Heves Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-07 / 56. szám
1998. március 7., szombat Hírlap Magazin 7. oldal Szégyenbélyeg egy életen át? A falu félelmetes szája és a direktor diagnózisa Csak anyut akarta védeni. Dehogyis akarta aput megszűrni. Még akkor sem, ha apu sokszor bántotta őket. Nagyon sokszor. Ilyenkor a falhoz kellett lapulni, a takaró, a párna alá bújni. Hogy ne is hallják, ő és két kishúga, miként ordít a részeg apu, s mennyire zokog a megvert anyu. Az rettenetes volt. De a legszörnyebb az az iszonyatos hajnal... HEVES MEGYE - Még ágyban voltak, amikor a tizenegy éves kisfiú észrevette, az apja felkel és késsel a kezében tér vissza asszonyához. Zolika sikított: „Vigyázz, anyu!” Az asszony hirtelen megfordult, így csak a karját érte a döfés. A férfi nem adta föl. Karja ismét lendült. A madárcsontű, rémült gyerek kimenekült a konyhába, és a keze ügyébe akadt szalonnázókéssel rohant vissza. Az apja hátába vágta. Az édesanya az utcára menekült. Hiába kiabált, nem érkezett segítség. Párja utolérte. Nem maradt remény. A fiúcska újra döfött. És megint. Az apa megtántorodott, elejtette kését. Az asszony felkapta azt, és szúrt. A rendőrség még nem zárta le az ügyet. * A megfogyatkozott család visszaköltözött az édesanya rokonaihoz, távolra Abasártól, ahol a szörnyűség történt. (Új lakhelyüket a gyerekek érdekében nem közöljük-A szerk.) Kicsi az a község, ahol most nyugalmat remélnek. De mi maradhat egy faluban titokban? Az iskolában futótűzként terjedt a hír, ki az új osztálytárs. Zolika nagypapája még az átíratás előtt felkereste az iskolaigazgatót. Kérte, legyenek türelmesek. Értesse meg a tanárokkal és a szülőkkel: rengeteget szenvedett a kisfiú, szeretetne van szüksége, ne vádaskodjanak. * Az igazgató - mint jó pedagógus - minden bizonnyal elfogadta ezt. Nyilván védelmébe vette a gyereket. S mindaddig pártolta őt, míg lehetett. Pedig nem kis nyomás nehezedhetett rá. Félelmetes a falu szája. Vélhetőleg nem egy és nem két anyuka ígérte meg: ha nem távolítják el ezt az „apagyilkost”, majd ő viszi el innen csemetéjét. Aztán megnézhetik, mi marad az iskolának a normatívából, ha leesik a létszám. Két hét múltán kitűnő ürügyül szolgált egy gyerekcsíny. Egy játékpisztoly, amit magával vitt Zolika a klubdélutánra. Aki látta, nem firtatta, valódi- e vagy műanyag a fegyver. Jelentette a direktornak. Még valami mese is kerekedett - Zolika megfélemlített és „fajtalankodásra” buzdított egy kislányt. Hogy ki volt az állítólagos „sarokba szorított”, ez a mai napig sem derült ki. A rendkívüli szülői értekezleten sem tudódott ki. Egyetlen szülő sem szólt Zolika anyjának: „Te, ha a fiad még egyszer molesztálja a lányomat, velem gyűlik meg a baja!” Mindettől függetlenül - biztos, ami biztos'- a direktor döntött: a legokosabb megszabadulni ettől a gyerektől. Pedig a kisdiák tanulmányi munkájában a pedagógusok nem tapasztaltak rendellenességet. A kapott feladatait elkészítette. Igaz, az óraközi szünetekben durva volt társaihoz - olvasható az igazgatói határozatban. Abban, amellyel felmentette Zolikát a „kötelező tanórai foglalkozások látogatása alól, gyógykezelésének időtartamára”. * Milyen gyógykezelés időtartamára? - hüledezett az édesanya. Zolika nem beteg. Igaz, a lelke sérült, de ezt csak az idő gyógyíthatja. Az, hogy nem közösítik ki a gyereket. Nem csúfolják. Nem gyötrik. Nem hoznak ki belőle vad indulatokat. Az asszony fellebbezett. A jegyzőtől is érkezett egy határozat. Amennyiben a szülő nem jelenik meg a „tanulói képességet vizsgáló szakértői bizottságnál”, úgy százezer forintig terjedő, ismételhető pénzbírsággal sújtható. Az anyuka elvitte a gyereket a bizottsághoz. A szakvéleményből kitűnik: a gyermek átlagos teljesítményű, bizonyos témakörökben magasabb szinten produkál, mint kortársai. Nem kérdéses, hogy iskoláztatása továbbra is általános iskolai feladat. A véleményalkotáskor kitért a szakértői bizottság vezetője arra is: azt, hogy a gyerek milyen fegyvert vitt magával, és fajta- lankodott-e, nem ők hivatottak eldönteni. Mint írják: „Ezeknek a megválaszolására a bíróság, a rendőrség hivatott. Ez nyomozási téma!" A kisfiú december eleje óta nem járhat iskolába. Az édesanya kétségbeesetten keresi a megoldást. Talán más faluban több szerencsével járnának. Csakhogy hová költözhetnének, amikor semmijük nincs? * Hétfőn jártunk a családnál. A hét közepén megtudtam: levelet kapott az anyuka az iskola- igazgatótól. A lényeg: Zolikát azonnali hatállyal visszaveszik az ötödik osztályba. Am javasolják a szülőnek, fontolja meg, és írassa át gyermekét inkább egy másik intézménybe. Az édesanya megszívlelte a jó tanácsot. Keresnek egy városi iskolát. Négyessy Zita A világ botránykrónikájából Plágiumfilm-e az Alul semmi? Egy új-zélandi színpadi szerzőpáros nem kevesebbet állít, mint hogy az Oscar-díjra is nevezett angol sikermozi, az egyébként Magyarországon is nagy tetszést aratott Alul semmi története lényegében megegyezik egy korábbi színdarabjukéval. Az ő darabjukban is munka- nélkülivé vált férfiak jobb híján sztriptíztánc-csoportot alapítanak, egyfajta „mucsai Chippendale”-t, akik közül az egyik fekete, a másik homoszexuális, a harmadik pedig impotens és a házassága is tönkrement - akárcsak az angol Simon Beaufoy forgató- könyvében, amelyből a film készült. Az alkotást egyébként négy Oscarra, többek közt a legjobb forgatókönyv kategóriában is Oscar-díjra jelölték. Az új-zélandi Andrew McCarten és Stephen Sinclair ismert szerzőpáros hazájukban, és amennyiben a bíróság a javukra dönt, még ismertebbek, de végre gazdagok is lesznek. Fájdalomdíj gyanánt ugyanis a gyártó cég teljes profitjára igényt tartanak, ami meghaladhatja a százmillió dollárt. Ám ennél rosszabb, hogy a plágium-per következtében az Alul semmi esetleg egyetlen Oscart sem vihet haza március 24-én. „Nekem isz kejjene egy jágó!” eke te műszőrme kabátban, mindkét oldalán csöpp gyerekkel ballagott át az úton. A buszváróban beszédbe elegyedett egy másik növel. Velem vannak - mutatott a két, kopott ruhás csöppségre -, az anyjuk otthagyta őket. Pedig a kisebb még alig múlt egyéves... A kicsik - a nagyobb sem lehetett több négyévesnél - rugdosni kezdték egymást, közben persze rángatták a nagyit, jobbra-balra.- Úgyisz bejéd júgok - szólt az egyéves.- Én meg úgyis visszarúgok - artikulálta sokkal tisztábban a nagyobb.- Majd adok én nektek - így a nagyi -, ahogy hazaérünk, átöltözés, aztán irány az óvoda. S hogy mit kerestek hajnalban az idegen városban? Érkeztek valahonnan és tartottak valahová. A korán kelő törzsvevőnek vannak kiváltságai. Nyitás előtt is kávézhat az aprócska boltban. Hajnali öt után már bármikor kinyithatja a rácsot, és beosonhat az üzletbe. A fő szabály: vissza kell zárnia a rácsot. Mert még nincs nyitva a bolt. Ettől olyan cinkos a dolog. Mintha a kulisszák mögül nézné a színházi előadást. Az is jó, hogy elég, ha csak köszön, ha nincs kedve, nem is kell többet szólnia. Úgyis tudják: kávé három cukorral, sok habbal, egy csomag cigaretta, egy pohár tea. Összesen 240 forint. Maga az állandóság, a megállt idő. A rács véletlenül nyitva maradt. Az egyik csöppség belopódzott. Csak állt az ajtóban, és mosolygott.-Szia, mit szeretnél? - kérdezte az eladó, s mert közben eljött a hat óra, felkapcsolta az ösz- szes lámpát. A neonok felzúgtak, villogtak párat, aztán csendes beletörődéssel megkezdték a műszakot. A kislányt talán zavarta a fény, lefagyott az arcáról a félszeg mosoly. Ekkor jött be a kisebb.- Kéjjél jágót a nénitől - utasította testvérét. A pulthoz mentek, aprópénzt tettek a tálcába. Az eladó megszámolta. A csomagból kihúzott egy darab édességet. A visszájáról a csöppnyi marokba tette. A nagylány azonnal szájába gyűrte a rágógumit. A kicsinek sírásra görbült a szája. Aztán - talán meggondolta magát - dühös lett.- Nekem is kejj - mondta már-már erőszakosan. Ekkor jelent meg a nagyi az ajtóban. Vas- villa-pillantással mérte fel a helyzetet. Csak állt, némán. Nem köszönt. Családi vonás lehet, gondolta a korán kelő szemlélő, a rá jellemző maró gúnnyal, miközben az asztalra koppantottá a kávéspoharat. Jöhet a tea. Aztán a nő megindult.- Adjon még egyet - vetette oda az eladónak. Kifizette az újabb mentolos csemegét, odaadta a csöppségnek. Eltávoztak, a családi tradíciónak megfelelően némán. Űj vevő érkezett. Drága a kenyér - mondta -, erről beszéltek reggel a rádióban is. Aki 76-ért adja, annak is megvan a haszna. De a nagy kenyérgyárak piszkoskodnak. Elfogyott a tea is. A korán kelő elköszönt. Pár perc múlva az íróasztalánál ült. Elolvasta az újságban. hogy mit gondol a miniszterelnök a cigányság helyzetéről. Bekapcsolta a rádiót. Bérgyilkos, kábítószer, terrorakció, légicsapás. T Tér nélküli képernyő - morogta a rá jellemző V maró gúnnyal -, fokozhatnánk: vér nélküli hangszóró, újság, élet. írni kezdett. Látszólag semmiségekről. A valóságról. Suha Péter Vége a farsangnak, tilalom a dohánytermelőknek Ünnepre készül a város Az előző szombaton megjelent összeállításunk a 101 évvel ezelőtti egri viszonyokról, a város és környékének akkori életéről - a visszajelzések alapján - megnyerte olvasóink tetszését. Ezért vettük a bátorságot, hogy újra tallózunk az Eger című politikai s vegyes tartalmú hetilapból, amely a korabeli történésekről nyújt hiteles képet. Háromszáz forint az írnok nyugdíja * - Huszka Ignácz elaggott, s munkaképtelenné vált városi írnok, tekintettel azon körülményre, hogy a város szolgálatában 48 évet töltött, évi 300 forint segélydíjjal, 1887. április 1-től kezdve nyugalomba helyeztetett. * - A legtöbb adót fizető özvegy nők és jogi személyek közül az egri Ö-casinó egyesület Csiky Sándort, özvegy Nánásy Mihály né Neszvadba Gyulát, özvegy Javornyik Ignáczné Szuhányi Jánost nevezte meg jogainak gyakorlatára megbízottjául - mely körülmény tudomásul vétetett, és a névjegyzékbe az illető legtöbb adót fizető képviselő neve mellé, megbízottjának neve feljegyeztetett. Vége a farsangnak Ma egy hete kedden este városunk színe-java újra tárva- nyitva látta utoljára az eget, azt az eget, melyet maguk, mint a szépség és jóság angyalai, földön varázsolnak elő. Ekkor volt az egervidéki jótékony nőegylet által rendezett álarczos bál. És mivel annyian voltunk, alig tudtuk kikerülni, hogy a lelkünket is odaadjuk azokért a tízkrajcáros sorsjegyekért, melyekkel jobbra- balra megkínáltak. És aztán a sok jelmez... Ott volt a csengő hangon kaczagó kis vadrózsa, a vadregényes est, bágyadt olaj- barna arczával, a pillanatszülte rózsaszínű hajnal... De ki tudná mind elősorolni azt a véghetet- len kedvességet, mely az embert itt körülövezte. S mindennek központja özvegy Mészáros Istvánná úrnő, az egylet elnöke. A legnemesebb erény, az árvák iránti hő szeretet él az ő szívében, s mindazokéban, kik e vigalmon részt vettek. A bál éjfélig katona-, majd éjfél után czigányzene mellett hajnali 6 óráig tartott, a négyeseket 56 pár táncolta. Ezzel befejeztük az idei farsangot, és ha háború nem lesz, vagy ha valami dühös torzon- borz muszka agyon nem puffant a tavaszon, hát jövőre kétszer ekkora referádákat fogok írni. Egri hazafiaknak, honleányoknak! * - A Heves megyei 1848/49- iki honvédek egylete február 23-iki gyűlésén elhatározta, hogy márczius 15-ét, a magyar szabadságharcz eme emlékezetes napját, miként az előző években, úgy az idén is megün- nepli. E czélból fölkéri mindazon tisztelt hazafiakat, s honleányokat, kik ez ünnepben részt venni kívánnak, hogy a mondott napon, esti 6 órakor az Eszterházy téren megjelenni és a Lyceum épülete előtt sorakozni szíveskedjenek. Innét fog indulni a díszmenet, zászlók előrevitele, s zeneszó mellett a városház terére, holott az elhunyt honvédbajtársak emléke előtt hazafias szónoklatokat fog tartani két egri jogakadémiai polgár. Az ünnepet estve a Korona vendéglő helyiségeiben bankett fogja befejezni. * - Idei izgalmas, mozgalmas farsangunk még annak a klikknek sem hagyott békét, amelyik a legcsendesebben szokta magát viselni: a finácoknak. Egyszerre a szívek tempo Fina(nzia)leben kezdenek verni, megmozdul az adófelügyelőség, illetékszabás, adóhivatal mind-mind, s felpakkol a vásártéren levő Eperjessy- házba, hol február hó 19-én oly fényes pikniket rendezett, mely a helyiség szűk volta kivéve, minden tekintetben pompásan sikerült. A mulatság reggeli 7 óráig a legfesztelenebb hangulatban folyt Péter jóhírű zenéje mellett. Meglepetés A magas kincstár mindazokat, kiktől tavaly tiszai jelleggel dohánylevelek is váltattak be, de középfinom dohány termesztésére volt engedélyük, a folyó évben a termesztéstől eltiltotta. A megvonás érte: Verpelét, Fel- és Aldebrő, Tófalu, Kápolna, Kompolt és Kál községeket. Okul felhoza- tik az, hogy egy erre vonatkozó miniszteri rendelet utasítása szerint a kápolnai dohánybeváltó hivatal közzétette, hogy csak középfinom dohánylevelekre van szüksége. A dohányfajta határozott megjelölése és a mag beszerzésének megkönnyítése után bizonyára minden termelő édes örömest teend eleget a magas kincstár e tárgyú felhívásának. E tárgyban Szathmáry Király László, a megye országgyűlési képviselője a parlament egyik ülésén interpellátiót terjesztett be. Mindnyájan érdekkel várjuk a kormánynak ez ügyben adandó válaszát. Szóbeszédképpen azt is halljuk, hogy az illető lakosok - e tilalom daczára - könnyűszerrel juthatnak dohánytermelési engedélyhez, ha e részben a jövendő szabadelvű párti képviselőjelölt közbenjárásához fordulnak(?) Szöveg: Barta Katalin Illusztráció: Pilisy Elemér ’w
