Heves Megyei Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-12 / 214. szám
Hírlap Magazin 9. oldal 1998. szeptember 12., szombat Tavasszal a Mátra vonulatai között mérik össze tudásukat Lázasan, végig emberfeletti erővel Túlélési verseny a Bakonyban - Afrikába utazhatnak a legjobbak A gyöngyösi versenyző (Jobbra) túlélő társaival láz volt a kísérője - mondta Pali. - A fiúk azonban nagyon rendesek voltak, vizes ruhákat csavartak rám, s néhány óra elteltével betegen is folytattam az utat. Nagy erő kellett hozzá.- Öt nap alatt egyébként 220 kilométert gyalogoltunk teljes menetfelszerelésben - mondta a győztes csapattag -, s ezek után az erőpróbák után következett a Balaton átúszása. Két társam, Taskó és Nagymengyi kétszer is megtették a távot, amely később döntőnek bizonyult. Izgalommal vártuk az eredményhirdetést, s ujjongtunk, amikor megtudtuk: mi lettünk az elsők. Üstös Pali elmondta: köszöni Kiss Istvánnak, az Őrangyal Kft. vezetőjének, hogy biztosította számára a részvétel lehetőségét, s így részese lehet az afrikai utazásnak. Egyébként - jelentették be tervüket - a jövő év tavaszán a Mátrában szeretnének egy nemzetközi túlélőversenyt rendezni. Fáczán Attila Kemény terepen, a Bakonyban rendezték meg azt a túlélési versenyt, amelyre több mint kétszázan neveztek az országból. A Magyar Honvédség parancsnoka, Végh Ferenc vezérezredes volt az erőpróba fővédnöke. A versenyen részt vett Üstös Pál is, aki a gyöngyösi Őrangyal Kft. alkalmazottja. Vele, mint a győztes csapat tagjával, illetve Hegedűs Vilmossal, az egyik főszervezővel beszélgettünk arról, hogy miként lehet túlélni egy ilyen „túrát”. *- A bakonybéli eligazítás után azonnal egy gyorsasági szakaszt kellett teljesíteniük a csapatoknak - kezdte a főszervező. - Az ellenőrzési pontokon további feladatokat kaptak, ezekből kiderült, van-e összetartás a csapat tagjai között. További négy napon keresztül folyamatosan túrázniuk kellett, természetesen különféle akadályokkal nehezített pályán. Többek között elrejtett pontokat kerestek meg, nyomták a fekvőtámaszokat, hegyoldalakon futottak fel és le, csúsztak- másztak, illetve egy vízesés feletti kötélpályán kellett végighaladniuk. A nehézségeken túljutva érkeztek Tapolcára, ahol egy katonai akadálypályán kaptak feladatokat, majd a Balaton partján futottak és de- szantcsónak-rakodás várt rájuk. Az utolsó próbatétel a magyar tenger átúszása volt. Aki ebben a számban kétszer egymás után megtette a Balaton- boglár-Révfülöp közötti 5,3 kilométeres távot, az négyszeres hogy a táv is fogyjon, de a nappali feladatok teljesítésére is legyen idő. Természetesen az előnyszerzés lehetősége is közrejátszott. A szabad ég alatt, hálózsákban aludtunk néhány órát, majd következett a cseszneki vár sziklafalának megmászása.- Ezután tíz kilométeres gyaloglás következett - emlékezett a történtekre Üstös Pál. - A továbbiakban a Gaja- szurdokban következett az egyik legnehezebb feladat. Egy vízesés felett kötélpályán keltünk át, s ez valamennyiünket megviselt. Én vállalkoztam rá, hogy elsőként átkelek. Már csak néhány méter volt hátra, amikor váratlanul a vízbe zuhantam. Ott álltam csurom vizesen, ám szerettem volna folytatni az utat tovább. Ekkor jelentkezett az egyetlen konfliktus közöttem és Taskó Pista között, ugyanis az ő hátizsákja is a vízbe esett, s mindene elázott. Ezért ő maradni akart. Jó kis összezördülés lett belőle, de néhány óra elteltével szent volt a béke. Éjjel 11-től másnap délután 3-ig erőltetett menetben folytattuk az utat.- A harmadik napon ismét a Kőris-hegyen találtuk magunkat, majd a tapolcai kiképzőbázisra gyalogoltunk. Nagyon komoly katonai akadálypálya várt ránk. Többek között kúszás, lövészet, kézigránátdobás, palánkugrás nehezítette a próbatételt, s persze, mindent időre kellett teljesítenünk.- Közben valahol összeszedtem egy szalmonella-fertőzést, aminek 41 és fél fokos pontot kapott teljesítményéért. Paliék csapatából ketten is duplán úsztak, s ezzel sikerült megnyerniük a versenyt, amely nagyon szoros eredménnyel zárult. A győztesek - így Üstös Pali is - a Westei Travel Utazási Iroda jóvoltából az egzotikus Afrikába utazhatnak. . Az ózdi Nagymengyi Ferenc, a tiszaújvárosi Taskó István, a szegedi Hegedűs Mátyás, a budapesti Mihók István, a miskolci Varga János, valamint a gyöngyösi Üstös Pál alkotta fanatikus team csak a verseny előtti napokban találkozott először. Úgy álltak ösz- sze, hogy annak előtte nem ismerték egymást, s ez már önmagában is növeli győzelmük értékét.- Pár óra alatt szereztünk információkat egymásról - mondta Pali. - Például, hogy kinek milyen rigolyái, szenvedélyei vannak. Aki például dohányzott, megkértük, a verseny ideje alatt ne gyújtson rá. Ezt részben sikerült is megvalósítani. így utólag elmondhatom, hogy tudtunk egymásért is küzdeni.- Az első napon csaknem húsz kilométeres gyorsasági szakaszt küzdöttünk le, pontosabban felmentünk a meredek Kőris-hegyre. Ez még nem lett volna különösebben nehéz, ám közben elrejtett pontokat kellett megkeresni térkép és tájoló segítségével. A hegyről aztán erőltetett menetben folytattuk az utat, s már túl voltunk az ötvenedik kilométeren, amikor végre célba értünk. Csapdában volt minden csapat, ugyanis az ellenőrző pontok csak nappal „éltek”, ezért gyakran éjszaka is menetelni kényszerültünk, Üstös Pál a honvédségi akadálypályán Miről ismerszik meg a jó bor? A kulcsármesterség néhány fortélyáról Miként készülnek a jó borok1? — Mire kell ügyelni a hegy levének vásárlásakor ? M ondd meg, mit eszel, ebből is kiveszem, milyen vagy. Mutasd hajlékodat, meglátom a lelkedet - mondta a világhírű természetbúvár, Herman Ottó. S nem alaptalanul, mert idestova jó évszázada rájöttek arra, hogy ha elődeink háza tájának, sőt öltözködésének tanulmányozása a művelődéstörténeti kutatás fontos területe, akkor ebből a szempontból legalább olyan jelentősek lehetnek a hajdan élt emberek táplálkozásának tanulmányozásától várható eredmények is. A tovatűnt századokban nemegyszer egészen magas színvonalat elért, sőt művészi tökélyre jutott erdélyi szakácsmesterségnek egyik értékes, 300 éves dokumentuma található ebben a kötetben. I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem feleségének, Bornemissza Annának 1680-ban készült szakácskönyvéből a borkészítés fortélyairól adunk ízelítőt, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a szőlészettel, borászattal foglalkozó gazdák érdeklődéssel tanulmányozhassák. Azokra is gondoltunk, akik kedvelik a hegy levét. Nekik olyan fejezeteket emeltünk ki, amelyek a borkóstoláshoz és -vásárláshoz nyújtanak tanácsokat. A bor és a férfias virtus Apafi udvartartásában fölöttébb nagy mennyiségű bort használtak. Ha nincsenek is írott adatok, hogy Apafi és az udvarbeli emberek olvasták-e Szókra- tészt, Dioszkoridészt, azt több forrásból is tudni lehet, hogy e kiváló auktorok azt ajánlották a test tisztulását biztosítandó: jó az embernek havonta egyszer- kétszer istenigazában leinnia magát. Ezt a tanítást igen derekasan és nagy virtussal gyakorolgatták. A következő évszázad híres orvosa, Mátyus István is úgy véli, hogy „...a jó boritalban néha mértéken túl lépni nem ártalmas, sőt sokaknak egyenesen orvosság, nem lévén elégséges a rendes ital az elmét epesztő gondolatoktól, a testet pedig az abban szerteszéjjel lappangó tisztátalanságtól megtisztítani. ” Azóta lám, az ilyen virtusokat már nem tartjuk a férfiasság netovábbjának. Hiába, nemcsak az idők és erkölcsök, hanem az ilyen természetű elvek is változnak. Sajnos, csak az elvek, mert a gyakorlat e tekintetben ugyancsak hátul kullog. A kulcsármesterségről Egy világos és értelmes tanítás arról, miként kell a füves és másféle borokat, ecetet, sert s egyéb italokat készíteni, hogy ártalom nélkül valók legyenek: Ha a bort idején beszűrik, míg a szőlő meg nem érik, nem lészen állandó és jó az a bor. A túlérett, a hideg csípte szőlőből készült bor sem egészséges. A megért szőlőt a következőképpen kell megismerni: mikor édes a szeme, tiszta a leve, igen ragad az ujjaidhoz, s a szemei aprók kezdenek lenni és igen ráncosak - úgy megért. A hordók előkészítéséről: meg kell szépen mosni sós vízzel. Gonosz szagtul meg kell oltalmazni. Megmosván füstöld meg tömjénnel. Item: diófalevéllel, amint szokták. Hogy kell a mustot a borba tölteni? Amíg a must forr, tölts egy veder édes mustot belé - a hordó nagysága szerint -, s mikor megszáll, tölts ismét annyit belé. így háromszor vagy négyszer cselekedjél: erős és jó lészen a borod. A bor készítéséről és tartásáról: mikor forrni kezd a bor, törj fenyőmagot avagy egy tál komlót, rozsvirágot, tedd egy zacskóba, ereszd a borba. Megmarad a színe és ereje. Ha a bor megforrott, vedd ki belőle. Hogy a must édesen maradjon és meg ne forrjon, végy négy-öt édes almát. Metéld el, tedd a hordóba, s ha elveszi a bor az almáknak erejét, tégy ismét annyit belé. Cselekedjél így, amíg felforr. Hogy kell jó bort csinálni mustkorában? Mikor a must forr, végy borkövet, s töltsd édes mustba. Forrald föl, és úgy töltsd a hordóba. Azzal együtt hadd fonjon. Ezt háromszor, négyszer ismételd. A bor természetéről: Ha a borral mértékletesen élsz, megelevenít, s megéleszti a természet szerint való meleget, megemészti az ételt, minden felettébb valót az emberben székre hajt, tisztítja a vért, erősíti az agyvelőt, világosítja és élesíti a szemet, szép tiszta színt csinál. Erő vagyon a borban. Ha pedig rendesen nem élnek vele, több kárt tészen életben, egészségben embernek, mint amennyi hasznot. A borkóstolásról Mosd meg a szádat. Egyél három avagy négy falat kenyeret. Édes gyökérre, dióra, érett sajtra, fűszeres ételekre a savanyú bornak is jó íze van. Hasonlóképpen, amikor északi szél fú, úgymint télben, legédesebb és legerősebb a bor. őszszel, amikor déli szelek fújnak, könnyen megváltoznak a borok. Amikor a nap legfelül vagy legalul jár, amikor a szőlő virágzik, természet szerint elváltoznak a borok. Meleg és hideg szelek, az esők, a mennydörgés és a villámlás is befolyásolják a borokat. Épp ezért a pinceajtót mindig észak felől kell építeni, hogy a szél ne árthasson. A bort igen meg kell oltalmazni húsvét táján a szelektől, a nagy hőségtől és a hidegtől is. Mikor esik és mennydörög, az is árthat. Ilyenkor végy egy fenyőfából készült hordót, és mikor a bor forr, töltsd belé. Avagy akassz mosott szőlőtő- gyökeret belé. Sokáig megáll, erős és jóízű marad a bor. A pincék oltalmáról: igen tisztán tartsd a borospincéket. A hordók alatt és mindenütt szépen megseperd. Nyáron az ablakokat és ajtókat megoltalmazd, hogy a verőfény be ne süssön. Télen, amikor a pincébe mégy, vond bé magad után az ajtót, hogy a hideg be ne csapjon. Tüzet soha ne rakj a pincében, mert a füstje igen ártalmas. Mikor adjuk el? A szép, tiszta zöld üveg szép színt ád a bornak, kivált, mikor tiszta idő vagyon. Mikor bort akarsz venni és kóstolni, egy kevés kenyeret márts vízbe, s edd meg, mert az éh- vagy teli gyomor megveszti az érzékenységet. Némelyek almát esznek. Mikor északi szél fú, jól megérezheti az ember, mi vagyon a borban. A borvevő amikor megkóstolja a bort, egy darabig tartsa a szájában, annál inkább megismerheti annak ízét. Májusban, júniusban, augusztusban a fehérbor az ajánlatos vásárlásra. Ha napkeleti szél fú, akkor a legerőtlenebb a bor. Épp ezért ha friss, erős szél fú, akkor add kóstolni, s adjál el belőle. Ha a bornak szaga vagyon, végy meleg kenyeret, mikor a kemencéből kiszedik. Szegd kétfelé és helyezd a hordóra, míg kihűl. Édes borok tudománya: mikor forr, tégy egy darab szalonnát egy zacskóba. Csináld bé az aknáját, csak egy kis lélegzőlyukat hagyj, úgy édes és szép lesz a bor. Avagy forrald meg az édes mustot, amíg az harmadrésze elfő, s töltsd egy hordóba. Az édes bor titka még: a szőlőt egy nap megszedesd, s még ugyanazon a napon meg is sajtoltasd. Azután tölts egy tiszta száraz hordóba fél veder égett bort, töltsd reá a mustot, zárd le erősen, s forgasd meg a hordót. Tedd hideg helyre. Azután végy enciát, szegfűszeget, fahéjat, és törd meg mozsárban, adjál hozzá két rész cukrot, ánizst, és egy marék szentjá- nosfüvet. Ezeket mind tedd a hordóba, hadd álljon holnapig. Azután töltsd meg jó borral, ami már kiforrott. Gyógyító füves italok Végy bodzavirágot, szedd le a száráról. Szárítsd meg tiszta ruhában a szélben, ne verőfényben - tanácsolja az egykori szakácskönyv. - Egész őszig hadd álljon így, hogy meg ne penészedjék, s mikor a must forr, tedd belé a bodzavirágot, s jóízű lesz attól a bor, mint a mazsola. Fenyőbor: Tégy egy fenyőfa pálcát a tűzbe, olyat, amelyen a fenyőmag terem. Égesd le a felső héját, s azon melegen tedd a hordó borba. Ánizsbor: Tiszta szemet csinál, tisztátalanságot indít, jó hurut ellen. Használ a lépnek, vesének, az asszonyi állatok betegségét is tisztítja, megnyitja a lépnek, a májnak rekedését. Ürmös bor: Noha a megkós- tolásban keserű, de mindazonáltal nagy erő van benne a melankolikusoknak, melyet így csinálnak: zölden avagy aszún tegyék a hordóba az ürmöt. Mézet és nádmézet tegyenek belé, azáltal erősebb lesz. Ez a bor jó giliszta ellen, tisztítja a sárgaságot, jó az elmének megfogyatkozása ellen. Megtisztítja a szemet, májat, gyomrot, vizeletet. Méreg ellen s az asz- szonyoknak nyavalyája ellen igen jó. Ha páráját egy tölcsér által fülbe eresztik, meghozza a siketnek a hallását. Torokfájás és dagadás ellen is jótékony hatású. Zsályás bor: Sokféleképpen csinálják. Némelyek belé- akasztják a zsályát, némelyek megfőzik. Jó ez fogfájásra, nyelvet, ereket és tagokat erősít, kitűnő a görcsoldó hatása. Szegfüves bor: Tégy zacskóba szegfűszeget, s ereszd a hordóba a musttal együtt. Ez a bor száraz természetű. Gyakorta igyál belőle, s megszünteti a nehéz légzést. Bornemissza Anna szakácskönyvéből válogatta: Barta Katalin
