Heves Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-06 / 285. szám
10. oldal Hírlap Magazin 1997. december 6., szombat Levél Virginiának Válasz egy kislány karácsonyi kérdésére A nyolcéves Virginia O’ Hanlon annak idején, 1897-ben, sok mindent nem értett és szeretett volna megtudni. Ezért úgy gondolta, legjobb, ha a New York-i Sun című újság szerkesztőihez fordul. Virginia és Francis P. Church főszerkesztő levelei azóta fogalommá váltak: a népszerű újság megszűnéséig, 1950-ig, minden évben közölte azokat a karácsonyi szám címoldalán. A kislány és az újságíró levélváltását 1977 óta viszont már nemcsak a tengerentúlon közük, hanem a világ sok újságjában és vagy 100 nyelven - újra és újra. Nem ok nélkül... íme, a világhíressé vált levélváltás: „Nyolcéves vagyok. Néhány barátom azt mondja, nincs Father Christmas, a Télapó. A papa azt mondja, ami a Sun-ban áll, az mind igaz. Kérem, mondják meg Önök nekem: van Télapó?” Virginia O’ Hanlon * Virginia! A kis barátaidnak nincs igaza. Ok csak azt hiszik el, amit látnak: azt hiszik, olyan nincs, amit a kis lelkűkkel nem tudnának felfogni. Minden emberi lény kicsi, legyen az akár felnőtt, akár gyermek. A világmindenségben olyannak tűnik, mint egy ici-pici rovar. Ilyen hangyaésszel nem lehet a teljes igazságot megérteni és felfogni. Igen, Virginia, van Father Christmas, a Télapó. Egészen biztosan, ugyanúgy létezik, mint a szeretet, a nagylelkűség és a hűség. Az életünk azért lehet szép és vidám, mert ez mind van. Mennyire sötét lenne a világ, ha nem volna Télapó! Akkor nem lenne a kis Virginia sem, nem lenne hit, nem lenne költészet - egyáltalán semmi olyasmi nem lenne, ami az életet elviselhetővé teszi. A látható szépséghez hiányozna valami. Kihunyna a gyermeki lét fénye, az, ami a világba ebből kiárad. Van Télapó, különben Te sem tudnál hinni a mesékben. Természetesen, Te is megkérhetnéd a papádat, hogy karácsony szentestéjén küldjön szét embereket, hogy kapják el a Télapót. De közülük senki nem láthatná saját szemeivel a Télapót. Mit bizonyítana ez? Csak azt, hogy senki sem láthatja őt szemtől szembe. De ez semmit nem bizonyít. A legfontosabb dolgok többnyire láthatatlanok maradnak. Akár a Holdon táncoló szellemek. Pedig mégiscsak vannak! Ugyan ki gondolhatná ki a világ minden csodáját? Nem is szólva arról, hogy ki lenne az, aki mindazt láthatná? Ez a Földön a legokosabbnak sem sikerülne.. De Te látsz, ha nem is láthatsz mindent. Foghatsz egy kaleidoszkópot és kereshetsz benne szép színes ábrákat. Tarka-barka cserepeket találsz majd, ennyi az egész. Miért? Mert egy fátyol befedi a valódi világot: egy fátyol, amelyet erőszakkal sem lehet szétszakítani. Azt csak hit, költészet és szeretet lebbentheti fel. Az viszont egyszeriben felismerhetővé teszi a mögötte rejtőző szépséget és ragyogást. „Ez igaz?” - kérdezheted, Virginia, a világon semmi sem igazabb és maradandóbb, mint ez. A Télapó élt és örökké élni fog. Tízszer tízezer év múlva is létezni fog, hogy az olyan gyerekeket, mint Te is vagy, s minden nyitott szívet örömmel töltsön el. Boldog karácsonyt, Virginia! A Te Francis Church-öd Elveszett karácsony Valamikor úgy gondoltam, mindennél több a hivatás. Rózsaszín ábrándokat dédelgettem a katedráról, ahol majd mindennap ünnep lesz a tanítás, egy csodálatos kultúrház- ról, nagy terekről, ahová örülni járnak majd az emberek. Nagy lendülettel kezdtem neki az egyetemnek, az első hetekben éjszakákig nyújtva a nappalokat: olvasással, ba- rátkozással, világmegváltó kocsmai beszélgetésekkel. Másnap aztán többedma- gammal bóbiskoltam a padokban a kora reggeli előadáson, melyet a fővárosból lejáró professzorunk tartott az antik irodalomról. Ma már tudom, hogy legalábbis európai, de világhírű szaktekintély volt, s hogy a fél figyelemmel hallgatott szellemi táplálék elmulasztása már soha vissza nem térő alkalom számomra. Ilyen az ifjúkor: fontosabb volt akkor a saját szűk világom, melybe nem fért be a szókratészi gondolatok magvassága, de még Horatius, vagy Ovidius is alig. Az első szemeszter meglepetésszerűen ért bennünket, másfél hónap alatt hét vizsgával, közben az ünnepekkel. Sehogy sem tudtuk elosztani a napokat, s egy vizsga, a legnehezebbnek számító logika tárgyból karácsony másnapjára esett. Igyekeztünk készülni rá, de elragadott bennünket a hóesé- ses vásárlás boldogság, a fenyőfaállítás izgalma, a megle- petésvárás, a hazai ízek, illatok. Bizonytalan hangulatban szálltam a vonatra, vissza tanulmányaim színhelyére a szentestét követő napon, s mivel apám látta megfosztott jókedvemet, a kezembe nyomott egy gondosan összecsomagolt, apró fenyőfát a kertünkből. A kollégiumban távfűtéses száraz meleg volt, ki kellett nyitni az ablakot, ha lélegezni akartunk. A sokszintes panel negyvenszemélyes emeletén csak néhány szobának volt lakója. Az angol és latin szótárok bordázatán csótányok boldog raja tenyészett. Sivár volt minden, mi mégis magunkkal hoztunk otthonról az ünnepet. Szobatársam és csoporttársnőm ugyancsak felemás kedvvel érkezett: beiglit hozott, meg bort. Karácsony este volt: kicsomagoltuk a kis fenyőt, aláraktuk az étkeket és megköszön- töttük egymást. A logika könyvvel végül a kollégium emeletén a mosó- konyhában kötöttünk ki, s próbáltuk magunkba gyűrni a tartalmát hajnalig. A vizsga fáradt hangulatban zajlott másnap, a tanár úrnak sem volt ínyére: ketteseket, hármasokat adott. A mosókonyha aztán megmaradt az öt éven át önkéntes kínzóhelyül. így esett, hogy egy évre rá, amikor a katonaságot letöltve, a szomszédos egyetemről megkeresett az a fiú, aki „talán fontos lett volna", nem talált. A csendes és sivár mosókonyhában készültem a következő vizsgára. Csak öt év múlva derült ki, hogy akkor ott, elmaradt egy fontos találkozás. Miként elmaradt az a bizonyos első karácsony a felnőtt életemből. Azóta féltve őrzöm az ünnepet, a mindenkori szeretteimnek. Jámbor Ildikó A Fino, az Amontillado, az Oloroso és a Cream Karácsonyi-újévi italtipp Sherry - ami több mint egy aperitif. Karácsonykor minden háziasszony a lehető legfinomabb ételekkel, italokkal akarja meglepni családját, vendégeit. Aki karácsonykor különleges italt óhajt kínálni a menühöz, biztosan jól választ, ha a sherryk között néz körül. Nálunk, ahol a sherry ivásá- nak nincs igazi hagyománya, ezt a nemes bort csak aperitifként kínálják. Pedig alig van még a világon olyan bor, amelynek ennyi fajtája létezne, mint épp a sherrynek. Az asztali borokhoz képest meglehetősen magas alkohol- tartalmú sherryket általában négy alaptípusba sorolják: Fino, Amontillado (e kettő a legtöbb magyar élelmiszerboltban is megtalálható), Oloroso és Cream. A Cream kifejezetten édes ital, egy desszertbor hozzáadásával kapja meg aromáját. A többi típus magas gyümölcssavtartalmú, ezért friss, üde bor, nemes penész alatt érlelődik. Az olyan pikáns előételekhez, mint a szalonnába göngyölt aszalt szilva, vagy a paprikával töltött olajbogyó, a szakemberek száraz és illatos Amontilladót ajánlanak. A na- rancsmártásos csirke- vagy pulykamell jó kísérője lehet a száraz Fino Innocente, melyet töltött gombafejekhez is fogyaszthatunk. A sherryt őshazájában, Spanyolországban soha nem kínálják tapas, azaz apró harapnivaló nélkül. Ez lehet hideg vagy meleg előétel, sokszor egyszerűen csak egy-egy falat felvágott, sajt, olajbogyó vagy különféle saláták. A szó egyébként a spanyol tápárból ered, amely fedést, takarást jelent. Kezdetben csak egy darabka kenyérre csúszott a sherry, később a poharazgatásból és csi- pegetésből egy egész étkezési „műfaj” jött létre. A tapas az étvágy felkeltésének ideje, a fa- latozgatás és az iszogatás jóval megelőzi a tulajdonképpeni főétkezést. (FEB) Karácsonyváró Az új év köszöntésére már ősidők óta minden nép nagy ünnepségeket rendezett. Ilyenkor végiggondolták az elmúlt évet, terveket szőttek az újra. Az új év kezdetét a nap visszatérésének idejére tették. Majd január elseje lett a hivatalos évkezdő nap, ezt vette át a ma is használt Gergely-féle naptár. Istenítettek Az ősidőkben az emberek még nagyon függtek a természettől, s megmagyarázhatatlan jelenségeit isteni tetteknek tekintették. A rómaiak ilyen tettnek hitték a téli napfordulókor bekövetkező változásokat. A hosszabbodó nappalokat, a fény újjászületését a Legyőzhetetlen Nap Istenének, Mith- rásznak a születésével azonosították. Őt a rómaiak a télen meghaló, majd december 25. körül újra feltámadó, születő nappal azonosították. Ez az isten a hagyomány szerint barlangban született, világra jövetelekor pásztorok vették körül. Kultusza a keresztény vallás kialakulásakor élte virágkorát. Más vallások szokásaiból is átvettek ünnepeket, így a téli napfordulóra eső, egyben a legnagyobb eseményt, a Megváltónak, a kereszténység legjelentősebb alakjának, Jézusnak a születésnapját. A Biblia Újszövetsége, Lukács evangéliuma így meséli el az eseményeket: Augustus volt római császár parancsot adott, hogy birodalma minden lakóját ott írják össze, ahonnan származik. József- aki Dávid családjából származott, a nemzetség pedig Betlehemből való volt -, elindult várandós feleségével, Máriával, hogy ott iratkozzék fel. De csak egy istállóban kaptak szállást s Mária megszülte kisfiát, Jézust és jászolba fektette. A vidéken tanyázó pásztorok előtt egy angyal jelent meg s elmondta az örömhírt a Megváltó, Jézus születéséről. A pásztorok megkeresték a Szent családot, s elmondták, hogy mit jövendölt az angyal a gyermek Jézusról. Máté evangéliuma szól a bölcsek, csillagjósok látogatásáról, akiket fényes csillag vezetett Betlehembe. Az az éjszaka, amelyen Jézus született, a kereszténység legnagyobb ünnepe lett. A kétféle hagyomány keveredése alapján alakult ki a mai ünnep: az öröm, a békesség, a szeretet, a család, a gyermekek ünnepe. A karácsony szó szláv eredetű, átlépőt jelent. Ünnepsorok E jeles nap nem áll egymagában a téli ünnepek között, egész ünnepsor épül köré. November végére, decembere elejére esik az advent, amely az eljövetelt, az Úrra való várakozást jelenti. Négy ünnepi vasárnap, s egyéb ünnepnapok, szentek névnapjai tartoznak bele. Az ünnepre való lelki előkészülés időszakában az egyház elvárta, hogy az adventi időszakban böjttel, hajnali misével, a hétköznapitól eltérő magatartással készüljenek fel a karácsonyra. December 13-án, Luca-napkor a nőknek tilos volt elhagyni a házat, mert szerencsétlenséget, bajt vittek volna magukkal, s ráadásul boszorkány hírébe is keveredtek volna. De ha e napon virágcserépbe búzát vetettek, az egész évben megvédte őket a bajtól. Ez a növény a megújuló élet szimbóluma volt. Az ezen a napon elkezdett széknek karácsony előestéjén kell elkészülnie. Úgy tartják, hogy aki az éjféli misén a templomban rááll, meglátja, hogy ki a boszorkány. Az egyházi ünnep E keresztény ünnepen Krisztus születését és az évkezdetet is ünnepeljük. A vallásos katolikus emberek számára a karácsonyi ünnep fénypontja az éjféli mise, amelyet december 24-ről 25-re virradó éjszaka mutatnak be a templomokban. Rómában az V. század elején vezették be, s a pápa a római Santa Maria Maggiore templomban végzi. Karácsony napján a pápa a vatikáni palota erkélyéről áldását adja az emberiségnek. Karácsony éjszakáján egy újabb tizenkét napos ünnepi szakasz, a karácsonyi tizenketted veszi kezdetét, amely egészen január 6-ig, vízkereszt napjáig tart. Ez a nap a vizek megszentelésének, de Jézus megkeresztelésének is az ünnepnapja. Minden ország karácsonyi dalainak közös az eredete: a templomi ének, amelyben a Jézus életéről szóló szövegeket népdalok dallamára éneklik. Először Assisi Szent Ferenc állított betlehemet Greccióban, s az ő szerzetesrendjének tagjai, a ferencesek terjesztették el mindenütt. Életfa, termőág Az ünnepekhez ősidőktől hozzátartozik mások megajándékozása. Oka és eredete a jeles napok örömteli jellegében keresendő. Általánosan elterjedt hiedelem volt, hogy az ajándékokat földöntúli lény hozza. A 16. századtól német területen terjedt el a Mikulás, akinek december 6-án van az ünnepnapja. Szent Miklós püspök a középkorban népszerű ember volt, aki a szegényekkel és a gyermekekkel tett jót, s ezért lett az ő napja az ajándékozó jóság ünnepe. Később szerepét átvette a Jézuska, aki a csillogó karácsonyfa alá teszi az ajándékokat. A magyar népi hagyományokban a karácsonyi életfa, vagy termőág a karácsonyfa elődje, amelyet a mestergerendára függesztettek. A bibliai magyarázat szerint a fa Jézus családfáját, Jesse ágát jelenti, s kapcsolatba hozzák a bibliai tudás fájával is, hiszen karácsony napja a naptár szerint az első emberpár, Adám és Éva napjára esik. Ä karácsonyfa-állítás másik hagyománya, hogy a téli napfordulón kiszabaduló gonosz szellemektől, démonoktól védi meg az embert, ha az élet örökzöldje, a fa alá húzódik. Luther Márton, a reformáció nagy alakja állított először gyermekeknek fát e hagyomány ismeretében, s vele Jézus születését tisztelte. A téli éji csillagok párjaként számtalan kis gyertyát gyújtott rajta. Minden, ami a karácsonyfát díszíti, jelentést hordoz. Az alma, a paradicsomi fa, s Jesse fájának gyümölcse a dió. A papírláncok a fára tekeredő kígyót jelképezik, a tetejére tűzött csillag a pásztoroknak utat mutató fényességet jelzi. Terített asztal Az évforduló ünnepléséhez és a jövő évre vonatkozó jóslásokhoz kapcsolódó hiedelmeket, szokásokat őriznek. Mákos tésztát enni jó házasságot jelent, a hüvelyesek gazdagságot, az együtt elfogyasztott alma a család együtt maradását biztosította. A hal gyors mozgása miatt került az év végi ünneprendbe: ahogy előrehalad a vízben, úgy haladjon előre a család is az új esztendőben. Jellegzetes karácsonyi étel készült disznóhúsból is, mert az állat előretúrt, s fogyasztása a jövő évben is jó előrehaladást, fejlődést jelentett. Szárnyas nem kerülhetett az asztalra, mert az hátrakapar, s ez rossz előjel évkezdetkor. Hagyományos karácsonyi édesség a kalács mellett a mákos és a diós beigli. A magyar falvakban az ünnepi asztalra a legszebb abroszt terítették, sokszor két térítőt is feltettek, közé szalmát hintettek, búzaszemet dugtak. A fontos mezőgazdasági szerszámokat az asztal alá rejtették, hogy bőséges termést hozzanak az új esztendőben. A vacsora során maradt morzsa is nagy varázserővel bírt. Volt, ahol az állatoknak adták, hogy egész évben jól tejeljenek. Sok helyen éjszakára is otthagyták, hogy a betérő Jézuska találjon ennivalót. Parázsra szórva füstjével beteg állatot, gyereket gyógyítottak. * Bár néphagyományaink leginkább már csak írott emlékekben élnek, de gyökereit felfedezhetjük szokásainkban és mi is alakíthatunk ki csak ránk jellemzőeket, melyeket majdan utódainkra hagyományozunk. Összeállította: Császi Erzsébet
