Heves Megyei Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-11 / 161. szám

6. oldal Hírlap Magazin 1998. július 11., szombat Három ifjú, három világ találkozása Egri fiatal alkotók kiállítása az Operában Négy éve Kishonthy Jenő vezetésével alakult meg a Grúber Béla Kör az egri Ifjúsági Házban. Azóta a tanár úr szár­nyukra bocsátotta egykori növendékeit. Új néven, Fiatal Egri Képzőművészek Stúdiójaként, több kiállítással a hátuk mö­gött most a Magyar Állami Operaházban kaptak bemutatko­zási lehetőséget. Szeretik a közös műhelymunkát fotó: pilist elemér Az Ifjúsági Ház második eme­letén, a „Barkács Műhelyben” találom - festékpaletták, félig elkészült képek között - az al­kotókat.- Gondolatainkat leginkább ecsettel igyekszünk vászonra vetni. Elsősorban a festés iránt vonzódunk, szívesen készítünk portrékat, tájképeket vagy réz­karcokat - foglalja össze tevé­kenységük lényegét Pogonyi Tibor, az alkotókor tagja. Báró Péter víziószem, lá- tomásos képeivel, illetve Ko­vács Zoltán rézkarcaival már több helyi kiállításon - így az Ifjúsági Házban, a Bródy Sán­dor Könyvtárban - találkoz­hattak már az érdeklődők.-Képeink legtöbbször em­berközpontúak, s még ha kicsit szürrealistának tűnnek is, igyekszünk közérthetó'ek lenni — veszi át a szót Kovács Zol­tán. - Nagy meglepetés volt, amikor felkértek, hogy állít­sunk össze egy kiállítást az Operaházban. Tulajdonképpen ezért szüle­tett a közös kép ötlete is. Egyéni alkotásaink mellett így egy közös, 2,5 x 4 méteres, olajjal készült munkánk is lát­ható. Ez a Három Világ Találko­zása. A cím azért is találó, mert nemcsak hármunk külön­böző világának találkozása, hanem egyben jelképesen há­rom világvallást is ábrázol. Érdekes volt együtt dolgozni: a képet felosztottuk terüle­tekre, és segítettük vagy - ha nem tetszett - alakítottuk saját részünket.-Azt hiszem, nem minden­nap adatik meg ez a lehetőség- vallja Báró Péter. - Kíván­csiak vagyunk a vélemé­nyekre, visszajelzésekre. Re­méljük, minél többen megné­zik a kiállítást az egriek közül is. Pilisy Csenge Jövőre várható a Viagra megjelenése a hazai patikákban Szerelem, férfiasság receptre Az amerikai Pfizer cég még az idén benyújtja a Viagra nevű gyógyszer magyarországi törzskönyvezési kérelmét, így várhatóan a jövő esztendőtől forgalomba kerül az impoten­cia elleni szerként világhírűvé vált értágító tabletta - tud­tuk meg a gyár és az Országos Gyógyszerészeti Intézet illeté­keseitől. A gyógyszerpiac új és máris hírhedt sztárjáért a teremtés koronáinak sokasága ostro­molja kezelőorvosát. Ám a szakemberek figyelmeztetnek arra is, hogy nem mindenkinél és nem korlátlan mennyiség­ben alkalmazható ez a szer. Dr. Kovács József a buda­pesti Szent János Kórház uro- lógus-andrológus főorvosa szerint potenciazavarok esetén elsődleges a bajok okának ki­derítése, hiszen gyakran konk­rét betegség vagy valamilyen gyógyszeres kezelés mellék­hatása húzódhat meg mögötte. Mindazonáltal „egyszerű” - korábbi kudarcra, szorongásra visszavezethető - pszichés za­varról is szó lehet, amely pszi­chiáter segítségével viszony­lag könnyen korrigálható.-Mi történik, ha kiderül: kevés a pszichiátriai kezelés?- Akkor egy teljes urológiai és andrológiai vizsgálatsort végzünk el, amely kiterjed a vesétől, a húgyhólyagtól a prosztatán át a külső nemi szervekig. Ha valamilyen ér­betegségre derül fény, akkor gyógyszeres kezelés követke­zik. Ma is vannak már jó ha­tású tabletták. Esetleg műtéti korrekció is szóba kerülhet. A merevedés művi úton, in­jekcióval is előidézhető. Ezt hetente kétszer lehet egészségkárosodás nélkül al­kalmazni. A másik lehetőség a gyógyszertárakban beszerez­hető vákuumfelszerelés, amely mechanikus úton hozza létre a kívánt hatást. —Lé­teznek tartósabb megoldást je­lentő módszerek?- Igen. Műtéti úton beültet­hető protézisekkel lehetővé válik a potenciazavarok tartós kiküszöbölése. Nyugaton ez elterjedt eljárás, nálunk a pro­tézisek magas ára miatt ritkán végzett műtét. Németh Zsuzsa Hej, te puska... A spanyolországi Manresa városának egyik taninté­zetében puskakiállítást rendeztek. Mint kiderült, a gipszelt bal csukló alá rejtett parányi rádió-adóvevő ma már hét­köznapi trükként értékel­hető. A harisnyában, töltőtoll­kupakban elhelyezett, bol- hányi betűkkel teleírt, parányi cédulák módszerét már ókori őseink is alkal­mazták. A puskaként használt os­tya már újabb keletű, s lebukás veszélye esetén könnyűszerrel megsemmi­síthető. Szellemes ötlet az üdítői­talos palack otthon leázta­tott címkéjének hátuljára írt kisegítő. Lengyel fiatalok Várkúton Júliustól augusztus végéig, négy turnusban csaknem száz len­gyel fiatal, alapiskolás első alkalommal tölti szünidejének egy részét a festői szépségű Bükkben. A megyei jogú város, Eger tu­lajdonában, s a Sportlétesítmé­nyek és Intézmények Köz­hasznú Társaság kezelésében várja sorsának jobbra fordulá­sát a nyolcvan személynek szál­lást, étkezést nyújtó turistaház. A sok gonddal, bajjal küsz­ködő két turistaház - a megkö­zelíthetetlenségig tönkrement hozzá vezető úttal, amelynek a mai napig nincs gazdája - mégis adott olyan pluszt a tá­bort kereső iengyel utazási iroda vezetőinek, a Lodzban működő Lazur Utazási Iroda igazgatójának, Jacek Rybaki úrnak, hogy családi rokonságán kívül ebben az évben diákokat is hoz táborozni a Várhegyre.- Végül is, hogyan találták meg ezt az isten háta mögött lévő, nem is a legkorszerűbb táborozóhelyet a Bükkben? - kérdezem a szerződéskötésre Várkútra érkezett háromtagú lengyel delegáció vezetőjét.- A Balaton, Sárospatak, Hajdúszoboszló után ebben a régióban is szerettünk volna partnert találni az üdülteté­sekre.- S nehezen ment?- Ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondom, igen. Ta­pasztalataink szerint a magyar utazási irodák mintha egy kicsit elfordultak volna a volt keleti partnerektől. Inkább Nyugatra szeretnének ajtót, kaput nyitni az országra. Ez nem is lenne gond, de a régi társakra is fi­gyelmet fordíthatnának. Mi is azzal a pénzzel fizetünk, amire az utaztató társnak szüksége van. Ha kell, márkában, dollár­ban, de szóba jöhet természete­sen a saját pénzünk is.- Mi jelentett még gondot önöknek? - fordulok a társa­ságban lévő Cezary Nowek el­nök úrhoz.- Az említetteken kívül meg­lepett, hogy ebben a csodálato­san szép, természeti adottsá­gokban gazdag régióban kevés a lengyel nyelven megjelenő prospektus, üdülési kiadvány. Pedig - mint láttuk - bőven van mit ajánlani a szomszédos or­szágokból érkezőknek... Ná­lunk, Lengyelországban az év­százados történelmi, s baráti kapcsolatok után most is van érdeklődés, igény a kapcsolat­keresésre. Tudjuk, hogy Eger­ben is sokan kaptak menedéket az üldöztetés idején és többen az egri temetőkben alusszák örök álmukat Krinyicából, Krakkóból, vagy netán Radom- ból, ahonnan én magam is jöt­tem. S ezekben a fordulatos időkben is meg kellene őrizni a régi barátok, társak emlékét, barátságát.-Szeretnénk az egri, a He­ves megye utazási irodáival felvenni a kapcsolatot - veszi át a szót Jacek Rybski igazgató. - Ősszel, ha erre akadna itt egy vagy több kezdeményező, két- három napra el szeretnénk hozni a lengyel utazási irodák vezető képviselőit, hogy ha már ebben az évben nem is, de leg­alább 1999-től kezdve újból fel tudjuk lendíteni az emberek, a családok, a fiatalok utaztatását egymás országaiba. A külön­böző nemzetközi szervezetekbe való belépésünk idején ez most mindkét nép számára hasznos lenne. A hivatalos delegációk cse­réje mellett, a népi diplomácia is hozna mind a két nemzet számára érzékelhető változást. Ezért is szükség van a két nem­zet közötti kapcsolatrendszer újraértékelésére. S mindazok­nak, akiknek feladatuk is lenne a változtatásra. Azt is tudjuk, hogy nem mindig a költséges luxusutazásokat kell szorgal­maznunk, mert nemcsak önök­nél, hanem nálunk is több a szegényebb ember, mint a gaz­dag. De ők is utazni szeretné­nek. Keressük és várjuk a régi, új magyar barátainkat, az egri, a Heves megyei utazási irodák vezetőinek jelentkezését. Re­méljük, itt, Várkúton egy dara­big igazi otthonra találunk a gyermekeink számára - köszön el Jacek Rybski, a lodzi Lazur Utazási Iroda igazgatója. (-ács) Filmszakadás A Nő a szoba legmagasabb pontjára, egy kettős létra tetejére ült, s hosszas telefon- beszélgetésre számított. Cigarettáját maga elé készítette, s a konyakosüveg kupakját lecsavarta. Keze az első pillanatokban ráizzadt a telefonra, s érezte, amint a verejték a csuklóján csurog a könyökéig.-Tedd le, az istenre kérlek, ne folytasd to­vább, mert elszakad a film - hajtogatta magá­ban, de látszólag próbált a Kedvesre figyelni, aki az elmúlt napokban megszámlálhatatlan órát töl­tött azzal, hogy a vonal túlsó végén ülő Nőt kér­dőre vonja, szétszedje lelkét, s a régi jól bevált módszerrel újra összerakhassa - olyannak, ami­lyennek ő szeretné látni.- Ugye nem akarod, hogy az utolsó beszélge­tés legyen? - tette fel a kérdést a hang.-- Dehogy - válaszolta a Nő, de azzal is tisztá­ban volt, akkor itt, most mindjárt be kellene fe­jezni ezt a kínos beszélgetést ahhoz, hogy ez ne az utolsó legyen. Egyre nagyobb hőséget érzett a létra tetején. Megpróbált a telefont markolva fél kézzel ki­bújni kabátjából. A Férfi, aki eddig vele szem­ben állt, most mellé lépett. Közönyös arcot eről­tetett magára, amíg a telefonos jelenetet szem­lélte. A Nő a konyakosüveg után nyúlt, a Férfi poharat vett elő, s töltött. A Kedves közben az érzelmeiről beszélt... * A Nő élvezte azt a kettős gondoskodást, ami az elmúlt hetekben kialakult körülötte. A múltja és a jövője volt mellette. Mindkettőt szerette, s mindkettő szerette őt. Ez volt a tragédiája. Ám még ebben a hely­zetben is biztonságban tudhatta magát. A Férfi­nak csak egyetlen mozdulatába került volna, hogy vége szakadjon e telefonos párbeszédnek. A Kedves ugyanezt a mozdulatot megtehette volna 35 kilométer távolságban. Egyikük sem tette. A Nő boldogsága és biztonságérzete ebből adódott. Jól tudta ugyanis, hogy a Férfi és a Kedves ugyanazt szeretnék: boldognak látni őt. Ám ezért sajátos eszközeikkel harcoltak mind­ketten. Az egyik a jóságával, a másik férfias vadságával, örökös hódítási kényszerével. A Nő számára sokáig a kettő együtt volt teljes. Még ebben a különös, furcsa szituációban is tökéletes párosnak bizonyultak. Amíg a Kedves a vonal túlsó végén igyekezett porrá zúzni a Nő lelkét, addig a Férfi aggódó tekintettel követte a jelenetet. Nem volt mitől félnie, tudta ugyanis azt, hogy a telefonáló hamarosan miszlikre szedi a Nő érzéseit, s ő a karjába veheti azt, aki most csak a szerető ölelésre vágyik. Egyikük sem tévedett. A Kedves a tőle meg­szokott magabiztossággal, birtoklási vággyal, a tévedhetetlenség és a szerelem mindenhatósá­gának tudatában szaggatta a Nő idegeit, a Férfi a bizalom, az őszinteség ismeretében, a szeretet erejével kezdte azt összerakosgatni. Ez a furcsa kettősség - kívülálló számára bármennyire is zavarónak tűnt - eleinte cseppet sem volt terhes, hiszen mindketten a Nő kedvét keresték. Ha játszani akart, azt épp úgy megte­hette, mint azt, hogy a múltjáról ábrándozzon vagy a jövőjéről álmodozzon. Ebben partnerekre talált. Igazából azonban csak bábu volt a két ember kezében. A Nő a beszélgetés végén immár csak egyet­len dologban volt biztos. Mindketten tökéletesek az ő életében. Éppen csak ezt másképp teszik. * A Kedves soha, semmivel nem pótolható erénye a férfias erejében rejlett. A Nő még tisztán em­lékezett azokra az estékre, amikor a kocsiban ülve, fáradtan, agyában az eltompultság érzeté­vel próbált válaszolgatni a kérdésekre. Jól tudta, bármennyire is gyötrelmesek ezek a kínvallatá­sok, mégis azért történnek, hogy őt a Kedves a legtökéletesebb formájában kapja vissza. Sokáig nem bánta, ha idejével elszámoltatják. Elmondja részletesen találkozóit, még azt is, mi­lyen ruhába bújt aznap reggel. Az önként vállalt aranykalitkáért egy dolgot kért cserébe: hűséget. Azt ugyanis jól tudta, hogy Kedvesében mek­kora a hódítási vágy. Ismerte erejét, hitte min­denhatóságát, s biztos volt abban, akit akar, azt meg is szerzi. De időközben arra is ráébredt, ez a hódítási vágy csak a vadászmezőkön él. Amikor a vadat befogta, akkor elveszti érdekességét. A szelídség már nem kelti fel vágyát. A Kedves ugyanis tipikus férfi volt: hódító, romantikus, vad, szenvedélyes. Kicsit a mesé­ben, kicsit a színpadon élt. Nem riadt vissza a nagy szavaktól, ahogy a nagy fájdalmaktól és a nagy örömöktől sem. Ebben volt vonzereje. De a jóságot ritkán tudhatta magáénak. * A Férfi ereje semmi által nem pótolható kedves­ségében, figyelmességében rejlett. Lételeme volt a biztonság, az önfeláldozás. Gyakran saját érdekeit is félreállította a másik boldogságáért. A Nő eleinte számon is kérte tőle a vak önzet­lenséget. Aztán megértette, ő így tökéletes. Egy kicsit mindig okolta valamiért. Hol a jó­zan gondolkodását, hol a racionalizmusát, hol a puritán életvitelét. Pedig igazából ilyennek sze­rette. Néha azt kívánta, bárcsak vetne véget en­nek a kettősségnek. Máskor viszont hálás volt azért, hogy engedte őt játszani. Mindent megér­tett. Még akkor is türelmes volt, amikor a Nőnél elszakadt a film, s igazságtalanságokat vágott a fejéhez. Egy szóval sem bántotta. Hiszen jól tudta azt, néhány pillanat múlva egy bűnbánó pillantással meg nem történtté tehető az egész. Előre látott, s előre gondolkodott. Azt a biztonságot, szeretetet adta, amire min­den nőnek szüksége van. Az emberség érzését biztosította, amit a másik oldalon eljátszottak. így születtek meg a tökéletes kapcsolatok. Ám ennek csak egy vesztese lehetett: az, aki mi­att megszülettek... * Régóta készült a Nő arra a pillanatra, hogy hár­masban találkozzanak. Azt is jól tudta, a követ­kező telefonhívásnál csupán egy dolga lesz: be­diktálni az utcát, ahol őt megtalálják. A Férfi a tőle megszokott hangtalan járásával indult ajtót nyitni. A Kedvesnek messziről meg­ismerte járását. A Nő, kezében a konyakosüveg­gel, a konyhába vonult. Azt akarta, csak az egyik lépjen be hozzá. De ők ketten számára et­től kiszámíthatatlanabbak voltak. így aztán azzal sem volt tisztában, melyikük lesz az: aki búcsú­zik vagy az, aki számára a megoldást hozza. Léptek, koppanások, ajtózörejek hallatszot­tak. Ä konyhaajtó sokáig zárva maradt. Ebben a dermesztő ürességben a Nőnek egy társa volt: az üveg. Úgy érezte, a tengeren hánykolódik, s megtalálta a konyakban az egyetlen társát, ami jelen esetben nem volt több a bizonytalan óceá­non, mint egy himbálódzó deszkaszál. Az ajtó kinyílt. A Kedves lépett be. A Nő tudta, búcsúzni jön. Azt is érezte, a Férfi odakint várja. Szeme előtt összefolytak az arcok, a sza­vakat alig értette. Az utolsó emléke az volt, rö­vid dulakodás után elérte az üveget, mely to­vábbra is az egyetlen biztos pontnak tűnt. Filmszakadás. * A Férfi éjszaka ráncigálni kezdte: - Ébredj fel, itt vannak! - szólongatta a Nőt.- Mi van? - kérdezett vissza, s csak annyit ér­zett, az ágy szélsebesen megfordul vele. Felült az ágyon és várt egy percig. A Férfi sebtében vázolta neki a jelenlegi helyzetet. A Nő végre megértette, hárman várnak rá odakint: az Apja, a Férfi és a Kedves. Megmagyarázhatatlan boldogság futott rajta végig. A három ember, akiket a legjobban szere­tett, most itt vannak és rá várnak. E bben a pillanatban értette meg, hogy egy­formán birtokolják őt, s ő mindháro :n- bert a birtokában tartja... Szuromi Rita

Next

/
Oldalképek
Tartalom