Heves Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-29 / 253. szám
4. oldal Horizont 1998. október 29., csütörtök Olvasóink véleménye a nyugdíjvitáról A legutóbbi Pf. 23. rovatunkban arra kértük olvasóinkat, fejtsék ki véleményüket a nyugdíjvitával kapcsolatban. Alábbi összeállításunkban ezen levelekből válogattunk egy csokorra valót, bízva abban, hogy a törvényhozók munkáját is segíti a legérintet- tebbek álláspontja. * Azért ragadtam tollat, mert olyan lépéseket fontolgat a hatalom, amit nevezhetnénk úgy is, hogy „merénylet az idősek ellen”. Engedtessék meg, hogy emlékeztessek néhány szempontra. A megállapított nyugdíjak nagyságának törvényes alapja van, aminek feltétele öregségi nyugdíj esetében a korhatár, rokkantsági esetén a munkaképesség-csökkenés és kor, egyéb esetben a szociális szabályok, fedezete pedig a munkaadó által fizetett tb-járu- lék, s a munkavállaló által fizetett nyugdíjjárulék. Nem mindegy, hogy egyes személyek után 10-15 évig fizetett járulékot a munkáltató, vagy 35-40 évig. Azok alkotják az úgynevezett kisnyugdíjasok táborát, akiknél éppen összecsapott a minimális szolgálati idő. Olyan megnyilatkozást hallani, hogy differenciálni, a rászorultság elvét kell alkalmazni. Nos, a véleményem változatlan: a nyugdíj az személyhez kötődő járandóság, aminek alapjai a korábban írt feltételek. Amennyiben különböző okokra hivatkozva az évi rendszeres emeléseket „mérlegelés” tárgyává teszik, abban a pillanatban elveszti a'járandóság jellegét, és nyomban adóssággá vagy segéllyé süllyed. Vég nélkül lehetne sorolni a hátrányba került nyugdíjasok körét. Tény, hogy valami nem stimmel. Másodrendű nyugdíjasok lettek? Aztán a nyugdíjasok önsegélyező társasággá alakultak? Az emelések százalékos meghatározása azt jelenti, hogy valahonnan el kell venni ahhoz, hogy egyes helyeken az átlagnál nagyobb legyen a növekedés. Befejezésül még annyit, hogy valamikor volt egy elv, ami úgy hangzott: az egyszer megszerzett jog normális körülmények között nem csorbulhat. Végül: egy ország megítélésénél az is számít, hogyan gondoskodik az öregjeiről! A mai „nagyoknak” nem ártana egy tapasztalatcsere az in- diánföidre! Enyedi László Heves * „A sas nem vadászik legyekre...” - idézte a közelmúltban miniszterelnökünk a tőle megszokott határozottsággal. En őszinte örömmel nyugtáztam: íme, itt az Ember, az Államfő a megoldás kulcsával a kezében. Örömömbe - őszintén megmondva - önzés is vegyült. Ennyi lemondás és megpróbáltatás után annak a talán el nem ítélhető várakozásnak az igénye, hogy a nagyobb „zsákmányból” talán nekünk sem csak morzsák jutnak. Nemcsak „hajtói” leszünk egyesek „kapitális trófeákat” eredményező vadászatának. Aztán... Megint csalódás ért. Megtudhattam. miért előnyösebb a 11 százalék, mint a 20. Miért kell újabb lemondást--vállalnom az életút delén, az átlagbér felén? Miért igazságtalan a saját munkám után. saját járulék- fizetéssel szerzett jogom a törvényben rögzített emelés mértékéhez? Miért van az, hogy az átlagpolgárt jogkövető magatartásra ösztönzik, vállalva annak összes terhét. Ugyanakkor aki teheti - nevünkben -, a törvény változtatására megszabadulhat „értünk vállalt" kötelezettségei gondjaitól, visszaosztva azt ránk. Mert ugye az belátható, a nyugdíjasok jelentős rétegénél meglévő szociális gondokat mégsem a másik nyugdíjasnak kellene megoldani, viselve terheit. Tévedés ne essék, magam sem lévén módos, én is „szegénypárti” vagyok. Nem ágáltam, amikor nyugdíjam megállapításánál a teljes keresetet lényegesen torzító nettó keresetből indultak ki. Nem szólhattam a degresszív beszámítás ellen, amikor ezreseket jó, ha pár száz forintként vettek számításba. A különbséget megkapta más. „Szolidáris" lévén elfogadtam, amikor 2,5 százalékot levontak az özvegyi nyugdíjak rendezésére. Nyugdíjam jövő évi emelése éves késéssel követi a kereset- növekedést, így reálértékét tekintve az idei tényleges árszínvonal-emelkedéssel már előre feléltem az „előirányzott árszínvonal-emelkedésből” adódó értéknövekedést. Tehát ne a nyugdíjasok szociális érzékenységére apelláljanak a nyugdíjasokért. Inkább a sajátjukéra. Mert ugye a T, Ház szintjén a maguknak megállapított emelés mértéke az mindig annyi, amennyit a tévében kihirdettek. Száz nap után csalódással állapítom meg: értenek a hatalomhoz, de a szolgáló jelleg itt is hiánycikk. Polgári köntösben is működnek a régi mahinációk és mechanizmusok. A Miniszterelnök Úr idézetének szellemében, egy ábránddal szegényebben, Loocon szavai jutnak eszembe: Quidqiud id est thimeo Dannaos et dóra ferentes... Ezentúl... félek a görögöktől, ha ajándékot adnak is. Tóth Tibor (cím a szerk.-ben) * Sokat olvastam az elmúlt hetekben a nyugdíjemelésről. A jelenleg aktív dolgozók helyzetéről szeretnék szólni. Vegyünk egy alap család- modellt. Két kereső két eltartott gyermekkel semmivel sincs jobb anyagi helyzetben ahhoz a nyugdíjból élőhöz képest, akinek a nyugdíja eléri vagy meghaladja a 25.000 forintot. Ez az összeg feltételezi, hogy a példánk alapját képező család havi nettó jövedelme 100.000 (százezer) forint. Sajnos, sokak számára még ez is elérhetetlen. Az említett aktív keresőknek ebből kell biztosítaniuk a lét- fenntartást, a gyermekek taníttatását és a saját leendő remélt nyugdíjra is tartalékolni kell(ene) valamelyik önkéntes nyugdíjpénztárnál vagy nyugdíjbiztosítónál. Ezen is érdemes elgondolkodni! Dr. Habis Györgyné (cím a szerk.-ben) * S. J.-né vitát indító leveléből kisír az egyéni sérelem: igaza van, és hozzá hasonlóan nagyon sok méltánytalanul megrövidített nyugdíjas gyötrődik kétségbeejtő problémákkal. Az érdekvédelmi fórumoknak ezeket az egyéni problémákat kellene már a születésüknél orvosolniuk, hogy ne akkor kerüljenek felszínre, amikor egy nyugdíjintézkedés a lehetőségeket felmérve - a nagyobb nyugdíjúak megértésére apellálva —, a törvény betűi mögött emberi megoldásokat keres. Az intézkedésben lehet hibát keresni, s találni: a vitának is van jogalapja; a viharkavarással azonban semmiképpen nem lehet egyetérteni. Egyáltalán, az időérzékünkkel s az értékítéletünkkel valahol baj lehet, ha mindig az alkotmánybíróknak kell azt tisztába tenniük. Hát nem érdekes, hogy a milliós fizetések miatt eddig senkinek nem jutott eszébe aláírást gyűjteni? S az időérzék? Az egyiknek a negyven évet is megfejeljük, a másiknak a kilencven napot is sokalljuk. Multi szólamok köszönnek vissza, de az érzelmi ígérgetések hasonlóak az uzsorás hálójához: a hiszékeny ember lépre megy, s aztán egyszer csak rájön, reménytelen talajra épített. A „maszlag” azonban valóságra álmodta a legönérdekűbb emberfajt, aki meghazudtolta a természetet, a hiszékeny embert újból ámítani akarja. A tényekkel azonban kár viaskodni. Minden változásnak megvannak a maga vesztesei: de aki tud lenullázott életekről, „szondázás” nélkül elvett érvényesülési jogosítványokról, akinek az apja, nagyapja a haláláig siratta az elvett nyugdíját, az örül, hogy a nyugdíja eddig egyáltalán megmaradt. Ki gondol bele, hogy a kapitalizmus elleni harc átváltása a kapitalizmus építésére, ezt a lehetőséget is magában hordozta, hordozza? Számomra a vita hozama szemléletünk gyászos el- sekélyesedésének a felismerése. Az elmúlt évtizedek hajtóereje. Minden a miénk, s a szegény ember, az urak, a kizsákmányolok „műve” is méltóztatott hát- raarcot csinálni, s a mostanság egyre gyakrabban elhangzó „szegény a maga szegénye... lett volna alkalma, módja... miért adjak most én neki?” szemlélet, mindannyiunk szégyene. Es amikor azt halljuk - mert szegénynek lenni is valami -, a cigányság felemelkedését attól remélik, ha a szegénységgel együtt kezelik. Hát kérem, ez a tudat csődje... Nincs statisztikám, hány kis és nagy nyug díjú van, de azt remélem, senki sem vitatja, hogy az ellátások megállapításánál néha vannak érthetetlen differenciák, amit nem ártana áttekinthetőbbé tenni (a kiskapu nem újsütetű találmány). De azért sem kellene okvetlenül az Alkotmánybíróságot zaklatni... A hosszú élethez talán bölcsesség is ragad, s a bölcs ember mindig bizakodóbb. A gazdasági mutatóink jók, hallatszik mindkét oldalról, ez - ha tudjuk, hogy megadtuk az árát - nem elvetendő. Az sem, hogy a gyermekeink által feladatott „B” csomagra már ráírták a „vissza a feladónak” jelzést: végtére is egy a kuckó a kemencével. Reméljük, a Nyugdíjasok Országos Szövetsége az aláírások gyűjtése helyett talál más megoldást, s egyszer csak mindany- nyiunk számára eljön a közösen megszenvedett siker öröme. Nagy Edit (cím a szerk.-ben) BÚTOR- ÉS KERTIBÚTORJelentkezési lap Agria Ajándéka Heves Megyei Karácsonyi Vásár 1998. december 12-23. SPORTCSARNOK Eger, Érsekkert Jelentkezési határidő: 1998. november 16.* * A limitált területnagyság miatt helykijelölés a jelentkezések sorrendjében történik! A jelentkező neve:........................................................................................................................................ Munkahely(cég)vállalkozó neve:................................................................................................................. Cime:........................................................................................................................................................... Kapcsolattartó neve:..................................................................................................................................... Telefon ...........................................Fax:......................................................Mobil:..................................... S zámlavezető bank neve:.................................................Számlaszám:....................................................... Adószám:................................... •................................................................................................................... Termékcsoport:............................................................................................................................................ IG ÉNYELT TERÜLET /Az árak ÁFA nélkül értendők/ Az igényelhető legkisebb terület: 4 m! Standtípusok és részvételi díjak □ 4- 6 m2 9.000,-/m2 □ 9-.12m2 8.500, -/m2 □ 15 - 24 m2 8.000,-/m2 □ 25 fölött 7.500,-/m2 IGÉNYELT TERÜLET:...........m2 A helydíj tartalma: Terület, egységstand/standhatároló falak, 1 m pult és 2 szék 12 rrí-ig, 15 m2 fölött dupla mennyiség/, terület általános őrzése, világítás, fűtés, járófelület takarítása, vásár központi reklámozása • Szabad terület felépítmény nélkül igényelhető a Sportcsarnok előtt: 3.000,-/m2 -J m: • Saját installációval résztvevő területi díja egységesen a csarnokban: 6.000,-/m2 -J m2 • Egyedi standok kivitelezése 15 m2 felett ^-1 m2 (Megtervezése és felépítése a megadott igények alapján külön árajánlat szerint.) • Egyéb részvételi lehetőségek: külön tárgyalás alapján kísérő kulturális események támogatása, nyereményakciók, gasztronómiai bemutatók és más közönségversenyek szponzorációja, fődíj felajánlás KEDVEZMÉNY! A kamarai díj 1998. dec. 31-i rendezése esetén a HKIK tagjai számára az alapdíj 10 %-át visszautalja! JELENTKEZÉS: FAIR CONTACT Kiállítási és Reklám Iroda Levelezési cím: 3300 Eger, Vallon u. 1. T/rögzitő 36/325-130 Ügyeleti telefoninfo: 36/311-133/Botkáné Németi Ibolya Iroda: 1082 Budapest, Baross u. 61. 1444 Bp. 8. Pf. 245. T/F: 334-1509/125 és 121 mellék Vajda Márta ____________Részvételi díj átutalás, bankszámlaszám: K&HB 10404072-40754246-00000000 A RÉSZVÉTELI SZABÁLYZATBAN foglaltakat magunkra nézve kötelezően fogadjuk el! Kelt:................... 1998....................... P.H. ............................................. Cégsz erű aláírás * A vásár hivatalos média szponzora a Heves Megyei Hírlap, amely folyamatosan tájékoztatja olvasó-inkat, az érdeklődő vállalkozókat a szervezésről, a rendezésről. (35166)
