Heves Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-24 / 249. szám
Rabszolgasors A munkába belefeled- dolgoztam, mint az ál- Még éjszaka sem volt kezve söpröget. Gyorsan halad. A platánfa levelei szabályos kupacban gyülekeznek a Kertész út 100. szám alatti Gondozói Ház udvarán. A buzgó söprögető pedig nem más, mint Kelemen Sándor, aki egy csapásra azzal vált híressé, hogy rabszolgaként tartották Tisza- nánán. A Gondozói Ház vezetőjével, Bordás Katalinnal szót ért. Katalin kedvessége, közvetlensége és ismerős arca feloldja a benne bujkáló félelmeket. Amint lassú léptekkel elérjük a szobát, ahová beszélgetni ülünk, máris hevesen tiltakozik.- Nem beszélek többet, már eleget beszéltem! - jelenti ki Sanyi bácsi, de azt már nem tudja megállni, hogy azonnal hozzá ne tegye: - Nem kaptam enni, lat, sokat éheztem! Sanyi bácsi most 75 éves. Nagyothall, a beszélgetés nehézkes. Néha belelendül, mesél, máskor pedig egy szót sem akar többet szólni. Azt mindenesetre még elárulja: „ő egy árva gyerek”. Erről viszont többet nem mond. Zavaros mondataiból kiderül, az Almagyar úton volt háza. A tiszanánai fogvatartói azt ígérték neki, hogy „örökbe fogadják”, és ezentúl majd gondoskodnak róla. Ebből azonban nem lett semmi. A házát eladta, a nyugdíját fogvatartói vették fel helyette. Aláírt egy papírt, de nem tudta, az mit tartalmaz. Innentől kezdődött kálváriája. S hogy mit csinált Tiszanánán? A rendőrség közleménye szerint „rabszolgaként tartották”. Sanyi bácsi ezt a szót nem ismeri. Ő csak annyit tud, időnként adtak neki enni, időnként nem. Még a lavórt is kivitték abból a szegényes kis helyiségből, ahol ő lakott. Sokat dolgozott, a ház körüli munka ellátása volt a feladata. Kapált, söprö- getett, s tűrte sorsát. nyugalma. A vaságyból kiálltak a drótok. Aludni sem lehetett tőlük. Szabad levegőn is keveset tartózkodott. Azt érezte, merre van Eger. Ám fogvatartói megtiltották neki, hogy arra sétáljon. Pedig Kelemen Sándor életének nem törvényszerűen kellett volna ide vezetnie. Felesége - homályos visszaemlékezései szerint - akkor halt meg, amikor bejöttek az oroszok. Három lánya van. Az egyik Tarnaörsön, a másik Budapesten, a harmadik Szolnokon lakik. Nem emlékszik rá, mikor látta őket utoljára. De egy dolgot biztosan tud: nem is akarja őket látni. Akik utoljára látták Sanyi bácsit, azok szerint jó kedélyű, korához képest élénk ember. Most a Gondozói Ház falai között úgy tűnik, nem akar emlékezni, beszélni. Talán a súlyos sokkon, krízishelyzeten átesettek természetes reakciója ez? Vagy az őt ért hatások rombolása tükröződik vissza? Utolsó próbálkozásként arra akarjuk rávenni, gondolkodjon el azon, mit szeretne. Nem válaszol. Amikor feladjuk a hiábavalónak tűnő beszélgetést, szinte felszabadul. Visszasiet a platánfa alá, s jóformán még elköszönni sem tudunk, amikor a seprű ismét a kezében van, s a sárguló falevelek eltakarító1 sába belefeledkezve söpröget. Csak semmi feltűnés! Külsejük, életszínvonaluk semmiben sem tért el azoknak a romáknak, akik zsarolásaikkal, uzsorakamataikkal rettegésben tartották Tiszanánát. A település jegyzője, Joó István szerint a hivatal hallomásból tudott a történésekről, de hivatalosan senki nem jelentette az esetet.- Sejtettük, kik az adósok, hiszen ők gyakrabban jártak segély-előlegért a polgármesteri hivatalba. De a kamatszedők is feltűntek időnként: jövedelempótló vagy gyermekvédelmi támogatást kértek. Nem éltek feltűnően, bár szerettek pénzért játszani, s napi gondjaik nem voltak.- Mióta „dolgozott” a banda a faluban?- A rendőrségi jegyzőkönyv alapján gondolom, hogy már 1991-ben is voltak hasonló ügyleteik. A megfélemlítettek száma két tucat. A rendőrség két napig tartott kihallgatást a hivatalban.- Olyan félelmetesek voltak, hogy akár öngyilkosságba is tudták kergetni az áldozatukat?- Nem a külsejük rémisztő. Inkább az, hogy semmitől nem riadtak vissza, ha pénzről volt szó. Az agresszivitás, a gátlástalanság és a védtelenekkel szembeni rafináltság adta hatalmuk alapját. Közeiről Kilencedik oldal Hogyan lehet pillanatok alatt meggazdagodni? Az elmúlt években, évtizedekben - a többnyire azóta rács mögött ülők - kitalálták a receptet. íme, egy biztos, ám nem lebukásmentes tipp: adj kölcsön 100 százalékos kamatra 1000 forintot. Két nap múlva már kétezret követelj. Ha 24 órás haladékot kér a megrettent, adj neki. Ám ne feledkezz el arról, hogy most már négyezerrel jön. Ha mondjuk a polgármesteri hivatalban nem kap segély-előleget, s a visszafizetés még mindig húzódik, akkor a követelhető összeg már 8000 forint. De rövid időn belül ez felmehet 16 ezerre is. Nem számolunk tovább. Az uzsorakölcsön lényege ismert. A mögötte húzódó - rettegett éjszakákkal, beszögezett ajtókkal tarkított házak, az utcára kilépés biztonságának hiánya - azonban csak azok előtt ismert, akik tudják, mire képes egy pénzbehajtó banda. Mert az irgalom, a humánum, a türelem ebben a világban ismeretlen. Egy isten létezik csupán: a mások élete árán is megszerzett, s a mindig duplázódó pénz. Szuromi Rita 1998. október 25. Adós, reszkess! A szó legszorosabb értelmében sem lehetett egyetlen perc nyugalmuk sem azoknak a tiszanánaiaknak, akik kölcsönt vettek fel a falu „bankárjaitól”. Az emberi tragédiák inár-már rettegéssel vegyes mulatságos pillanatokhoz is vezettek. A történteket a rendőrségi akció után felszabadultan mesélik a tanúk. Történt, hogy az egyik áldozat a polgármesteri hivatalban segélyt kapott. A hitelezők ezt meglesték, s amikor kilépett a hivatal ajtaján, utánaeredtek. Az illető a villanypóznára menekült fel előlük. Egy másik férfit hasonlóképpen lestek ki. Az ijedtében a szájába tömte a frissen kapott ötezrest. Ám mire a polgár- mesteri hivatalba menedéket keresve visszaért, lenyelte a bankjegyet. Mások csak a boltig jutottak el a P. család elől. A boltosnak könyörögtek, védje meg őket, vagy adjon menedéket az adószedők ellen. Élete végéig emlegetni fogja az esetet az a férfi, aki félelmében kétszer kísérelt meg öngyilkosságot. De az a család sem feledi a zsarolók nevét, amelynek adósságuk törlesztéseként házukat bontották el, s értékesítették az építőanyagot. Rémmesékbe illő, hogy ezek a cselekmények fényes nappal, a falu központjában, a forgalmas utcán történtek... Las Vegas egrieknek integet Utinapló az Egyesült Államokból Las Vegas. Szálláshelyünk- nevű motelben foglalunk, szolgáló várost. A Stardust lég- mondják, lenyűgöző. A The „Almaimban Amerika visszainteget, álmaimban Amerika nem mondhat nemet...” A már feloszlott AD Stúdió nevű alakulat nem is oly régi slágere most is a fülekbe cseng. Ez persze érthető. Aki valaha is megcsodálhatta az Újvilágot, az álmodik róla, aki meg nem, az azért. Az élmények sorjáznak. Csak be kell hunyni a szemeket vagy elővenni a fényképeket, és máris felidéződnek az emlékek. ről, Los Angelesből indulva a San Bernardino felé vezető úton haladunk Nevada déli részébe, a híres kaszinó-városba. Az ötórás autóút keresztülvezet a gyér bozóttal, kaktuszokkal borított sivatagon, a Mojave Deserten, majd előtűnik a maga nemében páratlan szerencsejáték-főváros, Las Vegas. A milliónyi neonfényben pompázó hatalmas településen kaszinókkal egybeépített luxusszállodák sokasága csábítja a turistákat a pénzköltésre. Végighajtunk, de csak lépésben a Strip-en, a legnagyobb kaszinók főutcáján, ahol éjjel is nappali a világosság. Szobát a Riviera tőszomszédságában lévő La Concha majd a Circus Circusban kísértjük meg először a szerencsét. Apróbb nyeremények, de szinte mindenki „mínuszba” kerül. Továbbállunk, és elkezdjük felfedezni a gigantikus amerikai látványosságként tornászaival, a Treasure Island hajócsatájával, a Caesar’s Palace ókori Rómájával, a Luxor Egyiptommal bűvöl el. A New York New York hullámvasútját a merészebbek ki is próbálják Mirage, a Monte Carlo, az Excalibur, az MGM, a Harrah’s vagy a Tropicana is fantasztikus, képtelenség azonban 3 nap alatt bejárni a legnagyobb nevezetességeket. Napközben a III. Árpád-kupa öregfiúk-labdarúgótornán szerepelünk - amit nem mellesleg sikerült megnyerniük az Egri Öregfiúknak -, éjszaka pedig járjuk a várost. A fáradtságot feledtetik az élmények, szinte faljuk a sok újdonságot. Vasárnap a kupával és az aranyéremmel, de egy pár dollártól megkönnyebbülve indulunk Los Angelesbe. Visszanézünk Vegasra, azóta az álmok integetnek. Nekünk. Bódi Csaba
