Heves Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-03 / 2. szám

1998. január 3., szombat 3. oldal Megyei Körkép Hagyd, kislányom... Egyetlen éjszaka alatt négy­szer erőszakoltak meg egy lányt az alföldi városban. Az elkövetők minden alkalom­mal azzal csalták lakásukra, hogy ilyen kései órán veszé­lyes a városban kószálni. A hölgyet sorozatosan megha­totta ez az aggódás. A tárgyaláson egy rafi­nált ügyvéd semmi perc alatt lesöpörheti a vád állí­tásait. Elég, ha a „lovagok” védelmében előadja: ők időben szóltak, hogy veszé­lyes... (t. o.) * Hatvanban január 5-én, hétfőn fogadóórán várja az érdeklődőket Wagner Dénes önkormányzati képviselő. A városatyát az újhatvani könyvtárban 13-tól 17 óráig kereshetik fel a helybeliek. Mádi János ezredes, a He­ves Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság vezetője ja­nuár 8-án fogadónapot tart Egerben, a Heves Megyei Művelődési Központban. Az állampolgárok 9-től 12 óráig fordulhatnak hozzá ügyes-bajos dolgaikkal. Rock-oratórium résztvevői lehetnek ma a szép muzsika kedvelői az egri Minorita­templomban. Este 6 órakor csendül fel Kovács Zoltán és Kovács Zoltánná zeneműve, amelyet a miskolci Katoli­kus Karizmatikus Gyertya­láng Énekkar ad elő. Focikarácsonyt tartottak az egercsehi általános iskolá­sok. A Gál István által szer­vezett eseményen a gyere­kek nemcsak a játék örömé­vel, hanem - a helyi vállal­kozók jóvoltából - ajándék- csomaggal is gazdagodtak. Folytatódik az Akasa-kró- nika című előadás a Heves Megyei Művelődési Központ Agria UFO-klubjában. A kedden 18 órakor kezdődő program vendégei Kaszás Nándor és Horváth Zoltán lesznek. Tovább fejleszthetik ki­bernetikai ismereteiket a hevesvezekényi általános is­kolások. A Máltai Szeretet­szolgálat három, alig hasz­nált számítógéppel lepte meg az intézményt. Hevesen még megtekint­hető a Móricz Zsigmond Művelődési Ház alkotókö­rének munkáiból berende­zett kiállítás. Tervezik, hogy ezt követően - még január­ban — Erdélyi Sándor festő­művész tárlatával kedves­kednek a látogatóknak. A mostani áremelkedések sem váltottak ki eufóriát a lakosság körében Fény nélkül jön az alagút vége? (Folytatás az 1. oldalról) A hatvani Acs házaspár szintén nyug­díjas. A fele­ség, Acs And­rásáé ennek legfeljebb azért örülhet, mert ingyene­sen utazhat az autóbuszon.- Tizenhatezer forint nyugdíj mire elég? - kérdez vissza. - Szerencsére a lányunkkal la­kunk egy fedél alatt, így a rezsi megoszlik. Különben végünk volna. Szálkái Miklósné fér­jével és gyermekével sétál a me­gyeszékhely Széchenyi ut­cáján, amikor megszólítjuk.- Kemé­nyen érint bennünket az áreme­lés - mondja. - Főleg a benzin drágulása, mivel ez mindent maga után von. Ha be kell ülni az autóba, akkor nincs mese, de luxusutazásra már nemigen futja. Összehúzzuk magunkat, hisz mi mást tehetnénk? Bete­ges a gyerek, sok gyógyszer kell... Már a telefonnal is csín­ján bánunk, hiszen akkor is sokba kerül, ha fel sem vesszük a kagylót... Az átányi Oláh Csaba feleségével és két apró gyermekével az autóbuszra várakozik. A nej most is ál­lapotos.- Majd’ kétezer forint a buszköltség ket­tőnknek, ha bejövünk Egerbe - mérgelődik a családfő. - Nem is tudom, mi lesz, ha az asszony kórházba kerül. Munkánk nincs; 8 ezer forint segélyből, valamint a gyermeknevelési díjból élünk. Tiszta szerencse, hogy erdős vidéken élünk, mi­vel így legalább a fűtésre nem kell túl sokat költeni. Molnár Lilla nettó 18 ezer forintot keres ha­vonta, s a férje sem tar­tozik a magas jövedelműek közé. Három és fél eszten­dős gyermeküket is el kell tar­taniuk.- A fizetésem szinte sem­mire nem elegendő - sóhajt a fiatalasszony. - Ha kifizetem a rezsit és a számlákat, nem ma­rad egy fillér sem. Legfeljebb a kaján tudunk spórolni, hogy a gyereknek a legszükségesebbek meglegyenek. Talán remény­kednék, ha látnám az alagút vé­gét... De nem látom. Kép: Ötvös Imre Szöveg: Tari Ottó Szűnőfélben az előítéletek az intézetben nevelkedők iránt (Folytatás az 1. oldalról) A nevelők és az intézet lakói enyhén szólva fenntartással szemlélték a követelményeket, s nemegyszer ellenszegültek a vezetői akaratnak. A szakérte­lemmel párosult kitartás azon­ban meghozta gyümölcsét. Mára az ország egyik legelis­mertebb, mintaként szolgáló in­tézetévé vált az egykor hírhedt gyermekváros. Hogy miként si­került mindezt megvalósítani? Erről beszélgettünk Kocsa Eri­kával.- 1983-ban, a válásomat kö­vetően költöztünk Egerbe két gyermekemmel. Eveken át óvónőként dolgoztam, miköz­ben a szakmához nélkülözhetet­len tanulmányokat folytattam. 1992-ben pályázat útján lettem az átmeneti otthon vezetője, két év múlva pedig megpályáztam a gyermekváros igazgatói posztját. Kétszer utasítottak el, mondvacsinált okokkal. Arra hivatkoztak, hogy egyedülálló nőként nem tudok megbirkózni a feladattal, hogy a pályáza­tomban szereplő elképzelések utópisztikusak.- Nem szegte kedvét ez az el­lenállás?-Inkább erőt adott. Mérhe­tetlenül bosszantott, hogy va­lódi érvek nélkül sorolnak az esélytelenek közé. Végül is harmadjára sikerült, ám a ne­heze csak akkor következett: az Kocsa Erika: „Éjszakánként pályázatokat írtam, ame­lyekkel jelentős összegekhez jutott az intézet. ” intézeten belüli harc. A nevelők, a pedagógusok zöme ellensége­sen figyelte az első lépéseimet, s nemegyszer a gyerekeket is megpróbálták ellenem fordí­tani. Makacsul ragaszkodtam ahhoz, hogy csak olyan kollé­gákkal dolgozzam, akik szere­tik a gyerekeket. Követelmé­nyeket támasztottam és kijelen­tettem, hogy nem számítok azokra a munkatársakra, akik csak a fizetésük miatt vállalják a felügyelő szerepét. Arra töre­kedtem, hogy az intézeten belül kapjanak nagyobb önállóságot a bent élők, és családiasabb légkört igyekeztem teremteni. Az önállóság azonban termé­szetesen felelősséggel is járt, amit eleinte nehezen fogadtak. Végül az idő engem igazolt. Az első két kísérleti csoport kiala­kítása után sorra jelentkeztek a többiek is. Az „utópiáim” pedig sorra kezdtek megvalósulni. Igaz, nem maguktól. Kemé­nyen dolgoznom kellett a felté­telek megteremtéséért. Éjsza­kánként pályázatokat írtam, amelyekkel jelentős összegek­hez jutott az intézet. Aztán egy szép napon azt vettem észre, hogy elfogadnak és kiállnak mellettem a munkatársaim és a gyerekek is. A változás és a fej­lődés ugyanis tagadhatatlan volt.- Mára az ország egyik refe­rencia-intézete lett az egri. Szakemberek járnak a csodá­jára. Tapasztalatokat meríte­nek az itteni munkából. Elér­kezett az idő, hogy élvezze a munka gyümölcsét. Ennek el­lenére az SZDSZ színeiben in­dul az idei választásokon...- Amikor felkértek, hogy vállaljam a jelöltséget, elbi­zonytalanodtam. Sok embertől véleményt kértem, mielőtt igent mondtam. Meggyőztek, hogy meg kell próbálni, mert talán hatásosabban tudom képviselni a szakmámat is. Az sem utolsó, hogy a gyermekeim már felnőt­tek, és ők is biztattak. Barta Katalin Tollvégen Másnap reggel j'jj év első napján az ember többnyire alszik, vagy az előző éj kJ okozta sebeit nyalogatja. Ezek még nem azok a pillanatok, amikor a közeljövő várható megpróbáltatásait - áremelés, adóbevallás, a gyerek bizonyítványa - szedi lajstromba. Ezúttal azonban számomra formabontó módon végződött a ’97-es esztendő. Az óév utolsó napján már este 9-kor elaludtam, hogy csak hajnali háromkor kapcsolódjak be ismét - a képer­nyőn keresztül - a karneváli hangulatba. Virradatig bírtam, majd - hiába, a kötelesség az kötelesség - elindultam dolgozni. A járdán először egy gőzölgő tócsát kerültem ki. Villanásnyi szemrevételezés elegendőnek bizonyult annak megállapítására: tulajdonosa korábban vörösbort, bejglit és kolbászos szendvics­falatkákat ivott-evett. Legfeljebb nem ebben a sorrendben. A következő pocsolya esetében már szó sem volt folyékony és szilárd halmazállapotú anyagok egyvelegéről. A jelenség az emberi veseműködés természetes végtermékének tűnt; kevésbé szokványosnak csupán fellelési helye - egy vegyesüzlet kirakata - volt minősíthető. Ezt követően még néhány feldöntött szeme­teskukát, virágtartót, nem aktivizálódott petárdát kellett kike­rülnöm, s máris a buszmegállónál voltam. Itt szerencsére nem tapostam bele abba a néhány kupackába, így komolyabb gon­dok nélkül felléphettem az időben érkező járgányra. Ülőhelyem ezúttal nem akadt, mivel valamennyit elfoglalták az éjszakai banzájból hazafelé tartó fiatalok, valamint a ma­gukkal hozott göngyölegek. Két leányzó egymást ölelgette ép­pen, majd egymás szájáról tépték le a bütyköst. Becsületükre legyen mondva, engem is megkínáltak; legalábbis ezt vettem ki a népies kifejezésekkel spékelt - olykor nemcsak a kötőszava­kat, de alanyt, sőt az állítmányt is a nemi élet rokon értelmű ki­fejezéseivel helyettesített - szövegkörnyezetből. Már-már meg­sajnáltam azt a fiút, akinek röpke felocsúdása közben is csókot követelő ajakát azzal utasította el barátnője, hogy „ne lehelj a pofámba, te állat!”. Aztán szó esett még a hétfőn újra kezdődő iskoláról is, de közben a végállomásra értünk. A kihalt város a kora reggeli ködben valahogy még szomo­rúbbnak tűnt. Ekkor határoztam el: majd bolond leszek jö­vőre is átaludni a remek szilveszteréjszakát! (tari) Az állatokat is itatják az életvízzel A Pí-technika és az agrárium (Folytatás az 1. oldalról)- Ez azt jelenti, hogy a teljes mennyiséget átvesszük, s ezt etetjük majd a kiválasztott négylábúakkal. így teljessé válik a kör. Egy út elején ál­lunk, amely - ezt biztosra ve­szem - elvezet a célhoz. Telefonon kérdeztük dr. Fülöp Lászlót, a kaposvári Hemotrade Kft. ügyvezető igazgatóját, s ő újabb adalé­kokkal egészítette ki a képet.- Baden-Württembergben jártam - meséli —, ahol Pí­centrumokat nyitottam meg. Ott arra is mód adódott, hogy tárgyaljak a német partnerek­kel, akik valamennyien gyor­san cselekvők. Mi fél évti­zeddel megelőztük őket, ezért aztán nemcsak tudásunkat adhattuk át, hanem olyan megállapodásokat is köthet­tünk, amelyek lehetővé teszik, hogy a garantáltan vegyszer- mentes, Pí-technológiával társított magyar terméket igen jó áron megvegyék. Pécsi István Kor- és kórtünet Vidám anyuka újságolja, hogy milyen leleményes az ő egy szem kisfia.- A kályhán lévő skatulyából mind kettétörte a gyufaszálakat, s a fölösleges végeket kidobta - meséli. - Nem tudtam elkép­zelni, hogy miért tette. Sokáig faggattam, végül bevallotta: „Azért, édesanyám, mert ha elég rövid a gyufaszál, amikor te tüzet akarsz gyújtani, megégeted az ujjaidat, s akkor engem nem tudsz többé megverni.” A vidámság gyorsan átragad a hallgatóság tagjaira is, ne­vetnek. Én majdnem elsírom magam... Istenem, hát hova s mire jutot­tunk, és mi jön még? (szabó) Vizsgával zárult a múzeumi preparátorok első országos képzése Trófeaszámba megy az oklevelük A 15 végzős államilag elismert bizonyítványt kapott. A mú­zeumi preparátor képzést az országban elsőként az Eszter- házy Károly Tanárképző Főiskola keretein belül szervezték meg. Az oktatásba munkanélkülieket is bevontak. EGER - Képesítő vizsga várta a másfél éves tanfolyam résztvevőit még az óév utolsó napjaiban. Dr. Varga János, a főiskola állattani tanszékének vezetője elmondta, hogy a speciális szakmai ismeretek elsajátítása iránt megyén kívülről is akadt érdeklődő. A kurzus résztve­vőinek egyharmada a Heves Megyei Munkaügyi Központ támogatásával került az isko­lapadba. A jelentkezők az egri felké­szítés mellett a szakmai gya­korlatot a gyöngyösi Mátra Múzeumban teljesítették. Az utóbbi intézmény igazgatója, dr. Füköh Levente is aktívan közreműködött a képzésben. A tematika kidolgozója, dr. Kecskeméti Tibor, a Termé­szettudományi Múzeum igaz­gatóhelyettese elnökölt a zá­róvizsgán:-Tizenöt boldog hallgató­nak adhattam át a tudásukat igazoló oklevelet. Meggyőző­désem, hogy piacképes, hasz­nosítható ismereteket szerez­tek. A vadászat komoly ex­portbevétele az országnak, a trófeákat kidolgozva viszik haza a bérkilövök. Valószínű­leg a készülő múzeumi törvény is előírja majd az ilyen intéz­ményekben dolgozók számára a múzeumi preparátor képesí­tés megszerzését. A végzősök között nemcsak érettségivel, de pedagógusdip­lomával rendelkezők is akad­tak. Utóbbiak a plusztudással a tanári pálya túltelítettsége el­lenére pályázhatnak jó eséllyel állásra. A szakmahasznosítás üzleti érzéket is feltételez. A megyei ipari és kereskedelmi kamara képviseletében Os- kóné Bódi Klára fontosnak érezte megjegyezni:-A természethű bemutatás érdekében oktattunk kiállí­tásszervezést is. (b-s.) A „kiszolgált” fenyők sorsáról EGER - Az ünnepi napok után rögtön elkezdődik a „kiszol­gált” karácsonyfák január vé­géig tartó „szezonja”. A kiér­demesült fenyőket a lehető leg­rövidebb időn belül, külön térí­tés nélkül szállítják el - tudtuk meg Dávid Tamástól, az Egri Városgondozási Kft. kommuná­lis üzemegység-vezetőjétől.-A szeméttárolók mellé ki­rakott fákat - mondja - a legkö­zelebbi járat a többi lakossági hulladékkal együtt begyűjti. Az ünnepi időszakban egyébként számoltunk a kommunális hul­ladék megnövekedett mennyi­ségével - ezt a használt gön­gyölegek, csomagolóanyagok jelentősen gyarapítják -, és az év egyéb szakától eltérően a tá­rolók tartalmán kívül a mellé­jük rakott karácsonyi „plusz- termelést” is elszállítottuk. A visszatérő hétköznapokon ter­mészetesen már csak - a kifize­tett szolgáltatás alapján - a szeméttartó edény tartalmának elvitelére vállalkozunk. A fenyők utóéletéről a szak­ember elmondta, hogy a kukák és konténerek közelében elhe­lyezett fákat a kommunális hul­ladékkal együtt, tömörítve szál­lítják el, így azok a többi lakos­sági szeméttel együtt kerülnek a szeméttelepre (ezért maradhat rajtuk sztaniol vagy egyéb fém- , műanyag dísz). Jelenleg még nincs mód a növényi részek el­különített kezelésére, környe­zetbarát felhasználására, kom­posztálására. Ám létezik olyan elképzelés, hogy egy aprítógép beszerzésével a feldarabolás után már hasznosítani lehetne a biológiai úton lebomló hulla­dékot. A HEVESTHÍRLAP oa ctovrfeuvtt ans rtauro jUjpitennrir iMt>>«aon«ts «tant* ur&»n> VASÁRNAPI ÜGYELETE: Újságíró: Suha Péter Telefon-(36)413-853 Fax-(36)412-333 TRAFFIPAX­VEZÉNYLÉS 06.00- 14.00 - Hatvan belterü­let, 3-21. sz. főút. 14.00- 22.00 - Eger belterület, 3- 25. sz. főút. 4- én: 06.00-14.00 - Hatvan belterület 3-30. sz. főút. 14.00- 22.00 - Eger belterület 3-25. sz. főút.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom