Heves Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-21 / 68. szám
V V Az élet nem egy probléma: igazából nincs is rá megoldás Heller Ágnes a filozófia haszontalan hasznosságáról A századvég szaktudományának egyik legjelentősebb magyar képviselője. Nő és filozófus, filozófusnő. Szavaiból talán az is kiderül, van-e jelentősége e nembeli meghatározottságnak. Heller Ágnessel, az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán megtartott előadása kapcsán a szellemi élet, a filozófia szükségességére kerestük a választ.-Mi végre a mai, posztmodern kor embere számára a filozófia, mit remélhetünk tőle?- Nem hiszem. Hogy van olyan, hogy posztmodem kor. Szerintem csak modern kor létezik. A posztmodem az egy perspektíva, egy szempont- rendszer. Egy új látásmód, amelyben a modernséget nem úgy látjuk, érzékeljük már, mint egy átmeneti korszakot, hanem mint egy világállapotot, amiben élünk, amelyért felelősek vagyunk, s amelyben meg fogunk halni. Tehát nem külön történelmi periódus. Hogy mi szükség van filozófiára? Az emberek általában érdeklődnek az iránt, hogy mi az élet értelme. Nem csak sikert akarnak elérni az életben, nem csak bizonyos célokat szeretnének megvalósítani, hanem szeretnék tudni, miért élnek, van-e az egésznek célja vagy értelme, hogy van-e rendeltetésük ezen a földön. Ezekre a kérdésekre a vallásoknak megvan a hagyományos válaszuk, és ezek a válaszok még mindig értékesek azok számára, akik bizonyos vallási közösséghez tartoznak. A filozófiában ugyancsak keresték ezekre a kérdésekre a választ. A filozófia tehát választ próbál adni azokra a kérdésekre: mit jelent az, hogy igazság, mit kellene tennünk, és leginkább arra, hogyan lehetne élnünk. Az alatt, hogy választ ad a kérdésekre, nem azt értem, hogy valójában választ ad. Hanem hogy felveti ezeket a kérdéseket, és ideiglenes válaszokat ad. Annak tudatában, hogy a válaszok ideiglenesek, és nem egy problémát oldanak meg, mert az élet nem egy probléma. így hát nincs rá megoldás. Inkább reflektálnak, gondolkoznak azokon a kérdéseken, amelyek az embereket általában érdeklik.- A filozófia akkor maga a rákérdezés?- Nem fogalmaznék ilyen radikálisan. Sokféle filozófia van. Létezik olyan, amely legitimálja a tudományt, ez a tudományfilozófia. Van olyan filozófia, amelyik éppen csak rákérdez az életre, van olyan, amelyik interpretálja a múltat, és van olyan filozófia, amelyik elsősorban meggondolkoztat azon, amit csinálunk. A filozófiák általában nem szükségesek az ember életéhez. Azaz, mi reprodukálni tudjuk magunkat, mint emberek, anélkül, hogy filozofálnánk, anélkül, hogy érdekelne bennünket a filozófia. De jó életet élni, hogy az élet ne legyen bezárva a mindennapiság egyszerű újratermelésébe, hanem egy szélesebb perspektívát nyisson - tehát valami olyasmi legyen benne, amit szelleminek, szellemi életnek nevezhetünk, nemcsak racionális értéknek -, ahhoz bizony szükség van azoknak a kérdéseknek az elemzésére, amelyeket többek között a filozófia is felvet. A filozófia különben a haszonel- vüség oldaláról teljesen fölöslozófiának is küldetése, szava és értelme van. Nem vagyok jós, hogy ez a jövőben is létezni fog-e. El tudok képzelni egy olyan jövőt, amelyben a filozófiának ez a funkciótlan funkciója sem lesz már meg, hogy luxustermék, ami nem szükséges az élethez, de szükséges a jó élethez vagy a szellemi élethez. Heller Ágnes: „A filozófia luxustermék” FOTÓ: PERL leges. Nincsen semmi haszna. Attól, hogy az ember a filozófiai kérdéseken gondolkozik, több pénzt nem fog keresni, nagyobb sikert az életben nem fog elérni, talán kevesebbet is. Mert olyan dolgok, amelyek mások számára magától érte- tődőek, nem lesznek számára olyan egyértelműek. Ebből a szempontból a filozófia nemhogy nem hasznos, hanem egyszerűen haszontalan. A filozófia luxus, a luxustermékek, a felesleges dolgok közé tartozik. De az a véleményem, hogy azok a dolgok, amik az életet értelmessé teszik, azok mind felesleges dolgok. Nem csak a filozófia felesleges dolog, ilyen a szépség is. Hozzá kell tennem, manapság a vallásos áhítat is felesleges. Ezek nélkül is tudunk élni. De a fölösleges dolgok azok, amikért érdemes élni.-Akkor a modernitás korában is életképes a filozófia...- Addig, amíg az emberekben megvan a szükséglet arra, hogy ne vegyék készpénznek, amit mondanak nekik, hanem gondolkozzanak rajta, hogy felvessék a kérdést: ez igaz vagy nem igaz, jó vagy rossz. Nos, amíg az emberekben van igény arra, amit szellemi tevékenységnek nevezünk, amíg az emberek szeretik a könyvek szagát, szeretnek megállni a könyvtárban és csak ezt a szagot belélegezni, amíg a betű és gondolat fontos marad, tehát mindaddig, amíg az emberek nem teljesen technikai fogalmakkal írják le az életet, a fi- Az előbbiekből következően, a jelen állapotok között akkor ma mindennél nagyobb szükség lehet a filozófiára, mint a jó élet egyik feltételére. Vagy mindig nagy szükség van rá kapaszkodóként, fogódzóként...?- Nem mondhatom, hogy ma inkább van szükség rá, mint bármikor máskor, de azt sem, hogy kevésbé. Azt állítom: addig, amíg az embereknek szükségük van arra, ami a pragmatizmusukon fölül van, ami a szellem életéhez tartozik, nem pusztán az észhez, a rációhoz, addig szükség van filozófiára. Egyes embereknek van ilyenre szükségük, másoknak nincs. Ebben a pillanatban nem tudok egy olyan világot elgondolni, ahol senkinek ne lenne szüksége filozófiára, és olyat sem, amelyben mindenkinek szüksége van rá. Aki a filozófiában él és lélegzik, az egy bizonyos értelemben elit, nem egy társadalmi elit, mert a fizetése nem több, esdtleg kevesebb, mint másoké. Annyiban elit, mert kitünteti az, hogy dolgokon öncélúan gondolkozik. Ami - ismétlem - nem szükséges az élet fenntartására, tehát luxus. És mint minden luxus, a kisebbséget fogja érdekelni.- Tehát eszerint itt egy kisebbségi elitről van szó...- Elit ebből a szempontól az is, akit a szépség izgat, az is, akit a misztikus áhítat. Ez nem egy velünk született választó- vonal, hanem az érdeklődésé, amely elválasztja az emberek jelentős részétől. De azt tenném mindehhez hozzá: a demokráciának nagyobb szüksége van elitre, mint bármely más politikai, társadalmi formának. Mert a demokrácia egalitáriánus, egyenlösítő - nem az anyagi javak értelmében, abban nem az -, hanem abban az értelemben, hogy minden ember értéke egyforma. S az érték csak azon mérhető, mennyid van és hányán vagytok. A filozófia, a szépség szerepe pedig teljesen más, minőségi. A szellemi élet nem számszerűsíthető, ennyiben a demokráciával szemben idegen elemet képvisel, és ennyiben elit tevékenység. Mert hisz a demokrácia és a kapitalizmus természetesen mindent számszerűsíteni igyekszik. Szerintem a demokráciának van rá a leginkább szüksége, hogy legyen egy szellemi elitje. Mert ha nincs, akkor a mértékadó ember az lesz, akinek a legtöbb pénze van, vagy a legkiválóbb abban, amit mindenki csinál, mondjuk legjobban fut vagy birkózik. Az lesz és marad is a legtöbbre becsült ember. Persze nem hiszem, hogy akad egy olyan demokrácia, ahol a szellemben aktívak lesznek a társadalom által legmegbecsültebbek. Inkább mindig azok, akiknek több pénze van, vagy akiknek a tevékenysége mennyiségileg mérhető. Például hány másodperc alatt futják le a száz métert. Miután a szellem így nem mérhető, semmiképp sem lesznek modelljei a modem világnak. Viszont idegen testként valami mást képviselnek, és ennek a másnak lehet bizonyos emberekre vonzóereje. Ennek jelen kell lennie, és nemcsak a különböző életformákban, miként gyakran elképzelik, hogy az egyik kínai ebédet, a másik pörköltet eszik. Az igazi másság valami heterogén, eltérő az értékrend- szerhez képest. Erre a heterogenitásra szüksége van a demokráciának, hogy másfajta normákat és értékeket is létre tudjon hozni, mint amelyeket a puszta haszonelvüség igényel.- Filozófusnő és női filozófia. Létezik-e ilyen megkülönböztető kategória vagy gondolkodásmód?- Egyesek Amerikában beszélnek női filozófiáról. Kétségeim vannak ezzel kapcsolatban. Szerintem különböző filozófiák vannak, de nincs külön női filozófia. Nincs külön női szellem, a szellemnek ugyanis nincs neme. Én a feminizmus filozófiájában sem hiszek, de mondjuk, hogy létezik ilyen. Természetesen, ha nő filozofál, ebben benne vannak a saját személyes tapasztalatai. Mindenki akarva- akaratlanul saját személyességéből kiindulva filozofál, a filozófia bizonyos értelemben mindenképp önéletrajz. Eszerint egy nő filozófiájában benne van a maga nőisége, anélkül, hogy a filozófiája női filozófia lenne. Kovács János Szerződés nélkül E gy megyei napilapban tallózgatva olvasom: egy vállalkozó „jóvoltából” szerződés nélkül dolgozott 500 ember, s ennek következtében a vétkes akár hárommillió forintra is bírságolható. A cikkben feltárják a szövevényes ügy hátterét, a felderítés és a leleplezés állomásait. A legelgondolkodtatóbb mondat mégis így hangzik: a munkaügyi felügyelőség szakemberei a fenti ügy kapcsán országosan terjedő foglalkoztatási jelenséget fedeztek fel. A gond az, hogy jogi eszközök hiányában ezen a helyzeten rövid időn belül nem tudnak változtatni. E konkrét eset felderítése is közel egy évig tartott, s még most sem tekinthető lezártnak, hiszen hiába szabták ki a bírságot, a határozat nem jogerős, mivel az érintett vállalkozó fellebbezést nyújtott be az OMMF-hez. A dolog tehát ügy fest, hogy 500 ember dolgozott szerződés nélkül, s utánuk semmilyen közterhet nem viselt alkalmazójuk. Ennélfogva többszörösen kiszolgáltatott helyzetben robotoltak. A ledolgozott órákért a zsebbe csúsztatott borítékon kívül semmire nem voltak jogosultak. Még táppénzre se, a majdani nyugdíjról már nem is beszélve. Feltételezem, hogy ezek a részletkérdések aligha foglalkoztatták a munkásokat. Beérték annyival, hogy máról holnapra megkeresték a család megélhetését biztosító forintokat. Hogy jogaik is vannak, a jelek szerint nem érdekelt senkit, talán maguk sem voltak erre kíváncsiak. Örültek, hogy akad valaki, aki munkát ad. Hogy jól vagy rosszul járt-e az ötszáz ember a vállalkozó megbírságolása után, nem tudni. E gy biztos: nem ők az egyedüli kárvallottak. S nem nehéz megjósolni azt sem, hogy „jogi eszközök hiányában” a sorstársaik tábora sem csökken a közeljövőben. Barta Katalin A végrendelet Bolond lettem volna megadni az adataimat. Papírszeletkére felírni anyám és a magam nevét, a születési helyemet, s a napot, amikor megláttam a Napot. Nem akartam, hogy a cetlit, mint a „ keselyűség” ékes bizonyítékát, lobogtassa majd mások előtt. Miként tette azt mások céduláival. „Látod, ez az asszony gondoskodott arról, hogy bekerüljön a végrendeletembe” - dugta az orrom elé valakinek a noteszlapját. Máskor egy gépelt lapot húzott elő a párnája alól: „Nézd, ezek az ékszereimet akarják!" Amikor legelőször találkoztam vele, azt hittem, elárvult, senki sem látogatta, szegény nénike. Az idősotthon legkisebb szobájában kucorgóit. Hálóingben, pongyolában. Fél órába sem telt, már tudtam: háza, festményei, nyakékei vannak, ugyanakkor örököse egy sem. Maga mesélte ezt el, s színes fényképeken mutogatta kincseit. „Betegnek, öregnek és gazdagnak lenni egyszerre nem szabad, mert körülvesznek a keselyük” — mondogatta. Nem értettem a logikáját. Miért tárja fel anyagi helyzetét egy vadidegennek, miközben tudja: kapzsik az emberek. Később kezdtem megsejteni. Mint csalit dobta be a vagyonát, s remélte, horgán talán az is fennakad, aki a leikéért szereti. Busás örökséggel kecsegtette látogatóit. Mézesmadzagként huzigálta a végrendeletébe kerülés ígéretét. Maga köré gyűjtött boldog-boldogtalant. Dáriuszi gazdagságát csak így élvezhette. Ha egy darabot is elad értékeiből, luxus lakosztályban fogadhatta volna „szeretteit”. Csakhogy, ha elfolyik a pénze, oda a varázslat. Ki rajong körül egy nincstelen vénasszonyt? Vagyona jobban kamatozott, mint egy bankbetét. Nyájasságot, kedveskedést fialt neki. Ragyoghatott az otthon lakói között: „Hozzám jönnek a legtöbben”. Mégsem volt boldog. Gyanakodással fogadott minden közeledést. Nem merte elhinni, hogy önmagáért is lehet őt szeretni, nemcsak a pénzéért. Azt gondolta, senki sem kíváncsi különös kalandjaira, amelyek csak vele eshettek meg. Azt hitte, ő senkinek sem fontos. Végtelen vagyonával koldusabb volt, mint bárki más az otthonban. Vajon megértett-e engem, hogy nem azért nem adtam neki a cédulámat, mert attól féltem, másokhoz kerül? Hanem mert tényleg nem akartam tőle semmi. Csak azokat a meséket, amelyeket már soha többé nem mondhat el nekem. Négyessy Zita HÍR(TELE1V)KÉK Adatbázist állítanak fel a bukott ügynökökről. Biztos, ami biztos: csak a biztosítóknál... * Az EU és a NATO székhelyén, Brüsszelben megjelenő European Voice című hetilap évente úgynevezett Eurohalandzsa-díj- jal lepi meg azokat a politikusokat, akik a semmitmondásban jeleskedtek. A Háry János-díj sem lenne akármi... * Köbméterenként - áfa nélküli - ötforintos csapadékvíz-díjat, azaz „esővízadót” kíván kivetni a fedett tetős, illetve lebetonozott udvarú telephelyek tulajdonosaira Kecskeméten a Bácsvíz Rt. vezetése. Fohász: ne add már, uram, az esőt...! * Mondván, hogy akadályozza a szerelvények menetrend szerinti közlekedését, az észak-amerikai Warringtonban - az amerikai Illinois állambeli Deerfield városka példájára - betiltották a vasúti pályaudvarokon a (búcsú)csókolózást. Szigorúan ellenőrzött smárok... (szilvás)
