Heves Megyei Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-31 / 178. szám

6. oldal Pf. 23. 1998. július 31., pénte Egy tudósítás margójára Mint az Egervári Vitézlő Os­kola Haditorna Egyesület tag­jai, az alábbi észrevételt tesz- szük. A Végvári Vigasságok kapcsán (szuromi) jegyzéssel megjelent cikkben a várbeli eseménysorozathoz kapcso­lódó haditorna-bemutatót csupán a Szent György Lo­vagrendre szűkítették le, jól­lehet, a mi egyesületünk is je­len volt, ugyanolyan nagy né­zősereg előtt lépett fel, mint a Szent György Lovagrend tag­jai. Igen bántónak találjuk, hogy a városunk, megyénk legjelentősebb napilapjának újságírója arra nem vette a fá­radságot, hogy a vigasságok plakátjait vagy műsorfüzetét elolvassa, hiszen akkor talán nem követ el ilyen hibát, nagy csalódást okozva ezzel az egyesület általános és közép- iskolás tagjainak, akik szá­mára jóleső érzés lett volna az elismerés. Arra nem gondolunk, hogy azért maradt volna ki az egye­sület a cikkből (ne adj Isten, egy fényképről), mert nem megfelelő a műsor, hiszen a tudásunkat már számtalanszor bizonyítottuk. Az ország hasonló csoport­jai közül nem tudunk olyan társaságról, akik a végek ko­rának harci stílusát mutatnák be. Mindenki az egyszerűb­ben kivitelezhető lovagkor­hoz nyúl vissza (egy szablya elkészítése és harcban való használata sokkal nagyobb felkészültséget igényel, mint egy egyenes kardé). A Líceum szabad terén ját­szott Egri Csillagokban is lát­hatta a társaságot körülbelül minden hetedik egri polgár. Sem nekünk, sem a színház­nak nem kellett a produkci­ónk miatt szégyenkezni. Ko­moly, fárasztó és hosszú munkával betanult koreográ­fiákat adtunk elő a Végvári Vigasságokon is, mindamel­lett, hogy rendelkezőként és a történelmi íjászverseny szer­vezőiként fs szerepet vállal­tunk a rendezvényen. A gótikus palota előtt hají­tócsillagot „célba Dobók” is közénk valók voltak, csak se­gítettek színesíteni a visegrá­diak műsorát. A mi fellépésünkhöz segít­séget nyújtó színészeknek, va­lamint Fehér Zsombornak és zenésztársainak ezúton is kö­szönetünket fejezzük ki. * Ha figyelmesen olvasták volna a Végvári Vigasságok­ról szóló tudósításokat, akkor kiderülhetett volna: a prog­ramnak csupán azokról a sze­replőiről és eseményeiről ad­tunk részletes, fotóval illuszt­rált, névvel ellátott tudósítást, melyen személyesen jelen voltunk. Valószínű, hogy a beszámolóknak hiányossága a több száz személyt felvonul­tató program névfelsorolása - hiszen akik részt vettek a vi­gasságokon, akár egy várvédő létszámmal is vetekedhettek volna -, de talán egy színes történelmi játékról való tudó­sításban izgalmasabb dolog az „élményleírás”, mint a névfelsorolás. Észrevétel a Szövetkezet utcából Ki gondol a gyalogosokra? „Panaszáradat, teherautó-zaj­jal” f. hó 23-án kelt (kj) cik­kük kapcsán engedtessék meg egy hozzászólás. Közel 30 éve Szövetkezet utcai lakos­ként felháborodva olvastam Vígh Henrik magyarázatát a Szövetkezet utca nehézgép- jármű-forgalmáról, mint a déli ipari park összekötő utcá­járól. A leglényegesebb dolgot figyelmen kívül hagyta: a gyalogosforgalom részére nincs semminemű gyalog­járda, sem a jobb, sem a bal oldalon. A gyalogosforgalom a kétsávos úttesten történik. Az utcában több megyei in­tézmény működik (gyógy­szertári központ, baromfikel­tető, állat-egészségügyi állo­más, állatkórház, növény­védő-állomás), melyek dol­gozói az őket ügyes-bajos dolgaikkal felkeresők, lakó­házak lakói, csirkebolt vásár­lói kényszerűségből az úttes­tet használják. Végeztek-e forgalomszám­lálást az illetékesek arra vo­natkozóan, hogy vajon hány gyalogos használja az úttestet, s hogy hány gépjármű halad át ezen a szakaszon? Nem az lett volna a logi­kus, hogy először gyalogjár­dát építsenek? Örömmel olvastam a K2-es út építésének szeptemberi el­kezdését, de még nagyobb örömmel olvastam volna a várható tervezett befejezésről. Már csak azért is, mert fo­galmunk sincs arról, hogy meddig kényszerülnek az ut­cában élők elviselni az ártal­makat, a balesetveszélyt. A K2-esről lassan már egy évti­zede hallunk. Az önkormányzat illetéke­sei szemében nagyon mosto­hának tűnik a Szövetkezet utca. Közvilágítást is csak kb. 2 éve kaptunk. Remélem, gyalogjárdát mielőbb! Dr. Csókay Csaba Eger, Szövetkezet u. 4. Egy vélemény az uszodáról! Amikor ezen sorokat leírtam, már megtörtént az uszodaberu­házásra beérkezett pályázatok elbírálása. Várhatóan elindul Eger utóbbi évtizedeit is figye­lembe vett legnagyobb beruhá­zása. Az uszoda építése azonban nem lesz páratlan a város közel­jövőjében, hiszen indul a szennyvíztisztító, az ipari park, a színház-beruházás. S rögtön két témakör jut az eszembe. Elsőként magukra a beruhá­zásokra kell gondolnunk, mint a városunk mindennapjaiban fizikailag megjelenő produk­tumokra. Az uszoda évtizedek óta napirenden lévő téma Eger­ben. A Bárány-uszoda építé­szeti emlék, melynek jelenlegi állaga nemcsak a városra, a vízi sportokban kivívott hírne­vünkre szégyenletes, hanem már lassan életveszélyes is. Eredeti formájában történő helyreállítását követően Közép- Európa legszebb sportlétesít­ménye lehetne. A fedett uszo­dát szintén életveszélyessége miatt le kellett robbantani. A versenyelőírásoknak megfelelő strandi medence hosszú előké­születek után a közelmúltban átadásra került, s bár igazán most sincs befejezve, tényleges bekerülési költsége háromszo­rosa a tervezettnek. Úgy tűnik, uszodaügyben - Bagaméri fagylaltos kifejezésével élve - meg vagyunk átkozva. A Makovecz-féle uszoda kapcsán a 24. órában vagyunk. A közgyűlési döntést követően azonnal elkezdődik a kivitele­zés. Az eddigi uszodaügyek, a közelmúltbeli Hibay Károly és Széchenyi utcai burkolat-felújí­tási munkálatok kissé elgon­dolkoztattak, szabad-e elindí­tani most az építkezést. Java­solnám, hogy az egri polgárok gondolkodjanak el kicsit a kö­vetkezőkön:- A beruházásra adott áraján­latok közül a legalacsonyabb másfél milliárd forint, mely sokkal magasabb annál, mint amilyen tervezettel a közgyűlés a beruházást jóváhagyta. A há­roméves kivitelezési idő alatt - a strandi medence mintájára - a tényleges költség lehet, hogy megháromszorozódik.- Figyelembe kellene venni, hogy egy uszodának sajátos mikroklímája van, amely az építész által használt anyagok tartósságát erősen korlátozza. Vagyis az állagmegőrzése évente hatalmas összeget fog felemészteni, vagy a működési ideje pár évre korlátozódik.- Az épület stílusa, monu- mentalizmusa nem illik a zöld­területekkel tarkított barokk vá­rosba. A város építészeti dön­téshozóinak az utóbbi néhány évtizedben nem vált dicsősé­gére a színház, a Centrum Áru­ház vagy a jelenlegi Labirintus Center és angol stílust imitáló szomszédja. Nemcsak a város­képbe nem illenek, önmaguk­ban sem szépek. A tervezett építmény az idegenforgalmilag frekventált és amúgy is túlzsú­folt városközpontból vesz el je­lentős teret úgy, hogy a parko­lási gondokat tovább szaporítja. Több, nagyon jó példa van hazánkban is arra, hogy jóval egymilliárd forint alatti költ­séggel európai szintű uszodát lehet építeni, kisebb területet igénybe véve. Tehát az eredeti­leg tervezett költségvetésből be lehetne még fejezni a strandi versenymedencét, újjá lehetne építeni eredeti formájában a Bárány-uszodát, a nem igazán odaillő betonlelátó nélkül. Há­rom versenyuszodával le le­hetne „mosni” fürdő- és úszó­város címkénkről az évtizedek alatt rárakódott penészt. Az uszoda-beruházás mellett a második nagy projekt a szennyvíztisztító. Környezet­védelmi szempontból indokolt a beruházás, de szakértők sze­rint nem a jelenlegi helyén, ha­nem a várostól legalább 6-8 ki­lométerre kellene megcsinálni, mivel a kellemetlen szagot csak csökkenteni lehet, és nem meg­szüntetni. Egyébként a tisztí­tómű működési költsége várha­tóan olyan magas lesz, amelyet a jelenleg kialakult víz- és csa­tornadíj-rendszerben nem lehet érvényesíteni, tehát jelentős díjemelésre is számíthatunk. A harmadik nagy projekt a szintén több milliárdot igénylő ipari park, amelyre már régóta szüksége van a városnak. Azt mondják, hogy a területet első­sorban nem a város pénzéből fejlesztik, de egyrészt a kezdeti munkálatokra adott támogatás közvetve a mi adóforintjaink­ból származik, másrészt a fej­lesztő és a majdani üzemelte­tést végző gazdasági társaság az önkormányzat tulajdonában van, s a cég tervei szerint a fej­lesztés eredményeként képződő vagyont nem értékesítéssel fog­ják hasznosítani, vagyis a saját­erős fejlesztéshez további pénzeszközök kellenek. A közeljövőben pedig vár­ható a több mint egymilliárdot igénylő színház-rekonstrukció, amelyhez Egernek újra ki kell nyitnia pénztárcáját, a megyé­vel közösen. Ezzel elérkeztünk a második témakörköz. Az elkövetkező pár évben olyan beruházási pro­jektek kerülnek párhuzamosan végrehajtásra, melyeknek Egert terhelő együttes költségvetése többszörösen meghaladja a vá­ros egyéves költségvetését, és több tízszerese az utóbbi évek városi beruházásai értékének. A városnak az utóbbi években - kitűnő gazdálkodásának követ­keztében - évente 100-200 mil­lió forintos tartaléka képződött. A jelenleg rendelkezésre álló pénzmaradvány kb. 50 száza­léka már elkötelezettségekkel terhelt, a másik 50 százalék ké­pezi a fejlesztések saját erejét. A,szinte párhuzamosan induló beruházásokkal ez az összeg felhasználásra kerül. Az éven­ként képződő többlet pénzesz­köz 1999-től nem lesz elegendő az ütemezés szerinti beruházási kiadásokra, később pedig az időközben felveendő kölcsönök törlesztésére. A város jelenlegi jó anyagi helyzete megrendül, s ez az itt lakók terheit fogja növelni. Várhatóan a további pénzesz­közök vagyonértékesítés sorá fognak képződni, vagyis mobi lizálható vagyon elvesztés árán immobil vagyon keletke zik. A tervezett projektek elindí tása azt jelentheti, hogy a város illetve lakói nehéz helyzetb kerülhetnek, hiszen a jelenleg önkormányzat az ősszel megvá lasztandó új képviselő-testű letre döntéseivel megkötői szerződéseivel egy kényszerpá lyát hagyományoz. A folyamatos működés biz tosítása mellett a jövőben i Makovecz-féle uszodánál jóvá sürgetőbb gondokkal is szembi kell néznünk. A Bárány-uszo dát rövid időn belül be kel zárni, folyamatban van a busz pályaudvar kitelepítésének tér vezése, a stadion lelátója rövk időn belül kidől. Meg kell te remteni a belvárosi parkolás gondok megoldásához szüksé ges eszközrendszert, stb. A fejlesztések kapcsán óha­tatlanul eszembe jutnak a kö­zelmúltban átadott, nagy nyil­vánosságot kapott beruházások A Hibay Károly utcai burkolat melynek kapcsán sűrűn emle­getik a kitalálójának a rokoni kapcsolatait. A Széchenyi utca díszburkolata, melyet az ünne­pélyes átadást követő napon már fel kellett bontani, és a tu­risták már többször is összeke­verték Velencével. Jó értelemben vett egri lo­kálpatriótának tartva magam, a fentebb leírtak miatt aggódom, s nekem is, mint sok más egri polgárnak, a Makovecz-uszoda a legfőbb kérdéses pont. A városnak, a sportolóknak, a turistáknak egy megfelelő USZODÁRA, s nem egy Lepke-házra van szüksége. En­nek érdekében pedig tenni kell valamit, még akkor is, ha az előrehaladott tárgyalások miatt a kiválasztott kivitelezőnek kár­térítést kell fizetni. Ez kisebb veszteség, mint az uszoda ter­vek szerinti felépítése. Gyula Zoltán (cím a szerkesztőségben) Becsületes eljárás Ez év június 19-én, Egerből Nyíregyháza irányába indulva, a Kistályai u. 1. sz. alatti AGIP- telepen benzint töltöttem. Csak Nyíregyházán vettem észre, hogy a pulton hagytam pénz­tárcámat, nagyobb összegű fo­rinttal és német márkával. Már-már tudomásul vettem a veszteséget. Csak nagy unszo­lásra telefonáltam, s íme, mint a legtermészetesebb dolgot, je­lezték az AGIP-telep alkalma­zottjai, hogy a pénzt megtalál­ták, bármikor átvehetem tőlük. Szeretném a Kistályai úti AGIP-telep alkalmazottjainak ezúton is megköszönni becsüle­tes eljárásukat. Ők többet tettek a magyar turizmus hírnevéért, mint sok reklámplakát. Ha mindenütt ilyen becsületes em­berekkel találkoznának a kül­földi utazók, Magyarország hamarosan a közkedveltségi lista élén állna. Dr. Martin Ritter D-97922 Lauda-Königshofen Párologtassunk, ha lehet! Eger belvárosában több négy­zetkilométer összefüggő kő, aszfalt és háztető van, nagyon kevés, vizet párologtató zöld növényzettel. Ezek napsütés­ben 70-80-90 Celsius-fokra is felhevülhetnek. A talajjal pár­huzamos levegőáramlás újra felmelegedve, óriási magas­ságba emelkedik a forró le­vegő, ahol az oldalról beszí­vott felhő részecskéi már meg­fagynak. Ha locsolással hűtenék a kövezetét, a levegő páratar­talmanak növekedése, hőmér­sékletének csökkenése elvi­selhetőbbé tenné a városla­kást. Egy liter víz elpárologtatása 538,9 kcal hő elvonását teszi lehetővé a környezetből. Ennek a ténynek kellemes záporok lehetnek a következ­ményei, elmaradnának a fel­hőszakadások. Választ, fizikusi és meteo­rológiai véleményt várok. Kiss János Feldebrő, Árpád út 15. Gondolat a belvárosi állapotokról Tisztelt „Széchenyi utcai la­kos”! Engedje meg, hogy a Heves Megyei Hírlap 1998. jú­lius 22-i számában megjelent levelére reagáljak. Teljes mértékben egyetértek a levelében leírtakkal és a le­vele végén feltett kérdéseivel. Sajnos, senki nem kérdezett meg bennünket, belvárosi la­kókat. Hogy kik, azt hiszem, nem kell nagy találgatás hozzá... Itt is működik a maf­fia, s ezek az urak is azon van­nak, hogy a saját zsebüket megtöltsék, még az önkor­mányzati választások előtt. Félő, hogy nagy igyekezetük­ben a Reumakórházat is elad­ják. Másik kérdés az éjfélig tartó nyitva tartás. Sajnos, én is ta­pasztalom, bár nem a Széche­nyi utcán, hanem az Érsek ut­cában lakom, az Alabárdos nevű kocsma közelében. Az is éjfélig van nyitva, tele fiatal­korú (13-15 év közötti) részeg fiatalokkal, akik záróra után a közeli kapualjakban könnyűé­nek magukon. Bizonyára ott­hon is íg^ tanulták vagy látták a kedves szülőktől. Majd mi­után könnyítettek magukon, átmennek az Erzsébet-ud- varba, ahol hajnalig tartó ordí- tozásukkal nemhogy aludni, de pihenni sem hagyják a lakókat. Sokszor felteszem a kérdést a szomszédokkal együtt, hogy hol van éjjelente a rendőrség, miért szolgálják ki ezeket a taknyos gyerekeket a vendég­látóhelyeken? Miért van na­gyobb joguk ezeknek a huli­gánoknak, mint a velük szem­ben esetleg intézkedő rend­őröknek lenne? Tudja-e a ked­ves papa, aki nagy mellénnyel bemegy a csemetéjéért a rend­őrségre, hogy éjszakákon át hol randalírozik a kedves gyermeke? Valahogy túl nagy jelentőséget adtunk a szemé­lyiségi jogoknak. Sajnos, addig, amíg ezeket a dolgokat nem változtatják meg, addig nemhogy mi, az ott lakók nem szólhatunk, de a rendőrség sem mer. Nekünk, ott lakóknak pedig nem hiány­zik egy kés a hátunkba vagy a hasunkba. Tisztelt szerkesztőség! Sze­retném, ha levelemet közölnék lapjukban. Bár mindennap megveszem lapjukat, s nagyon sokszor érzem azt, hogy erre vagy arra a cikkre válaszolni kellene, de sokszor nem jutok odáig. Még egy témám lenne: a díszburkolat és a lovas rend­őrök. Ha már egyszer a városi vezetés igényli a lovas rendőr­séget, mint kuriózumot, akkor takaríttassa is el a lócitromot, ne az autók nyomják szét. Ugyancsak jó példa erre a 19-i, lovas szekérrel történő felvo­nulás a főutcán, pontosan a Dobos cukrászda előtt. Sze­rencsére a cukrászdában ész­revették és eltakarították. Erre is jó lenne figyelni, s nem egymásra mutogatni. Kovács Andrásné Eger, Érsek utcai lakos „Megrázó” élmény Néhány évvel ezelőtt egy nem­zetközi orvoskongresszus szer­vezése kapcsán ellenőriztem, hogy egy akkor épült budapesti szálloda szobái és rendezvény- termei megközelíthetők-e toló­kocsival. Magától értetődőnek tűnt, hogy egy sclerosis multi­plexes beteget is megkérjek arra, kísérjen el, hiszen ő a gya­korlatból is ismeri, mire kell odafigyelni. Számtalan apró hi­bára lettünk így figyelmesek, hogy csak egy ilyet említsek, a mosdó ajtaján a megfelelő ma­gasságban is elhelyeztek egy kilincset, de mikor begördült, hiába nyúlt hátra, hogy bezárja maga mögött az ajtót, arra az oldalra már nem szerelték fel. Kőrútunk közepétől a szálloda néhány alkalmazottja is kísért bennünket. Szorgalmasan jegy­zeteltek, és mondták, kapóra jövünk, a garanciába belefér, és pótoltatják a hiányosságokat. Mindez akkor jutott eszembe, amikor a minap ba­bakocsit toló ismerősömmel kanyarodtunk be a Hibay Ká­roly utcába. Mit mondjak, szó szerint megrázó élmény volt a babának. Öt méter után ki kel­lett venni a kocsiból, mert az út egyenetlenségei lehetetlenné tették a továbbhaladást. Az utca felújítását?) megle­hetősen régen befejezték már, gondolom, sem a tervező, sem a kivitelező nem kért meg toló­kocsis beteget, kerékpárost vagy kisgyermekes anyukát, hogy próbálja ki a közlekedést a valóságban is. A polgármes­teri hivatal illetékesei talán te­hetnének valamit. Várhegyi László Eger (teljes cím a szerk.-ben)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom