Heves Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-28 / 74. szám
6. oldal Hírlap Magazin 1998. március 28., szombat „Ha a sast a múltja érdekelné, hátrafelé repülne” „Az ellenségeimnek is Bálim Balázsné egyike azoknak a kitüntetetteknek, akik március 15. alkalmából a bensőséges hangulatú budapesti ünnepségen átvehették a belügyminisztertől a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemke- resztjét. A Heves Megyei TA- KISZ adóosztályának vezetője azokban a pillanatokban is meghatódott, csakúgy, mint most, hogy felelevenítette életének derűsebb és nehezebb periódusait.- Füzesabonyban születtem, a család negyedik gyermekeként. Szüleim paraszt- emberek voltak, így taníttatásunk nem volt egyszerű feladat számukra. Az érettségi után szerettem volna folytatni tanulmányaimat, mivel vonzott a tanári pálya, de ez a vágyam nem teljesült. Az első munkahelyemen, a káli községi tanácsnál adóügyi előadóként kezdtem dolgozni, majd Besenyőtelekre kerültem, ahol hét évig tevékenykedtem gazdasági területen.- A megálmodott tanári pálya és a számokkal kapcsolatos hivatali munka között nagy a különbség.- Mindig is kedvenc tantárgyam volt a matematika és a fizika, s ez a számok iránti vonzalom máig megmaradt. Ennyi év távlatából pedig azt mondhatom: a számokban meg lehet bízni, nem okoznak olyan csalódást, mint néha az emberek.-Besenyőtelekről a füzesabonyi járási tanácshoz került, a pénzügyi osztályra...- Nem volt könnyű időszak. Ekkor már megszültem az első gyermekemet, a fiamat, ’72- ben pedig a lányomat. 1974ben felvételiztem a számviteli főiskolára, s ettől kezdve a munka és a gyermeknevelés mellett tanultam. A karácsonyok és a nyári szabadságok a vizsgákra való felkészüléssel teltek... Aztán 1978-tól az akkori járási hivatal, később községi tanács pénzügyi osztályvezetőjeként dolgoztam. Szerettem a munkámat és a kollégáimat, szép évek voltak.-A rendszerváltás az ön életében is jelentős változást hozott, hiszen munkahelyet váltott...- Fájdalmas periódus volt ez. A megválasztott új képviselő-testület részéről bizalmatlanságot éreztem. Attól kezdve nem az volt fontos, hogy szakmailag miként állom meg a helyem. Ebben a légkörben nem akartam tovább maradni, önszántamból váltottam munkahelyet. Tudtam, hogy a hátam mögött hagyott 29 év nem múlt el nyomtalanul, s hogy tapasztalataim és a gyakorlat birtokában képes leszek váltani. így is történt, és köszönöm” azt mondhatom, helyesen döntöttem. A TAKISZ-nál az első perctől kezdve bizalmat kaptam, kitűnő munkatársakra találtam, a tudásomat kamatoztatni tudtam, újra értelmet és szépséget találtam a munkámban. Félig-meddig a régi álmom is teljesült, mivel a költségvetési intézmények szakembereinek rendszeresen szerveztünk továbbképzéseket.- Augusztusban nyugdíjba készül. Nem hiányzik majd a munkahely?-Azt hiszem, akkor érdemes abbahagyni, amikor - sportnyelven szólva - csúcson van az ember. Unatkozni biztosan nem fogok, miután három unokám van. A gyermekeim dolgoznak, s a mai világban nagyon sokat segíthet a nagyszülő. Ezt a támogatást én is megkaptam annak idején, s ezért a mai napig hálás vagyok. Egy kis pihenés is rám fér. Szeretünk kirándulgatni, végre lesz időm olvasni, rejtvényt fejteni, kézimunkázni.- Mit jelent önnek ez a magas elismerés?-Nagyon sokat, ugyanakkor azt mondhatom: rengeteg olyan lelkiismeretes, becsületes kollégám van, akik éppúgy megérdemelték volna. Épp ezért nekik és a vezetőimnek is köszönettel tartozom, csakúgy, mint az ellenségeimnek. Az utolsó hét évben megadatott, hogy nyugodt légkörben, megbecsült munkatársként tehettem a dolgom. Visszafelé pedig nem nézek. Egy orosz közmondás szerint ugyanis „Ha a sast a múltja érdekelné, hátrafelé repülne.” Barta Katalin A számok kitartó szelídítője A számok nyelvén érteni kell. Van, akit a puszta gondolat is megriaszt, félelemmel tölt el, ha például a matematikára gondol. Nem mindannyiunknak adatik meg az a képesség, érdeklődés és elkötelezett céltudatosság, hogy valóban ne csak értsük a számok üzenetét, hanem a mindennapokban hozzánk igazodó, hű társaink legyenek. Ilyen számszelídítő Hegyi Jánosné, aki határozott eltökéltséggel kézben tudja tartani, megszelídíti és munkára fogja a rakoncátlan kalkulusokat. Ezen a porondon ő ügyel műveletekre, hogy ne hibáddzon a végső számadás. Ha továbbra is maradunk még egy kicsit a köznapian csak szikárnak minősített számadatoknál és életrajzi tényéknél, akkor egy folyamatos, mondhatni, egyenes vonalú pénzügyi pályakép jól követhető körvonalai rajzolódnak ki előttünk. A közigazgatásban eltöltött 26 év, ebből szorosabban véve csaknem 20 esztendő az ön- kormányzati igazgatásban, mintegy hét év az államigazgatásban. Nos, mint saját maga is megjegyzi: valószínűleg közvetlenül az elmúlt időszak munkájának köszönheti a márciusi ünnepen kapott állami elismerést, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt polgári tagozata fokozatát, ám ebben minden bizonnyal az eddigi szakmai múlt aranyfedezete is elválaszthatatlanul benne van. Hogy még néhány pillanatig az életpálya részleteinél időzzünk: 1 Heves Megyei Tanács 19721 tudja munkatársai sorában a nzügyi és Számviteli Főisko- ít végzett szakembert. Részt állal a tanácsi pénzügyi munFOTO: PERL MÁRTON kája gépesítésének folyamatában, így kerül közelebbi kapcsolatba a szakmai adatfeldolgozással. Dolgozik a lakossági, illetve a könyvelési adatfeldolgozás országos modelljének kialakításában. A program olyan sikeres, hogy megyénket, Hevest jelölik ki mintának. Ez az egyik legjelentősebb szakmai feladat az életében. A megyei tanács pénzügyi osztályáról később az újonnan alakult Tanácsi Költségvetési Elszámoló Hivatal (TAKEH) megszervezésében vállal hivatalvezető-helyettesi feladatot egészen 1990-ig. Az átalakulás és a TAKISZ néven átszervezett - s immár - BM-intézményben pénzügyi vezető 1996 végéig. Ekkortól a Heves Megyei Köz- igazgatási Hivatal pénzügyi vezetését veszi át, mint szervezési és költségvetési főosztály- vezető. 1997 novemberétől pedig immár az itteni átalakulás után létrejött pénzügyi főosztályt irányítja. Ennyit mondanak a csupasz tények. Azonban legalább ennyit, ha nem sokkal többet árul el nekünk az emberi karakter és az egyéniség.-Ez a tevékenység igazán azért kedves a számomra, mert a rendre, a fegyelemre és a tisztázott munkafolyamatokra épül - mondja. - A szabályozáson alapul, azon, hogy egyértelműek legyenek a dolgok, hogy egy-egy folyamat automatikusan, átláthatóan fusson. A főosztály munkatársaival - az elismerésnél is külön hangsúlyozza a csapatmunka fontosságát - az egész hivatali gépezet működésének alapjait biztosítják. Mindehhez hozzáfűzi az élet oly sok területén is érvényes ellentmondást:- Akkor végezzük jól a munkánkat, ha mások, mondjuk a kollégáink, észre sem veszik tevékenységünket. Mert ha észreveszik, az azt jelenti, hogy valahol hiba történt, valamit nem sikerült rendben megoldanunk. Csöndesen, a zavartalan háttér megteremtésében működünk közre, s mivel nem olyan látványos ez a munka, sokan igazán fel sem figyelnek rá. Ráadásul egyensúlyt kell teremtenünk az igények és a lehetőségek között is, ami bizony olykor konfliktusokat is teremt, s ezeket fel kell oldani. A pálya tükreként is pontos jellemzést kapunk.-Végtelen szorgalmat, végtelen precizitást, kitartást kíván, ha négy fillér hiányzik, annak is utána kell járni. A látványos eredmény nálunk az, ha egy évet pontosan, a szabályok szerint lezártunk. Ez a legnagyobb sikerélmény. Aki ennek nem tud örülni, az ne menjen pénzügyesnek. (kj) Fésületlen terefere Egri Zoltánnal Amikor Egri Zoltán szilvásvá- radi polgármesterrel találkozom, úgy érzem magam, mint amikor megkínálnak egy szeletke kuglóffal. Illetlenség a tányérról lekapni még egyet, pedig a maradékban vagy ezer mazsola csábít. A számát se tudom, hányszor beszélgettünk már hivatalos dolgokról: ki avatja fel a szennyvíztisztító-telepet, mikor kapják meg a pénzt a gázrészvények után? Am akármiről is diskuráltunk, mindig elejtett valami megjegyzést, amin hazáig kellett nevetgélnem. Március 15. alkalmából átvehette Kuncze Gábortól a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét, s ez remek alkalmat kínált végre, hogy ne a falu ügyeiről társalogjunk. Ugyanis eddig önmagától egy szót sem szólt önmagáról.- Nem esik nehezemre, hogy csöndben maradjak - enged a leikébe pillantani -, de ha már kinyitom a számat, nem fésül- getem a mondandómat. Nem érdekel az sem, hogy mekkora méltósággal állok szemben. Persze, ahogy öregszem, jobban odafigyelek. Az „öregség” alatt 56 évet kell értenünk.- Májusban lépek az ötven- hetedikbe. A Bika jegyében születtem, rám is jellemző a munkabírás és a célratörés. Hozzáteszem, nem másokon keresztülgázolva. Elfogadom a józan érveket, nem makacsko- dom, viszont a „kinyilatkoztatás” sosem hatott meg. Lássuk a nacionálét! Egri Zoltán Szatmárnémetiben született 1942-ben. Később a család Budapestre költözött, ám csak 1951-ig élhettek itt. Merthogy Egri papa, mint közgazdász, nem rejtette véka alá a FOTÓ: ÖTVÖS IMRE véleményét: Magyarország nem a gyapot hazája. Az illetékesek úgy gondolták, ha már ennyire ágál ellene, termesszen gyapotot Hódmezővásárhely mellett, Székkutason. Egriék nem érezték ezt drámának. Legalább friss levegőn, állatok, növények között cseperedhetnek a gyerekek - gondolták. A tanyai világ megmételyezte a kis Zolit. A hódmezővásárhelyi gimnázium után Keszthelyen szerzett agrármérnöki diplomát, majd Bábolnára, utána Enyingre került. Innen pályázta meg 1982-ben a szilvásváradi ménesgazdaság vezetését.-Megszerethették a faluban, ha mint „gyütt-mentet” 1990- ben megválasztották polgár- mesterüknek...- Talán nem volt jobb — kommentálja fanyarul. Aztán csak bevallja, hogy valóban érzi a helybeliek megbecsülését.- Legatyásodott gazdaságba érkeztem, de mivel ide járt a megye állami és pártvezetése, mindig került valami támogatás, így jutottunk ötről a hatra. Itt ragadtam, s már nem is kívánkozom sehová. Innen tolnak majd ki - int szemével a temető felé. - A hamvaimat pedig szórják szét. Az elhagyott sírnál nincs szomorúbb. Ha valaki azt hiszi: elérkeztünk a világvége-hangulathoz, téved.- A szakmám és a sport rengeteg szépséget tartogat. Varázslatos hajnalokra emlékszem. Az állatok tisztességre és önuralomra tanítottak. A ló nem tűri a türelmetlenséget. Egy pillanatnyi durvaság mindent tönkretehet. Ezt a tanulságot a mostani munkámban is kamatoztatom. Haragszom magamra, ha meglátszik rajtam, hogy sikerült felbosszantani.- Mit gondol, miért kapta a kitüntetést?- Talán én következtem. Ha már konkrétumot nem árul el, én inkább arra tennék, hogy rengetegen ismerik őt, több miniszter is megfordult Szilvásváradon. Meg aztán Egri Zoltán a fogathajtók bírói testületének a vezetője, a Lipicai Egyesület elnöke, és nagyon sokat dolgozik az idegenforgalom szervezésében.- Megleptek a kitüntetéssel - mondja szerényen. — Csodálkoztam a meghívón, amiben az állt, vigyem magammal a legközelebbi hozzátartozómat. Gondoltam, szép dolog a páros élet, de ezért nem küldöm az asszonyt fodrászhoz. Itt az iskolában is tartanak ünnepséget, majd arra elmegyünk. Aztán érdeklődtek telefonon, és fur- csállották, hogy vonakodom. Akkor kezdtem gyanakodni, de csak a Belügyminisztériumban derült ki, miért számítottak rám olyan nagyon. Négyessy Zita Az a boldog, boldog babonás nap-Ami azt illeti, meglehetősen sajátos időpontra szólt a belügyminiszter meghívója.-Igen, péntek tizenharmadikára.-Nem babonás?- Valaha az voltam. Olyannyira, hogy ha netán átment előttem egy fekete macska, képes voltam bárhonnan visz- szafordulni - veszi a lapot az alacsony termetű, elegáns férfi. És mosolyog hozzá, vidám szemmel kacsint, majd megjegyzi: egyébként 13-án született, csak augusztusban.- Hogyan kezdődött az a bizonyos péntek?-Végül is... úgy, mint a hétköznapjaim általában. Kialakult menetrendem van, öt előtt tíz perccel kelek, elviszem a lányaimat úszni, s többnyire háromnegyed hatkor már a hivatalban vagyok.- Ilyenkor még nyitva sincs a városháza ajtaja...- Engem beengednek, én vagyok a-portások főnöke is.- És még ki mindenkié?- Az egri polgármesteri hivatal gazdasági irodájához, amelynek a vezetője vagyok, úgy ötvenen tartoznak. Munkatársaim különböző csoportokban dolgoznak. Vannak, akik az ellátó szolgálat tagjai, mások a költségvetési, a pénzügyi, a közgazdasági, illetve a vagyongazdálkodási terület elismert szakértői. Jó csapat ez így együtt, sokat köszönhetek nekik, részben azt a boldog babonás napot is... * Amikor Zay Ferenc megkapta a Belügyminisztériumba szóló meghívót - s benne a külön invitálást, miszerint hozza magával legközelebbi hozzátartozóját is -, sejtette, hogy valamiféle elismerést kap. De azt, hogy a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt (polgári tagozat) kitüntetésben részesül, álmában sem remélte. Akkor kezdett el hevesebben verni a szíve, amikor a díszteremben leültették az ötödik sorba. S ez már jelentett valamit. *- Miután az ember elfoglalja a helyét, még várni kell néhány percet, hogy elkezdődjék a bensőséges ceremónia. Mire gondolt akkor?- Az a kérdés foglalkoztatott, hogy valójában mivel is érdemeltem ki ezt a megtiszteltetést... Tény, hogy sokat dolgozom, a munka dandárjában, amikor például a költség- vetést állítjuk össze, vagy egy- egy beszámolóra készülünk, napi tizenkét órát is benn töltök. Elismerem, hajtós típus vagyok, s állítólag szigorú, sokat követelő vezető. De hát rákényszerít bennünket az élet: a gazdálkodás, a pénzügyi, költségvetési egyensúly megköveteli, hogy precízek, pontosak és körültekintőek legyünk a megyeszékhely ügyeit illetően. Csak így érhető el, hogy nyugodt életet élhessen a város, s hogy stabil alapokról tervezzük a jövőt.- Milyen folyamatok jellemzik a település gazdálkodását?-Eddig azt tartottuk szem előtt, hogy a tartalékokat, a beszedett pénzt rövid futamidőre befektessük. A hétmilliárdos költségvetés 41 százalékát a saját bevétel teszi ki, s 25-30 százalék a befektetések aránya. Ez országosan is ritkaság, ám lehetővé teszi, hogy 2002-ig számos jelentős beruházást valósítsunk meg. Ilyen lesz az uszodaépítés, az ipari park kialakítása, továbbá a szennyvíztisztítás, a szeméttárolás gondjainak a megoldása. Egyszóval nagy a kihívás, s én állok elébe...- Miként indult a pályája?- A közgazdaságiban végeztem, majd a pénzügyi és számviteli területen képeztem tovább magam. Tizenhét éve dolgozom a városházán, az egykori pénzügyi osztály helyettes vezetője, Rófusz Béla volt az első tanítómesterem. Szerencsémre mindig kiváló szakemberek közé kerültem, s általuk jártam végig a hivatali lépcsőfokokat egészen idáig... Hát, ezek jutottak eszembe az alatt a pár perc alatt, míg be nem lépett a terembe Kuncze Gábor, aki virággal köszöntötte segítőtársamat, a feleségemet, nekem pedig átnyújtotta a kitüntetést.-Hol lesz a végleges helye?-Lányaim örömmel ajánlották fel, hogy odakerülhet az úszóérmeik közé. Szilvás István á < í ( 'l »I I I o i I '4
