Heves Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-28 / 74. szám

6. oldal Hírlap Magazin 1998. március 28., szombat „Ha a sast a múltja érdekelné, hátrafelé repülne” „Az ellenségeimnek is Bálim Balázsné egyike azok­nak a kitüntetetteknek, akik március 15. alkalmából a ben­sőséges hangulatú budapesti ünnepségen átvehették a bel­ügyminisztertől a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemke- resztjét. A Heves Megyei TA- KISZ adóosztályának vezetője azokban a pillanatokban is meghatódott, csakúgy, mint most, hogy felelevenítette éle­tének derűsebb és nehezebb periódusait.- Füzesabonyban szület­tem, a család negyedik gyer­mekeként. Szüleim paraszt- emberek voltak, így taníttatá­sunk nem volt egyszerű fel­adat számukra. Az érettségi után szerettem volna folytatni tanulmányaimat, mivel von­zott a tanári pálya, de ez a vá­gyam nem teljesült. Az első munkahelyemen, a káli köz­ségi tanácsnál adóügyi elő­adóként kezdtem dolgozni, majd Besenyőtelekre kerül­tem, ahol hét évig tevékeny­kedtem gazdasági területen.- A megálmodott tanári pá­lya és a számokkal kapcsola­tos hivatali munka között nagy a különbség.- Mindig is kedvenc tantár­gyam volt a matematika és a fizika, s ez a számok iránti vonzalom máig megmaradt. Ennyi év távlatából pedig azt mondhatom: a számokban meg lehet bízni, nem okoznak olyan csalódást, mint néha az emberek.-Besenyőtelekről a füzes­abonyi járási tanácshoz ke­rült, a pénzügyi osztályra...- Nem volt könnyű időszak. Ekkor már megszültem az első gyermekemet, a fiamat, ’72- ben pedig a lányomat. 1974­ben felvételiztem a számviteli főiskolára, s ettől kezdve a munka és a gyermeknevelés mellett tanultam. A karácso­nyok és a nyári szabadságok a vizsgákra való felkészüléssel teltek... Aztán 1978-tól az ak­kori járási hivatal, később községi tanács pénzügyi osz­tályvezetőjeként dolgoztam. Szerettem a munkámat és a kollégáimat, szép évek voltak.-A rendszerváltás az ön életében is jelentős változást hozott, hiszen munkahelyet váltott...- Fájdalmas periódus volt ez. A megválasztott új képvi­selő-testület részéről bizalmat­lanságot éreztem. Attól kezdve nem az volt fontos, hogy szakmailag miként állom meg a helyem. Ebben a lég­körben nem akartam tovább maradni, önszántamból váltot­tam munkahelyet. Tudtam, hogy a hátam mögött hagyott 29 év nem múlt el nyomtala­nul, s hogy tapasztalataim és a gyakorlat birtokában képes le­szek váltani. így is történt, és köszönöm” azt mondhatom, helyesen dön­töttem. A TAKISZ-nál az első perctől kezdve bizalmat kap­tam, kitűnő munkatársakra ta­láltam, a tudásomat kamatoz­tatni tudtam, újra értelmet és szépséget találtam a munkám­ban. Félig-meddig a régi ál­mom is teljesült, mivel a költ­ségvetési intézmények szak­embereinek rendszeresen szerveztünk továbbképzése­ket.- Augusztusban nyugdíjba készül. Nem hiányzik majd a munkahely?-Azt hiszem, akkor érde­mes abbahagyni, amikor - sportnyelven szólva - csúcson van az ember. Unatkozni biz­tosan nem fogok, miután há­rom unokám van. A gyerme­keim dolgoznak, s a mai vi­lágban nagyon sokat segíthet a nagyszülő. Ezt a támogatást én is megkaptam annak idején, s ezért a mai napig hálás va­gyok. Egy kis pihenés is rám fér. Szeretünk kirándulgatni, végre lesz időm olvasni, rejt­vényt fejteni, kézimunkázni.- Mit jelent önnek ez a ma­gas elismerés?-Nagyon sokat, ugyanak­kor azt mondhatom: rengeteg olyan lelkiismeretes, becsüle­tes kollégám van, akik éppúgy megérdemelték volna. Épp ezért nekik és a vezetőimnek is köszönettel tartozom, csakúgy, mint az ellenségeimnek. Az utolsó hét évben megadatott, hogy nyugodt légkörben, megbecsült munkatársként te­hettem a dolgom. Visszafelé pedig nem nézek. Egy orosz közmondás szerint ugyanis „Ha a sast a múltja érdekelné, hátrafelé repülne.” Barta Katalin A számok kitartó szelídítője A számok nyelvén érteni kell. Van, akit a puszta gondolat is megriaszt, félelemmel tölt el, ha például a matematikára gon­dol. Nem mindannyiunknak adatik meg az a képesség, ér­deklődés és elkötelezett céltu­datosság, hogy valóban ne csak értsük a számok üzenetét, ha­nem a mindennapokban hoz­zánk igazodó, hű társaink le­gyenek. Ilyen számszelídítő Hegyi Jánosné, aki határozott eltö­kéltséggel kézben tudja tartani, megszelídíti és munkára fogja a rakoncátlan kalkulusokat. Ezen a porondon ő ügyel művele­tekre, hogy ne hibáddzon a végső számadás. Ha továbbra is maradunk még egy kicsit a köznapian csak szikárnak minősített számadatoknál és életrajzi té­nyéknél, akkor egy folyamatos, mondhatni, egyenes vonalú pénzügyi pályakép jól követ­hető körvonalai rajzolódnak ki előttünk. A közigazgatásban eltöltött 26 év, ebből szorosabban véve csaknem 20 esztendő az ön- kormányzati igazgatásban, mintegy hét év az államigazga­tásban. Nos, mint saját maga is megjegyzi: valószínűleg köz­vetlenül az elmúlt időszak munkájának köszönheti a már­ciusi ünnepen kapott állami el­ismerést, a Magyar Köztársa­ság Arany Érdemkereszt pol­gári tagozata fokozatát, ám eb­ben minden bizonnyal az eddigi szakmai múlt aranyfedezete is elválaszthatatlanul benne van. Hogy még néhány pillanatig az életpálya részleteinél időzzünk: 1 Heves Megyei Tanács 1972­1 tudja munkatársai sorában a nzügyi és Számviteli Főisko- ít végzett szakembert. Részt állal a tanácsi pénzügyi mun­FOTO: PERL MÁRTON kája gépesítésének folyamatá­ban, így kerül közelebbi kap­csolatba a szakmai adatfeldol­gozással. Dolgozik a lakossági, illetve a könyvelési adatfeldol­gozás országos modelljének ki­alakításában. A program olyan sikeres, hogy megyénket, He­vest jelölik ki mintának. Ez az egyik legjelentősebb szakmai feladat az életében. A megyei tanács pénzügyi osztályáról később az újonnan alakult Tanácsi Költségvetési Elszámoló Hivatal (TAKEH) megszervezésében vállal hiva­talvezető-helyettesi feladatot egészen 1990-ig. Az átalakulás és a TAKISZ néven átszervezett - s immár - BM-intézményben pénzügyi vezető 1996 végéig. Ekkortól a Heves Megyei Köz- igazgatási Hivatal pénzügyi vezetését veszi át, mint szerve­zési és költségvetési főosztály- vezető. 1997 novemberé­től pedig immár az itteni átala­kulás után létrejött pénzügyi főosztályt irányítja. Ennyit mondanak a csupasz té­nyek. Azonban legalább ennyit, ha nem sokkal többet árul el ne­künk az emberi karakter és az egyéniség.-Ez a tevékenység igazán azért kedves a számomra, mert a rendre, a fegyelemre és a tisz­tázott munkafolyamatokra épül - mondja. - A szabályozáson alapul, azon, hogy egyértel­műek legyenek a dolgok, hogy egy-egy folyamat automatiku­san, átláthatóan fusson. A főosztály munkatársaival - az elismerésnél is külön hang­súlyozza a csapatmunka fon­tosságát - az egész hivatali gé­pezet működésének alapjait biztosítják. Mindehhez hozzáfűzi az élet oly sok területén is érvényes el­lentmondást:- Akkor végezzük jól a munkánkat, ha mások, mond­juk a kollégáink, észre sem ve­szik tevékenységünket. Mert ha észreveszik, az azt jelenti, hogy valahol hiba történt, valamit nem sikerült rendben megolda­nunk. Csöndesen, a zavartalan háttér megteremtésében műkö­dünk közre, s mivel nem olyan látványos ez a munka, sokan igazán fel sem figyelnek rá. Ráadásul egyensúlyt kell te­remtenünk az igények és a lehe­tőségek között is, ami bizony olykor konfliktusokat is teremt, s ezeket fel kell oldani. A pálya tükreként is pontos jellemzést kapunk.-Végtelen szorgalmat, vég­telen precizitást, kitartást kíván, ha négy fillér hiányzik, annak is utána kell járni. A látványos eredmény nálunk az, ha egy évet pontosan, a szabályok sze­rint lezártunk. Ez a legnagyobb sikerélmény. Aki ennek nem tud örülni, az ne menjen pénz­ügyesnek. (kj) Fésületlen terefere Egri Zoltánnal Amikor Egri Zoltán szilvásvá- radi polgármesterrel találko­zom, úgy érzem magam, mint amikor megkínálnak egy sze­letke kuglóffal. Illetlenség a tá­nyérról lekapni még egyet, pe­dig a maradékban vagy ezer mazsola csábít. A számát se tudom, hányszor beszélgettünk már hivatalos dolgokról: ki avatja fel a szennyvíztisztító-telepet, mikor kapják meg a pénzt a gázrész­vények után? Am akármiről is diskuráltunk, mindig elejtett va­lami megjegyzést, amin hazáig kellett nevetgélnem. Március 15. alkalmából át­vehette Kuncze Gábortól a Ma­gyar Köztársaság Arany Ér­demkeresztjét, s ez remek al­kalmat kínált végre, hogy ne a falu ügyeiről társalogjunk. Ugyanis eddig önmagától egy szót sem szólt önmagáról.- Nem esik nehezemre, hogy csöndben maradjak - enged a leikébe pillantani -, de ha már kinyitom a számat, nem fésül- getem a mondandómat. Nem érdekel az sem, hogy mekkora méltósággal állok szemben. Persze, ahogy öregszem, job­ban odafigyelek. Az „öregség” alatt 56 évet kell értenünk.- Májusban lépek az ötven- hetedikbe. A Bika jegyében születtem, rám is jellemző a munkabírás és a célratörés. Hozzáteszem, nem másokon keresztülgázolva. Elfogadom a józan érveket, nem makacsko- dom, viszont a „kinyilatkozta­tás” sosem hatott meg. Lássuk a nacionálét! Egri Zoltán Szatmárnémeti­ben született 1942-ben. Később a család Budapestre költözött, ám csak 1951-ig élhettek itt. Merthogy Egri papa, mint köz­gazdász, nem rejtette véka alá a FOTÓ: ÖTVÖS IMRE véleményét: Magyarország nem a gyapot hazája. Az illeté­kesek úgy gondolták, ha már ennyire ágál ellene, termesszen gyapotot Hódmezővásárhely mellett, Székkutason. Egriék nem érezték ezt drámának. Legalább friss levegőn, állatok, növények között cseperedhet­nek a gyerekek - gondolták. A tanyai világ megmételyezte a kis Zolit. A hódmezővásárhelyi gimnázium után Keszthelyen szerzett agrármérnöki diplo­mát, majd Bábolnára, utána Enyingre került. Innen pályázta meg 1982-ben a szilvásváradi ménesgazdaság vezetését.-Megszerethették a faluban, ha mint „gyütt-mentet” 1990- ben megválasztották polgár- mesterüknek...- Talán nem volt jobb — kommentálja fanyarul. Aztán csak bevallja, hogy valóban érzi a helybeliek megbecsülé­sét.- Legatyásodott gazdaságba érkeztem, de mivel ide járt a megye állami és pártvezetése, mindig került valami támoga­tás, így jutottunk ötről a hatra. Itt ragadtam, s már nem is kí­vánkozom sehová. Innen tolnak majd ki - int szemével a temető felé. - A hamvaimat pedig szór­ják szét. Az elhagyott sírnál nincs szomorúbb. Ha valaki azt hiszi: elérkez­tünk a világvége-hangulathoz, téved.- A szakmám és a sport ren­geteg szépséget tartogat. Va­rázslatos hajnalokra emlék­szem. Az állatok tisztességre és önuralomra tanítottak. A ló nem tűri a türelmetlenséget. Egy pillanatnyi durvaság min­dent tönkretehet. Ezt a tanulsá­got a mostani munkámban is kamatoztatom. Haragszom ma­gamra, ha meglátszik rajtam, hogy sikerült felbosszantani.- Mit gondol, miért kapta a kitüntetést?- Talán én következtem. Ha már konkrétumot nem árul el, én inkább arra tennék, hogy rengetegen ismerik őt, több miniszter is megfordult Szilvásváradon. Meg aztán Egri Zoltán a fogathajtók bírói testü­letének a vezetője, a Lipicai Egyesület elnöke, és nagyon sokat dolgozik az idegenforga­lom szervezésében.- Megleptek a kitüntetéssel - mondja szerényen. — Csodál­koztam a meghívón, amiben az állt, vigyem magammal a leg­közelebbi hozzátartozómat. Gondoltam, szép dolog a páros élet, de ezért nem küldöm az asszonyt fodrászhoz. Itt az isko­lában is tartanak ünnepséget, majd arra elmegyünk. Aztán érdeklődtek telefonon, és fur- csállották, hogy vonakodom. Akkor kezdtem gyanakodni, de csak a Belügyminisztériumban derült ki, miért számítottak rám olyan nagyon. Négyessy Zita Az a boldog, boldog babonás nap-Ami azt illeti, meglehetősen sajátos időpontra szólt a bel­ügyminiszter meghívója.-Igen, péntek tizenharma­dikára.-Nem babonás?- Valaha az voltam. Oly­annyira, hogy ha netán átment előttem egy fekete macska, képes voltam bárhonnan visz- szafordulni - veszi a lapot az alacsony termetű, elegáns férfi. És mosolyog hozzá, vi­dám szemmel kacsint, majd megjegyzi: egyébként 13-án született, csak augusztusban.- Hogyan kezdődött az a bi­zonyos péntek?-Végül is... úgy, mint a hétköznapjaim általában. Ki­alakult menetrendem van, öt előtt tíz perccel kelek, elvi­szem a lányaimat úszni, s többnyire háromnegyed hat­kor már a hivatalban vagyok.- Ilyenkor még nyitva sincs a városháza ajtaja...- Engem beengednek, én vagyok a-portások főnöke is.- És még ki mindenkié?- Az egri polgármesteri hi­vatal gazdasági irodájához, amelynek a vezetője vagyok, úgy ötvenen tartoznak. Mun­katársaim különböző csopor­tokban dolgoznak. Vannak, akik az ellátó szolgálat tagjai, mások a költségvetési, a pénz­ügyi, a közgazdasági, illetve a vagyongazdálkodási terület el­ismert szakértői. Jó csapat ez így együtt, sokat köszönhetek nekik, részben azt a boldog babonás napot is... * Amikor Zay Ferenc megkapta a Belügyminisztériumba szóló meghívót - s benne a külön invitálást, miszerint hozza magával legközelebbi hozzá­tartozóját is -, sejtette, hogy valamiféle elismerést kap. De azt, hogy a Magyar Köztársa­ság Ezüst Érdemkereszt (pol­gári tagozat) kitüntetésben ré­szesül, álmában sem remélte. Akkor kezdett el hevesebben verni a szíve, amikor a díszte­remben leültették az ötödik sorba. S ez már jelentett vala­mit. *- Miután az ember elfoglalja a helyét, még várni kell néhány percet, hogy elkezdődjék a bensőséges ceremónia. Mire gondolt akkor?- Az a kérdés foglalkozta­tott, hogy valójában mivel is érdemeltem ki ezt a megtisz­teltetést... Tény, hogy sokat dolgozom, a munka dandárjá­ban, amikor például a költség- vetést állítjuk össze, vagy egy- egy beszámolóra készülünk, napi tizenkét órát is benn töl­tök. Elismerem, hajtós típus vagyok, s állítólag szigorú, sokat követelő vezető. De hát rákényszerít bennünket az élet: a gazdálkodás, a pénz­ügyi, költségvetési egyensúly megköveteli, hogy precízek, pontosak és körültekintőek le­gyünk a megyeszékhely ügyeit illetően. Csak így ér­hető el, hogy nyugodt életet élhessen a város, s hogy stabil alapokról tervezzük a jövőt.- Milyen folyamatok jel­lemzik a település gazdálko­dását?-Eddig azt tartottuk szem előtt, hogy a tartalékokat, a beszedett pénzt rövid futam­időre befektessük. A hétmilli­árdos költségvetés 41 százalé­kát a saját bevétel teszi ki, s 25-30 százalék a befektetések aránya. Ez országosan is ritka­ság, ám lehetővé teszi, hogy 2002-ig számos jelentős beru­házást valósítsunk meg. Ilyen lesz az uszodaépítés, az ipari park kialakítása, továbbá a szennyvíztisztítás, a szeméttá­rolás gondjainak a megoldása. Egyszóval nagy a kihívás, s én állok elébe...- Miként indult a pályája?- A közgazdaságiban vé­geztem, majd a pénzügyi és számviteli területen képeztem tovább magam. Tizenhét éve dolgozom a városházán, az egykori pénzügyi osztály he­lyettes vezetője, Rófusz Béla volt az első tanítómesterem. Szerencsémre mindig kiváló szakemberek közé kerültem, s általuk jártam végig a hivatali lépcsőfokokat egészen idáig... Hát, ezek jutottak eszembe az alatt a pár perc alatt, míg be nem lépett a terembe Kuncze Gábor, aki virággal köszön­tötte segítőtársamat, a felesé­gemet, nekem pedig átnyúj­totta a kitüntetést.-Hol lesz a végleges helye?-Lányaim örömmel aján­lották fel, hogy odakerülhet az úszóérmeik közé. Szilvás István á < í ( 'l »I I I o i I '4

Next

/
Oldalképek
Tartalom