdekelte. Beletörődött, hogy esténként reszketeg kezeivel botját szorongatva elbotorkál a neki odakészített ülőalkalmatosságig, s hosszasan néz a távolba. Régóta nem érzett sem örömet, sem bánatot. Csupán akkor suhant át Szívén egy kis szomorúság, ha borús estéken nem látta az égen a társát. Ám derült éjszakákon mindig ott lelte az ég zenitjén, s lelkében melegséget fedezett fel, amikor a nagy sárga tányér ráragyogott, megvilágítva millió ránctól barázdált, elgyötört arcát. Jó estét! - motyogta magában, de arra sohasem gondolt, hogy az érzéseket hangokká formálja. Elég volt csak rápillantania a holdra, hogy úgy érezze, az fogadja üdvözlését. Ilyenkor biztos volt abban, a régi társ csakis az ő ablakára süt ilyen fényesen, csakis az ő gondoktól meggyötört arcát melengeti így a fény, s csakis az ő gondolatait várja ilyen mohón a nagy sárga tányér. A családban mindenki tudta, ilyenkor az öregasszonyt nem illik zavarni. Hangtalanul járkáltak körülötte, s csupán találgatták, mire is gondolhat most. Biztosat egyedül a hold tudott, akivel a titkokat a fénytől sugárzó estéken megosztotta. Hosszú történeteket mesélt ilyenkor az asszony. Arra viszont valamiféle babonás félelemtől vezérelve mindig vigyázott, hogy a nagy szent égitest a meséinek része legyen. Valamikor, hosszú-poros évtizedekkel ezelőtt még azt vallotta, az ő istenei az égitestek. A nap, mely melengeti sugarával, a hold, mely titkainak apró mécsest gyújt az égen, a hegy, mely képes belezuhanni a tengerbe, a víz, mely lágyan simogatja hullámaival. Még arra is emlékezett, hogy zavaros fejtegetései miatt furcsán méregették őt, s szavai mögött csakis gyenge pontokat kerestek. Hogy mikor történt? Erre már nem emlékezett. S ki tette perceit kétkedővé, nyugtalanná? Arcok futottak most át szemei előtt. De hogy melyik volt, azt már nem tudta felidézni. A nagy sárga isten egyszer még pezsgőzött is vele. Egy óriási hullámzó víz mellett történt ez az eset. Tenger volt, óceán? Most már az is mindegy. Hihetetlenül közel volt akkor az egyszer hozzá. Máskor mindig az ég tetejéről küldte felé fényességet adó sugarát. Akkor viszont leereszkedett hozzá. Egészen közel. Már tisztán emlékezett arra az éjszakára. Ült a hatalmas víz előtt, poharát az égre emelte, s könyörgött, gyűlölt, kért és porolt a holddal, mely válaszként egy imbolygó hidat küldött a vízen felé. Homályos-ködös évek távlatából is emlékezett arra az estére. El akart indulni a sárga hídon, melyről biztosan hitte, ezen most felér az égig. Ám agyában ott motoszkál a kétely, mi lesz, ha a fény-híd helyett hideg vizű ébredés kelti fel éber álmából? Az asszony arcán mosoly ült. A szobában tétován gyülekeztek körülötte. Ezt a fényt még soha nem látták szemében. Megszólalni nem mertek, így csak magukban találgathatták a holdasszony unokái, mire is gondolhat most a nagyi. O azonban már messze járt. Újra kért, haragudott, ígért és reménytelin vádolt. Múltját kérte számon a holdon, mely egykor társául szegődött. Dacosan, hangok nélkül követelte fiatalságát, a hideg éjszakák varázsát, a forró nyarak álmait, a sárga fényű hidat, melyen akkor nem indult el. Úgy érezte, hiába minden. A hold nem válaszol. Önmagában lenne a hiba? Lehet, hogy túl sokat kért egyszerre? Talán próbálja meg egyesével elmondani vágyait? Az agyában futó emlékeknek nem tudott megálljt parancsolni. Minél gyorsabban futottak a képek, annál hidegebben sütött a hold. Egyszer csak tisztulni kezdtek a gondolatai. S lám. most a nagy sárga isten megértette, mit is kért tőle az öregasszony. A kerten át egy híd alakja bontakozott ki, mely nem imbolygón, hanem mint biztos cölöpökön álló építmény közeledett az ablakon át a szék felé. Az asszony immár biztos volt abban is, a sárga híd most nem inog. Egy percre könnyűnek, fiatalnak érezte magát. A lábaiban érzett nehézség többet nem akadályozta a mozgásban. A híd pedig betonszilárdan ott feküdt előtte.-Te ravasz, hát mégiscsak létezel - motyogta magában, s botja után sem nyúlva megpróbált egy lépést tenni az arjnyhíd felé. É lettelenül csuklott vissza a székbe, s a holdsugáron távozó lelke már nem hallhatta unokája kétségbeesett sikolyát. Szuromi Rita i M I \ M I I i I I M I I l I I M I I I i I
