Heves Megyei Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-25 / 47. szám

1998. február 25., szerda Családi Tükör 7. oldal A kifújt füst gyakran árulkodik a személyiségünkről Pipa, cigaretta avagy szivar? A dohányzás a belső nyugtalanság vagy konfliktus külső megnyilvánulása, illetve póttevékenység. A dohányzásgesz­tusok fontos szerepet játszanak az egyén magatartásának megítélésében, s ezeket Olvasóink is megismerhetik. A pipázó ember a megtöltés, rágyújtás és pöfékelés szertar­tását hajtja végre. Az üzlet- szerzés terén végzett vizsgála­tok alapján a pipázók hosz- szabb idő alatt határozzák el magukat a vásárlásra, mint a cigarettázók vagy a nem do­hányzók. Szívesen halogatják a döntést, és ezt feltűnésmen­tesen, társadalmilag elfogad­ható módon tehetik. A cigarettázás is a belső fe­szültség feloldása, ami lehe­tővé teszi az időhúzást. Egy határozott, magabiztos ember általában felfelé fújja a füstöt, míg az elutasító, titkolózó vagy gyanakvó egyén lefelé. Ha valaki a szája sarkából eregeti lefelé a füstöt, akkor még titokzatosabb viselke­désmóddal állunk szemben. Aki az orrán keresztül en­gedi ki a nikotinos levegőt, az önbizalommal teli, magát nagyra tartó ember. Aki vi­szont leszegett fejjel fújja ki a nóziján át, az dühös, bősz te­kintetet igyekszik felölteni. Ara és mérete miatt a szi­var mindenkor a felsőbbség kinyilvánításának eszköze. A magas beosztásban dolgozók mellett szivarral pöfékelnék a győzelmet aratók is. Ha valaki a cigarettáját ál­landóan pöccintgeti a hamu­tartón, az az illető belső konf­liktusát jelzi. A legtöbb dohányos általá­ban végigszívja cigarettáját, mielőtt elnyomná. Amennyi­ben valaki váratlanul, a szo­kásosnál hamarabb eloltja, az azt jelenti: be akarja fejezni a dohányzás közben folytatott cselekvést. (ho) ______Egy Kis Kozmetika...______ N e csak izmait, bőrét is eddze! A téli sportok szerelmesei gyakran szenvednek a hideg­től és az erős ibolyántúli su­gárzástól. A szél szárazzá, cserzetté teszi a bőrt, a nap­fény éget, hólyagokat okoz­hat, és e sebek csúnya pig- mentációval gyógyulnak. Edzéssel készítse fel bőrét erre az időszakra! Hideg vizes arczuhannyal, szoláriummal hozzászoktathatja a várható megpróbáltatásokhoz. Vasta­gon krémezze be arcát, és a fe­lesleget ne törölje le! A fény­visszaverő faktoros krémek a leghatásosabbak. A fokozott légzés miatt a száj és az orr nyílásai különö­sen érzékenyek. Ide több krém vagy szőlőzsír kell, ne­hogy kicserepesedjen vagy herpesz keletkezzen. Sportolás után vitaminban gazdag krémeket, nagy víztar­talmú emulziókat használjon! Ilyenkor ajánlatos kerülni a szappanos arcmosást. A hölgyek a vacsorához, az esti szórakozáshoz is'" 'csak annyi sminket használjanak, amennyi feltétlenül szükséges a friss hegyi levegő „mellé”. (hancsák) Sztárparádé „Pici” ajándékkal Legutóbbi feladványunkban a Família Kft. című tévésorozat egyik népszerű szereplőjének nevét kellett Önöknek kitalál­niuk. Az illető sokoldalú elő­adó, hiszen a színészeten kívül nemrégiben énekesként is be­mutatkozott. Aki „nehéz” kér­désünkre Csonka András nevét küldte be, és szerencséje is volt a sorsoláskor, az Kiss Linda, petöfibányai olvasónk. Ezúttal ő kapja tehát a BMG Ariola „pici” ajándékát. Ki találta föl? Ecetgyártás gyorsan: Schüt- zenbach, 1823. Elektromágneses indukció: Faraday, 1831. Elektromágnesesség: Oersted, 1820. Elektromos hullámzás, felis­meri: Maxwell, 1865, előállítja: Hertz, 1887. Elektromos lámpa, ívfény: Davy, 1813, izzólámpa: Grove, 1840, szénszálas: Edison, 1879, higanylámpa: Cooper Hewitt, 1896, gáztöltésű lámpa: Lang­muir, 1913, neonlámpa: Cla­ude, 1910. Energia megmaradásának törvénye: Robert Mayer, 1842. Fék, gőzfék: Stephenson, 1833, elektromos: Amberger, 1850, automatikus légfék: Westing­house, 1873. Felhőkarcoló: Buffington, 1879 és báró Jenney, 1883. Fenacetin: Kast és Hinsberg, 1887. Fény emissziós elmélete: New­ton, 1672, hullámzás elmélete: Huyghens, 1678, elektromág­neses: Maxwell, 1865, fény­kvantum-elmélet: Einstein, 1912-, vörösön inneni sugarak: Herschel, ibolyántúli sugarak: Rittel, 1801, polarizált fény: Malus, 1808. Fényképezés papírra: Talbot, 1840, ezüstvegyülettel: Niepce, 1848. Bearanyozzák-e az új Delhusa-lemezt? Lírai nyár, forró romantika A sokak által régóta várt lírai hangvé­tellel jelent­kezett most újra Délhúsa Gjon. A csoda­szép dalla­mok előadó­jának ez a ti­zenhetedik lemeze, s mint már megszokhat­tuk, ez is igazán forró hangulatú és romantikus. A tíz dalt tar­talmazó fel­vételről maga a ze­nész beszélt lapunknak.- A vártnál nagyobb érdek­lődés fogadta a kiadványt - mondta s ma már biztos be­futónak tartják az Indián nyárt. Ez idáig nyolcezer le­mez kelt el a boltokban. Re­Az Indián nyár már most nagy siker méljük, nemsokára elérjük a huszonötezres „varázsszá­mot”, ami az aranylemezhez kell. Tavasszal koncert-tur­néra indulok: várhatóan tíz-ti­zenöt városban tartok kétórás előadásokat. Gyorsan, kiadósán Töltött burgonya bihari módra Hozzávalók: 2 kg burgonya 50 dkg kolbászkrém 10 dkg vaj 20 dkg császárszalonna 3 dl tejföl 1/2 csomó petrezselyemzöld só, őrölt bors kalocsai fűszerpaprika Elkészítés: A burgonyát héjastól hideg vízben megmossuk, majd szá­razra töröljük. Egyenként alufó­liába csomagoljuk, és megsüt­jük. Ezután levesszük a fóliát, a krumplikat félbevágjuk, a vá­gási felületre kolbászkrémet kenünk. A tejfölt kevés sóval és bors­sal ízesítjük. Ebbe mártogatjuk bele a burgonyát, aztán a tetejét megszórjuk apró kockákra vá­gott császárszalonnával. Az egészet pirosra sütjük (kb. 20 perc kell hozzá). A sütőből kivéve behintjük a fűszerpaprikával és a finomra vágott petrezselyemzölddel. Forrón tálaljuk. Tiszteljük meg a bort szakszerű, jó választással! Fűszeres ételhez fehérbor illik A bor a föld, a nap, az emberi munka ajándéka, ezért olyan népszerű a halandók táborában. A szakszerűen végzett er­jesztés során nemes italt kapunk: a bort. Csoportosíthatjuk színük, mi­nőségük és koruk szerint. Színe alapján beszélhetünk vörös-, fehér- és kástélyos, minősége szerint asztali, mi­nőségi és csemegeborokról. Ez utóbbiak közé tartoznak a li­kőrborok és vermutok is. Ha az ital korára koncentrálunk, megkülönböztetünk új, fiatal, fejtett, öreg vagy óborokat. A fogyasztók körében az édes, félédes borok a legnép­szerűbbek. Éhgyomorra sose igyuk, mert (azon kívül, hogy azonnal a fejünkbe száll) fo­kozza a savtermelést. Tálalásnál feltétlenül ügyel­jünk, hogy az ételhez illő, megfelelő bort válasszuk ki. Elterjedt szabály, hogy fehér húshoz fehérbort, sötét színű húshoz vörösbort ajánlunk. Fűszeres, erős zamatú ételek­hez markánsabb fehérbor illik, míg a könnyebb falatokhoz könnyű bor való. Mielőtt asztalhoz ülnénk, kínáljuk meg vendégeinket ét­vágygerjesztőkent aperitiffel vagy nem túl édes aszúval. Előételekhez válasszunk ala­csonyabb szeszfokú, száraz, világos borféléket. Főtt halakhoz Rajnai Riz- ling vagy hasonló típusú bor dukál. Pecsenyéhez, füstölt ételekhez közepesen erős bo­rok járnak, például kékfran­kos. A sertéshúsból készült nehéz ételekhez a határozott karakterű, Badacsonyi Kék- nyelühöz hasonló borok ille­nek leginkább. Natúrszelethez kitűnő az Egri Leányka vagy az Olaszrizling. Marhapörkölt mellé csersa- vasabb bort igyunk, sertéspör­költhöz pedig mindkét színű bor „keményebb”, „harapó- sabb" fajtáit kínáljuk. A szár­nyasételekhez leginkább a vö­rösborok passzolnak. A vad­hús és a vadas módra elkészí­tett étkek szintén erősebb vö­rösbort kívánnak (Egri Bika­vér, Soproni Kékfrankos). A magyarosan elkészített töltött káposzta után mindig száraz borral oltsuk szomjunkat. Édességekhez, felfújtakhoz édeskés borok illenek, olya­nok, mint a Balatoni Rizling. A bor fogyasztásának eszté­tikai követelményei is vannak. Mindig vékony falú, áttetsző poharakból igyuk. A legtöbb borospohár egy-másfél decili­ter űrtartalmú. Kormos Éva Gyereksarok Furcsa mondások Olyan kifejezések ezek, amelyeket mindennapi beszédünkben használunk ugyan, de ritkán gondolkodunk el eredetükön. Agyafúrtnak nevezik a ravasz, okos, minden hájjal megkent em­bert. Valamikor épp az ellenkezőjét jelentette ez a szó, körülbelül annyit, hogy bolond. Mert réges-rég az elmebetegeket az agy meg­fúrásával, meglékelésével próbálták gyógyítani. Hogy mikor és mi­ért változott visszájára a jelentése, nem tudjuk. Minden hájjal megkent - ezt a kifejezést néhány sorral feljebb is megtalálod. Valaha a boszorkányokról hitték azt, hogy mindenféle hájjal, zsírral kenik magukat, amit az ördögtől kaptak, és ettől szer­zik csodálatos képességeiket. Azt mondják, még repülni is tudtak, ha talpukat és a hónuk alját bedörzsölték a varázskenőccsel. Dugába dőlt a tervünk - mondjuk, ha valami nem sikerült. Régen csak a kádárok használták ezt a kifejezést, mikor nem tudták jól összeállítani a hordó dongáit (amit egyes vidékeken dugónak ne­veztek), és ezek összedőltek. Körömszakadtáig - tagad az ártatlan, és így ragaszkodik vélemé­nyéhez, igazához, aki nagyon elszánt. Ma már megteheti: semmi baja nem lesz a körmeinek. De valamikor körömszorítóval vallat­ták, kínozták a gyanúsítottat, és eközben bizony gyakran le is szakí­tották a körmét. Zelk Zoltán: Ákombákom Egyszer régen az irkámon, született egy ákombákom. Hát egyszer csak látom, látom: két lábra áll az irkámon, úgy indul el ákombákom. Azt hittem, már sose látom, oly messze ment ákombákom, de mikor az erdőt járom, ül az ágon ákombákom, s rajta van a nagykabátom. Szólok hozzá: „Ákombákom, mért vitted el a kabátom? Eső esik, mindig ázom, hideg szél fúj, mindig fázom... Légy olyan jó, ákombákom: add vissza a nagykabátom!” S képzeljétek, jövő nyáron, eljött hozzám ákombákom: s visszaadta nagykabátom! Miért forog maga körül a kutya? Nyerteseink Január 12-i számunk Gyereksa­rok-rejtvényének helyes megfej­tése: A csillagszemű juhász, A békakirály. A három nyertes pedig, akik egy-egy pólót kapnak aján­dékba: Gál Jánoska (Eger), Nagy Judit (Verpelét) és Papp Péter (Istenmezeje). * Címünk: 3301 Eger, Pf. 23. Ugye hallottátok már, hogy a kutyák a farkasok megszelídült leszármazottai? Őseik vadságát már rég elfelejtették, de itt-ott előtűnik még néhány régi tulaj­donságuk. Ezek még vad ko­rukból származnak, amikor még az erdőkben tanyáztak. Ilyen sokszázados átöröklés magyarázza azt is, hogy a ku­tyák miért fordulnak meg ma­guk körül, mielőtt lefekszenek. Régen, mikor még farkasok voltak, a fűben, a lehullott levél között csináltak maguknak fek­vőhelyet. Hogy ez kényelmes legyen, körbe-körbe forogtak, valósággal bevackolták magu­kat. Ezt a megrögzött szokásu­kat máig megőrizték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom