Heves Megyei Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-29 / 150. szám

4. oldal 1998. június 29., hétfő PÉTERVÁSÁRA És KÖRZETE Mostoha körülmények között is palócnap PÁRÁD - Már megszokhattuk, hogy a mátraalji település nya­ranta színes kulturális prog­ramkínálattal várja látogatóit. Idén a megszokott rendezvé­nyek mellett újdonságként ta­lálkozhatnak az érdeklődők a zenei napok sorozattal. Ennek első elemeként - és a hagyo­mányos palócnapok megnyitá­saként - július 10-én, pénteken a Gyöngyösi Bányász Kultúrá­ért Alapítvány Fúvószenekará­nak Strauss-koncertjét élvezhe­tik a zenekedvelők a Hotelkert szabadtéri színpadán. Július 24-én az adácsi búcsú rendezvényeihez kapcsolódva Parádfürdőn vendégszerepei a lengyel Capelia Poznan tánc­csoport, valamint az adácsi Zéta néptáncegyüttes. Augusz­tus 8-án nyugdíjas művészeti csoportok adnak egymásnak randevút a településen, 16-án pedig a nemzetközi Gyöngy­fesztivál részeként török, grúz, szerb, illetve magyar folklór­együttesek lépnek fel a parád- fürdői Hotelkert szabadtéri színpadán.- Az idei palócnapok a tava­lyinál is mostohább anyagi kö­rülmények között valósulhat meg - mondta lapunknak Nagy Oszkár polgármester. - Kicsit kényszerhelyzetben vagyunk, hiszen a millecentenáriumi rendezvények elmúltával egyre nehezebb támogatást szerezni az efféle rendezvényekhez. Vi­szont nem hagyhatjuk el, hiszen a közönség megszokta, igényli és várja ezt a nyári programso­rozatot. Július 10-11-én tehát ismét lesz palócnap, látványos szóra­kozási lehetőségekkel: kiállítá­sokkal, zenei programokkal, táncházzal, nosztalgiabállal. És persze a hagyományőrző együt­tesek felvonulásával, amely 11- én 15 órakor kezdődik. Odalett a vőlegény nyugodalma A Mátraderecskei Palóc Lakodalmas az idén sem okozott csa­lódást a résztvevőknek. A hintákon üló', és az utánuk felsora­kozó sokaságot számos kíváncsiskodó szemlélte, s kísérte vé­gig a lányos házhoz vezető úton. Ott aztán ízelítőt kaphattunk a lánykérés, az ágyvivés, na meg a borocskázás nemes hagyo­mányaiból. Az esküvő után jól estek a finom falatok. A házasu­landóknak nyugodtan ajánljuk, á szombaton feltálalt étkek ké­szítőjét fogadják meg szakácsáénak. Akkor biztos, hogy jól kezdődik a közös élet. S ha a mézeskenyeret is olyan bátran ha­rapják, mint a mostani ifjú pár, s a menyecske is hasonlóan ügyesen söpri össze a földhözvert tányér cserepeit, akkor ké­sőbb sem lesz semmi baj. Mi pedig, vendégek, várjuk a jövő évi palóc mulatságot. PILISY ELEMÉR KÉPRIPORTJA Számítógép van, tanító nincs PARÁDSASVÁR - Az általá­nos iskola megüresedett tanítói állásának betöltéséről tanács­kozott legutóbbi ülésén a tele­pülés képviselő-testülete. Ab­ban egyetértettek a képviselők, hogy pályázat útján kell a meg­felelő szakembert kiválasztani, abban viszont már megoszlot­tak a vélemények, hogy milyen végzettségű pedagógusra lenne igazán szükségük. Akadtak, akik úgy vélték: a legjobb az lenne, ha egy házas­párt sikerülne a faluba „telepí­teni”, amelynek legalább egyik tagja gyógypedagógiai képesí­téssel rendelkezne. Az is előnyt jelentene, ha idegen nyelv - el­sősorban angol - oktatására is megfelelő képzettséggel bíró tanító jelentkezne. A pályázat szövegének elkészítésével a jegyzőnőt bízta meg a képvi­selő-testület. A település régi problémája a Béke utcai ivóvízvezeték „Ugye”. A képviselő-testület egyetértett azzal, hogy a nem­régiben megépített szakaszt az ÉRV-nek adják át üzemelte­tésre, akik majd a szükséges át­kötést hamarosan elvégzik. Az „egyebek” napirend kere­tében engedélyezték a Kastély­hotel Sasvár Kft.-nek, hogy a megnyitandó szálloda előtt 3 darab energiatakarékos kande­lábert állítsanak fel. Végezetül köszönettel elfogadták Molnár Gyula vállalkozó felajánlását, aki egy számítógéppel ajándé­kozta meg az iskolát. Gembiczki A Parlament folyosóin - Horváth Lászlóval Négy év után ismét a T. Házban PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖR­ZETE - Otthonosan érzi ma­gát az Országházban Horváth László (Fidesz), aki az 1990 és 1994 közötti ciklusban - listás képviselőként - már tevé­kenykedett a Parlamentben.- Ugyanolyan felelősségér­zettel kezdek hozzá megbízatá­somhoz, mint amilyennel ko­rábban is képviseltem a me­gyét, illetve azt a körzetet, ahol éltem - mondta a folyosói zsongásban a kormánypárti frakció tagja. - Most egyéni képviselőként jutottam be a törvényhozásba, s ez nagyobb elvárást jelent a választópol­gárok részéről. Engem azok a kérdések foglalkoztatnak, amelyek - mint az a nyitóbe­szédekben is elhangzott - a munkanélküliséggel, a közbiz­tonsággal, a családokkal, a pályakezdőkkel függenek ösz- sze. Már csak azért is, mert ezekkel nagyon rövid időn be­lül szembe kell majd néznünk.- Mivel kezdődik a képvise­lői tevékenysége?- A körzetemben már konk­rét feladataim vannak... Ott van a parádi kórház ügye és a recski ércbánya privatizáci­ója. Ebben például megint tel­jes elbizonytalanodás tapasz­talható. A bélapátfalvai ce­mentgyárban a munkahelyek megőrzésére kell töreked­nünk, de folytathatnám még a sort. Emellett a parlamenti munkára is fel kell készülni.-Melyik bizottságban kap helyet?-Több is szóba került, de elsősorban az idegenforgalmi és a turisztikai bizottságban szeretnék dolgozni. Elképzel­hető, hogy a sport- és ifjúsági bizottságban is kapok felada­tokat. Aztán ott van a frakció, amelyben szintén számítanak a korábbi tapasztalataimra, miután 147 képviselő munká­ját kell összehangolni - vette számba teendőit a pétervásárai körzet parlamentere. (—s) Táboroznak. A Pétervásárai If­júsági Klub a megyei ifjúsági alapítvány pályázatán egyhetes táborozási lehetőséget nyert. A fiatalok augusztus 10-től tölt­hetnek egy hetet Kiskörén. A középiskolás korú érdeklődők a Művelődés Házában jelentkez­hetnek a programra. Tanácskoznak. Sírok képvi­selő-testülete ma délután tartja soron következő ülését. A falu­atyákat elsőként Lakatos István polgármester tájékoztatja a te­lepülés foglalkoztatási helyze­téről, majd az önkormányzat négy bizottsága ad számot a négyéves tevékenységéről. A grémium ennek során betekin­tést nyerhet a szociális és egészségügyi, a kulturális és sport-, a pénzügyi és a telepü­lésfejlesztési bizottság elvég­zett munkájába. Mától tábor. A pétervásárai Művelődés Házában ma kezdő­dött a gyermek szabadidős tá­bor, melynek résztvevői egy héten át különféle érdekes fog­lalkozásokon vehetnek részt. A mintegy 30 általános iskolás csemete többek között bepil­lanthat a népi kismesterségek műhelytitkaiba, s kipróbálhatja a videózás fortélyait. Emellett számos mókás játék és vetél­kedő, valamint kirándulás és bükkszéki strandolás is szere­pel a programban. Két közkút a temetőben. A recski polgároknak régóta gon­dot okozott, hogy csupán egy közkifolyó működött a temető­ben, ami igen megnehezítette az ettől távol eső sírok gondo­zását. Az önkormányzat a la­kossági óhajnak eleget téve a probléma megoldására nemré­giben egy másik közkutat is üzembe helyeztetett. Bontanak, majd építtetnek. A tamaleleszi kis iskolában a nyá­ron tervezik egy vizesblokk ki­alakítását. Az önkormányzat közmunkásai már megkezdték a terület előkészítését, a bontási munkákat. A beruházás kivite­lezésére beérkezett ajánlatokat várhatóan a jövő hét elejére bí­rálja el az önkormányzat. Eztán megkezdődhet az építkezés, amelyhez a település a megyei területfejlesztési tanács pályá­zatán nyert támogatást. Fél évszázad munkája a közösség szolgálatában- Mindig is közösségi ember voltam, szerettem és szeretek másoknak segíteni, nem bírom a tétlenséget. Azt hiszem, emi­att lettem önkéntes tűzoltó is - mondja Zvara Albert, aki nem­régiben vehette át az ötvenéves szolgálatért járó emlékérmet. A terpesi önkéntes tűzoltóknál fél évszázadot töltött, s 38 éve a parancsnokuk.- Sokat dolgoztam már éle­temben, de azt mondom: csak így volt értelme - mosolyodik el. - Alig 13 évesen lettem kis­bíró a faluban. Akkor a segéd­jegyző volt az önkéntes tűzol­tók parancsnoka, gyakran megesett, hogy a szertárban segédkeznem kellett. így kerül­tem a szerkocsi közelébe, s már akkor megtetszett a dolog. Aztán 18 évesen beléptem az egyesületbe. Az 1916-ban alakult egyesü­letnek 1948 óta tagja. Mint meséli, a háború, majd az azt követő sok nehéz év az egykor szép sikereket elért csoportot is szétzilálta. A „mezőgazdaság szocialista átszervezése” nyo­mán a magángazdaságok, a fogatosok nem működhettek tovább, így aztán „szétment” az önkéntes tűzőrség is. A hat­vanas évek elejére ketten ma­radtak az egyesületben Mada­rász Mihállyal, aki ugyancsak régóta, négy évtizede önkén- teskedik. Ekkor kezdték meg az újjászervezést, először úttö­rőrajt alakítottak. Aztán ahogy a gyerekek nőttek, felnőttcso­porttá alakultak. S egyre job­ban dolgoztak, az 1974-ben megrendezett versenyen or­szágos másodikok lettek.- A mai csapatban is megle­pően sok a fiatal ember. Pedig itt sok áldozatot kell hozni, ön­zetlenül. Miközben a világ az egyéni érvényesülésről szól...-Tudja, mi olyanok va­gyunk, mint egy nagy család. Mutatja, hogy már esküvői ebédet is rendeztünk a szertár­ban. A vőlegény a mi rajunk­ban, a menyasszony pedig a lányrajban dolgozott. Magától jött hát, hogy itt ünnepeljünk, együtt a rokonsággal. Egyéb­ként is mindannyiunk családja sokat segít a megértéssel, tá­mogatással. Nagyon jó, össze­tartó a csapat. Biztos, hogy eh­hez az is hozzájárul: a faluban nagyon megbecsülnek minket. Ha egy-egy versenyről jó eredménnyel jövünk haza - és szerencsére szinte mindig így van -, akkor büszkék ránk, őszintén gratulálnak, ünnepel­nek. Egyébként is sok mindenben - a szerencsére nem túl gya­kori tűzoltáson túl is - részt vállal az egyesület. A falu kö­zepén lévő régi temető rende­zéséből vagy a templom felújí­tásából egyaránt kivették a ré­szüket. Mindezt persze pa­rancsnokuk vezetésével.- Voltam én summás is meg cseléd is, de a leghosszabban a borsodnádasdi lemezgyárban dolgoztam, onnan is jöttem nyugdíjba, korkedvezménnyel. Akkor nagyon fáradtnak érez­tem magam, mondhatom azt, egy évig tényleg csak pihen- gettem. De utána már nem volt jó úgy se, valamit csinálnom kellett. Hívtak a téeszbe, kar­bantartó mellé segédkezni, na, elvállaltam, hogy egy hónapra beugrók. Hat év lett belőle. Hi­ába, nem tudok nyugton ülni. Ha az ember nem csinál vala­mit, akkor vége van. Ezért vál­laltam a képviselőséget is az önkormányzatban. Már elköszönnénk, de előtte még megnézzük a szertárban álló gépeket. A kisteherautó mellett „pihen” a két motoros fecskendő.- A kocsiban kéne tartani - mutat a parancsnok a masi­nákra -, de hát egyrészt az autó gyakran kell ezt-azt szállítani, másrészt meg így sokkal könnyebben hozzájuk férek, ha be akarom őket indítani. Csodálkozó pillantásomat látva hozzáteszi: legalább két­hetente kipróbálom, hogy megbízhatóan működnek-e. Nehogy éles helyzetben valami meglepetés érjen. Suha Péter ■p P ( t *

Next

/
Oldalképek
Tartalom