Heves Megyei Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-18 / 167. szám

6. oldal Hírlap Magazin 1998. július 18., szombat A lll/G osztály nem okozott csalódást Érettségi - vérbeli drukkal EGER - Nem szokványos érettségi vizsgára invitáltak a Bornemissza Gergely Szakkép­zési Intézetbe. A III/G osztály ugyanis sok szempontból rend­hagyó gárda volt mindig. A kollektívává edződött ta­nulócsoportot mutatja be így Elek Elemér igazgató:- A szakmunkások szakkö­zépiskolájának kétesztendó's ta­gozatát végezték ezek a lányok- fiúk. Az első menetben egy év anyagát sajátították el, a máso­dikban kettőét. Közben idegen nyelvet, illetve számítástechni­kát tanultak. Nem panaszkod­hatnak, ugyanis ha akarnak, akkor továbbtanulhatnak vala­melyik felsőoktatási intéz­ményben. Ha másként dönte­nek, elhelyezkedhetnek, to­vábbképzéseken vehetnek részt. Ez magyarázza átlagon felüli igyekezetüket... Bomyiczky Attila, a bioló- gia-földrajz-testnevelés szakos osztályfőnök megerősíti a dicsérő mon­datokat:- Hosszú pályámon sok tanítványom ajándékozott meg semmi mással nem pótolható örömmel, mégis a legtöbbet tőlük kaptam. E fiata­lok hamar megszokták egy­mást, s rájöttek, hogy megéri a közös célokért munkálkodni. A végén remek szervezőkké vál­tak, és támogatást sem kérve oldották meg a tabló elkészíté­sét, a bankettel összefüggő fel­adatokat. így túlzás nélkül ál­líthatom, hogy igen jól éreztem magam körükben. Nem fukarkodik az elisme­réssel Snekszer Károlyné elnök sem.- Magyar­dolgozataik­ban tetszett, hogy korrektül tolmácsolták önálló véle­ményüket. Ez arra is utal, hogy hivatás- tudattal átha­tott, hozzáértő nevelők foglal­koztak velük. Csoda-e, ha ezek után kíván­csi voltam saját meglátásaikra? Lénárt Viktor kitűnő tanuló ek­ként utal sorsának alakulására:- 1993-ban lettem borász- Mivel e képzettségért nem ra­jongtam, megszerez­tem a címfes­tői bizonyít­ványt is. Hi­ába dolgoz­tam, mégsem találtam meg a helyem. Az­tán hallottam erről a lehetőségről, s rögvest be is iratkoztam. Most már to­vább tanulok, s az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolára pályázom. Az érdekel, hogy miért nem az egyenes utat választotta. Őszintén reagál:- Tizennégy évesen mindent másképp lát az ember. Szerin­tem nem hiába volt a kitérő, hi­szen olyan tapasztalatokra tet­tem szert, amelyek később ja­vamra válhatnak. Ezt a nézetet erősíti meg társa, Tumbász István is, aki 1993-ban lett karosszérialaka­tos a Bornemisszában.- Számításaim nem váltak be, pedig a magánvállalkozás­sal is megpróbálkoztam. Talán többre megyek, ha a nagyobb beruházások tőkefedezete nem hiányzik. Úgy is mondhatnám: a csalódások kissé bölcsebbé edzettek, s most már tu­dom, merre haladjak. A Neumann szakközépis­kolában vár az egyeszten- dős közép­fokú informá­ciós kurzus, amely szintén olyan tudnivalókkal vértez fel, amelyeknek idővel hasznát lá­tom. Úgy érzem magam, mintha érett felnőttekkel diskurálnék. A 13-as számú teremben, a számonkérés színhelyén mégis mindannyian drukkoló diákká változnak. Kellemes hallgatni, figyelni őket, hiszen a sok elő­zetes méltatás itt visszaigazo­lódik. Tetszenek a fizikai gyakor­lati kérdések. A mi tanulóko­runkban ilyesmiről szó sem esett. Ezért igen vonzó az élet- közeliség. Elégedetté formál Kovács Klára irodalomfelelete is, mivel úgy beszél a görög dráma kialakulásáról, hogy ke­rüli a sablonokat. Az különös­képp bizakodással tölt el, hogy Antigoné példaadásában az örök érvényű erkölcsi paran­csokra hívja fel a figyelmet. Egyszóval: nem volt felesle­ges ez a kétszer tíz hónap. Az érintettek nem véletlenül kö­szönik ezt a nemesveretű útra- valót mindazoknak, akik nem keveset tettek érte... Hadd csat­lakozzék hozzájuk a mindig pedagógus riporter is... Pécsi István Régészeti Újdonságok A Nílus deltájában A fáraók korából újabb szen­zációs leletek kerültek napvi­lágra Egyiptomban. Dr. Jeff­rey Spencer egy metropolisra bukkant a Nílus deltavidékén. Ezen a helyen már sokan kutattak. így például az a Ho­ward Carter, akinek a nevéhez a híres Tutanchamon fáraó sír­jának feltárása fűződik. Dr. Jeffrey Spencer kutatá­sai nyomán most egy kápráza­tos méretű épületegyüttes ma­radványai kerültek napvilágra. Az elveszettnek hitt város központja egy 25 ezer négy­zetméter alapterületű temp­lomcsoport, amelyet 20 méter vastag fal(!) ölel körül. A há­rom templomhoz szfinxek szegélyezte út vezet. A fő­templom Amun isten szenté­lye, a másik kettőt Pszamtik fáraó (i. e. 650) és Nectanebo fáraó (i. e. 370) emeltette. A legnagyobb feltűnést egy pap múmiája keltette, amely aranylemezekkel bontott ko­porsóban feküdt. A sírbolt maga is arannyal, ezüsttel és drágakövekkel bo­ntott. Bálnamatuzsálemek A grönlandi bálna matuzsá­lemi kort él meg. Egyre több jel és vizsgálati eredmény utal arra, hogy ezek az óriások 150 évnél is tovább élnek. A lelet értékét növeli, hogy a grönlandi bálna, amely 18 méter hosszúra is megnőhet, súlya pedig elérheti a 70 ton­nát, más fajtársaitól eltérően nem rendelkezik egyetlen olyan szervvel sem, amelynek állapota megadná az állat élet­korát. A többi bálnafajta fülkagy­lói, illetve fogai következtetni engednek az állat életkorára. A grönlandi bálnának azon­ban se foga, se füle nincs, ezért a szemszövetben felhal­mozódó aminosav alapján le­het megítélni az életkorát. De még így is megállapít­ható, hogy 10 százalékuk jóval idősebb 100 évesnél. Ferenczy Europress Magyarország képviseletében Amerika fővárosában Egy kongresszuson Gorbacsowal Mindössze néhány nap telt el azóta, hogy véget ért az infor­mációtechnikai világkongresszus Amerikában, amelyen Ma­gyarország is képviseltette magát. Több ismert ember, töb­bek között Magyar Bálint volt művelődésügyi miniszter tár­saságában egy egri tanárnő is a rendezvény résztvevője volt. a parkokban alszanak, de még ők is tiszták. Sehol sincs tiltva a fűre lépés, sőt sportolnak rajta. Vasárnap éppen az apák napját ünnepelték, mindenki piknikezett, mégsem láttam WASHINGTON, EGER - A Világ Országainak Informá­ciótechnológiai Kongresszu­sán vehettünk részt Washing­tonban - magyarázza Osváth Péterné (képünkön), a II. Rá­kóczi Ferenc Általános Iskola matematika-technika-számí- tástechnika szakos pedagó­gusa. A világ különböző részeiből összesen 800-1000 informati­kai szakember gyűlt össze, hogy tapasztalatot cseréljenek, szakmai ismereteiket bővít­sék. Magyarországot huszon­négyen képviseltük, volt köz­tünk vezérigazgató, miniszter, tanár, sajtóiroda-vezető. Azo­kat hívták meg, akik a SuliNet- programmal kapcsolatban so­kat tettek.- Mi volt a lényege ennek a kongresszusnak?- Az egész rendezvény el­sősorban az üzleti világnak szólt, így résztvevőinek 90 százaléka üzletember, vagy a különböző államok képvise­lője volt. Fő témaként az in­formációtechnikáról esett szó, valamint arról, miként lehetne ezeket minél jobban bevonni elsősorban a gazdasági életbe, de az oktatásba is.- Hogyan zajlott a tanács­kozás?- Bili Clinton elnök nyitotta meg a rendezvénysorozatot, bár ő maga - a tervezettel el­lentétben - nem volt jelen, csak egy kivetítőn láthattuk. Gorbacsov és Thatcher asz- szony azonban személyesen mondta el beszédét. A későb­biekben híres üzletemberek tartották meg előadásaikat, be­számolóikat, többek között ar­ról is, milyennek képzelik 2000-re a világ számítástech­nikai ellátottságát. Egyébként óraműpontossággal zajlott minden. A rengeteg ember el­lenére sosem volt sorban állás, várakozás, de az is igaz, hogy a kiszolgáló személyzet több­szöröse volt a résztvevők lét­számának. Mindennap rendez­tek fogadást, és valamennyi nemzetnek volt egy saját napja abban a szállodában, ahol lak­tak. így a miénk az elegáns Hiltonban zajlott le. A magyar napokat a washingtoni nagy­követ nyitotta meg - saját ne­vén szólított mindenkit majd Magyar Bálint tartott be­szédet a SuliNet-programról és annak jelentőségéről. Az utolsó este pedig földrészek szerint ren­deztek bú­csúünnepsé­get. Én ter­mészetesen az európain vettem részt.- Milyen kapcsolat alakult ki a kongresszus többi részt­vevőjével?- Magyar Bálinttal immár so­kadszor ta­lálkoztam, hiszen töb­bek között je­len volt szep­temberben az iskolánk tan­évnyitó ün­nepségén is. Rendkívül közvetlen és intelligens em­ber, minden apróságra emlék­szik. Nagyon szereti a gyere­keket, és szívügye az iskolák fejlesztése, hiszen a jövő szak­embereit képezzük itt. Min­denki nagyon kedves volt, a híres üzletemberek sem néztek le minket, mert néhány nullá­val kevesebb a fizetésünk. Sőt megengedték, hogy kicsit be­lepillantsunk a gazdasági élet rejtelmeibe is.- Kizárólag előadásokat lá­togattak a résztvevők?- Az egyetem felső szintjén kiállítások is voltak, világcé­gek mutatták be információ- technikai termékeiket, és min­denki szabadon használhatta az Internetet, az e-mailt. Ter­mészetesen szerveztünk ma­gunknak városnézést is, hiszen nem mindennap jár az ember Amerikában.- Hogy tetszett Washing­ton?- Az egy csoda, ami ott van. Itt találkoztam először például légkondicionált taxival. A tár­latok ingyen látogathatók, a 2-3 éves gyerekeket már vit­ték a szüleik a Természettu­dományi Múzeumba. Minden gépesítve van, komputeren nézhettünk képeket például a földrengésről. A tárgyakat, festményeket le lehet fotózni, a kiállított meteor alá pedig ki­fejezetten oda volt írva: „Érints meg!” A városban egyébként őrületes a tisztaság, még a metróban is. Pedig sok a szegény ember, vannak, akik egyetlen részeg embert sem. Itthon azt hallottuk, félni kell Amerikában, de én nem ezt tapasztaltam, inkább segítő­készséggel találkoztam. Főleg taxisokkal beszélgettünk, ők általában tudták, hol van Ma­gyarország és milyen változá­sok zajlottak nálunk. A város pedig gyönyörű. Sok a szökő­kút, a szoborpark. Láttuk a Washington-tomyot, a Fehér Házat, de jártunk igazi ameri­kai kiskocsmában is, a kivilá­gított nagyváros pedig egysze­rűen a hatalmába kerített. Rengeteget sétáltunk, azt hi­szem, azzal, hogy az új cipőm sarka teljesen elkopott, min­dent elárulok.- Milyen tapasztalatokkal gazdagította a kongresszus a résztvevőket?-A rendezvény tanulsága elsősorban egymás megisme­rése volt. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy Magyaror­szág nem csupán kapaszkodik, hanem tartja is a színvonalát. Ha továbbra is így tudunk fej­lődni, ahogy elkezdtük például a SuliNet-program kapcsán, a nyugati országokhoz képest nem leszünk lemaradva. De az is biztos, hogy az angol nyel­vet tudni kell, ha valamit el akarunk érni az üzleti életben. Ezt az információtechnológiai kongresszust kétévente rende­zik meg. Remélem, a legköze­lebbin, 2000-ben ott lehetünk majd Tajvanban is. Szilvás Krisztina M. L. pillanatnyi halála és feltámadása B aktatott lefelé a lépcsőn, s ahogy haladt mind lejjebb, úgy szállt egyre alább, a bánat sötét vermébe lelke állapotja. Olyannak érezte magát, mint a középkori lovagok, akik fárad­hatatlanul ostromolták a vár ki­rálykisasszonyát, holott jól tud­ták, a diadal - a lány szerelme - csupán egyiküknek adatik.- Miért is lenne más a győz­tes? - elmélkedett magában a Modernkori Lovag, ám mikor a lépcsősor legaljára ért, kedé­lye azt a ritka pillanatot idézte, amikor páncéljában tehetetle­nül pihegett a hős hűséges lova lábainál, miután ellenfele ki­ütötte őt a nyeregből. Ilyenkor harag, gyűlölet, féltékenység kavargott a legyőzöttben. A Modernkori Lovag dacos úrnője alig néhány percre vo­nult vissza a maga kis tor­nyába. Magányra, csendre vá­gyott. Általában kedvelte maga körül a nyüzsgést, a meglepe­téseket hozó szituációkat, ám ezúttal úgy gondolta, kissé összetorlódott a sok-sok válto­zás. Rendezni óhajtotta gondo­latait, s ehhez saját csodás vi­lágára volt szüksége. Az álom­világra, amelyben legfeljebb egy szép legendának, egy pompás kerékasztalnak, no meg a mellette helyet fogla­lóknak jutott hely. M. L. nem igazán értette, miért rekeszti ki imádottja álomvilágából, s ezért észre sem vette, melyik volt az a pil­lanat, amelyben hibázott. A következmény számára lesúj­tóan szívfáj dító és lélekrom­boló lett. Úrnője három nyer­sen kimondott szavával be­csapta orra előtt tornya bejárati ajtaját, s hallgatásra intő, tü­relmetlen kijelentésével csat- tantotta rá a lakatját. M. L. ahhoz hasonlatosnak vélte ezt, mint amikor a forgó­szél felkapja az erődítmény fő­épületének tetejét, s a lendület­től potyogni kezdenek a falakat alkotó terméskövek. Azért is áradt el benne iszonyú keserű­ség, mert tudta, az ő szándékai erősebbek mindenki másénál. Biztonságos boldogságot akart adni Úrnőjének. Ám azt is érezte M. L., hogy akaratosságában is humánus imádottja nem elégszik meg a kiegyensúlyozottság oltalmá­val. Járt az agya, tervezgetett, s felderengett képzeletében az álomkép, amikor találkahelyü­kön ujjára húzhatja az együvé tartozás arany szimbólumát. Látta maga előtt, amint a lány a rekamiéján pihenve em­lékei között kutat. Olykor megvillannak égszínkék sze­mei, olykor könnyekkel telnek meg. Tőle messze is érezte: Úrnője gonoszmostohaságának okozói a jövőt némiképp el­fedő kételyek. M. L. úgy vélte, e bizonytalanság velejárója egy ismeretlen új világ formá­lódásának. Mégis megdöbben­tette a három szó. Nem is azok tartalma, inkább a kimondásu­kat követő, vészjóslóan feszült csönd. Abban a rövid néma­ságban benne volt a vár örök bevehetetlenségének kínzó árnyképe. Á forgalmas utcán lépkedett, amikor elébe toppant fenséges Úrnője! Karcsú, sudár alakja, büszke járása, méltóságteljes fejtartása. Már csak a királynői hermelinpalást és a gyémán­tokkal felékesített aranykorona hiányzott.-Akár egy festmény! - ál- mélkodott el kis időre M. L. - Vagy csupán egy óhajtott lá­tomás? - tért vissza kisvártatva a valóságba. Rájött, a képze­lete játszik vele, s helyettesíti be Királykisasszonyával az előtte megjelenőket.- Belepusztulok, ha most nem beszélhetek vele! — gon­dolta, s azonmód cselekedett. Rohant, rohant, nem törődve vele, hogy másokat elsodorhat, ügyet sem vetve a mind mere­dekebben emelkedő lépcsőfo­kokra, a homlokát, az arcát el­öntő izzadtságpatakokra, a bo­kája épségét veszélyeztető jár- dagödröcskékre. Felbőszítette, hogy sietségében alig tudta kulcsát a helyére illeszteni. Si­került! Feltépte az ajtót, két ug­rással elérte a telefont, s már tárcsázta is a számot. Ismét meglepetés érte. Hű­vös, kimért, szikár és száraz hang helyett Úrnője megszo­kott csilingelő, dallamos be­szédét hallhatta a kagylóból. Mintha másfél órával azelőtti varázslatos zordsága, anyás­kodó szigora elhessegetendő rémálom lett volna. A Királykisasszony csak ámult M. L. viharos panasz- áradatán. Nem értette, honnan veszi a férfi az ő halálba űző szándékát. Valójában magában jókat kuncogott. Sikerült felin­gerelnie romantikus lelkületű lovagját, s ráirányítania a fi­gyelmét, ne késlekedjen sokáig az ő megismerésével. S persze, magát is engedje a lehető leg­közelebb Úrnőjéhez, hogy az is kiismerhesse minden titkát - a biztos jövő zálogát.-Hát rajta, mintha élnél! - kacagott az Úrnő, s jól érzé­kelhető volt ingerlő kacérsága. A mikor a beszélgetés félbe­szakadt, M. L. pontosan tudta: bár a Királykisasszony kegyeiért látszólag lovagok csatáznak, ám a győztes csak a lány lehet egyedül. S általa ő - mármint M. L. - ezúttal is le- győzetett. Igaz, ez boldogan viselt vereség volt a számára. Szalay Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom