Heves Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-07 / 56. szám

1998. március 7., szombat Hírlap Magazin 7. oldal Szégyenbélyeg egy életen át? A falu félelmetes szája és a direktor diagnózisa Csak anyut akarta védeni. Dehogyis akarta aput megszűrni. Még akkor sem, ha apu sokszor bántotta őket. Nagyon sok­szor. Ilyenkor a falhoz kellett lapulni, a takaró, a párna alá bújni. Hogy ne is hallják, ő és két kishúga, miként ordít a ré­szeg apu, s mennyire zokog a megvert anyu. Az rettenetes volt. De a legszörnyebb az az iszonyatos hajnal... HEVES MEGYE - Még ágyban voltak, amikor a tizen­egy éves kisfiú észrevette, az apja felkel és késsel a kezében tér vissza asszonyához. Zolika sikított: „Vigyázz, anyu!” Az asszony hirtelen megfordult, így csak a karját érte a döfés. A férfi nem adta föl. Karja is­mét lendült. A madárcsontű, rémült gyerek kimenekült a konyhába, és a keze ügyébe akadt szalonnázókéssel rohant vissza. Az apja hátába vágta. Az édesanya az utcára mene­kült. Hiába kiabált, nem érke­zett segítség. Párja utolérte. Nem maradt remény. A fi­úcska újra döfött. És megint. Az apa megtántorodott, elej­tette kését. Az asszony fel­kapta azt, és szúrt. A rendőrség még nem zárta le az ügyet. * A megfogyatkozott család visszaköltözött az édesanya rokonaihoz, távolra Abasártól, ahol a szörnyűség történt. (Új lakhelyüket a gyerekek érde­kében nem közöljük-A szerk.) Kicsi az a község, ahol most nyugalmat remélnek. De mi maradhat egy faluban titok­ban? Az iskolában futótűzként terjedt a hír, ki az új osztály­társ. Zolika nagypapája még az átíratás előtt felkereste az is­kolaigazgatót. Kérte, legyenek türelmesek. Értesse meg a ta­nárokkal és a szülőkkel: ren­geteget szenvedett a kisfiú, szeretetne van szüksége, ne vádaskodjanak. * Az igazgató - mint jó pedagó­gus - minden bizonnyal elfo­gadta ezt. Nyilván védelmébe vette a gyereket. S mindaddig pártolta őt, míg lehetett. Pedig nem kis nyomás ne­hezedhetett rá. Félelmetes a falu szája. Vélhetőleg nem egy és nem két anyuka ígérte meg: ha nem távolítják el ezt az „apagyilkost”, majd ő viszi el innen csemetéjét. Aztán meg­nézhetik, mi marad az iskolá­nak a normatívából, ha leesik a létszám. Két hét múltán kitűnő ürü­gyül szolgált egy gyerekcsíny. Egy játékpisztoly, amit magá­val vitt Zolika a klubdélutánra. Aki látta, nem firtatta, valódi- e vagy műanyag a fegyver. Je­lentette a direktornak. Még va­lami mese is kerekedett - Zo­lika megfélemlített és „fajta­lankodásra” buzdított egy kis­lányt. Hogy ki volt az állítóla­gos „sarokba szorított”, ez a mai napig sem derült ki. A rendkívüli szülői értekezleten sem tudódott ki. Egyetlen szülő sem szólt Zolika anyjá­nak: „Te, ha a fiad még egy­szer molesztálja a lányomat, velem gyűlik meg a baja!” Mindettől függetlenül - biz­tos, ami biztos'- a direktor döntött: a legokosabb meg­szabadulni ettől a gyerektől. Pedig a kisdiák tanulmányi munkájában a pedagógusok nem tapasztaltak rendellenes­séget. A kapott feladatait elké­szítette. Igaz, az óraközi szü­netekben durva volt társaihoz - olvasható az igazgatói hatá­rozatban. Abban, amellyel felmentette Zolikát a „köte­lező tanórai foglalkozások lá­togatása alól, gyógykezelésé­nek időtartamára”. * Milyen gyógykezelés időtar­tamára? - hüledezett az édes­anya. Zolika nem beteg. Igaz, a lelke sérült, de ezt csak az idő gyógyíthatja. Az, hogy nem közösítik ki a gyereket. Nem csúfolják. Nem gyötrik. Nem hoznak ki belőle vad in­dulatokat. Az asszony felleb­bezett. A jegyzőtől is érkezett egy határozat. Amennyiben a szülő nem jelenik meg a „ta­nulói képességet vizsgáló szakértői bizottságnál”, úgy százezer forintig terjedő, ismé­telhető pénzbírsággal sújtható. Az anyuka elvitte a gyere­ket a bizottsághoz. A szakvé­leményből kitűnik: a gyermek átlagos teljesítményű, bizo­nyos témakörökben magasabb szinten produkál, mint kortár­sai. Nem kérdéses, hogy isko­láztatása továbbra is általá­nos iskolai feladat. A véle­ményalkotáskor kitért a szak­értői bizottság vezetője arra is: azt, hogy a gyerek milyen fegyvert vitt magával, és fajta- lankodott-e, nem ők hivatottak eldönteni. Mint írják: „Ezek­nek a megválaszolására a bí­róság, a rendőrség hivatott. Ez nyomozási téma!" A kisfiú december eleje óta nem járhat iskolába. Az édes­anya kétségbeesetten keresi a megoldást. Talán más faluban több szerencsével járnának. Csakhogy hová költözhetné­nek, amikor semmijük nincs? * Hétfőn jártunk a családnál. A hét közepén megtudtam: leve­let kapott az anyuka az iskola- igazgatótól. A lényeg: Zolikát azonnali hatállyal visszaveszik az ötödik osztályba. Am java­solják a szülőnek, fontolja meg, és írassa át gyermekét inkább egy másik intéz­ménybe. Az édesanya megszívlelte a jó tanácsot. Keresnek egy vá­rosi iskolát. Négyessy Zita A világ botránykrónikájából Plágiumfilm-e az Alul semmi? Egy új-zélandi színpadi szerzőpáros nem kevesebbet állít, mint hogy az Oscar-díjra is nevezett angol sikermozi, az egyébként Magyarországon is nagy tetszést aratott Alul semmi története lényegében megegyezik egy korábbi színda­rabjukéval. Az ő darabjukban is munka- nélkülivé vált férfiak jobb hí­ján sztriptíztánc-csoportot alapítanak, egyfajta „mucsai Chippendale”-t, akik közül az egyik fekete, a másik homo­szexuális, a harmadik pedig impotens és a házassága is tönkrement - akárcsak az an­gol Simon Beaufoy forgató- könyvében, amelyből a film készült. Az alkotást egyébként négy Oscarra, többek közt a legjobb forgatókönyv kategó­riában is Oscar-díjra jelölték. Az új-zélandi Andrew McCarten és Stephen Sinclair ismert szerzőpáros hazájuk­ban, és amennyiben a bíróság a javukra dönt, még ismerteb­bek, de végre gazdagok is lesznek. Fájdalomdíj gyanánt ugyanis a gyártó cég teljes profitjára igényt tartanak, ami meghaladhatja a százmillió dollárt. Ám ennél rosszabb, hogy a plágium-per következ­tében az Alul semmi esetleg egyetlen Oscart sem vihet haza március 24-én. „Nekem isz kejjene egy jágó!” eke te műszőrme kabátban, mindkét oldalán csöpp gyerekkel ballagott át az úton. A busz­váróban beszédbe elegyedett egy másik növel. Velem vannak - mutatott a két, kopott ruhás csöppségre -, az anyjuk otthagyta őket. Pedig a kisebb még alig múlt egyéves... A kicsik - a nagyobb sem lehetett több négy­évesnél - rugdosni kezdték egymást, közben per­sze rángatták a nagyit, jobbra-balra.- Úgyisz bejéd júgok - szólt az egyéves.- Én meg úgyis visszarúgok - artikulálta sok­kal tisztábban a nagyobb.- Majd adok én nektek - így a nagyi -, ahogy hazaérünk, átöltözés, aztán irány az óvoda. S hogy mit kerestek hajnalban az idegen vá­rosban? Érkeztek valahonnan és tartottak vala­hová. A korán kelő törzsvevőnek vannak kiváltságai. Nyitás előtt is kávézhat az aprócska boltban. Hajnali öt után már bármikor kinyithatja a rá­csot, és beosonhat az üzletbe. A fő szabály: vissza kell zárnia a rácsot. Mert még nincs nyitva a bolt. Ettől olyan cinkos a dolog. Mintha a kulisszák mögül nézné a színházi előadást. Az is jó, hogy elég, ha csak köszön, ha nincs kedve, nem is kell többet szólnia. Úgyis tudják: kávé három cukorral, sok habbal, egy csomag ci­garetta, egy pohár tea. Összesen 240 forint. Maga az állandóság, a megállt idő. A rács véletlenül nyitva maradt. Az egyik csöppség belopódzott. Csak állt az ajtóban, és mosolygott.-Szia, mit szeretnél? - kérdezte az eladó, s mert közben eljött a hat óra, felkapcsolta az ösz- szes lámpát. A neonok felzúgtak, villogtak párat, aztán csendes beletörődéssel megkezdték a mű­szakot. A kislányt talán zavarta a fény, lefagyott az arcáról a félszeg mosoly. Ekkor jött be a ki­sebb.- Kéjjél jágót a nénitől - utasította testvérét. A pulthoz mentek, aprópénzt tettek a tálcába. Az eladó megszámolta. A csomagból kihúzott egy darab édességet. A visszájáról a csöppnyi ma­rokba tette. A nagylány azonnal szájába gyűrte a rágógu­mit. A kicsinek sírásra görbült a szája. Aztán - talán meggondolta magát - dühös lett.- Nekem is kejj - mondta már-már erőszako­san. Ekkor jelent meg a nagyi az ajtóban. Vas- villa-pillantással mérte fel a helyzetet. Csak állt, némán. Nem köszönt. Családi vonás lehet, gon­dolta a korán kelő szemlélő, a rá jellemző maró gúnnyal, miközben az asztalra koppantottá a ká­véspoharat. Jöhet a tea. Aztán a nő megindult.- Adjon még egyet - vetette oda az eladónak. Kifizette az újabb mentolos csemegét, odaadta a csöppségnek. Eltávoztak, a családi tradíciónak megfelelően némán. Űj vevő érkezett. Drága a kenyér - mondta -, erről beszéltek reggel a rádióban is. Aki 76-ért adja, annak is megvan a haszna. De a nagy ke­nyérgyárak piszkoskodnak. Elfogyott a tea is. A korán kelő elköszönt. Pár perc múlva az íróasztalánál ült. Elolvasta az új­ságban. hogy mit gondol a miniszterelnök a ci­gányság helyzetéről. Bekapcsolta a rádiót. Bér­gyilkos, kábítószer, terrorakció, légicsapás. T Tér nélküli képernyő - morogta a rá jellemző V maró gúnnyal -, fokozhatnánk: vér nélküli hangszóró, újság, élet. írni kezdett. Látszólag semmiségekről. A valóságról. Suha Péter Vége a farsangnak, tilalom a dohánytermelőknek Ünnepre készül a város Az előző szombaton megjelent összeállításunk a 101 évvel ez­előtti egri viszonyokról, a város és környékének akkori életéről - a visszajelzések alapján - megnyerte olvasóink tetszését. Ezért vettük a bátorságot, hogy újra tallózunk az Eger című politikai s vegyes tartalmú he­tilapból, amely a korabeli tör­ténésekről nyújt hiteles képet. Háromszáz forint az írnok nyugdíja * - Huszka Ignácz elaggott, s munkaképtelenné vált városi írnok, tekintettel azon körül­ményre, hogy a város szolgála­tában 48 évet töltött, évi 300 fo­rint segélydíjjal, 1887. április 1-től kezdve nyugalomba he­lyeztetett. * - A legtöbb adót fizető öz­vegy nők és jogi személyek kö­zül az egri Ö-casinó egyesület Csiky Sándort, özvegy Nánásy Mihály né Neszvadba Gyulát, özvegy Javornyik Ignáczné Szuhányi Jánost nevezte meg jogainak gyakorlatára megbí­zottjául - mely körülmény tu­domásul vétetett, és a névjegy­zékbe az illető legtöbb adót fi­zető képviselő neve mellé, megbízottjának neve feljegyez­tetett. Vége a farsangnak Ma egy hete kedden este váro­sunk színe-java újra tárva- nyitva látta utoljára az eget, azt az eget, melyet maguk, mint a szépség és jóság angyalai, föl­dön varázsolnak elő. Ekkor volt az egervidéki jó­tékony nőegylet által rendezett álarczos bál. És mivel annyian voltunk, alig tudtuk kikerülni, hogy a lelkünket is odaadjuk azokért a tízkrajcáros sorsje­gyekért, melyekkel jobbra- balra megkínáltak. És aztán a sok jelmez... Ott volt a csengő hangon kaczagó kis vadrózsa, a vadregényes est, bágyadt olaj- barna arczával, a pillanatszülte rózsaszínű hajnal... De ki tudná mind elősorolni azt a véghetet- len kedvességet, mely az em­bert itt körülövezte. S minden­nek központja özvegy Mészáros Istvánná úrnő, az egylet elnöke. A legnemesebb erény, az árvák iránti hő szeretet él az ő szívé­ben, s mindazokéban, kik e vi­galmon részt vettek. A bál éjfélig katona-, majd éjfél után czigányzene mellett hajnali 6 óráig tartott, a négye­seket 56 pár táncolta. Ezzel befejeztük az idei far­sangot, és ha háború nem lesz, vagy ha valami dühös torzon- borz muszka agyon nem puf­fant a tavaszon, hát jövőre két­szer ekkora referádákat fogok írni. Egri hazafiaknak, honleányoknak! * - A Heves megyei 1848/49- iki honvédek egylete február 23-iki gyűlésén elhatározta, hogy márczius 15-ét, a magyar szabadságharcz eme emlékeze­tes napját, miként az előző években, úgy az idén is megün- nepli. E czélból fölkéri mind­azon tisztelt hazafiakat, s hon­leányokat, kik ez ünnepben részt venni kívánnak, hogy a mondott napon, esti 6 órakor az Eszterházy téren megjelenni és a Lyceum épülete előtt sora­kozni szíveskedjenek. Innét fog indulni a díszmenet, zászlók előrevitele, s zeneszó mellett a városház terére, holott az el­hunyt honvédbajtársak emléke előtt hazafias szónoklatokat fog tartani két egri jogakadémiai polgár. Az ünnepet estve a Ko­rona vendéglő helyiségeiben bankett fogja befejezni. * - Idei izgalmas, mozgalmas farsangunk még annak a klikk­nek sem hagyott békét, amelyik a legcsendesebben szokta ma­gát viselni: a finácoknak. Egy­szerre a szívek tempo Fina(nzia)leben kezdenek verni, megmozdul az adófel­ügyelőség, illetékszabás, adó­hivatal mind-mind, s felpakkol a vásártéren levő Eperjessy- házba, hol február hó 19-én oly fényes pikniket rendezett, mely a helyiség szűk volta ki­véve, minden tekintetben pompásan si­került. A mu­latság reggeli 7 óráig a leg­fesztelenebb hangulatban folyt Péter jó­hírű zenéje mellett. Meglepetés A magas kincstár mindazokat, kiktől tavaly tiszai jelleg­gel dohányle­velek is vál­tattak be, de középfinom dohány ter­mesztésére volt engedé­lyük, a folyó évben a ter­mesztéstől el­tiltotta. A megvonás érte: Verpelét, Fel- és Aldebrő, Tófalu, Kápolna, Kompolt és Kál községeket. Okul felhoza- tik az, hogy egy erre vonatkozó miniszteri rendelet utasítása szerint a kápolnai dohánybe­váltó hivatal közzétette, hogy csak középfinom dohányleve­lekre van szüksége. A dohányfajta határozott megjelölése és a mag beszerzé­sének megkönnyítése után bi­zonyára minden termelő édes örömest teend eleget a magas kincstár e tárgyú felhívásának. E tárgyban Szathmáry Király László, a megye országgyűlési képviselője a parlament egyik ülésén interpellátiót terjesztett be. Mindnyájan érdekkel várjuk a kormánynak ez ügyben adandó válaszát. Szóbeszéd­képpen azt is halljuk, hogy az illető lakosok - e tilalom dac­zára - könnyűszerrel juthatnak dohánytermelési engedélyhez, ha e részben a jövendő szabad­elvű párti képviselőjelölt köz­benjárásához fordulnak(?) Szöveg: Barta Katalin Illusztráció: Pilisy Elemér ’w

Next

/
Oldalképek
Tartalom