Heves Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-21 / 68. szám

1998. március 21., szombat Hírlap Magazin 7. oldal A lőrinci gyermekotthon falai nem tágíthatok, a leginkább célravezető megoldás új családi házak vásárlása A hajdani csecsemőotthonban kamaszok is nevelkednek LŐRINCI - Alábbi történe­tünk hátterében - mint minden mai szomorú históriáéban - a pénztelenség áll. A lőrinci gyermekotthon a hatvanas években csecsemőotthonként kezdte meg működését, ahová 1-3 éves korú gyermekek ke­rültek. Az állam gondjaira bí­zott apróságok akkor optimá­lisnak mondható körülmények között nevelkedtek. 1981-ben, átszervezés következtében óvo­dáskorú csemeték váltották fel a piciket. A három óvodai cso­port az óvónőkkel, gyermekfe­lügyelőkkel még ekkor is jól megfért az intézményben, a működéshez szükséges pénzt biztosították. Az igazgatónő elmondása szerint az intéz­ményben mindig is ideális ne­velőmunka folyt, a gyerekek jól érezték magukat, közülük sokan nevelőszülőkhöz kerül­tek, egy részüket pedig öröm­mel fogadták örökbe. A gon­dok igazán akkor kezdődtek, amikor a negyven kiskorúra tervezett épület egyszeriben el­kezdett „zsugorodni”. Nem a falak mentek össze, hanem a gyermekek kezdtek el nőni. 1994-től az otthon önálló költségvetési intézményként az önkormányzathoz került, s et­től kezdve újabb feladatot kap­tak az itt dolgozók. Ma a haj­dani csecsemőotthonban 42 gyermek él. A legkisebb 5, a legidősebb 18 éves. Kinőttük az épületet Mester Jánosné, az otthon igazgatóasszonya kalauzol vé­gig az intézményben. Az egyes helyiségek bemutatásakor kommentár sem szükséges. A kicsik hálótermében 18 ágy so­rakozik, szorosan egymás mel­lett. A foglalkoztató szoba ugyancsak miniatűr. A szabad­idejük java részét itt töltik a gyerekek. Ezért is áldás a szép idő, mert akkor legalább a sza­badban tartózkodhatnak, de ha hidegebbre fordul vagy esik, itt zsúfolódnak össze valameny- nyien. Ebédlője soha nem volt az otthonnak, hiszen a csecse­mőknek erre nem volt szüksé­gük. A funkcióváltást követően a folyosóra vásároltak négy da­rab asztalt és 24 darab széket, ahol érkezési sorrendben ül­hetnek asztalhoz az óvodások, majd az iskolások. A látogató­kat is itt fogadják a hétvége­ken. A tanulószobákban, ha lehet egyáltalán szobáknak nevezni ezeket a pici kuckókat, az asz­talok, székek egymást érik. Itt legfeljebb ülni lehet, felállni, járkálni szinte lehetetlen. Ha már ismerkedünk az épülettel, bekukkantunk a vizesblok­kokba is. A döbbenettől egy időre eláll a lélegzetünk. A tu­Vajon milyen jövő vár rá? soló mellett óvodásokra mére­tezett WC-k. Egy függöny vá­lasztja el egymástól a fiúk és a lányok szomszédos illemhelyét. A csempék letöredeztek, a tisz­tasági kellékek egy picinyke polcon zsúfolódnak. Ezen a néhány négyzetméte­res helyen tisztálkodik 20 gyermek. A nagyobbaknak is kisméretű ágy jutott Néhány lépés, és már a kama­szok hálójában nézelődünk, bár sok látnivaló nincs. A fiúk eme­letes ágyakon alszanak, mint valami táborban. Egy-egy be­épített szekrényen ketten osz­tozkodnak. A vizesblokkban egy felnőttméretű WC talál­ható, mellette óvodásokra mé­retezett, térdig érő mosdókagy­lók és egy zuhanyzó. A lányok helyzete sem rózsásabb. Itt a hálóban még néhány kiságy is található. Sétánk a mosókony­hába vezet, ahol 42 gyermek ruháit teszik rendbe nap mint nap. A piciny fülkében a mo­sógépektől, szántóktól meg­fordulni sem lehet. Frissen mo­sott ruhák között bujkálunk. A csecsemőotthonos korszakból itt maradt, pelenkamosásra használt mosókatlan muzeális darabnak számít, ám jókora méreténél fogva itt már nem szívesen látott eszköz. Kilépve a helyiségből, a raktárba is bepillantunk, ami mindenre al­kalmas, csak raktározásra nem, olyan parányi. A konyhá­ban ebéd készül. A szakácsnők friss tésztát nyújtanak egy te­nyérnyi helyen. A tapéták mindenütt málla­doznak, az épület tetőszerkeze­tének felújítására évek óta eredménytelenül pályáznak. Semmire nincs hely Arra a kérdésre, hogy mennyi pénzből lehetne emberlépté- kübbé tenni az otthont, az igaz­gatónő így válaszol: - A belső Bár szűkös a hely, a gyermekek jól érzik magukat felújítás nagyon ránk fémé, de ez sajnos nem megoldás. Hi­ába kapnánk új ágyakat, be­rendezési tárgyakat, nincs hova temünk. Az egyetlen megoldás az lenne, ha legalább két családi házat tudnánk vá­sárolni, ahol a nagyobb gyere­kek kényelmes körülmények között élhetnének. Évek óta benyújtom a pályázatomat, mellékelem a mostani otthon alaprajzát, és igyekszem ér­velni, hogy kinőttük az otthont. Ám érdemi választ egyszer sem kaptunk. Három évvel ez­előtt még jutott pénz új ru­hákra, tv-re, videóra, számító­gépre, tavaly mindössze egy porszívót tudtunk venni. A tető­tér-beépítés lehetőségeit két­szer is megvizsgálták a terület- fejlesztési iroda szakemberei. Körülbelül 14 millió forintból lehetne megoldani. Ezt az ösz- szeget kimondani is sok, ami­kor tavaly összesen 28 millió forintból gazdálkodtunk. szerinti szülők gyakran jönnek látogatni, s a vakációban sok gyerek haza is megy. De az első kérdés a legtöbbször az, hogy mennyi pénzt kap a gye­rek. Természetesen szinte minden gyermek ragaszkodik a szüleihez, és szeretne haza­menni, mindegy, milyen áron. A baj csak akkor jelentkezik, amikor elfogy az apanázs. Ilyenkor nálunk jelentkeznek először a fiatalok, mert nincs hova menniük. Alii révbe érhet Az intézetben a legidősebb fiú, aki betöltötte 18. életévét, a sorstársaihoz viszonyítva ked­vezőbb esélyekkel léphet ki a nagybetűs ÉLET-be. Mivel félárván nőtt fel, ő rendelkezik a gyámügyi betétkönyvben FOTÓ: ÖTVÖS IMRE neki Lőrinciben, ahová idén májusban már be is költözhet. Mivel erdészeti szakközépis­kolában tanult, arra is gondol­tak a nevelők, hogy kert is il­leszkedjen a házhoz, ahol akár a szakmáját is gyakorolhatja. Ő azonban csak egy a sok közül, s ráadásul kivételnek számít. S mint tudjuk, a kivétel általában erősíti a szabályt. Jelen esetben ez társai kilátástalan helyzetére vonatkozik. Van remény Az intézmény látogatását kö­vető napon dr. Antal János, a Heves Megyei Önkormányzat egészségügyi és szociális iro­dájának vezetője is ellátogatott a gyermekotthonba. Ismeri az itteni speciális gondokat, ezért is fogalmazott úgy, hogy a A konyhában tenyérnyi helyen gyúrják a friss tésztát Ha egyszer felnőnek a gyerekek A helyzetet bonyolítja, hogy az új gyermekvédelmi törvény szerint az otthonra hárul az úgynevezett utógondozói fel­adat is, ami azt jelenti, hogy a nagykorúvá vált fiatalok amennyiben nem tudnak ön­álló életet kezdeni, 24 éves ko­rukig az intézményben marad­hatnak.-A 15-16 éves gyermeke­ink hamarosan betöltik a 18. életévüket. Megtakarított pén­zük csekély, hiszen jó részük évekig nevelőszülőknél nevel­kedett, s úgy kerültek vissza hozzánk. Többségük hetven­nyolcvan ezer forintot kaphat kézhez, ha kikerül innen. Az igazsághoz tartozik, hogy a vér Az aprócska mosókonyhában 42 gyermek ruháit tisztítják lévő összeggel, az árvaellátás­sal, plusz a családi pótlékkal és annak kamataival. Ez így ösz- szesen meghaladja az egymil­lió forintot. Ebből az összegből némi segítséggel egy komfor­tos családi házat vásároltak gyermekvédelemre fordítható idei keretből az otthon minden bizonnyal kap támogatást, helyzeténél fogva feltehetően többet, mint a hasonló megyei intézmények. Barta Katalin Szemünk fényénél jobban féltjük őket, mert ezeregy veszély lesel­kedik rájuk. Féltjük a zebrán is száguldozó autósoktól, az iskolák, óvodák körül ólálkodó cukrosbácsiktól és kábítószer-kínálóktól. Kell-e gyermekvédő csodachip? Egy nagypapakorú német parlamenti képviselő, Hans-Otto Wil­helm a gyermekek védelmében a legkorszerűbb technikát is sze­retné bevetni. Olyan apró, ráadásul olcsón előállítható áramkör­rel, iránymérő rádióadóval kívánja ellátni a gyerekeket, amelynek segítségével pillanatok alatt felderíthető tartózkodási helyük. A honatya elsősorban az elrabolt, túszként fogva tartott, ne adj’ Isten, világgá ment, elkóborolt gyerekek megtalálását szeretné meg­könnyíteni. Hasonló módszert alkalmaznak Japánban az időskori eltévedésben szenvedők megkeresésére. Wilhelm képviselő kollégája, a szociáldemokrata Thomas Krü­ger szerint viszont sem a gyermekek megrontóit, főként pedig a gyilkosokat nem riasztja el a tény, hogy van-e ilyen csodachip ki­szemelt áldozata ruhájának rejtekén. Mi hát akkor a megoldás? Társadalmi méretekben a közbizton­ság erősítése. Az iskolákban a gyerekek felvilágosítása, viselkedé­sük formálása. A családban az önállóságra, felelősségre való neve­lés - állítja a pszichológus. „Bezzeg a mi időnkben...” Gyakran halljuk, hogy az idősek elégedetlenül morognak, folyton szidják „a mai fiatalokat”. Tény, hogy a szülők egyre kevésbé be­csülik a gyerekeket, a fiatalokat. Egy amerikai felmérés szerint ez olyannyira elterjedt, hogy már a felnőttek kétharmada véli: a tizen­Szülői szemmel évesek sokkal kevesebbet tudnak, mint ők tudtak ennyi idős koruk­ban, sokkal vadabbak és felelőtlenebbek. A harmaduk pedig már a kicsiket is lustának tartja. A felmérés eredményéből különösen feltűnő, mennyire elterjedt ez a negatív vélemény, amely túlmutat a,szokásos nemzedéki konf­liktusokon. íme néhány adat, miként vélekednek az amerikaiak a jövő nemzedékeiről: Csupán a felnőttek 37 százaléka gondolja, hogy a gyerekek ná­luk jobban alakítják majd a jövőt. A megkérdezettek 90 százaléka úgy véli, hogy a fiatalokból tökéletesen hiányzik az olyan érték, mint a tisztesség, a felelősség, mások tisztelete. A felnőttek két­harmada dzt rendkívül komoly problémának tartja. A szülők 81 százaléka szerint a mai felnőttek nem képesek megfelelő példaké­pet nyújtani a gyerekek számára. A felnőttek 63 százaléka állítja, hogy sokan úgy hoznak gyereket a világra, hogy nem nőttek még fel ehhez a feladathoz, nem képesek felelősséggel vállalni a gye­reknevelést. Több mint a megkérdezettek fele szerint a felnőttek számára a gyereknevelés, a róla való gondoskodás egyenlő azzal, hogy valamit vásárolnak csemetéjük számára. Hogyan (ne) altassuk a babát? Az Egyesült Államokban néhányan igen jól megélnek abból, hogy kisgyermekes szülőknek „altatási tanácsokat” adnak. Nyűgös baba megnyugtatására kedvelt módszer például a monoton hangot adó porszívó bekapcsolása, vagy az, hogy a kicsit az autós gyerek­ülésbe szíjazva ráteszik a működő mosógépre. A kíméletesebb szü­lők inkább autózni viszik gyereküket, bár meg kell hagyni, hajnali háromkor ez a módszer a szülővel szemben sem kíméletes. A legújabb találmány a mozgómatrac, amelynek középpontja nyolcas alakzat mentén ringatva siklik jobbra-balra-előre-hátra, s eközben a rejtett hangszóróból lassú szívdobogás és halk csobogás hallatszik - a baba egészen az anyaméhben érezheti magát (egyéb­ként a hangok „eredetiek”). A beépített vezérlőegység hétről hétre csökkenti a ringatás időtartamát, és négy hónap után már csak han­gokat sugároz. A gyártó esküszik arra, hogy a mozgómatrac har­minc százalékkal csökkenti a sírás gyakoriságát és erejét. Fejfájós, gyomorfekélyes gyerekek Mélyen aggódnak a gyermekorvosok: mind több gyerek szenved jellegzetes felnőttbetegségekben Németországban. Fejfájósok, al­lergiások, reumások, idegesek, gyomorfekély esek. A szakértők sze­rint túl nagy nyomás nehezedik rájuk. Egyre több a testi-lelki bán- talmaktól sújtott, nemegyszer súlyosan búskomor gyerek. Előfordul, hogy tízéves lánykát olyan bajjal kezelnek, amely legföljebb életük alkonyához érkezett nőknél fordul elő. Egy fiatal fiúcskát hirtelen föllépett hallásvesztés miatt szállítottak kórházba. Orvosi statisztika szerint a 12-16 év közötti német gyerekeknek (többségben lányok) majdnem a harmada felnőttekre jellemző pszichoszomatikus beteg. Még ennél is súlyosabb tapasztalat: mind több a depressziós gyerek. Búskomorságukért a mindennapi viszályokban, veszeke­désekben egymást őrlő, elvált, a holnapoktól rettegő, gyerekeiknek túl magas mércét állító szüleik a felelősök. (FEB)

Next

/
Oldalképek
Tartalom