Heves Megyei Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-13 / 111. szám

„Apró lépésekkel, de haladunk” Ha egy gyerek sosem kap a kezébe vasgolyót, sosem de­rülhet ki, hogy kitűnő súlylökő- mondja Egri Zoltán polgár- mester, akinek meggyőző­dése: egy falu költségvetésé­nek összeállításakor elsősor­ban a fiatalokra kell gondolni. — Meg kell adnunk a lehetősé­get, hogy tanulhassanak, meg­szerezhessék a koruknak meg­felelő ismereteket. Nem en­gedhető meg, hogy elnéptele­nedjenek az iskolák. Követke­zésképp arra is törekednünk kell, hogy a pedagógusok jól érezzék magukat. Szilvásváradon az önkor­mányzat igyekszik megtartani azokat a szakembereket és megteremteni azokat az esz­közöket, amelyek nélkülözhe­tetlenek az óvodások és az ál­talános iskolások fejlődésé­hez. Amikor a pedagógusok létszámának leépítése volt so­ron országszerte, akkor ezen a településen egyetlenegy ta­nárnak sem mondtak fel. A másik, ugyancsak fontos része a költségvetésnek az egészségügy.-Háromszor is útra kellett kelni eddig, ha valaki szem­üveget szeretett volna - meséli a polgármester. - Ezért úgy döntött a testület, legyen ná­lunk önálló szemészeti szak- rendelés. Fogorvosért sem kell már Egerbe menni. Az is­kolások is rendszeresen meg­jelennek a rendelőkben, így időben észrevehetik az orvo­sok már az apróbb hibákat is. A községben két háziorvos dolgozik vállalkozóként, az önkormányzat biztosítja a rendelőt felszereléseivel, s fi­zetjük a rezsit. Már csak a tu­risták miatt is. Ok sem marad­hatnak ellátatlanul. A községben több idős em­ber is él, akiknek távolra köl­töztek a gyerekeik. Mégsem érezhetik magukat elhagya­tottnak, ezért működteti az önkormányzat az idősek klub­ját. Aki nem akarja vagy nem tudja itt eltölteni a napját, ott­honába kapja az ebédet.- Fejleszteni szeretnénk a házi betegápolást - mondja a polgármester. - Nem marad­hat titokban, ha valaki beteg, s már nem tudja ellátni a háztar­tását. Erre nincs állami finanszíro­zás, de vállal­juk. A falu 108 millió forint­ból gazdál­kodik az idén. Ebből 28 mil­lió az ipar­űzési és az. adóból, to­vábbá az ingatlanok értékesí­téséből jön össze. Csaknem száz vállalkozó dolgozik Szil­vásváradon, többségük a tu­rizmusból próbál boldogulni.-Az államnak kellene fi­nanszíroznia azokat az ötlete­ket, amit kitalálnak. Nem lehet egy kalap alá venni az önkor­mányzatokat. Ahol működik egy jól prosperáló gyár, ott ké­szülhet térburkolat és köztéri szobor. De nálunk? Az intéz­mények működtetésére költ­jük el a pénzünket. Hárommil­lió forint jut csak fejlesztésre, útjavításra. * Pedig erre legalább 200 mil­lió kellene. Miután elkészült a szennyvízcsatornázás, felépült a szennyvíztelep, amelyik tele­pülésrészen nem volt eddig vízvezeték, ma már ott sem kell a közkútra járni.- Az önkormányzat nem azért van, hogy hét ember tud­jon hol melegedni - jelenti ki Egri Zoltán -, hanem hogy egy nagyobb érdekcsoport, a szilvásiak ne szenvedjenek hi­ányt. (PR) Egri Zoltán idegenforgalmi Pótolják a gyerekeket, unokákat Aki egyedül él, s már elmúlt „annyi”, rettegve fekszik le es­ténként: vajon felébred-e reg­gelre. Aztán mikor rávirrad a hajnal, talán nem is örül, mert senkije sincs, akihez szólhatna. A boldogtalan magányon eny­hít az idősek klubja, ahová az év valamennyi hétköznapján tárt kapukkal várják a néniket, bácsikat. Erdődi Gyuláné klubvezető­től tudjuk, huszonötén járnak hozzájuk, és tizenkilenc nyug­díjasnak ők szállítják ki az ebé­det. Hét gondozottjuk képtelen arra, hogy ellássa magát, ezért náluk mosnak és takarítanak is, kihívják az orvost és a mentőt, ha szükséges. A klubtagok beszélgetnek, televízióznak, kézimunkáznak, olvasgatnak. Ünnepnapokon az óvodások és az iskolások pótol­ják az „unokákat”, egyéb napo­kon az intézmény háromtagú kollektívája a „gyerekeket”. Az idősek szívesen időznek itt. Nincs cívódás közöttük, esetleg csak akkor, ha el kell dönteni a fürdési sorrendet, vagy egyi- kük-másikuk vastagabb szelet kalácsot kap. Aki családban él, nem is sejti, milyen végtelenül hosszú egy hétvége - mondja a klubvezető. - Ezt csak a nénik, bácsik tudják, akik alig várják, hogy hétfőn ismét jöhessenek. (PR) Otthonosan érzik itt magukat az idősek Együtt játszhatnak, okosodhatnak kicsik és nagyok fotó: ötvös imre Kankalinok, tőzikék és szellőrózsák Nemcsak az óvó nénik, a na­gyobbacskák is segítenek ab­ban, hogy az anyukájától „el­szakadó” kisgyerek ne sírdogál- jon az első napokban. Ugyanis a szilvásvárnál óvodában nincs kis-, középső és nagycsoport. Itt csak virágnevű csoportok van­nak, s azokban együtt nevel­kednek a 3-4—5 és 6 évesek. Színné Kaczvinszki Éva ve­zető óvónőnek az a tapaszta­lata, hogy ezáltal családias lég­kör alakulhatott ki. Az okosab­bak bevonják a játékba a pici­ket, akik cserébe nem zavarják őket a tanulásban. A pedagógu­sok úgy állítják össze a foglal­kozások anyagát, hogy az a legnagyobbak okulására szol­gáljon. Az aprónép vagy be­kapcsolódik kíváncsiságból, vagy csendesen játszik a sarok­ban. Ez a módszer sikerélményt ad a hatéveseknek: „lám, én már nagy és okos vagyok”, a három- és négyévesek viszont megismerkednek a fogalom­mal: tapintat. A testvérek - magától érte­tődően - egy csoportba kerül­nek, az új fecskék a kiröpülők helyét foglalhatják el. A vezető elmondta: a gyerekek az első naptól az utolsóig egy óvó néni keze alatt cseperednek, nem kell váltaniuk, ha még nem is­kolaérettek. Érzelmi biztonság­ban lehetnek ezáltal. Az óvodában külön hang­súlyt kap a természet tisztelete és szeretete. (A csoportok is egy-egy védett virágtól köl­csönzik nevüket.) Amit szintén fontosnak tartanak a nevelők: sokat mozogjanak a gyerekek. Minden szobában található má­szóka, gyűrűhinta, de létezik külön tornaszoba is. Az egész­séges élethez sok-sok vitamin szükséges. Kedden és csütörtö­kön a szülők zöldséget, gyü­mölcsöt visznek az óvodába, amiből a dadusok finom salátá­kat készítenek a kicsiknek. Amire nagyon büszkék: ok­tóbertől logopédust foglalkoz­tatnak, aki korán felfigyel és javítja a beszédhibákat. Alkalmanként színtársulat érkezik az óvodába. Korábban videofilmeket is nézhettek a ki­csik, amíg a betörök el nem lop­ták a videoberendezést. Nem mintha a készülékért nem volna kár, de ez az óvoda anélkül is idilli. Nevelői, szo­bái, kertje bizonyosan irigysé­get ébreszt a városiakban. (PR) Örökmozgó gyerekeknek kell a tornaterem és a hatalmas udvar FOTÓ: Ö. I. Nyelvtudás, zeneismeret és sport Szerencsések azok a gyerekek, akik Szilvásváradon járhatnak iskolába. Ugyanis itt külön foglalkoznak a pedagógusok a tehetséges és a hátrányos helyzetű kisdiákokkal. Erre azért is mód nyílik, mert az in­tézményben kétszáztízen ta­nulnak, tíz csoportban. Kis Pap Zoltán iskolaigaz­gató elmondta, az idegenfor­galom indokolttá tette, hogy az angol nyelv mellett a néme­tet is oktassák harmadiktól. Az intézmény három hely­színen működik. Akkor kerül­hetnének egy épületbe, ha el­készülne a tetőtér-beépítés, de erre még egy ideig várni kell. Nem így a nyelvi laborra, amit az elnyert pályázati pénzből alakítanak ki. Az iskolában a számítástechnikai ismeretek megszerzéséhez nyolc új szá­mítógép áll a diákok rendelke­zésére. Szeptembertől infor­matikát is tanulnak majd a he­tedikesek. A nemrégiben átadott szép­séges tornateremben Diák Sportegyesület is működik, kosárlabdázhatnak, focizhat­nak, atletizálhatnak, teniszez­hetnek a gyerekek. Az intéz­mény a vendéglátásra is be­rendezkedett, ötven fiatalt szállásolhatnak el egy időben, s ez fedezetet nyújt arra, hogy a szilvási gyerekek a Balaton mellett nyaralhassanak. Kiemelt feladatnak tartja az igazgató, hogy a diákok meg­ismerjék a természetet és a ze­nét. Előbbiben a ménesgazda­ság, utóbbiban a polgármesteri hivataltól kapott zongora se­gíti őket. Hála az iskolát tá­mogató írisz Alapítványnak, már égetőkemencéjük is van. Az iskola a szlovákiai Szádalmással épített ki test­vérkapcsolatot. Télen az almá- siak, nyáron a szilvásiak a vendéglátók. (PR) FOTÓ: ÖTVÖS IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom