Heves Megyei Hírlap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-09 / 84. szám

1998. április 9., csütörtök Horizont 7. oldal Az „engedetlen” vállalkozó nyughatatlan szomszédja Az érintettség okán nem mehe­tek el szó nélkül a Bánkuti Gyula által a Heves Megyei Hírlap 1998. március 26-án megjelent cikk mellett, viszont jelzem, hogy utoljára kívánok foglalkozni egyéni problémájá­val. Időrendi sorrendben fog­lalva össze az eseményeket, a közvéleményre pedig rábízva a végső következtetés levonását, az alábbiakat kívánom közölni. 1987-ben Eger, Janicsár u. 8. sz. alá kaptam a tehergépkocsik tárolásához szükséges enge­délyt. 1995-ben kértem a hiva­talt segítsen, közösen találjunk másik tárolóhelyet autóimnak. Levelemre azóta sem érkezett válasz! 1996-ban megvásárol­tam a Janicsár u. 5. sz. alatti telket. Mint utólag értesültem, Bánkuti Gyula is kifejezte vé­teli szándékát az eladó felé. A telekvásárlást követő három hónapon belül név nélkül let­tem feljelentve öt, azóta már hat különféle hivatalhoz. Egy, a gépkocsi tárolásával kapcsola­tos új eljárás lefolytatását az ÁNTSZ kezdeményezte, ahol mellesleg Bánkuti Gyuláné dolgozik. (Ebben az eljárásban utasít el az építéshatóság.) Felmerül a kérdés, hol élt Bánkuti Gyula kilenc évig, mi­ért mostanra lettek hirtelen fon­tosak az általa megfogalmazott kérdések, vajon ki és mi állhat a háttérben? A válasz sokakban egyértelműen fogalmazódik meg. Még a feljelentés előtt a hivatal jegyezte rá működési engedélyemre: „Telephelye Eger, Janicsár u. 3/A-5. számra változott.” Azaz, bátran állítha­tom, hogy érvényes, ide vonat­kozó engedéllyel rendelkezem! 1987-től pedig az utcában van engedélyem, ami az ügy szem­pontjából teljesen mindegy, hogy mely telken, ugyanis a két telket három méter választja el. Megjegyzem, hogy a mostani területen kevesebb negatív ha­tással terhelem lakótársaim, te­hátjavítottam a körülményeket. A „volt lakóbizottsági el­nök”, ha nem az önös érdekei­nek adna hangot, figyelembe venné a mellettem aláíró lakók nyilatkozatát! Ha valaki ily büszke az idejemúlt, semmit nem jelentő titulusára - mely égisze alatt semmit nem tett az utcáért, hisz a szennyvíz- és a gázvezetést követő útfelújítás­nál sem ő képviselte az itt lakó­kat legalább példát mutat­hatna. Én tisztelek mindenkit, főként ha idősebb és ha van is miért tisztelnem! Nem tudok viszont felnézni arra az em­berre, aki engedély nélkül épít garázst - ami után semmit nem fizet -, telkének értékét nem befektetéssel, pénzráfordítás­sal, hanem a kerítés kihelyezé­sével növeli, a közterületből foglalva el a plusz négyzetmé­tereket. Bár még csak tizenegy éve élek az utcában, többet tet­tem annak szépítéséért, mint „elnökünk”, aki ez idő alatt egyetlen fillért sem áldozott e célra. Ugyanez az ember kérdő­jelezi meg, hogy rendelkezem-e és mely telek vonatkozásában a szükséges engedélyekkel. Hi­vatkozik az íratlan szabályok megsértésére, mikor ő maga az írott szabályokat nem tiszteli! Őszintén kezdek félni, hogy a tehergépkocsik esetleges kitil­tása után kezdhetem bontani a házam tetejét, hisz eltakarom előle a kilátást, hiába vannak birtokomban jogerős engedé­lyek mindkét esetben. Esetem túlmutat a Janicsár utcán és elrettentő példája an­nak, hogy egy sok éve működő, becsületes vállalkozást hogy lehet következmények nélkül rágalmazni, továbbá a régi kap­csolatok milyen jól működnek még a mostani rendszerben is. A válaszolás lehetőségét és a korrekt tájékoztatást megkö­szönve. Tisztelettel: Pogonyi Gyula Eger, Janicsár u. 8. sz. * Ahogy a „nyughatatlan” szomszéd látja ••• Mint az egri Janicsár utcában működő tehergépkocsi-telep­hely egyik közvetlen szenvedő alanya, a „nyughatatlan szom­Koccintások és szúrások (Folytatás az 1. oldalról) A vádbéli cselekmények 1997. július 19-én játszódtak le Sz. Mihály egri lakásán. E nap reg­gelén F. József és felesége azért mentek az elsőrendű vádlott­hoz, hogy számára alkalmi munkát végezzenek. Mivel sű­rűn poharazgattak, mind a hár­man leittasodtak. Különösen igaz ez az asszonyra, aki maga­tehetetlen állapotba került. Sz. Mihály ekkor megpróbálta a vendégeket kiutasítani lakásá­ból, amelynek nyomán a két férfi között szóváltás támadt. A hentes szakképzettségű házi­gazda előkapott egy jókora kést, amelynek láttán F. József menekülni kezdett. Ám a csatá­rozás nem maradt el: az udva­ron Sz. Mihály szívtájékon szúrta ellenfelét, aki saját késé­vel szintén megsebezte a mási­kat. Az idős férfi csak köny- nyebb sérüléseket szenvedett, ám F. József élete csupán mil­limétereken múlott: a kés meg­akadt az egyik bordában, így a döfés nem hatolt a mellüregbe. Sz. Mihály tegnap nem val­lotta magát bűnösnek, mond­ván, ő védekezett, ugyanis F. támadt rá először a késével, s ő csak ki akarta szorítani a házá­ból a másikat. Ehhez képest nyomozati vallomásában (ezt a büntetőtanács elnöke felol­vasta) valahogyan így fogalma­zott: „Hentes vagyok, nagyon jól tudom, hová kell szúrni. Le akartam szúrni, mint egy disz­nót, de nem fértem hozzá ren­desen. Az volt a baj, hogy hosz- szabb volt a karja.” F. József szerint őt valóban elküldte Sz. Mihály, de ittas ne­jét ott akarta tartani, ami neki nem tetszett. Kijelentette: nem támadt a házigazdára, csak ak­kor kezdett el hadonászni a ké­sével, amikor az idős ember őt már mellbe szúrta. Az ügyész perbeszédében úgy vélte, egyik vádlott sem volt jogos védelmi helyzetben. Szerinte az elsőrendű vádlott­nál egyenes ölési szándékot le­het megállapítani. Utalt az enyhítő körülmények túlsúlyára (idős kor, büntetlen előélet, az elmeszakértő által megállapí­tott közepes fokú korlátozott­ság), majd börtönbüntetés ki­szabására tett indítványt, míg a másik vádlottnál felfüggesztett szabadságvesztésre. Az elsőrendű vádlott védője szerint Sz. Mihály végig jogos védelmi helyzetben volt, ennek okán kérte a bíróságot, hogy mentse fel védencét. A büntetőtanács elnöke az ítélet indokolásakor elmondta: Sz. Mihálynál nem lehet szó jo­gos védelmi helyzetről, hisz a már menekülő sértettet az ud­varon szúrta meg. Megállapí­totta az egyenes ölési szándé­kot, ám - tekintettel Sz. Mihály korára, beszámítási képességé­nek korlátozottságára - elégsé­gesnek ítélte a felfüggesztett szabadságvesztést. (s. i.) széd”, a többi érintett lakó ér­dekében is nyilvánosan felvál­laltam a területen uralkodó ál­datlan állapotok megszünteté­sére vonatkozó véleményem, amit a Heves Megyei Hírlap március 26-i számában megje­lent cikkemben tettem közzé. Bár pontosan ilyen reakcióra számítottam a telephelyet üze­meltető részéről, támogattam cikkének közreadását, hisz az további ellentmondásaival aka­rata ellenére választ ad néhány olyan kérdésre, amikből kitűnik a valós helyzet, nevezetesen: a konkrét területre vonatkozó te­lephelyengedély hiánya. Őszintén sajnálom viszont, hogy Pogonyi úr egyszerűen egyéni problémámmá értékelt le egy olyan közügyet, ami megoldatlan és folyamatban lévő bírósági eljárást próbál rendezni súlyánál fogva. Szomorú, hogy a helyzet va­lós tisztázása, az optimális megoldás keresése helyett a nyilatkozó személyemmel, csa­ládommal szembeni primitív személyeskedésbe, mondvacsi­nált vádaskodásokba menekül, amivel méltóságomon alulinak tartok foglalkozni. Akik ismernek, megmoso­lyogják a leírtakat, nyugtázva, hogy egy iromány mindig mi­nősíti alkotóját is. Nem vagyok partner egy közügy személyes konfliktussá történő leminősítésében, még ilyen provokatív megnyilatko­zások ellenére sem. Mindezek dacára - a telep­helytől függetlenül - törekszem a normális szomszédi kapcso­latra, aminek tanújelét adtam több olyan pozitív nyilatkoza­tommal, ami a hatóságokkal fennállt egyéb vitáit volt hiva­tott a vállalkozó javára eldön­teni. A teljesség kedvéért érdemes volna megismerni - a koráb­ban, a kiválasztott szomszédok­tól így vagy úgy megszerzett nyilatkozatok ellenére - a kör­nyéken lakók (beleértve a fen­tiek) véleményét is, akik közül kifogásukat már szóvá is tették a vállalkozó felé. Összegezve: a tehergépko­csi-telephely (esetenként „sze­relőműhely”, máskor „töltőál­lomás”, vagy „kocsimosó" - bár az utóbbi korábban a 3 mé­ter széles, járda nélküli úttesten történt, visszafordulásra kény­szerítve még a gyalogosfor­galmat is) a szükséges engedé­lyek nélkül zavartalanul műkö­dik a Janicsár út 3/A-5. szánt alatti, lakóépületek célját szol­gáló telken, a KRESZ-táblával jelzett lakó-pihenő övezetben, az idegenforgalom által gya­korta látogatott Gárdonyi Géza Emlékmúzeum és a Janicsár u. 17. szám alatt található műem­lék épület tengelyének köze­pén. Az üggyel kapcsolatban megjelent cikkek, nyilatkoza­tok méltán keltették fel a köz­vélemény érdeklődését, várva a végkifejletet, aminek törvényes keretek közötti eredménye nem lehet kétséges. Bízom - mint sokan mások is - választott tes- tületeink bölcs, igazságos és ki­zárólag a város érdekeit szol­gáló döntéseiben, annak hatá­rozott megvalósításában. Az esettel kapcsolatos végső következtetést (melyhez hasz­nos információkat adnak a lap korábbi: II. 21., II. 28. és III. 26-i számaiban megjelent cik­kek) az olvasókra, a közvéle­ményre bízom, mivel az üggyel a továbbiakban a sajtó hasáb­jain én sem kívánok foglal­kozni. Megköszönöm megtisztelő figyelmüket, amit soraim olva­sására fordítottak. Tisztelettel: Bánkuti Gyula (Az ellenérdekű feleknek la­punk többször is helyt adott vé­leményük ütköztetésére, ezért szerkesztőségünk a maga ré­széről ezennel lezártnak tekinti a vitát. - A szerk.) szép és házias A SOFA hőszigetelt fa ajtók és ablakok nem csak szépek, hanem gazdaságosak is. • Hőszigetelésük tökéletes, És ami még az időtállóan szép faszerkezettel jár: a garancia és a szakszerű szolgáltatás, a gazdag szín és formai választék. • hangszigetelésük kitűnő, ÉLJEN A MINŐSÉGGEL ! • vízállóképességük kiváló, • biztonságosak, • tisztíthatóak, • könnyen szerelhetőek. i— l Kérem, küldjenek címemre részletesebb információt. I I Név: .................................................................................................... ! 11 n tervező n j '' • magánvásárló [ _ kivitelező l | Cím: ; ! j[ f ]........................................................... K érjük nyomtatott J SOFA Rt. ÄS i 9400 Sopron, Terv utca 2. Pf. 73. J Tel.: (36) 99/512-119, Fax: (36) 99/512-101 i 99/512-120 99/512-135 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom