Heves Megyei Hírlap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-18 / 91. szám
iviiiiiUwriE 1 998. április 18., szombat Hírlap Magazin 9. oldal Merülő Atlantisz F. F. emlékére, aki úgy hitte: együtt kevésbé nagy az az erdő, aztán mégis egyedül ment. Valami lassan, visszavonhatatlanul véget ér. Lejár. Egy generáció kisiklik az életből. Elvitorláznak a századelő szülöttei. Egy világ merül el velük, egy küzdőbb, erőteljesebb, komolyabb világ. Az ismeretlen Atlantisz. A fekete kontinensen úgy tartják, ha meghal egy afrikai öregember, olyan, mintha egy könyvtár égne le. Ezt ott, ahol a mindenségről szóló tudás, a tapasztalat, az élő szó, a vér lüktető forróságával hagyo- mányozódik, mindenki tudja, és ezt mi, európaiak, akiknek romlandó emberi kultúráját, életről szóló ismereteit már régről az anyagi világba mélyhűtötték, és megfelelően gondozott könyvtár-levéltár frizsiderekben helyezték el, igazán értjük. Értjük a közös emberi értékek, az ókori agyagtáblák, papirusztekercsek vagy az alexandriai könyvtár szétdúlása felett érzett fájdalmat, és értjük az e századi múzeumokat, a házi- és közösségi könyvtárak iratanyagát, a nemesi kastélyok fóliánsait fölperzselő viharok oktalanságát. Kevésbé értjük talán az emberi tragédiát. A tőlünk független hús-vér értékek, az egyéniségek pusztulását; bárha az mégoly drámaian vagy épp a természet megszokott érzéketlensége, korántsem jótékonysága által megy végbe. Ezt inkább érezni lehet, lehetne. De az érzelem közvetlen kapcsolatokból építkező természetéből fakadóan meglehetősen szűkre vonja köreit. Az egész világot nemigen lehet kedvelni (megvetni, azt még talán inkább, az jobban megy nekünk). Csak egészen keveseket, a szűk közelállókat, meg még néhányat, esetleg a rokon érzelműeket lehet a korridoron belül engedni, ahol a lélek igen szeszélyes és makacs, teljhatalmú rezidense az úr. Thomas Mann még mélységes mélynek látja a múltnak kútját a József és testvérei felütésében. A múlt kútja valóban határtalan mély. Látszólag. Nagyon rejtélyes ez a mi forrásunk. Kiapadhatatlan és állandó. Többnyire mégis csupán a nyirkosán izzadó iszapos, zöld mohos köveket és saját magát látja az, aki belepillant. A csillogó tükörnél többet, mélyebbre, a hideg és élettelen víztükör alá igen ritkán. Most mindenesetre ismét lejár egy generáció. Minden generáció nagy generáció. Valójában mindnyájan csak a szomszédos néhány nemzedékkel élhetünk bármilyen meghatározó, beszélő viszonyban. És ez az a nagy generáció, mely sokat bírt, folyvást újrakezdett, akiknek rettenetes gyakorlata van a túlélésben, sokan, akiknek a dolgok szigorúbb része, a héj keménysége jutott a töltelék ol- vatag krémje helyett, mindez a nyolcvan körülieké. Szó sincs itt arról, hogy jobbak, különbek, nemesebbek lettek volna, egyszerűen nem volt más választásuk. A kor volt hozzájuk szikárabb, mostohább szülő. Ritkábban jutalmazott, kíméletlen végrehajtóként sokat követelt, mindent elvett, ha alkalma és módja volt rá. És ők kényszerűen adtak, minél többet követeltek tőlük, annál többet, és annál többek lettek valamiképp. Olyanformán, ahogy az ember minél több bizalmat tékozol, szór ki az ajtón, ablakon, valahogy annál több lesz neki idebenn. Pedig a valós haszonban és kárban kevés tevőleges szerepük volt. Sűrű korban éltek, ahol nem lehetett mást csinálni, mint amit. Jelen utódaikra is ráigazít- hatók ezek a megállapítások, akik nem elpuhultabbak, formátlanabbak az elődüknél, csak idomulnak egy más, talán langyosabb, alattomosabban kemény időhöz, amely szintén sürgetőn követel tőlük valami másfélét, a magáét. Kihal ismét egy generáció és egy világ, egy félig sem ismert határtalan birodalom merül el velük. Néhány, általunk jellemzően primitívként tisztelt kultúra a halottait nem temeti el rögtön. Elhelyezi őket ég és föld között, hogy alkalmasint még a közelükben lehessen. így, ebben a se élő, se holt formában telik el akár több év, évtized, mígnem az egykori családtagról, ismerősről minden lemállik, lefoszlik. Csak a sárgás mészkő csontok maradnak. Addig nemcsak a romlandó emberi szövet, a hús és alak lesz semmivé, hanem nyomtalanul lefoszlanak róla az egyéniség, a személyesség utolsó ismert jegyei, a hozzá tapadó emlékek, képzetek. Fölnő egy újabb generáció, az unokáké, a dédunokáké, akik nem emlékeznek már az előd félmosolyára, megtorpanásaira, hanghordozására, becsvágyára. Nincs közelebbi, valódi élő kapcsolatuk vele. A holt kilép a személyességből és belép az ősök közé. El lehet temetni. A felejtés pillanata köszönt be minden letűnt generáció kapcsán, kik elébb megőszülnek, majd megősülnek. A tábla immár tiszta. Valaminek az elvesztése fölött, ami nem is biztos, hogy a birtokunkban volt, vagy csak lehetett volna, kijár a néma üresség felett érzett szomorúság. De miért áltatnák magunkat, csak annyi nyomot hagynak, marad utánuk, mint utánunk vagy bárki más soron következő után. A tóba mártott bot kis ideig kiszorít ugyan némi vizet, de természetében meg nem változtatja. Kiemelve nyomtalanul, közömbösen zárul össze mögötte a felszín. Nincs, ki egykor volt helyét pontosan megmutassa, csupán a mozgás keltette apró hullámfodrok gyűrűznek nyomában még kissé tovább. Mindez egyszerre vigasztalan és nagyon megnyugtató. Emberi. Kovács János l I Agyagba formált szép világ Ha a címben szereplő mondatot hallja az ember, általában egy óvónőre vagy egy pedagógusra gondol. Molnár Ibolya egyike a kivételeknek, ugyanis - bár valóban óvónő szeretett volna lenni, mégsem az lett hivatása -, ám a gyerekeket nagyon szereti. A gyöngyösi Kol- ping Oktatási és Kulturális Központban immár nyolc éve vezeti a kerámia szakkört. Éppen befejeződött a foglalkozás, serényen pakolta ki a kemencéből a kiégetett tárgyakat, némelyiket még meg is simogatta.- Milyen aranyosra sikeredett, ugye? - mutatja az egyik darabot.- A Mátraalján születtem ugyan - meséli -, ám édesapám alföldi volt, édesanyám pedig zempléni. Iskoláit Gyöngyösön végezte, majd alig húszévesen került kapcsolatba az agyaggal, a kerámiával.- Eleinte a mások által készített edényeket díszítgettem különféle virágokkal és mintákkal - idézi a kezdeteket. - Később, amikor szakkörvezető lettem a Kolping-házban, már magam is megformáztam az elképzeléseimet.-Hagyományai vannak itt a kézművességnek - bizonygatja. - Tanévenként több mint ötven gyermek látogatja a foglalkozásokat. Nagyon imádom őket - vallja be. - Óvodás-, két általános iskolás és egy felnőttcsoportot vezetek.- Miként kezdhet el az ember agyagozni? Tételezzük fel, hogy szeretné, de semmi fogalma nincs róla...- Bárki jelentkezhet a szakkörre - invitál a társaságba. - Először a kezébe adok egy kisebb darab agyagot, s arra kérem, próbálja megformázni azt, ami nagyon tetszik neki. Miközben próbálkozik, elmagyarázom az anyag tulajdonságait, s észrevétlenül megismertetem vele, hogy miként bánjék azzal. Ha az elképzelt formát sikerül kialakítania, akkor kiégetjük, majd következhet a mázazás.- Ez a hobbi meglehetősen anyagigényes, honnan szerzik be a szükséges mennyiséget?- A műhelyben minden feltétel adott az agyagozáshoz és a korongozáshoz. Az alapanyagokat pedig egy speciális budapesti szaküzletből vásároljuk. Ibolya maga is szeret kísérletezni, új formákat kitalálni, és nem minden esetben ragaszkodik a hagyományokhoz. Egyik kedvenc gyártási folyamata, amikor is úgynevezett hurkákból állítja össze az edényeket, s azon belül mintázza meg a díszítő elemeket. Nemcsak dísz-, hanem használati tárgyakat is készít. Gyakran különféle készletek kerülnek ki a keze alól. A csoport tagjai egy-egy ünnep előtt annak hangulatához illő, s arra jellemző figurákat készítenek. Ennek különösen örülnek a gyerekek. A szakkörvezető kedveli a városi életet, szeret sétálni az utcákon, a parkokban, és azt is elárulta: a modem művészet érdekli. Kép és szöveg: Fáczán Attila „A többiek nem álltak kötélnek” Meztelen Spice-lány a fotón A Playboy májusi számában - többek között - egy mindössze fekete neccharisnyát és magas sarkú cipőt viselő ifjú hölgy bájaiban gyönyörködhetünk. A képen látható vonzó nő - akinek arca a fél világ számára ismerős - nem más, mint Geh. Vagyis az immár világhírű Spice Girls együttes temperamentumos, remek megjelenésű vezéregyénisége. A felvételek még az együttes megalakulása előtt készültek róla. „Tulajdonképpen az egész együttest egyszerre akartuk bemutatni - így a lap -, de a többiek nem álltak kötélnek. Talán még meggondolják magukat." Zoknira fel! Vigyázz, kész, rajt! El ne szalassza a REND megnyitói! Micsoda Micsoda választék! Élje at Ön is! Ilyen ölest meg biztosan nem vett cipót - ezt megigérjL Önnek. Megnyitó április 23-an. 8 orakor. Hang nélküli énekesek Gombamód szaporodnak a csak hölgyekből álló együttesek. Izraelben például Candy Girls néven öt lányból formálódott egy csapat. Róni Yehoshua producer hosszú heteken át válogatta a jelentkezőket, mire kialakult a végső felállás: Liat, Miki Roy és Katy. Sikerük a producer szerint kizárólag az ügyes menedzselésben keresendő, amely már akkor sztárrá avatja az együttest, mielőtt bárki hallotta volna őket. A módszer a Candy Girlsnél bevált, hiszen hónapok óta beszélnek róluk Izraelben, fotóik sűrűn szerepelnek az újságokban anélkül, hogy egyetlen dalt is előadtak volna. Nem is adhattak, ugyanis még egyetlen számuk sincs. CIPOCENTRUM A RENO 'megnyitóért wegen az utat megtenni. Meglátja milyen közel van a Spár Center es elegedett lesz. Megnyitó április 23-an. 8 orakor. a Spar Centerben Egerben Prince harcra szólítja híveit Prince, a popsztár szeretné megszerezni azon dalainak jogdíjait, amelyek jelenleg a Warner Brothers cég birtokában vannak. A világhírű sztár már mindent elkövetett, hogy jobb belátásra bírja a szórakoztatóipari óriás vezetőit - kért, követelt, fenyegetett és hízelgett -, de azok hajthatatlanok maradtak, így most az Interneten keresztül arra kérte híveit, hogy árasszák el a kiadót levelekkel egészen addig, amíg nem sikerül kicsikarni tőlük a jogdíjakat. Az énekes fegyvertára ezzel még nem merült ki: azt ígéri, ha ez sem segít, a Warner Brothers kiadványainak bojkottjára szólítja föl népes rajongótáborát. (FEB) He úfiy őrzi túl sok e pénze, okkor csütörtöktől kerülje cl e belvárost. He viszont tort számolni, ekkor jöjjön inkább e Sper Centerbe, Szeretettel varjuk! Megnyitó április 23-án, 8 órakor. Oázisba menekül az Oasis... A jelenleg legnépszerűbb brit popzenekar, az Oasis tagjai bejelentették, hogy visszavonulnak a zenei élettől. Egyelőre kétéves pihenőt terveznek, mert megviselte őket a két testvér, Noel és Liam közötti állandó veszekedés, valamint az őket körülvevő botrány és sajtóhadjárat. Sem a rajongók, sem a brit lemezipar nem örül a döntésnek, hiszen a két Gallagher fivér jelentős kockázatot vállal a kétéves szünettel. Ha hozzászámítjuk, hogy egy új album felvétele 1-2 év, a rajongók legkorábban a jövő évezredben juthatnának új Oa- sis-lemezhez. Kérdés: addigra emlékszik-e rájuk valaki? A RENO megnyitóján olyan cipőket talál, amik mellett minden más elavultnak tűnik! Divatcipok elhordható áron! á Megnyitó április 23-an, 8 órakor. C Immár se velük, se nélkülük Geh Halliwell szerint az angol közönség és a Spice Girls kapcsolata leginkább egy végzetes szerelemhez hasonlítható. A szigetországi publikum ugyanis már sem velük, sem nélkülük nem tud élni. A lánycsapat a közelmúltban interjút adott az egyik brit könnyűzenei magazin munkatársának. A Spice Girls tagjai ebben nyíltan beismerték, amit a sajtó már régóta pedzeget. — Az ifjabb generáció felettébb szeszélyes, és mi ezzel kezdettől tisztában voltunk. Nem vagyunk olyan naivak, hogy azt képzeljük, a tinik örökké minket fognak imádni. Törvényszerű, hogy elöbb-utóbb ránk unjanak - mondta Mel C.
