Heves Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-31 / 304. szám

8. oldal Szilveszteri Magazin 1997. december 31., szerda Szilveszteri Intimszféra Erotikus tippjeink Verona Feldbusch, a Magyar- országon is fogható német RTLr-2 televízió erotikus té­mákat tárgyaló népszerű mű­sorának, a Peep-nek a műsor­vezetője. íme, szerelmespárok­nak szóló erotika-tippjeink: Milyenek legyenek a szerelmesek? Mindkét partner legyen ápolt. Törődjenek rendszeresen külse­jükkel. Gondosan válogassák meg dezodoraikat, parfümjei­ket és más kozmetikumaikat. Milyen legyen a szerelmes nő? Gondosan válogassa meg, mi­lyen fehérneműt visel, ha társát várja. A romantikus hajlandó­ságú férfiak szeretik a selymet és a csipkét. Akinek kicsik a mellei, hordjon az alakját erő­sítő melltartót. A szemérem­szőrzetet különös gonddal ápol­ják. Az erős lábszőrzet és a dzsungelszem hónaljszőrzet visszataszító. Milyen legyen a szerelmes férfi? A szerelemben sikerre szom­jazó férfi viseljen olyan alsó­neműt, ami előnyösen emeli ki idomait. Figyeljen arra, milyen arcszeszt és testápolót használ. Csókolózzanak egyszer-egy- szer cukorkával. Lélegzetelál­lító csókot lehet adni, ha finom bonbont szopogatnak. *** Amerikai tudósok hét „szere­lemgyilkost” találtak, amelyek nőknél megölik a vágyat. 1.) Nem jó a tabletta Ön is azok közé a nők közé tartozik, akiknek inkább volt kedvük a szerelemre a tabletta előtt? Orvosával megbeszélve új tablettát kellene kipróbálnia. Próbálkozzék egy háromfázisos tablettával. 2. ) Keveset alszik Ha álmatlanságban szenved, mondjon le a melatonin-tar- talmú altatókról, a melatonin ugyanis megöli a szexet. Al­kalmazza a régi háziszereket: sportoljon hetente háromszor 20 percig. Ne igyon kávét 8 órával lefekvés előtt. Csak egy pohár alkoholos italt fogyasz- szon este, és ne menjen teli vagy üres gyomorral aludni. 3. ) Túl sok sport Csökkenti a tesztoszteron­szintet. A legrosszabb életvitel a sok sport és a kevés evés. 4. ) Depresszió Aki saját magát nem kedveli, az mást sem szeret. Sőt, a sze­xet sem. Menjen orvoshoz. 5. ) Depresszió elleni szerek mellékhatásai Ördögi kör: depresszió-elle­nes szerek mellékhatása lehet a szerotonin-egyensúly megvál­tozása, ami szexuális kedvet­lenséget okoz. Három javallat: a) fél évig legyen türelmes, míg szervezete megszokja a tablettákat; b) orvosa segítségével mini­malizálja az adagolást; b) szintén orvosával megbe­szélve iktasson be gyógyszer- szedési szüneteket. 6. ) A stressz szexgyilkos Csökkenti a tesztoszteron­szintet, befolyásolja az adrena­lint, így a vér inkább a fejben, semmint a nemi tájakon lüktet. Elsősegély: vegyünk egy fürdőt vagy tegyünk egy sétát! 7. ) Szexuális fantáziahiány Sokat segíthet egy beszélge­tés a pszichológussal, bizonyos esetekben nőgyógyászhoz kell fordulni. Erotikus olvasmányok és filmek is élénkíthetik a fan­táziát. (FEB) Kiváló volt a gép mellett is, s tehetségével kivált a többiek közül a színpadon is Elvis Presley nyomában indult a sztahanovista szövömester... ...És mégis színész lett - foly­tathatnánk a címben megfo­galmazott bizarr állítást. Izgal­mas epizodista, Aase-díjas, számos film szereplője. A Montmartre-i ibolyában Pálfi Zoltánnal Bakody Józsefről van szó, az egri Gárdonyi Géza Színház színművészéről, a Montmartre - i ibolya Rotschild bárójáról, sok-sok komikus és tragikus szerep megformálójárói. Hogy azután olyannyira megszerette és szerette a kö­zönség és a szakma is? Azt bi­zony óriási lelkének, sziporkázó tehetségének, vibráló egyénisé­gének köszönheti. — Nem végeztem színművé­szetit - kezdi beszélgetésünk elején. - A veszprémi Petőfi Színház hirdetett meghallgatást még 1962-ben Pápán. Lendvay Ferenc akkori igazgató alkal­masnak talált, és felvett. Petőfi Sándornak Az őrült című versét és Heltai Jenőnek Ballada a három a patkányhoz című köl­teményét mondtam el. Ösztön­díjas színész lettem a városban, huszonnégy évesen.- De hát akkor már elismert textilmunkás volt!- Valóban, segédművezető voltam a pápai textilgyárban, és tényleg, mint szövő, az ország első sztahanovistája.-S ezt a címet hogyan sike­rült elérnie?- Háromszor hat hónapon keresztül 110 százalékot teljesí­tettem, s mindezt 98 százalékos minőségben.- Mit gyártott?- Kétségtelenül jó minőséget produkáltunk. Hat gépem szőtt egy ALPERI nevű anyagot, amely igen finom minőségű kockás szövetféle volt. Kínában és Indiában viselnek leginkább ilyet, olyan országokban, ahol mindig meleg van. .- Munkáscsaládból szárma­zik. Nem véletlen, hogy akkor munkássorsot szántak Önnek.- Az apám asztalos volt, igaz, a nagybátyám pap. Édes­anyám nagyon szépen énekelt. Az apám sem maradt el, mert ő négy és fél oktávot is kiénekelt. Tőlük örököltem az énekesi adottságot, de nemcsak én. Az egyik bátyám három hónap alatt megtanult hegedülni, a legidősebbiket fel is vették a színművészetire, csak aztán a kalandvágy másfelé sodorta.- Ön pedig sztahanovista­ként táncdalversenyt is nyert...- Ez így igaz. Még a színészi ösztöndíjas meghallgatás előtt nyertem egy versenyt, amely belépőül szolgált a Magyar Rá­dió táncdalstúdiójába. Lehető­séget kaptam a magán énekta­nulásra. Ezzel egyidőben a szó­rakozóhelyeken Engelbert Humperding, Tom Jones és El­vis Presley számait énekeltem, az akkori közönségem szerint bizonyára illúziókeltően, mert szerettek érte. Aztán mégsem a táncdalénekesi, hanem a színé­szi pályát választottam, immár 35 éve. S tegyük mindjárt hozzá: az egri közönség nagy-nagy örö­mére. Nemrégiben a Bartókban láttunk egy Bakodyra olyany- nyira jellemző, igényesen ki­dolgozott epizódalakítást. Bar­tók némettanárát formálta meg. Most pedig Az ember tragé­diájában fogjuk látni.- A Nyegle és az Eszkimó szerepében - teszi azonnal hozzá. - Szeretném kihasználni ezt a lehetőséget, egészen a legközelebbi találkozásig. Ez­úton kívánok sikerekben gaz­dag, boldog új esztendőt a Gárdonyi Géza Színház minden kedves nézőjének! Jámbor Ildikó Egy régi Svejk-előadásban Dánffy Sándorral fotö: majoros TARI OTTÓ Légvédelem a lakodalomban Történetünk részben a kép­zelet szülötte. A valósággal történő bármiféle összeha­sonlítás éppen ezért teljesen fölösleges. Játszódik valahol Heves me­gyében, a rendszerváltás haj­nalán A szocializmus már rogyado­zott, de a berlini fal még stabi­lan óvta a nyugati mételytől a világrendszert. A magyar baka tudathasadásos időszaka volt ez: elvtársnak már nem sokáig szólíthatta elöljáróját - noha beidegződéseinél fogva legin­kább erre állt volna a szája -, a bajtárs, ami követte, tiszavi­rág-életűnek bizonyult, az úr titulussal pedig ekkoriban még legfeljebb csak az Ecseri úti seftesek illették a kedves vi­déki balekot. Mindegy, a hazát - megszó­lítástól függetlenül - őrizni kellett. Sanyit ebben a képlékeny időszakban sorozták be az egyik közeli alakulathoz. (Hogy miért nem valahová a Dunántúlra, ahová más surra­nótársait vitték, külön fejeze­tet érdemelne, de mivel igen­csak valóságszerű még az elv­társi - bajtársi, majd úri - kap­csolatrendszerek szövevénye, ezt talán hagyjuk.) Annak rendje s módja szerint kiké­pezték lokátorosnak, szolgála­tot szolgálat követett, amikor pedig éppen nem a légteret ügyelte, hazautazhatott kedve­séhez. Könnyen tehette, hi­szen jószerivel még a körlet­ből is látni lehetett faluja templomának tornyát. A helyőrség, amelynek ha­tárába a laktanyát telepítették egy bizonyos kerek évszám­mal ezelőtt - a későbbiekben ennek a dátumnak lesz még je­lentősége! -, lakossága nem viseltetett ellenszenvvel a vi­tézek iránt. Egyfelől itt nem volt jellemző a részeg harco­sok duhajkodása, másrészt sok itteni fiatal is a közeli objek­tumba került. Egy olyan ob­jektumba, ahol sokkal inkább családias, semmint militáris légkör uralkodott. Egy szó, mint száz: akinek volt egy csöpp esze, megbecsülte ma­gát a másfél esztendő során. Nem kereste a balhét, igyeke­zett eleget tenni feladatának, hogy a lehetőségekhez mérten gyorsan teljen az idő, s még et­től a minimális kötöttségtől is megszabaduljon. Sanyi nem volt buta gyerek. Szaporodtak is szépen gallér­ján a krumplivirágok; mire vágni kezdte a centit, már sza­kaszvezető volt, mint az egyik fontos berendezés személyze­tének parancsnoka. Máig nem érti, miért pont a várva várt le­szerelés előtt két hónappal kel­lett engednie a csábításnak... *** A helyőrséget nem akármilyen emberek lakják. Jellegzetes házak, óriási kertekkel. Fóliák mindenfelé. Dolgos nép az it­teni: zárt közösség, tele becs­vággyal. Azon a késő nyáron régóta esedékes örömhír érte az egyik famíliát: a gyerek beje­lentette, hogy eljött a meghá- zasodás ideje. Lett is nagy ké­szülődés nyomban. Kitűzték az időpontot, összeállították a meghívandók listáját, gőzerő­vel készültek a jeles napra. Nem okozott gondot az sem, hogy a vőlegény katona még. Ilyen alkalomra úgyis hazaen­gedik innen, a falu határából; nászútra meg legfeljebb majd elmennek máskor a fiatalok. Az örömszülők vígan dör­zsölték a markukat. Igaz, ha­talmas a kiadás, de megéri! Nemcsak azért, mert a kör­nyéken mindenki a száját tá­totta, amikor megtudta, hogy hatszáz vendég lesz jelen... A nászajándék úgyis kompen­zálja a költségeket, de ez mind semmi. Majd akkor üti meg a guta a többieket a faluban, ha a tévében is meglátják az ifjú párt. A híradó ugyanis - hogy, hogy nem - megneszelte a lagzit, s jelezte: főműsoridő­ben egyenesben jelentkeznek a világra szóló mulatságról! *** Ahogy a szombat közeledett, a laktanyában is egyre emelke- dettebb lett a hangulat. Az ifjú vőlegény egész héten hordta a gallér alá valót, meg a fino­mabbnál finomabb falatokat. Társai - ha idejük engedte - cserébe délutánonként kijártak sátrat verni, disznót lefogni, asztalokat cipelni, amit az elő­készületek menete éppen megkívánt. Olyannyira meg­kedvelték egymást a háziak­kal, hogy végül az apósjelölt az egész harmadik időszakos állományt meghívta a lakoda­lomba. Csupán tucatnyi ember tombolt a kaszárnyában. Már hogyne lettek volna mérgesek, amikor részt vehetnének tár­suk esküvőjén. Dínomdáno- mozhatnának nyakhajlásig. Kaja, pia. Talán még szabadú­szó lányok is akadnának a kö­zelben. Ehelyett éppen rájuk jutott a szolgálat sora.- Csak azért sem fogjuk a nyeles húsok helyett a*moni­tort bámulni! - mondta Sanyi a többieknek, miután túl vol­tak a mulatni indulók jópofa búcsúzkodásán. Mivel ő volt a főnök, a fiúk nem mertek el­lentmondani - őszintén szólva nem is nagyon szándékozott egyikük sem -, így egyre tü­relmetlenebbül várták az estét, hogy ők is eleget tegyenek az ajándékként jött invitálásnak. Szürkületkor annak rendje- módja szerint dobbantottak: némi tanakodást követően géppisztolyaikat az egyik do­bozos Csepel sarkában ka­zalba rakták, az ajtót gondosan bereteszelték, s a kerítésen át távoztak. A sátorban az addigra már megfelelő állapotba került cimborák ujjongva fogadták őket. Elismeréssel adóztak bá­torságuknak, majd ellentmon­dást nem tűrően nyomogatták kezükbe az üvegeket, mond­ván: tessék minél előbb be­hozni a lemaradást.- Tényleg gazdag lagzi ez - állapította meg Sanyi egy sza­kállas fazonra pillantva, aki valami videofelvevő-félével a vállán, hol guggolva, hol székre állva csinálta a külön­féle premier plánokat és totá- lokat. Akkoriban ez még ritka­ságszámba ment. Honnan gondolhatta volna a földhöz ragadt szakaszvezető, hogy élő televíziós közvetítésbe csöppent? Úgy vélte, a moz­góképes családi albumban ak­kor mutat igazán jól, ha va­lami kedélyeset csinál. Üdvözlésre emelte hát sö­rösüvegét az objektív felé. *** A laktanyaparancsnok soha nem volt híve az alárendeltek­kel való bratyizásnak. Az utóbbi időben már nem is hív­ták meg a bensőségesebb ren­dezvényekre, aminek ő örült a legjobban. Szerette szombat estéit a felesége társaságában tölteni, akivel - miután meg­nézték a híradót - legtöbbször jó nagyokat sétáltak a közeli parkban. Az őrnagy ezúttal fokozott várakozással helyezkedett el a készülék előtt. Tudta, hogy az egyik emberének - annak a kis szőke őrvezetőnek - a lako­dalma adásba kerül. Rendes fiú az, gondolta, megérdemli, hogy szerencséje legyen. Nem üres zsebbel kezdi az életet, mint annak idején ő meg a neje. A fontosabb belpolitikai hí­rek után váltott a kép. „Több mint félezres lakodalmat tar­tanak ma egy folklórjáról hí­res Heves megyei települé­sen..." -jelentette be a tudósí­tást a műsorvezető. Színes forgatag fekete-fehérben; re­pülő szoknyák, töltött káposz­tás tálak, visongató menyecs­kék. Snitt. Hirtelen nagyköze­liben egy gyakorló egyenruhás szakszi, amint vigyorogva proszitol az egész országgal. Aztán svenk. A sátor közepén ott ropja a teljes szolgálat. Ki övbe dugott sapkával, ki a de­rekán összecsomózott inggel járja, egy harmadik meg fogat­lan vénasszonyt ölelget...- A kurva életbe! - pattant fel foteljéből az őrnagy, mi­után rájött, mit látott tulajdon­képpen. - Abba a bárcás-bi- torló büdös kurva életbe! A telefonon riasztott ügye­letes tiszt terepjárón szágul­dott a helyszínre. A bejárat közelében az addig már ugyancsak virágos kedvében lévő Sanyiba botlott.-Ezt még megkeserüli! - sziszegte a bambán tántorgó szakaszvezetőnek. - Jöjjön ve­lem, mert keresztüllövöm...-Milyen kocsival jött, fő­nök? - mekegte Sanyi. — UAZ-zal? Akkor menjen visz- sza valami Csepelért, mert egy kicsit sokan vagyunk... Epilógus Másnap, miután a társaság tag­jai kijózanodtak, a laktanyapa­rancsnok elé vezették őket. A futkosó lehetősége meglehető­sen elkedvetlenítette a leszere­lésig hátralévő időt már órák­kal mérő katonákat. A limit másfél évnél kezdődött. Hogy végül megúszták szimpla fog­dával, csakis annak köszön­hető, hogy a laktanya akkortájt ünnepelte fennállásának kerek évfordulóját, így egyik elöljá­rónak sem állt érdekében fe­gyelmi ügyekkel rontani a sta­tisztikát. Elkenték a dolgot annyival, hogy a renitenske- dőkkel ráhúzattak húsz-har­minc napot a tényleges időre.-Rég volt, szép volt - le­gyintett Sanyi, amikor a minap elmesélte a sztorit. Aztán hoz­zátette: - Még szerencse, hogy az imperialisták nem voltak eléggé éberek. Gondolj bele, mi van, ha rájönnek, hogy szabad a gazda...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom