Heves Megyei Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-28 / 50. szám

4. oldal 1998. február 28., szombat Körkép Pénzért vették-e fel a diákokat az egri mezőgazdasági szakközépiskolába? A titkárnő tagadja a bűnösségét (Folytatás az 1. oldalról) Miközben az állásából felfüg­gesztett Helli Istvánná a tár­gyaláson határozottan ta­gadta, hogy elkövette volna a terhére rótt bűncselekménye­ket, azt hangoztatta, a rendőr­ségi szembesítések során nem volt módja arra, hogy a tanúk vallomásaira reagálhasson. Ezúttal a bíróságon természe­tesen erre is megkapta a lehe­tőséget. Rágalomhadjáratban, vélt sérelmek miatt Az Egri Mezőgazdasági Szak- középiskola volt igazgatójá­nak titkárnője élt a jogával, s vallomást tett a bíróság előtt. Mondandójának lényegét ekként lehet összefoglalni: az iskola ellen három éve rágal­mazó hadjárat folyik. Éspedig amiatt, mert a létszámleépí­tésbe bekerült tanárok és dol­gozók valós vagy vélt sérel­müknek így akartak hangot adni. Mindez szerinte azzal függött össze, hogy az intéz­ménybe felvételre jelentkezők száma fokozatosan csökkent, s emiatt kevesebb pedagógusra, szakoktatóra, egyéb dolgozóra volt mindinkább szükség. Az egyes munkaterületek vezetői tettek javaslatokat az iskola igazgatójának arra, ki­ket bocsássanak el végkielégí­tés mellett. Az érintettek vi­szont a direktorra és annak közvetlen környezetére - így többek között őrá - haragud­tak meg leginkább emiatt. Kö­zülük némelyek még a sajtó­nyilvánosságot is az intéz­mény és vezetőjének lejáratá­sára próbálták felhasználni. Elmondta továbbá a vádlott, hogy arról is tudomása volt: buszmegállóban egyesével ál­lították meg a gyerekeket, hogy rávegyék őket arra, nyi­latkozzanak úgy, pénzért vet­ték fel őket a tanintézetbe. Öngyilkosság lett volna az üres ígérgetés tea- Olyan nem létezett, nem le­hetett, hogy én ígéreteket te­gyek felvételi elintézésére - je­lentette ki kategorikusan a ta­nácsvezető bírónő érdeklődé­sére Helli Istvánná. S rögtön hozzátette: - Ez öngyilkosság lett volna a részemről, hiszen az erről való döntés nem is az én feladatom volt. Emellett a jelentkezőknek orvosi vizsgá­laton is át kellett esniük, hi­szen mondjuk lisztérzékenység .esetén- nyilvánvalóan nem ke­rülhettek volna a pék-cukrász szakra. Márpedig az, hogy va­lakinek van-e valamilyen be­tegsége, ránézésre nem álla­pítható meg. Könnyen előfor­dulhatott volna, hogy olyan­nak ígérek felvételt, aki egész­ségügyi szempontból nem is felel meg. így én nem is ígér­hettem senkinek semmit. S nem is tettem. Nem kértem, s nem kaptam senkitől sem pénzt! A vádlott azt vallotta, neki csak érintőleges teendői akad­tak a felvételiztetésnél. Egy nyugdíjas tanárnak segített az értesítések postázásának lebo­nyolításában. A szülőknek már csak azért sem tudott volna a segítségére lenni az iskoláztatáshoz elengedhetet­lenül szükséges gyakorlati munkahelyek megszerzésé­ben, mert ő nem tartott kap­csolatot egyetlen céggel sem. Az egész ügyet Helli Ist- vánné a „12 dühös pedagó­gus” - azaz a leépítésben érin­tett tanárok - éveken át forralt bosszúja egyenes következmé­nyének tartja ma is. A sikkasztás vádjával össze­függésben bírói kérdésre a terhelt arról beszélt, a helyi szakszervezet gazdasági ügy­intézői teendői egyszerűen rá maradtak. Az érdekvédelmi szervezet kasszájába befolyt összegeket mind a tagok ren­dezvényeire fordították, így azt az 53 ezer forintot is, amely­nek elsikkasztásával vádolja őt az ügyészség.- Tessék nekem megmon­dani, miért pont Helli István- nét feketítették be a bosszúál­lók? Miért nem az igazgatót? Miért azt, aki nem vett részt érdemi döntések meghozata­lában? - tette fel a magától ér­tetődőnek tűnő kérdést a vád­hatóság képviselője.- A miértre én sem tudom a választ - hangzott a felelet. - Meggyőződésem, hogy tulaj­donképpen az igazgató úr feje kellett volna a 12 pedagógus­nak... Mennyire elszánt a kedves anyuka...? A továbbiakban tanúk meg­hallgatására került sor. A tárgyalásra megidézett szülők nem voltak könnyű helyzetben, hiszen hosszú évekkel ezelőtti pillanatokra kellett visszaemlékezniük. Ezzel együtt is arról határo­zottan szóltak, hogy kizárólag Hellinével kerültek kapcso­latba az iskolában. Ugyan az igazgatót keresték, de a titkár­nője igen szívélyesnek, kész­ségesnek mutatkozott abban, hogy ő is elegendő az ügyük elintézéséhez. Egy házaspár mindkét tagja hasonlóan mondta el azt, ho­gyan adtak három évvel ez­előtt 100 ezer forintot a vád­lottnak azért, hogy a lányuk bekerülhessen az intéz­ménybe, s gyakorlati helye is legyen. Ez utóbbi azért volt lényeges, mert ez volt a beis­kolázás feltétele. Többször is jártak az iskolában, ahol min­den alkalommal a vádlott fo­gadta őket. Az utolsó látogatá­sukkor adták át borítékban a pénzt, amit az asszony elvett tőlük, s elrakott. Mindkettőjükkel természe­tesen külön-külön szembesí­tette a bíróság Hellinét, ám az asszony egyre csak ezt hajto­gatta:- Én nem kértem, nem kap­tam és nem is fogadtam el Önöktől pénzt! Ugyanezt mondta a sze­mébe egy újabb tanúnak is, aki - állítása szerint - 1992-ben 90 ezer forintot fizetett fia to­vábbtaníttatásáért. A honatya segítségét kérték a fiú szülei Szintén hat évvel ezelőtti volt az az eset, amikor egy asszony egyik ikerfiát szerette volna elhelyezni. Ő telefonon tájé­kozódott először, s a vádlottat kapcsolták neki, aki arra kérte, személyesen fáradjon be az iskolába. Akkor ötezer forintot át is adott a terheltnek, s a tanú elmondása szerint később szóba került, hogy a két gya­korlati és az iskolai hely bizto­sítása bizony pénzbe kerül. Egyenként ötvenezer, összesen 150 ezer forintba. Helliné - mondta a tárgyaláson a tanú - még azt is megjegyezte neki: a kérdés az, mennyire elszánt az anyuka. A szülő azonban - mivel ez az összeg számára előteremt- hetetlennek bizonyult, s felhá­borította a tény, hogy az isko­lába kerülésért egyáltalán fi­zetni kell - szólt az akkori or­szággyűlési képviselőnek. Úgy tudja, annak közbenjárása után, e tetemes összeg lero­vása nélkül is felvették az in­tézménybe a fiát. Hogy mindez nem légből kapott történet, arra - leg­alábbis részben - bizonyság volt az egykori honatya teg­napi tanúvallomása. Úgy nyi­latkozott, ő egy hölggyel be­szélt telefonon az ügyről, s miután bemutatkozott, az ille­tőtől azt a választ kapta, nincs szükség arra, hogy tovább ke­resse az igazgatót, a dolog megoldódik. Ebbe ő bele is nyugodott, s nem firtatta to­vább az esetet. Annál inkább sem, mert később megtudta, felvételt nyert a gyermek. Az összesen 21 vádpontban foglaltak bizonyítására to­vábbi tanúk és szakértő meg­hallgatására van szükség egy újabb tárgyalási napon. (szalay) Hasonló programhoz két jelölt FELSŐTÁRKÁNY - Fél év alatt kell bizonyítania a nyer­tesnek: megérdemelte a szava­zatokat. Ennyi idő adatik az önkormányzati választásokig, amíg az új polgármesterre vár a falu irányítása. Ketten éreztek elhivatottsá­got (bátorságot) arra, hogy e rövidke - remélhetőleg hosz- szabbítható - sikerért aláírá­sokat gyűjtsenek, majd pol­gármesterjelöltként a tárká- nyiak elé álljanak. Tegnap este közösen rende­zett programismertető fómmot Bajzát György és Bartos Sán­dor. A találkozóra megtelt ér­deklődőkkel az iskola torna­terme. Az est szóvivője Ka­tona Istvánná közművelődési előadó volt. Elmondta, az idő­közi választásra Bakondi Si­mon polgármester halála miatt került sor, s március 8-án sza­vazhatnak a falubeliek arról, hogy kit szeretnének új veze­tőjüknek. Elsőként Bajzát György (alpolgármester) vázolta - la­punkban február 6-án közölt - programját. Ezen belül kitért az önkormányzat pénzügyi stabilitására, a hivatal és a la­kosság harmonikus kapcsola­tára, a templom fűtésére, s arra, hogy az idegenforgalom fellendítéséért is célszerű volna indulni a Virágos Ma­gyarországért pályázaton. Bartos Sándor fiatalos, ám nyugalmazott rendőrségi ve­zető hangsúlyozta, a program­ját - ezt is olvashatták lapunk­ban - már írásban eljuttatta Felsőtárkány 1100 otthonába. A jelszava: „őszinteség, be­csületesség, tisztesség”. Rá­irányította a figyelmet a gya­logátkelők hiányára, a lezárat­lan dögkútra, s arra, hogy a fiatalok számára nincs szóra­kozóhely. A felszólalók közül Bajzát Imre azt szorgalmazta, a nyer­tes intézze majd el a vízműnél, hogy ne csak május 1-jén és augusztus 20-án kerüljön víz a tóba. Korózs Lajos (MSZP) or­szággyűlési képviselő a jelen­legi alpolgármestert ajánlotta a választók figyelmébe, mint menedzser típusú vezetőt. Lengyel Zoltán azt fesze­gette, adjon magyarázatot, oszlassa el a pletykát Bajzát György: „hogyan volt az, hogy a néhai polgármester ha­lála napján nem engedte a fiát telefonálni a hivatalból?”. Az alpolgármester elmondta, a kora reggeli órákban magán­jellegű beszélgetést folytatott a fiatalember a jegyzőnő tele­fonján. Ezért szólt rá. Mészáros Zoltánná azt kérte, legyen a faluban is diszkó a 14-22 év közötti fia­taloknak. Juhász János a gyaloghidak állapotára irányította a jelöltek és a hallgatóság figyelmét. (négyessy) Sikeres évtizedekre emlékeztek GYÖNGYÖS - A VAMAV - régi nevén Váltógyári Lövész Klub - megalakulásának 40. évfordulóján rendezett ünnepi közgyűlésen a vezetők és a ta­gok közösen idézték fel az ed­digi sporteredményeket. Bel- kovics Béla, a klub elnöke be­számolójában kiemelte: min­dig különös figyelmet fordítot­tak a környék lövészversenyző­inek összefogására és az után­pótlás-nevelésre. Az ünnepi alkalom kapcsán a gyár nyugállományba vo­nuló vezérigazgatójának, Ke­lemen Árpádnak - kiemelkedő sportmunkája, a lövészek mindenkori támogatása elis­meréseként - Szabó Gyula polgármester adta át az OTSH kitüntetését, a „Testnevelés és Sport Fejlesztéséért” járó em­lékplakettet. ,Ahnden engedéllyel rendelkezem” (Folytatás az 1. oldalról) A teljes névtelenségbe burko­lózva, teli rágalmakkal, s ami a legcsúnyább, az utcában la­kók nevében. Pedig az utca ezen részében lakó hét család­ból hat család írta alá azt az ívet, melyben jelzik, hogy az ő nyugalmukat nem zavarom, hiszen az autók tárolása nem zajos tevékenység, az elindu­lás és a visszaérkezés pedig naponta nem tesz ki öt percet. Bár autóim nem környezetkí­mélők, viszont érvényes mű­szaki vizsgával mindig is ren­delkeztek. Mindezek ellenére próbál­koztam a polgármesteri hiva­talnál telephely céljára telket vásárolni, de ebben a hivatal nem tudott segíteni. Talán senki nem merne megnevezni egyetlen telket sem, amelyen szívesen látnák városunk te­herautóit. Marad tehát a „ha­diállapot”, mely érzésem sze­rint igazából nem is az itt tá­rolt autókról szól, hanem sze­mélyes ellentéten alapul. Egyébként a lefényképezett telken az építkezés folytatása csak a jó időre vár. Helyzetemet súlyosbítja, hogy egy másik tároló létesí­tése több millió forintos beru­házást igényelne, melyet vál­lalkozásom nem bír el, azaz je­lenlegi telephelyem megszün­tetése a vállalkozás megszün­tetését is jelentené. Úgy ér­zem, ebből a szemszögből már érthető, miért fellebbezem meg az erre irányuló segítsé­get és elfogadható alternatívát nem nyújtó határozatokat. Vállalkozásom mindvégig előre kért és kapott engedé­lyek alapján működtettem, így nem értem, hol követtem el hibát. Ha nem így lenne, mű­ködési engedélyt sem kaptam volna. Bár a visszavonására meggondolatlanul tett kísérle­tet a hivatal, nekik is be kell látniuk, hogy saját, több éve kiadott határozataikat jogi kö­vetkezmények nélkül nem vonhatják vissza. Ha ez nem így működne, egyikünk sem élhetne biztonságban, s az ese­tem bármikor, bárkivel meg­ismétlődhetne. A hivatal építésügyi irodá­jának két határozatát, melyet a telephellyel kapcsolatban ho­zott, a másodfokú építési ható­ság hatáskör hiányában utasí­totta el, hiszen nem építésügyi kategória. Szabálysértési eljá­rást ugyan indítottak engedély nélküli bontás ügyében, vi­szont pénzbírság kiszabására nem került sor. Pedig kellett volna, méghozzá annak az ügyintézőnek, aki az eljárást úgy indította meg ellenem, hogy tudatában volt annak, pár évvel ezelőtt ugyanezen épület bontására kit is kötelezett. Az akkori határozatának végre­hajtását nem ellenőrizte, en­gem indokolatlanul meghur­colt, költségbe vert, az eljárás megindításáról szóló értesíté­seivel több ember előtt lejára­tott. Nem nyugtat meg, hogy hivatali hatalmával visszaélő ügyintézőm retorzió nélkül megtehette velem a fent írta­kat, hiszen a jövőben más is kerülhet hasonló helyzetbe.” A hónap lapja márciusban is a Lakáskultúra! A márciusi szám kiemelt témája: Készházak - gyorsházak ▲ A hónap lakása: Párizsi háztetők ▲ A hónap érdekessége: Rendhagyó terek, színek, bútorok ▲ A hónap riportja: Lakástextilek Frankfurtban ▲ A hónap házigazdája: Kautzky Armand Minderről és még sok egyébről is olvashatnak a friss Lakáskultúrában! Tvr-hét ... a hét minden napjára! Témáiban is színes, naprakész családi műsormagazin A hét sztárja: Eriq La Salle Barbi-szerelem első látásra Eric Close havon és lovon Jason Adams, a házasságmentő Bécsi színésznőből sztriptíztáncosnő Gillian Anderson jegygyűrűje Tvr-hét - a műsorújság

Next

/
Oldalképek
Tartalom