Heves Megyei Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-05 / 208. szám

' 1998. szeptember 5., szombat A bányaipar gazdaságos és piacképes Interjú Schalkhammer Antallal, a BDSZSZ országos elnökével A Gyöngyösön tartott 48. bányásznap rendezvényeit megtisz­telte jelenlétével Schalkhammer Antal, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke is. A lapunknak adott in­terjúját az alábbiakban olvashatják. Schalkhammer Antal - a szerző felvétele- Elnök úr! Milyen érzésekkel érkezett a mátraaljai bányá­szok ünnepére?-Jó szívvel jöttem Gyön­gyösre, a magyar nemzetgazda­ság új szénbányászati és ener­getikai fellegvárába - vála­szolta. - Bátran mondhatom, hiszen visszafordíthatatlanok azok a döntések, amelyek a hosszú távú erőmű-építési stra­tégiában szénbázisra, az észak­magyarországi szénvagyonra alapoznak. A Mátrai Erőmű privatizációjáról bármennyire is mondják, hogy a magyar vil­lamosenergetika elherdálása, fontos lépés. A szénerőművek átlagos élettartama 28 év. Csoda, hogy nem dőltek még össze. Az állam befejezte köz­ponti beruházásait, ezért a pi­acgazdaságban befektetőket kell keresni. Olyan tulajdono­sokat, akik fejleszteni kíván­nak.- Ennek lehet példája a Mátrai Erőmű Rt. ?- Kiváló a példa! A visontai erőmű bekerült az RWE Hol­ding nagy családjába. Tudni kell, hogy a német cég most ünnepli százéves fennállását. Több lábon áll, a gépgyártástól a környezetvédelemig, a víz- tisztítástól az energetikáig. A konszernnek az éves forgalma csaknem akkora, mint a magyar nemzetgazdaság éves költség- vetése. Ebből az erőből haj­landó befektetni.- Mit jelent ez a Mátrai Erőmű esetében?- A modernizálása 83-87 milliárd forintba kerül. Eldőlt már, hogy lesz visontai szén- termelés, amihez hozzátartozik a bányafejlesztés is. Hatszáz megawattos olyan új erőmű épül, amely a legkényesebb XXI. századbeli környezetvé­delmi kihívásoknak is megfelel. A Bükkábrány térségében meg­építendő kétszer négyszáz megawattos erőmű a legjobb pozícióban van. Mondom ezt, bár az atom- vagy gázerőmű­ben gondolkodó befektetők ezt keményen vitatják. A megvaló­sulás időpontjában messze meghaladja majd az ötszázmil­liárdos ráfordítást. Ez a ma­gyar nemzeti költségvetés egy­negyede körül mozog, s erre nincs állami forrás. A szénerő­művekben előállított villamos energia ajánlott kilowatt-költ­sége versenyképes az atom­erőmű üzemviteli költségével. Mint szakszervezeti vezető számára, egy dologban össze­hasonlíthatatlan a versenyké­pesség. Itthon sajnálatosan a technológia korszerűségéből, a világon a hatékonyság javulá­sából adódóan az összes erő­műberuházás munkahely-meg- szüntető beruházás. Ugyanak­kor más iparágakban az új be­ruházások munkahelyet terem­tenek. A bányafejlesztésnél más a helyzet, mert munkaerő­igényes.-Milyen kihatásai lesznek az észak-magyarországi ener­getikai beruházásoknak?- Az északi régiő energetikai fejlesztése azért versenyképe­sebb az atom- vagy bármelyik energiahordozó-bázisra épülő erőművekkel szemben, mert a munkahelyeket megtartja, sőt újakat teremt. Ez nemcsak a szakszervezet, hanem a nem­zetgazdaság számára is fontos. A Mátrai Erőmű tekintetében az átlagos reálkereset-növeke­dés az országostól eltérően több mint a duplája lesz. Nem beszélve a szociális, jóléti el­látó rendszerről, ami a Mátra- alján készül. Örülök, hogy né­met a beruházó, mert a tulajdo­nosok, az ottani viszonyok, az érdekegyeztetési rendszer és a működő mechanizmusok bizo­nyos mértékig természetesnek tartják, hogy a munkavállalói igényeket teljesítsék. Örömmel hallottam Valaska József vezér- igazgatótól, hogy a bányásznap alkalmából nagyon sok becsüle­tes munkavállaló kapott állami, köztársasági, ipari, ágazati és vállalati elismerést. Volt ereje a vezérigazgatónak kimondani - ami manapság ritkaságnak számít köszöni az üzemi ta­nácsoknak, a szakszervezetek­nek, hogy ilyen magas fokon képviselték a munkavállalókat. Nagyon jóleső érzés volt, hi­szen a vezérigazgató nem szűk­látókörűén gépekben, turbinák­ban, megawattórákban és pro­fitban gondolkozott, hanem élő • munkaerőben is, amely az egész rendszert működteti. A Mátraalján jól képzett, felké­szült emberek dolgoznak. Ezért is jöttem jó szívvel ide.-A fejlesztésekre gondolva, az érdekvédelmi szervezetnek is követnie kell a változásokat.- Itt, a Mátraalján 30—40 évre előre garantált a fejlődés. Az sem mellékes, hogy jók a kereseti lehetőségek. S hogy a szakszervezetekre mi vár? Gondolom, a törvényalkotás­ban nagyon komoly lépé­seket kell tenni. Én azon a véleményen vagyok - amellyel több szakszerve­zeti vezető nem ért velem egyet -, hogy nem kell szakszerve­zeti törvényt hoznia a Par­lamentnek, hiszen egy esetleges tör­vény beszabá­lyozná, korlá­tozná a moz­gásteret. Az ENSZ Nem­zetközi Mun­kaügyi Szer­vezetében működő konvenció, amely a munkavállalók szabad szakszervezeti szervezkedési jogát biztosítja a munkahelyen, saját maga építi fel a tevékeny­ségét. A magyar kormány is ra­tifikálta a nemzetközi törvényt, s megadja ennek a keretét. Látni kell: a munkavállalónak azt lehet kiharcolni, amit az ér­dekérvényesítésben ki tud vívni. Érdekkényszert csak az a szakszervezet tud gyakorolni, amelynek van tagsága, erős és szervezett. Ezt úgy is mondha­tom, mint egy 22 és fél milliós, 141 országot tömörítő szak- szervezeti világszövetség euró­pai alelnöke. Az a tapasztala­tom, hogy ahol kicsi és cívódó szakszervezetek működnek, azokat a menedzsment és a tu­lajdonos semmibe sem veszi, hiába kiabálnak, sztrájkolnak. Ezt nem lehet megtenni több tízezres, százezres szakszerve­zetekkel. Rá kell döbbenni, ott lehet érdekeket érvényesíteni, ahol erős, nagy létszámú és szervezett a munkások szolida­ritása.-Ön részese volt az előző Parlament munkájának is...- Önkritikaként mondom: az előző parlamenti ciklusban nem sikerült az alkotmánymódosí­tásba beletenni a szocialista párt vezette hatalommal sem például azt, hogy a munkaválla­lóknak alanyi joguk van a szo­ciális minimumhoz- Nem sike­rült azt sem realizálni, hogy kö­telező egyeztetés működjön a munkaadók és a munkavállalók között. Ezt a személyes kudar­comnak is tekintem. Bár újra neki kell rugaszkodni, de tu­dom, nem lesz egyszerű az Or­bán Viktor vezette kormánynál. Egy konzervatív jobboldali unió esetében nem természetes program a szakszervezetekkel való együttműködés.-A szavaiban azért ott buj­kál az optimizmus...- Igen, optimista vagyok. Túl vagyunk egy erős szerke­zetátalakításon, s azt mondom, Magyarországon a legnagyobb piaci szerkezetátalakítás, euro- konformitás a széniparban és a bányászatban ment végbe. Nem lehet a jelenleg meglévő bánya- iparnak olyan szemrehányáso­kat tenni, hogy államilag dotált, szubvencionált, az adófizetők terhére veszik el a pénzt, vagy valamely politikai tett alapján protekcionált. A magyar bánya­iparban jelenleg abszolút a pi­aci játékszabályok a rendezőel­vek. A megmaradt bányaipar rentábilis, piacképes, és ezért sokkal nagyobb tekintélyre méltó. Nem mindegy az or­szágnak, hogy az energiaellá­tás biztonsága a hazai termé­szeti erőforrások gazdaságos kiaknázására épül-e vagy sem. Gondoljunk csak bele! A gáz- és olajimportunk csaknem százszázalékos, ugyanakkor a hazai lignit- és bamaszénva- gyont jól lehet fejleszteni. Nem kell félni egy esetleges nemzet­közi konfliktustól, amiből ere­dően valahol máshol zárják el a csapot. Nálunk nagy biztonság­gal lehet építeni a hazai tüzelő­anyag-bázisra. Munkahelyeket lehet teremteni, és bizonyos mértékig normális életkörül­ményeket. Ezért küzdeni kell a szakszervezetben, személy sze­rint nekem a Parlament gazda­sági bizottságában. Remélem, sokáig köszönhetünk még így: Jó szerencsét!, s koccinthatunk a bányászok egészségére. Fáczán Attila Félig kész bársonyszék A hogy telnek-múlnak a napok, úgy erősödik bennem az óhaj: hadd lehessek én leendő miniszter! Mi több, leendő sportminiszter! No, nem afféle fülbevalós, kissé hadarva be­szélő, folyton mosolygó, néha viszont - ha nekem nagyon nem tetszőt mondanak - kisfiúsán dacos. Én az a fajta tárcavezető szeretnék lenni, aki tulajdonképpen nem is miniszter, de - mert elv-társai olyannyira megbíznak a képességeiben - pont úgy vi­selkedhet, mintha már az lenne. Az csak természetes, hogy örömest járnék a meccsekre, mert úgysem mernének tőlem belépőjegyet kérni. De dolgoznék is éjt nappallá téve! Látogatnám a rozzant stadionokat, tárgyalnék autóverseny-cirkuszok igazgatóival, fogadnám a mind kétség­beesettebben gazsuláló klubvezetőket és csapattulajdonosokat, vállon veregetném a diadalt hozó sportolókat, de a busongó já­tékosokat is. S osztogatnám bőséggel a jó tanácsaimat, hogyan kellene kilábalni a bajból. Nem utolsósorban pedig lelkes haza­fiként szurkolnék a magyar lányok-fiúk sportsikereiért. Tehetném mindezt tiszta szívvel-lélekkel, valóságos felelős­ség nélkül. Ha netán hibát vétenék (persze, már a feltételezés is sértő), a Parlamentben az ellenzék ugyan mi jogon vonhatná kérdőre egy kormánypárt alelnökét?! A miniszterelnök meg csak megmagyarázná a bizonyítványt, hiszen érvelőkészsége még ellenfelei szerint is lehengerlő. Szabadidőmben az foglalkoztatna csupán néhanapján, ne­hogy megmakacsolja magát az államvizsga-bizottság egyné­mely tudálékos, rosszindulatú, netán politikailag másfelé ka­csintgató tagja, s kétségbe vonja az én sokéves közszereplésem, éles vitákban megizmosodott és megedződött tudásomat. D e aztán, nagyot legyintve, elhessegetném a kételyeimet. Maximálisan bízva önmagámban pontosan tudnám: bár­hogy is történjék, én a választóimat szolgálnám, mert minden­kinél jobban szeretem a magyar sportot. S nyugodtan húznám magam alá - egyelőre otthon - félig kész bársonyszékemet. (szalay) Rémséges padok A 8/a osztálya az emeleten volt. Elvileg könyvtár volt, de mi csak tanteremnek használtuk, olykor tornateremnek. A nyolca­dik ásók sokan voltak. Bosszankodtak is a tanárok, hogy a ren­dezetlen padsorok között alig lehet járni. Mi tudtuk, miért. Azért, hogy dolgozatírás közben jobban tudjunk puskázni. A nyolc ások hírhedt osztályközösségben éltek. Hírnevüket azzal alapozták meg, hogy a tanév első napjaiban kigyújtottak egy konvektort, be riadóztatták az iskolát. A fűtőtestbe gyömö­szölt papír égett, az alsósok jól szórakoztak az ötödször megszó­laló jelzőcsengő hallatán. Mi van, azt hiszitek, bevesszük, hogy megint tűzriadó van? - huncutkodtak a nyolc ásókkal, miköz­ben azok jól tudták, most aztán tényleg tüzet csiholtak. Az ások között belevaló lányok és fiúk voltak. Jól tudták, me­lyik tanárnak mi a gyengéje. Melyiket kell a kedvenc könyvéről vagy a kisunokája növekedéséről kérdezni, hogy a teljes óra elmaradjon. Szakkörre nem jártak. Klubdélutánt nem rendez­tek. Ha az öregekhez kellett menni verseket szavalni, rendsze­rint nem tudták a kötelező verset fejből elmondani. Nagyon nem szerették az iskolát. Ha az évnyitóra összetrombitálták őket, acsarkodva nézték a másikat, mintha e Föld kerekén mindenki hibás lenne azért, hogy megint elkezdődött a tanév. Aztán ők is kirepültek. Szétszóródtak az országban. Evek múlva, amikor sokan visszatértek, óhatatlanul is felnéztek a 8/a ablakára, s nosztalgiázni kezdtek. Sokan nem is a régi, gondta­lan éveket sajnálták. Gyermekeikre gondolnak, akiknek már nem adatik meg az általános iskola laza, lógásra ösztönző lég­köre a teljesítménycentrikus, lexikális tudást követelő tanrend­szerben. Akik az utolsó tanítási napon nem téphetik szét a gyű­lölt fizikakönyvet, mert tudják, a szülők keményen megdolgoz­tak az áráért. Akik nem lóghatják el a délutánjaikat, mert meg­annyi szakkör, tanfolyam vár rájuk. S akik már kiskorukban tudják: a megpróbáltatások nem érnek véget az iskola után. Ak­kor kezdődik csak a verseny a megélhetésért, a túlélésért. S ezek az apró felnőttek már azzal is tisztában lesznek, e rém­képek hajdan nem lebegtek szüleik feje fölött. Talán ezért is volt oly féktelen, gond nélküli a ’80-as évek közepén a nyolcadik á... Szuromi Rita HÍR(TELEN)KÉK... Az MSZP alelnöke - mint nyilatkozta - önként nem mond le a fővárosi főpolgármester-jelöltségről. Egy Katona csak parancsra cselekszik... * Olyanná vált a helyzet, hogy szemrebbenés nélkül ellopnák a Szent Jobbot is. Balkézről... * Oroszországban mélyrepülésbe kezdett a nemzeti valuta. Már a nadrágpelenkának is nagyobb az értéke, mint a rubelnek. Erre mondják: mindkettőbe bele lehet sz...mi...! . * Hiába mér másfél kilométerről a rendőrség legújabb lézeres kamerája, az úgynevezett sebgyógyító spray - miután a rend­számtáblára fújták - becsapja a traffipaxot. S megóv a büntetés miatti zsebláztól... * A honi tévécsatornák valószínűleg nem közvetítik a vasárnapi EB-selejtezőt: nem látnak fantáziát a magyar válogatottban. A nézők sem igen...! (szilvás) Bányásznap ’98

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom